Szabad Szó, 1972. július-szeptember (29. évfolyam, 8506-8583. szám)
1972-08-27 / 8554. szám
Szabad Szó KIRÁLY LÁSZLÓ SZÁMADÓ VERS A FELELŐSSÉGRŐL Anyám szeretett, magának szült meg de megismertem annyi házat, hol nyájas szavakkal nyálaztak össze!! Futottam tőlük, mint bottól az állat Keringtem szamártövisek közt, döftek, sokáig fájtam, de megtaláltam — bár nehezen — helyemet a világban. Anyám féltett, puhítottak párnázott szavak, nyúlemberek véltek társat bennem . Villám volt az az izzó pillanat, mikor beomlott fölöttem katlanmúltam, s fényesen kiszakadtam, mint szikra, szálló, olthatatlan. S szálltam. Néhol üstökösnek hittek, vagy kalappal levert egy parasztlegény, de soha percig el nem hittem, hogy pusztítható az eszme — az eszme, miért indultam én! Száguldók, tűzként felelősen, az emberiség jobb fele köti álmaim egymáshoz. Már jöhet bármi: legmerészebben akarom értük tett útjaim járni! Törvényeim: érezd a földet, a szót, az embert: mindennek színe, súlya van; ne tudj magadban élni, nem hal meg csak a súlytalan! Élek, és vállak, énekek, szemek, rám tekintenek, tőlem függenek, élek — hibátlan kell legyek! S ez a feszülő akarat...! Mindenkit vettek, nem magamat — méretlen érték minden mozdulatom, égő vér minden vétett mozdulatom, összehúzom szemem, lázítok a felelősségre az emberek között: Felelősen élni! — Rúgjátok tomporon a közönyt, mi néha megkötözött! Mind kevesebb szakadék van, hol éreznénk, egyedül vagyunk Felelősen élni! — Az ember úgy él bennünk, mint legbensőbb, féltett csillagunk. IRODALOM-MŰ" Félévszázad színpadon Beszélgetés Ştefan Iordănescu érdemes művésszel A Temesvári Nemzeti Színház egyik ma is lelkes, szenvedélyes, valóban a színpadon élő személyisége Ştefan Iordănescu érdemes művész, aki immár félévszázados színészi pályára tekinthet vissza. Nehéz lenne összefoglalót készíteni e rendkívül gazdag színészi pályáról, mégis arra kérjük, idézze fel a legfontosabb állomásokat. — Kezdenénk talán az indulással ... — Oh, a kezdet... milyen régen is volt! 1921-ben léptem fel először a fővárosi Nemzeti Színházban egy francia melodráma alkalmi szerepében. Előbb statiszta szerepet kaptam, aztán egy véletlen folytán Paul Gusti főrendező megajándékozott egy néhány mondatos replikával. Boldog voltam, s teljes szívemből megfogadtam Constanţa Demetriad , színésznőnek, a román színpad akkori egyik legragyogóbb csillagának tanácsát- aki az előadás előtt így szólt hozzám. ..Mondd el szépen fiacskám, hiszen lehet, hogy ettől a kis szereptől függ egész pályafutásod.“ És igaza lett. — Az ország több színházának volt tagja, vezetője? — Nagyon soksat köszönhetek a Craiovai Nemzeti Színháznak, a fővárosi Munka és jókedv (Munca şi Voie bună) színháznak, amelyet Victor Ion Popa vezetett. Aztán Nagyváradra kerültem, ahol négy esztendeig igazgattam a helyi színházat majd a resicai társulat megbízott vezetője lettem Uram innen is tovább vezetett, előbb a Brăila Állami Színházhoz kerültem, majd ismét intézményvezető lettem, ezúttal az újonnan megalakult Galați Állami Színháznál Utódó előtte állomáson a Nagybányai Állami Színház, ahonnan tíz esztendővel ezelőtt a temesvári társulathoz szerződtem. — Alkania volt a román színpad nagy művész- és rendezőegyéniségeivel együtt dolgozni, s bizonyára sok emlékezetes eseményt idézhet fel emlékei közül. Mi csupán néhány jelentős szerepről kérünk ízelítőt. — Ifjúságom jelentős szakaszát töltöttem lánca Brezeanu házában. Együtt dolgozhattam a nagy Nottara mesterrel, Mircea Pellával, a Nemzeti Színház kitűnő művészével. Iancu Petrescu, Nae Soreanu, Ion Manolescu társaságában lehettem, s nagyon sokat köszönhetek nekik színészi pályám alakulásában, művészi fejlődésem irányításában! — S a rendezők? — Paul Gusti, Victor Ion Popa, Crin Teodorescu, Harag György, Valeriu Moisescu, Dan Nasta, Marieta Sadova, Constantin Anatol, jelenleg pedig Taub János és Emil Reus irányítását élvezem. Magam is próbálkoztam rendezéssel, de ezt inkább szükségből kíséreltem meg, s ilyenkor a színészcsoport tehetségében, TfiüVészi'" "érzékében—*Vő:tSía.Gyakran jut eszembe ma is egykori mesterem, Victor Ion Popa mondása: „Fogalmatok sincs arról, hogy rendezői munkásságomban milyen sokszor éppen ti vezettetek rá a helyes útra.“ A rendező és művész viszonyában én ezt a közvetlen, őszinte alkotói kapcsolatot értékelem ma is. — A temesvári színház egy évtized alatt milyen lehetőségeket kínált fel Önnek? — Számos művészi elégtételben volt részem ennél a társulatnál, ebben a városban, akár főszerepet kaptam, akár valami kisebb, mellékfigura eljátszása volt a feladatom. Szeretek dolgozni és lehetőségem is volt arra, hogy minél többet dolgozzam. — A Nemzeti Színház évadzáró közgyűlésén az ön teljesítménye többszörös „normadöntésnek“ számított, hiszen a kötelező 400 próbaóra helyett 1074 próbaórát valósított meg. Nem volt ez túlságosan nagy erőfeszítés? — Színészi pályámon rengeteg nehézségbe ütköztem az évek során. A Craiovai Nemzeti Színház 1936-ban bekövetkezett megszüntetése után például néhány művésztársammal, akikkel együtt részt vettem az emlékezetes craiovai művészsztrájkban, új társulatot létesítettünk, szövetkeztünk egymással és három esztendeig jártuk együtt az országot, de különösen az erdélyi és bánáti városokat. A színi előadások szervezésének, rendezésének, művészi kivitelezésének minden gondja a mi vállunkra nehezedett. Gyakran kora reggeltől késő éjszakáig kellett dolgoznunk. Ebben az időszakban azonban — ezt szívesen emlegetem ma is — sok tapasztalatot szereztem egyes magyar színjátszó társulatok megismeréséből is. Ezekkel együtt barangoltuk be Erdélyt, gyakran beosztottuk a fellépés programját, egyeztettük terveinket, segítettük egymást, hogy ők is, meg mi is létezhessünk. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba Ladányi Imrével, Fekete Mihállyal, akikkel együtt harcoltunk az akkori hatóságok pénzügyi végrehajtói ellen. Bemutatóinkat rendszerint Lippán vagy Abrudbányán tartottuk. Lippán a vasúti raktárakban, Paulison a váróteremben, Abrudbányán egy jóindulatú szállodatulajdonos segítségével színházteremhez és ingyen ellátáshoz jutottunk. Sokat, sokat beszélhetnék ezekről a nehéz évekről... Látja, ezért nem tűnik ma soknak nekem a munka, az erőfeszítés. — Kevesen élték át a hazai színjátszás félévszázados történetét, úgy, ahogy azt építette. Egyszóval csetervően. Hogyan látja a román színjátszás fejlődését a felszabadulás utáni években? — Elsőként a megváltozott körülményekről, a nagyszerű alkotási lehetőségekről szólnék, amelynek egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka maga a Temesvári Nemzeti Színház megalakítása. Feltétlenül meg kell említenem művészeink és társulataink külföldi sikereit, amelyek mind a román színművészet fejlődéséről, nagykorúsodásáról vallanak. A széles körben kibontakozó műkedvelő színjátszó mozgalom, amelynek megyénkben olyan reprezentatív fóruma van, mint a háromnyelvű tagozattal rendelkező lugosi Népszínház, jelzi azt, hogy e művészetnek ma is meghatározó szerepe van a dolgozók szellemi életében. Doina Popa Láthatár — Láthatár — Láthatár — Láthatár— Láthatár ■ A holnapi nézőket tisztelve címmel közöl közinterjút a színház és a gyermek kapcsolatáról a Dolgozó Nő augusztusi száma. Az összeállítást aláíró Jánky Béla a feleletek elemzése alapján többek között így összegez: „A közönségszervezéssel kapcsolatban hadd mutassunk rá arra a tapasztalatra, amit a Temesvári Állami Magyar Színház szerzett Anavi Ádám Kecskelovagjával- Nem érdektelen ugyanis felfigyelni rá (Koczka György tájékoztatásában olvashattuk), hogy a tavaly októberben bemutatott Anavi-darab még ma is műsoron van. A siker titkára a temesvári Szabad Szó 8343. számában kaptuk meg a választ. Ez sommásan a következő: felzárkóztak az iskolák Tanítók, tanárok — a lap Gáll Ildikó és Gulyás Irén példáját idézi — közvéleménykutatással, rögtönzött „színikritikák“ írásával keltették jóhírét a darabnak, a nevelőmunkájuk segítőjeként felfogott színházi eseménynek“. Reméljük a soron levő évad is nyújt, hasonló jó példára alkalmat. ■ A Német Demokratikus Köztársaságban nagy vállalkozásba lógott a berlini Akademie-Verlag kiadóvállalat. A német nyelvterület — NDK, NSZK, Ausztria és Svájc — olvasói számára négy kötetben megjelenteti a teljes ókori görög lírai költészetet. A sorozat első kötete, amely ógörög eredetiben és német fordításban — a közelmúltban látott napvilágot, az i.e. Vili. és az i.e. V század közötti, korai ógörög elégiákat — verseket és verstöredékeket tartalmazza A köteteket Bruno Schnell szerkeszti. A hatalmas anyag fordítása — olvassuk az Élet és Irodalom Tájékozódás rovatában — a Herder-díjas Franyó Zoltán sok évtizedes munkájának gyümölcse. gj A sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteményéből előkerült Kriza János mesemondóját, Tarcsafalvi Gotthárd Gergelyt ábrázoló kép, amelynek hátlapján a felfestés után értékes magyarázatot találtak. ■ Négy ismeretlen Bartóklevelet közölt Viorel Cosma a Studii şi cercetări de istoria Artei legutóbbi (1971/2) kötetében. A levelek címzettje Tiberi Brediceanu, az 1908-ban elhunyt zeneszerző és folklorista, aki már 1910-ben gyűjtött máramarosi román népzenét. A Bartók-leveleket Viorel Cosma rövidesen fakszimilémásolatban közli újra, más Bartók-dokumentumokkal együtt a Kriterion Könyvkiadó szerkesztése alatt álló Bartókdolgozatok című kötetben. A Hét folyóirat szepember folyamán folytatásokban közli Dávid Gyula Mikó Imre Petőfi Erdélyben című dokumentumkönyve második részét, amelyet Mikó Imre Lantom, kardom tiéd, óh szabadság címmel állított össze. Októberben ünnepük Németország Szövetségi Köztársaságában, Kronach városkában idősebb Lucas Cranachnak, Luther barátjának a német reformáció nagy művészének 500. születésnapját. Az évfordulós ünnepségeket szervező bizottság készíti elő. A Német Demokratikus Köztársaságban Wittenbergben és Weimarban rendeznek Cranach-ünnepségeket. UTUNK Az augusztus 25-i szám tartalmából: PUBLICISZTIKA — Panek Zoltán: Nyitott leltár. Nagy Pál: Tomesa születésének 75. évfordulójára. Mikó Ervin: München 1972. PRÓZA — Radu Tudoran: A piramis. Hornyák József: Sütünk madarat? — A rózsa. Szabó Zoltán: Ekkora híres pásztor... Szilágyi Domokos: Monológ unokáért. VERS — Tudor Arghezi, Horváth Imre, Horváth István, Kádár János, Páskándi Géza, George Popa. PETŐFI ERDÉLYBEN. IRODALOMKRITIKA — Lőni Fái: Az, aki én voltam. Kormos Gyula: Új ifjúsági regény. Tóth István: Vitéz János. MŰVÉSZET — Wagner István: Útirajz szobrásznyelven. Gyöngyösi Gábor: Erdős I. Pál műtermében. Banner Zoltán: Ötvösévek (Fuhrmann Károly 60 éves). Páll Árpád: A mai színház és a görög témák (I.). ORSZÁG-VILÁG, LEVÉLVÁLTÁS. 1 At Ihl A közel tanulmány Lengyel Eugenia vésznö. £ így összeg — Leng festői éln gis az és az urbani gözött le. valósz tel tu mennyi kődarabot össze és épületeke Még a U re pék szívadt, ann tö raga újra. Ezt csodál ódon hat az eml szépérzés nyílt medikgiai méretmi mozdulat nem. Mi ka~é%a KORI VOLT, lőtt élerkább fi tette a vakti résszét ki feld közül, kukoric getett, másra, a hajr, munka zsúfoltі Negn útnál, donyol, tóttá e gatni c Nyugd nál m relvén induló kis no acélizi tudom regedt elvállt hegye hez. ez a történ gyártt ta fel NAT, elindtott b öreg arra nőtt nap