Szabad Szó, 1972. október-december (29. évfolyam, 8584-8662. szám)
1972-12-19 / 8651. szám
4. oldal " ÜNNEPKÖSZÖNTŐ képzőművészeti tárlat Temesváron A vasárnap délelőtt megnyílt képzőművészeti szalon, amely a várbástya termeit különösen meghitté, otthonossá teszi (nemcsak az ízléssel és gonddal megvalósított rendezés nyomán) az utóbbi évek egyik legsikerültebb csoportos tárlatai közé tartozik. Az az érzésünk, hogy soha ennyire, soha jobban nem nyilvánult meg az a szellemi, gondolati egység, amely valahol minden alkotó lelkének legmélyén, magatartásának gyökereinél lakozik. Nem tekintett ránk egy sokszínű, változatos tárlatképből ennyi emberarc, ennyi emberi megnyilatkozás, nem jártunk ennyire a jelenben, a korban, amelyben élünk. Az eszmei egység azonban ezúttal sem jelent monotóniát, sőt ellenkezőleg a különböző stílusok, formai megoldások változatosságának élvezetét nyújtja. A válogatás és rendszerezés igényessége, az elhelyezésben, csoportosításban megnyilvánuló tartalmi egységesítés — belső kis köröket, ciklusokat hozott létre, de ezeken belül is érvényesül a formai sokféleség. Sőt, mintha még szembetűnőbbek lennének az egyéni jegyek, a sajátosvonalban, színben, a kompozíciók arányaiban észlelt stb.) megnyilvánulások. Nem célunk külön-külön is értékelni a tárlaton szereplő (majdnem minden temesvári képzőművész kiállított) alkotások mindenikét, csupán azoknál állnánk meg, amelyek az egyéni továbbfejlődés-érlelődés többletét is hozzák, vagy Mert szép az ember amelyek alkotójuk tehetségének újabb érdekes vonását, tulajdonságát világítják meg. S hogy az idősebb generációnak kijáró tiszteletünk ezúttal a frisseséget, ifjúságot méltatja, az többek között Ferch Ferenc három népi ihletésű, mozgalmas és hangulatos olajfestményének köszönhető. Nyugodtabb, csendesen szemlélődő Podlipny Gyula két festménye, amely éppen hogy jelzi (örvendetesen jelzi), viszszavonultan is alkot, dolgozik. Könnyed, lírai vonalvezetés, halvány színkombinációk, zenéhez közelítő (vagy talán egyesülő) ritmusok jellemzik Molnár Zoltán festményeit, melyek közül az Ifjúságot üdvözöljük. Simion Lucaciu kissé bágyadt, de melegséget sugárzó olajfestményei a művész sajátos ábrázolási módjában jelentenek továbbfejlődést, míg Kazinczy Gábor mozgósító grafikái a tőle megszokott dinamizmust hozzák. Romul Nuţiu festményeinek a mély eszmei szintézis ad sajátos kifejezési formát, s úgy ábrázolja az embert, hogy az egyenlő a lelkesedéssel és küzdelemmel, a harccal és áldozattal, a nagysággal és szépséggel, hogy az egyenlő a színek keveréséből kiváló pirossal, a fényt hozó sárgával, vagy a nyugtatóan szép kékkel, mint Traian Vuia emlékezetét idéző lenyűgözően szép kompozíciójában. Derűs, könnyed és hangulatos festmény jelzi Vasile Pintea sokoldalúságát, míg Ioan Sulea Gorj, Popa Gabriel és Vreme Leon festményeit egyéniségükhöz való szoros ragaszkodás, a kivitelezés technikájának tökéletesedése igazolja. A festészettel és grafikával szemben kevesebb újat hozott a szobrászat, s a dekoratív képzőművészet is csak további lehetőségeit sejteti, összességében mégis kedvező benyomást nyújt a tárlat, az ünnepi eseményhez méltó tartásban, színvonalban. Pongrác?: P. Mária Vidac Gheorghina: Tisztelgés TISZTELETADÁS" A Köztársaság kikiáltásának XXV. évfordulóját köszöntő temesvári képzőművészeti szalon egyesíti mindazokat az értékeket, amelyeket a román képzőművészet az elkötelezett, pártos magatartásban, a humanista ábrázolás művészetében alkotott. .. '!'^^eletadás az évforduló előtt, de nem alkalom szülötte, hanem a temesvári képzőművészek hosszas erőfeszítése, munkája nyomán jött létre. Azokból a törekvésekből született, amelyek egy alkotó képzőművészeti légkör kialakításáért, városunk és az itt élő emberek etikai-esztétikai megszépítéséért egyesítették a szépteremtő erőket. A történelem nem egyszer bebizonyította már, hogy a művészet legnagyobb értéke a korszerűség, de ez a korszerűség szorosan együtt jár a művészi elkötelezettséggel, állásfoglalással. Voltak művészek, akik úgymond művészeti eljárásukban, kifejező eszközeikben „meghaladták korukat“, de sohasem tudták elkerülni a kort, tartalmukban, eszmei mondanivalójukban.. Mert mindig ott volt a nagy társadalmi rendelő, a közönség, aki végsősoron ítéletet mondott az alkotásokról. És csakis e szembesítés után került a művészi alkotás a társadalom szellemi kincsestárába. A jelen kiállítás is ezeket az eszméket igazolja. A változatos stílusban készült alkotások közös eszmei egysége bizonyítja a művész-állampolgár felelős társadalmi magatartását. A temesvári képzőművészeti szalon méltó tiszteletadás és méltó alkotói megnyilvánulás, politikai állásfoglalás mindamellett, amit a Köztársaság kikiáltásának XXV. évfordulója jelképez. dr. Traian Bunescu, a Temes megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság elnöke A legjobb kórusok pódiumán Háromszor is kapcsolták a Temesvári Nemzeti Színház termét vasárnap a Dal a hazáról című megyeközi televíziós kórusverseny harmadik fordulóján. Innen lépett be az adásba a Temesvár municípiumi Szakszervezetek Franz Schubert kórusa a nagyváradi Postai és Vasúti Dolgozók Szakszervezetének egyesített vegyes kara és a Cérna elnevezésű katonakórus, amely saját műfajon belül vett részt a verseny utolsó fordulóján. Bennünket kétségkívül az első kórus érdekelt jobban, hiszen a Herbert Weiss vezette 80 tagú együttes megyénk színeiben tehát a bánáti kórusmuzsika gazdag hagyományainak és jelenének a képviseletében jelent meg a tévékamerák, tehát az egész ország dalszerető közönsége előtt. S tegyük hozzá: szép sikerrel. A Schubert-kórus három dalt (Constantin Romaşcanu: Ţara mea, Franz Schubert: Részlet a Rosamundanyitányból, és a bíráló bizottság kérésére Vadim Schumski, Stefan O. Iosif verseire írott Veselie című művét adott elő. E három, különböző jellegű és más-más hangulatot igénylő dal, mint ahogy azt a bíráló bizottság tagjai is kiemelték, kellőképpen átfogta a kórus képességeit, meggyőző módon bizonyította, hogy a fiatal együttes (alig három éve alakult) máris felzárkózott legjobb hazai tömegkórusaink sorába. S bár végül is az összesített pontszámban (90 pontot értek el) alatta maradtunk a többieknek,hiszen az est legjobb eredményét — 93,5 — a Suceava municípiumi Szakszervezeti Művelődési Palota kamarakórusa érte el) a megítélésnél arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a III. szakasz lényegében döntőnek számít, tehát a Schubert-kórus az ország legjobb együttesei mögött maradt le minimális különbséggel. A Dal a hazáról vasárnapi kiadásának második jelentős eseményét a temesvári amatőr filmesek által készített művészi riportfilm (sajnáljuk, hogy az adást vezető Mihai Florea nem említett neveket) bemutatása jelentette számunkra. A nagyszerű felvételek nemcsak a Nemzeti Színház nézőterének a hangulatát fűtötték, hanem egyben emelték az egész rendezvény értékét is. Vajda Sándor Köszönjük rékásiak! Levelet kaptunk a napokban Gátaljáról. A levélírók arra kérnek bennünket, juttassuk el köszönetüket, az alábbi sorokat, mindazokhoz, „akiknek mondanak ezzel valamit“. Szívesen teszünk eleget kérésüknek. Kedves rékási barátaink, Örömmel fogadtunk benneteket Gátalján, és ezúton is szeretnénk megköszönni nektek, hogy felkerestétek községünket Lakodalom van a mi utcánkban című műsorotokkal. El kell mondanunk, hogy a gátoljalak közül sokan sajnálják, hogy nem láthatták színvonalas, szórakoztató előadásotokat. És bizony van mit sajnálniuk! Nem mindennap van alkalmunk egy ilyen összeforrott, lelkes műkedvelő csoporttal találkozni, amelynek tagjai ezúttal is bebizonyították, hogy saját kedvtelésükön túlmenően, másoknak is maradandó élményt, szórakozást tudnak nyújtani. Nem túlozunk, ha azt írjuk, hogy dicséretes előadásotok minden eddiginél jobban felkeltette bennünk az érdeklődést saját hagyományaink, szellemi tennivalóink iránt. Hisszük, hogy ezek után Gátalján is akad egy Nyári Imre (a csoport vezetője külön is elismerést, tiszteletet érdemel részünkről), aki hozzáértéssel és kellő lelkesedéssel tudja majd egybe fogni és hasznosítani a szunnyadó energiákat, közművelődési életünk tartalmasabbá tétele érdekében, mindnyájunk felemelkedésére. Tisztelettel, Ifjabb Böcskei Anna, Böcskei László és Csuka Ferenc — Gátalja Jelenet a Képek a történelemből című montázsból Ünnepség Zsombolyán Vasárnap délelőtt meleghangú ünnepségen emlékeztek meg a Zsombolyai Líceum, a helyi középfokú oktatás 100 éves évfordulójáról. Az ünnepségsorozat a líceum megtekintésével kezdődött, majd a városi Művelődési Ház nagytermében megtartott díszüléssel folytatódott, amelyet Ana Wegemann tanárnő nyitott meg. Felszólaltak Alexandru Firan, a líceum igazgatója, Gustav Erdei a megyei pártbizottság propaganda osztályának munkatársa, Ioan Bancotă minisztériumi főfelügyelő, Pavel Petroman, a megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelő helyettese, Teodor Tolcea, a városi pártbizottság titkára, Alexandrina Corneanu, a megyei KISZ-bizottság küldötte, Magyar Katalin, a líceum volt tanulója, Nikolaus Thierjung tanár és mások. Alexandru Firannak, a líceum igazgatójának a nevelőmunka terén elért eredmények elismeréseként átnyújtották a KISZ KB diplomáját. A helyi pionírház emlékplakettet, a Neue Banater Zeitung pedig bánáti népviseletet ábrázoló tablót ajándékozott a líceumnak. A gyűlést kultúrműsor követte. A líceum kórusa és zenekara a Gaudeamust, Enescu II. rapszódiáját és az Orfeusz és Euridiké néhány részletét adta elő. A műsor második felében Képek a történelemből című irodalmi montázs került bemutatásra a líceum diákjainak az előadásában.