Szabad Szó, 1973. január-március (30. évfolyam, 8663-8737. szám)

1973-01-17 / 8674. szám

Szabad Szó Mester és újító Idestova 38 esztendeje an­nak, hogy Bata Mihály mes­ter a zsombolyai Gombgyárba került. Üzemlakatosként meg­ismerte az egész termelési fo­lyamatot, a munkahelyeket, a gyorsan terebélyesedő vállalat minden zegét-zugát. Ezek az ismeretek segítették, hogy az államosítás után hét évig az akkori gomb- és fésűgyár műszaki vezetőjeként is helyt­álljon. Sőt, 1955-től nyolc évig vezette a gátaljai mgó munkáját, azt az egységet, a­­mely megyénk egyik nem ép­pen könnyű vidékén segítette erőgépeivel, szerszámaival iz­mosodó szocialista mezőgazda­ságunkat. Azután visszatért Zsombolyára és azóta is mint mester serénykedik. Bata Mihály lelkiismeretes ember, jó szervező. Rendsze­rint műszakkezdés előtt fél­órával érkezik és körültekin­tően beosztja a napi munkát. A termelőosztályokon igen népszerű. A dolgozók kedve­lik egyszerű, közvetlen modo­rát, nyíltságát — és persze, szakértelmét. Nem véletlen, hogy a váltás tervfeladatai folyamatosan valóra válnak. Mint olyan műszaki ember, aki alaposan ismeri a mun­kahelyek gondjait, több újí­tást, ésszerűsítést dolgozott ki. Például galatit festék-keverő gépet készített, tavalyi műsza­ki újítása pedig a matricák élettartamának meghosszabbí­tását tette lehetővé. Legújabb javaslatát néhány héttel eze­lőtt nyújtotta be; alkalmazása folytán az automata préseknél egyszerre több férfiruha gom­bot lehet sajtolni. A mester régi párttag. Po­litikai megbízatásait, a terme­lőmunka előmozdításával kap­csolatos pártfeladatait a tőle megszokott lelkiismeretesség­gel végzi. Megjegyzem: a­­gyárbeliek nemcsak Bata Mihályt tisztelik, ismerik, ha­nem az egész családot is, hi­szen a felesége, meg a fia is a Gombgyár alkalmazottja. Az ifjabb Bata — a gyári KISZ-szervezet volt titkára — jelenleg a kreációs kollektívá­ban dolgozik. ... Három éve van még hátra Bata Mihálynak a nyugdíjba vonulásig. Kora a- Verseny­­pályázatunkra érkezett írások­ zonban nem akadályozza meg abban, hogy a legnagyobb lel­kiismeretességgel végezze fe­lelős teendőit, küzdjön a meg­növekedett célkitűzések hi­ánytalan valóra váltásáért. Tóth-N­arsányi Gábor, a Zsombolyai Gombgyár technikusa Munkával kiérdemelt megbecsülés Krestyán Edith minőségel­lenőr alakja rég beletartozik a konfekció részleg összképébe. Feltűnik egy-egy munkahely mellett, figyeli a művelet vég­zését, nézi, mén, értékeli a készülő és a már kész kötött­árut. Halkszavú, szerény, szor­galmas, de kérlelhetetlen ellen­sége a minőségi hibáknak. Ha valaki nem úgy végezte dol­gát, ahogy kellett, azt úgy tud­ja megmondani az illetőnek, hogy abból nem lesz harag. Amikor a Június 1. Kötött­árugyárba került, tüstént be­iratkozott a szakképesítő tan­folyamra. Elvégezte és ami tudnivaló akad a gyermek­kötöttáru konfekció szakmá­ban, azt időközben mind elsa­játította. Ezért is bízta meg a gyár vezetősége azzal, hogy a minőség alakulását ellenőriz­ze. Magam is dolgoztam vele egy ideig. Bennünket, a nála fiatalabbakat megkapott szor­galma, rátermettsége, közvet­lensége, az, hogy noha mások szakoktatásával is foglalkozott, az egyéni teljesítménye is ki­magasló volt. Odaadó szorgal­mával eljutott a gyár legjobb­jai közé. Gondolom, büszke erre. De megmaradt szerény, csendes munkatársnak, aki nem sajnálja a fáradságot, ha szolgálati feladatainak minta­szerű teljesítéséről, vagy pe­dig munkatársi segítségnyúj­tásról van szó. Bármivel bízták meg, tudá­sa legjavát nyújtva végezte, igyekezett becsülettel helyt­állni. Még sohasem késett, so­ha nem hiányzott igazolatla­nul a munkából. És ami igen fontos, kezéből csak kifogás­talan minőségű termék kerül ki. S mivel úgy érezte, a kom­munisták között a helye, kér­te a pártba való felvételét. Ké­rését az 1. konfekció részleg a­­lapszervezete jóváhagyta. Amióta a gyárban dolgozik, mindig a legjobbak között volt. Bekapcsolódott a szocia­lista versenybe és igyekezett úgy dolgozni, viselkedni, a­­hogy a törzsgárdatagokhoz il­lik. Az iránta tanúsított meg­becsülés és rokonszenv arról tanúskodik, hogy ezt sikerült elérnie. S az anyagiakon kí­vül az erkölcsi elismerés sem maradt el: amióta rubintos csillagocska jár a szocialista verseny élenjáróinak, minden évben kiérdemelt egyet. Szőke Rozália, a Június 1. Kötöttárugyár tisztviselőnője Gyártották Gottlobon (Folytatás az első oldalról) nak sem, hogy felcsapjon „gyá­rosnak“. — Ha egészen őszinte aka­rok lenni, akkor meg kell mondanom, hogy az ötlet nem kimondottan a miénk vagy nem csak a miénk. Az első gépek Orczyfalván születtek meg, mi bedolgozók voltunk, csak tavaly önállósítottuk ma­gunkat. — Ez még mindig nem ma­gyarázat. .. — Azt hiszem, „szemüveg“ kérdése. Ma másként nézzük a dolgokat mi is, mint néhány évvel ezelőtt. Már nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy a traktor jó mélyen szánt, hogy a kombájn nem szórja a ma­got, hogy a kampányban nincs fennakadás. Ma többet várnak tőlünk az mtsz-ek, s a problé­mák rohamosan „tornyosul­nak“ a fejünk fölött. Ezek megoldását halogatni lehet, de kitérni előlük semmi esetre sem. Nos, mi megpróbálunk szembenézni velük... — Miért éppen az állatte­nyésztési gépekre irányították a figyelmet? Hiszen a mező­gépészeti állomások elsősor­ban a növénytermesztésben fejtik ki tevékenységüket. — Na látja, éppen ezért. Mert a mezőgazdaság nemcsak növénytermesztésből áll. Míg a mezei termelés gépesítése nagy­részt valóban megoldódott, az állattenyésztésben mindezideig szinte semmit sem tettünk, — holott jelenleg éppen itt van­nak a legnagyobb munkaerő­gondjaink. Ha akarja tehát, e gépet „önkritikaként“ is fel­foghatjuk. .. — Mi a tröszt igazgatójának a véleménye: jó az, ha a me­­zőgépészeti állomások hozzá­látnak „barkácsolni“! — Azt hiszem igen. S csak az a jó, ha barkácsolnak. Hisz jól tudjuk, hogy egy gépállomási műhely — legalábbis egyelőre — nem tud az iparral konkurrálni, te­hát nincs is szándékunkban versenyre kelni vele. Épp el­lenkezőleg, az ipar által ha­gyott űröket szeretnék kitölte­ni. Mert egy gépállomás is kie­légítheti egy-egy mtsz-csoport különleges igényeit. Megyénk­ben majd minden gépállomás foglalkozik valamilyen problé­ma megoldásával. Célkitűzé­sünk pédául, hogy idén min­den mtsz-istállóba bevezessük a vizet, tökéletesítjük a takar­mánykonyhák felszerelését stb. Úgy véljük, itt az ideje, hogy az ingá­k valóban az egész mezőgazdaság gépesítőivé vál­janak. — Az állomásnak milyen tiszta haszna van a gépgyár­tásból? — Gépenként mintegy két­ezer lej. — S mi haszna van a gép­állomás igazgatójának, a gép tervezőjének? — Az, hogy a körzetébe tar­tozó minden mtsz-nek van már takarmánymalma. — Fogalmazzunk akkor e­­gyenesen: ön személy szerint mit kapott a gép megszerkesz­téséért? — Egyelőre ígéretet... arra, hogy elismerik ... — Még csak ezután akarják elismerni? Hiszen már javá­ban folyik a gyártás... — Ha az engedélyekre vá­runk, még a mai napig is ül­hetnénk ölhetett kézzel. Úgy látszik, a papírok gyártása né­ha nehezebb, mint a gépeké... Ezért aztán úgy gondoltuk, hogy újabb dossziék helyett inkább legyártjuk a gépeket... Valami változik mezőgépé­szeti állomásainkon. Talán felsőbb osztályba lép­nek. .. Tóth János január 15-én súlyos szenve­dés után elhunyt Tóth János, 1942 óta a Kommunista Párt tagja. 1911. december 3-án született Hetin helységben. Tóth János már fiatal korá­ban részt vett a munkásmoz­galomban, lakásában menedé­ket nyújtott a burzsoá­ földes­­úri állam rendőrsége és csend­őrsége által üldözött elvtár­saknak, tevékenyen terjesztet­te a párt röpiratait, gyűjtött a bebörtönzöttek családjai szá­mára. Egész életét a kizsákmá­nyolás és elnyomás felszámo­lása, a szocializmus építése ügyének szentelte Érdemeiért Románia Szocialista Köztársa­ság érdemrendjeivel tüntették ki. Tóth János elhunytával lel­kes és értékes elvtársat vesz­tettünk el, akinek emlékét ö­­rökre megőrizzük. Elvtársainak egy csoportja. ★ A gyászgyűlésre és a teme­tésre ma, január 17-én 15.30 órakor a Rusu Şirianu utcai temetőben kerül sor. Ily mezőgazdasági berendezést szerelnek a Tehnometal Üzemben і MKrICIÁRóL JESEKTJÜK Pult alól, feláron árusított Vasile Farcaş, a fém- és vegyipari cikkeket forgalmazó helyi kereskedelmi szervezet alkalmazottja. A fiatalember a Resica utcai motorkerék­pár, kerékpár és motoretta alkatrészeket forgalmazó üz­letben elárusítóként dolgozott. A hatósági közegek tudomást szereztek róla, hogy Farcaş — a többi között — ötszörös felárat kér a Mobra motoret­­tához szükséges platinákért. Hogy meggyőződjenek a pa­nasz hitelességéről, elkísérték T.­l­an vásárlót, aki két pár platinát kért. Vasile Farcaş ki­szolgálta, ám amikor fizetésre került a sor, háromszáz lejt kért a két pár platináért. Mi több, a pénzt személyesen vette át, holott az üzletnek külön pénztára van. A nyo­mozás során az is kiderült, hogy Vasile Farcaş az üzlet áruválasztékában nem szerep­lő alkatrészeket is forgalma­zott, amelyeket szintén félá­ron adott el. Vasile Farcaş ellen büntető eljárást indítot­tak. Csavargókat vettek őrizetbe a December 1. utca 86. számú ház pincéjében. A lakók pa­nasza nyomán a hatósági kö­zegek január nyolcadikán házkutatást tartottak az épü­let alagsorában, ahol három foglalkozásnélküli, bejelentet­len személyt találtak. A vizs­gálat során kiderült, hogy a nemkívánatos „pincelakók“ Simion Medea hunyadi, Gri­­gore Rasadea hátszegi és Ilie Bobolicioiu nagyremetei ille­tőségűek, és temesvári tartóz­kodásuk során még semmiféle munkát nem vállaltak. A bí­róság elé állított csavargókat egyenként negyven napi bör­tönbüntetésre ítélték. Lopott gépkocsival karam­boloztak Licher László, Su­­hajda János és Bosman Viktor temesvári fiatalemberek. Ja­nuár 4-én Licher László és Bosman Viktor összeismerke­dett egy olasz állampolgárságú gépkocsitulajdonossal, akit el­kalauzoltak a Dacia szerviz­hez — ahol javítás végett hagyták a Fiatot —, majd együtt visszasétáltak a Conti­nental szállóhoz. Miután el­váltak az idegentől, összeta­lálkoztak Suhajda Jánossal, s hármasban visszamentek a Dacia szervizhez. Kiváltották a kocsit, átruccantak Aradra, onnan pedig tovább mentek Váradra. A tulajdonos felje­lentése alapján, a hatóság azonnal megindította a nyo­mozást, de még mielőtt kézre­­keríthette volna a tetteseket, azok visszafelé jövet. Avram láncú községben karamboloz­tak. A Fiat gépkocsi visszake­rült a Dacia szervizhez, az autótolvajokat pedig őrizetbe vették. Ittas járókelőt fosztott ki a temesvári Gării utcában Bu­­kovszki János szatmári illető­ségű, foglalkozásnélküli egyén. A büntetett előéletű Bukov­­szki, éjfél körül megleste a tántorgó léptekkel hazafelé tartó R. Mita temesvári la­kost, mellélépett, lerántotta róla a kabátot és elfutott vele. Szerencsére, a közelben tartózkodó járőr még idejében elfogta a menekülő útonállót, s R. Mita visszakaphatta ér­téktárgyait. Bukovszki János ellen bűnvádi eljárást indítót­ Hamis aláírással 9400 lejt vett fel jogtalanul a temesvári Victoria Gyár pénztárától Em­a Cornea bérelszámoló, a gyár alkalmazottja. A tizenkét rendbeli csalást hamis bérlis­ták kitöltésével próbálta fe­dezni, de így is hamar fény derült mesterkedéseire. A jog­talanul felvett összeget Erna Cornea már visszafizette, de az ügy ezzel nem zárult le. Juhász András alezredes Készlethalmozások és büntetőkamatok nélkül (Folytatás az első oldalról) csupán annyit fűzök hozzá, hogy a bőkezű anyagbeszerzé­sek és készlethalmozások büntetőkamatai, bírságai jó­­néhány millió lejjel terhel­ték meg megyénk vállalatai­nak önköltségét. Különösen a Temesvári Me­chanikai Üzemekben vámolják meg érzékenyen a jövedelmet ezek a nem gazdaságos költ­ségek) itt mellesleg több mint harminc millióra rúg most is a készlethalmozás. Vajon med­dig? Jogosan vetődik fel a kérdés, mert az UMT-ben évek óta nagy „befagyással“ dolgoznak. Az Electromotor Üzem vezetőségének is fele­lősségteljesebben kell viszo­nyulnia a pénzügyi kérdések­hez, mert a rendes forgóala­pon felül több mint húsz szá­zaléknyi kiegészítő bankköl­csönnel dolgozott az utóbbi hónapokban. Többé-kevésbé vonatkozik ez a Gyapjúipar­ra, Technometalra, Electrome­­talra és a Spiral Vállalatra is. Az RKP KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGA múlt év no­vemberi plenáris ülésén NICOLAE CEAUŞESCU elv­társ nyomatékosan felhívta a figyelmet a pénzügyi gazdál­kodás megszilárdítására, a ta­karékossági mozgalom kiter­jesztésére és mindennemű pa­zarlás elkerülésére. Ezt kell szem előtt tartani megyénk valamennyi vállalatában. An­nál is inkább, mert míg a felajánlott 400 helyett 566 millió lej értékű árut gyártott terven felül megyénk ipara, addig a jövedelmezőségi vál­lalást csak részben teljesítet­te az elmúlt esztendőben. Ez is arra figyelmeztet, hogy az idén — az ötéves terv határ­idő előtti teljesítése szem­pontjából döntő fontosságú esztendőben — készlethalmo­zások, büntetőkamatok nélkül dolgozzunk és szilárd pénz­ügyi fegyelemmel alapozzuk a jövedelmező gazdálkodást. 5. oldal

Next