Szabad Szó, 1974. október-december (31. évfolyam, 9202-9280. szám)
1974-10-01 / 9202. szám
2. oldal Utak egymás felé Bármely ország, vidék általános haladása, gazdasági-társadalmi fejlődése döntő mértékben függ attól, miként hasznosítják a tudomány hatalmas termelésfejlesztési erejét. Közismert, hogy Temesvár a felszabadulás óta eltelt harminc év alatt az ország egyik tudományos fellegvárává lett Az itt dolgozó kutatók, szakemberek alkotó munkájának bizonyságait megtaláljuk szerte az országban. A jövő — a XI. kongresszus dokumentumainak szellemében — egyre bonyolultabb feladatokat állít elénk, amelyek mindenikének megoldása egyre inkább tudományos megalapozottságot, felkészültséget kíván. Éppen ezekből a feladatokból fogalmazódik meg egyre inkább az az igény, hogy a tudományos intézmények, a kutatók az általános, országos feladatokon túl, mind nagyobb részt vállaljanak a megye sajátos feladatainak a megoldásában. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt igazolja, hogy nem minden esetben sikerült erőfeszítéseiket egy-egy nagy horderejű, de sajátosan helyi kérdés megoldására összpontosítani. Vegyünk egyetlen példát csupán, megyénk mezőgazdaságának életéből. Néhány évvel ezelőtt a takarmányalap, pontosabban a termés takarmányok ésszerű hasznosítása az állattenyésztés fejlesztésének nagy fontosságú kérdésévé vált. A megyei pártbizottság ezért kiadta a jelszót, hogy a lehető legrövidebb időn belül minden egyes gazdaságban rendezzenek be takarmánykonyitafórumon az RKP XI. Kongresszusának dokumentumaiház. Mivel iparunk még nem állít elő a takarmánykonyhához szükséges berendezéseket, azokat helyileg kellett megtervezni és legyártani. Nos, míg Temesváron működik a Traian Vuia Politechnikai Intézet mezőgazdaság-gépesítési fakultása, két, mezőgazdasági gépek előállítására szakosított vállalat — IMAIA és Tehnometal —, valamint megyénkben van a Lovrini Mezőgazdasági Kísérleti Állomás, a takarmánykonyha gépeit két termelőegységben, az orczyfalvi és gottlobi gépállomáson állították elő — egymástól elszigetelten és meglehetősen nehéz körülmények között. Pedig mennyivel egyszerűbb, gyorsabb lett volna a munka, ha a termelő egységek szakemberei összedolgoznak a tudományos kutatókkal, az ipari szakemberekkel! Számtalan hasonló példát sorolhatnánk fel az ipar, vagy a társadalmigazdasági élet bármely területéről. A tudomány és a termelés együttműködése az utóbbi években — a pártvezetés útmutatása nyomán — sokat javult, mind változatosabb formákat ölt. A lehetőségek azonban korántsem merültek ki, s különösen nem a helyi, a sajátos jellegű problémák megoldása tekintetében. Helyzeti előnyünk az ország sok más megyéjével szemben — ilyen értelemben — vitathatatlan, ki is kell tudnunk használni ezt az előnyt. Tudnunk kell — jó értelemben vett — lokálpatriotáknak lennünk. Ez esetben ez korántsem sérti az ország általános érdekeit, ellenkezőleg, emberi erőforrásaink teljesebb, sokrétűbb kihasználása végeredményben egész népünk, hazánk általános és gyors előrehaladását szolgálja. Ehhez a tudománynak és a termelésnek egyaránt keresnie kell az egymás felé vezető utat, hogy közös erővel szolgálhassák megyénk és az ország érdekeit. Vásárhelyi Ödön A kongresszusi munkaverseny élenjárói Nemrég új hajlékba költözött a temesvári Bega Ruhagyár. A jobb munkakörülmények is újabb lendületet adtak a pártkongresszust köszöntő szocialista versenynek, amelyben kifogástalan minőségű, a megrendelők igényeit kielégítő termékek gyártásáért folyik a nemes vetélkedés. Szabászok, varrónők, segédmunkások egyaránt jobb munkával igyekeznek meghálálni az irántuk tanúsított figyelmet, a jelentős beruházással épített új gyárat. Az alábbiakban a szocialista munkaverseny élenjárói közül mutatunk be néhányat. Kőműves Mária szabász Potîrniche Elena varrónő Urbăşan Persida csomagoló Casanici Ştefania varrónő Az eltartási kötelezettség Az eltartási kötelezettséget általában a kiskorúak eltartásával hozzuk összefüggésbe. Pedig a Családi Törvénykönyv értelmében e kötelezettség vonatkozik férjre és feleségre, szülőre és gyermekekre, valamint más, arra jogosult személyekre. Téves tehát azt hinni, hogy csak a szülő köteles eltartani kiskorú gyermekeit. Mert ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha a szülő a rászoruló, a jövedelemmel rendelkező nagykorú köteles eltartani szüleit. Helytelen az a felfogás is, hogy csak az apa vagy csak az anya köteles eltartani gyermekét. Ez a kötelesség mindkettőre egyformán vonatkozik. Az eltartási hozzájárulás mennyisége a jövedelem nagyságától és más kötelezettségektől függ. Ha a házastársak valamelyikének más házasságból is vannak gyermekei, azokkal szemben ugyanolyan kötelezettségei vannak, mint azokkal szemben, akikkel egy háztartásban él. A szülők egymás közti TÖRVÉNYTÁR viszonyának milyensége — különélés stb. — nem befolyásolhatja az eltartási kötelezettséget S ha ezt a szülő önként gyakorolja, nincs szükség a bírósági eljárásra. Ha azonban erről valamelyik szülő megfeledkezik vagy tudatosan nem járul hozzá gyermeke eltartáshoz (azt tartva, hogy ez a másik házastársra tartozik), a másik félnek kötelessége a bírósághoz fordulni és a megfelelő jogi segítséget igényelni. Ez még akkor is fontos, ha a szülők együtt élnek, de egyikük káros szenvedélyeire költi jövedelme egy részét. Ilyen esetben a bíróság kötelezi őt hogy a jövedelmének lehetőségeihez mérten hozzájáruljon gyermeke eltartásához. Az eltartás összege mindig két tényezőtől függ: az eltartott (kiskorú) szükségleteitől és az eltartásra kötelezett személy fizetési lehetőségeitől. A Családi Törvénykönyv ezzel kapcsolatban csak a felső határt szabja meg annak leszögezésével, hogy az eltartási díj összege nem haladhatja meg egy eltartott gyermek esetében az eltartó jövedelmének negyed részét, két gyermek esetében a harmad részét, három vagy több gyermek esetében pedig a felét. Az állam által nyújtott gyermekpótlék nem része, hanem kiegészítője az eltartási összegnek. Vannak esetek, amikor egyik szülő sem hajlandó nevelni a gyermeket, még akkor sem, ha a másik szülő kész fizetni. Ilyenkor kerül a kiskorú a nagyszülőkhöz, egy rokon családjához, vagy éppenséggel idegenekhez, akik szeretettel fogadják magukhoz. Ilyenkor a bíróság mindkét szülőt gyermektartás fizetésére kötelezi. A bírósági eljárást mindig ott tartják, ahol a kiskorú vagy annak eltartója lakik. Ha a kötelezett fél nem tesz eleget a bírósági határozatnak, az bűncselekménynek minősül, amit szabadságvesztéssel büntetnek. A panasz visszavonása esetén a büntető eljárás megszűnik. A tartásdíj összege újabb bírósági határozat alapján növelhető vagy csökkenthető — amennyiben megváltozott az előbbiekben említett két tényező. A változást a bíróság az igénylő kérése beiktatásának napjától rendeli el. A Családi Törvénykönyv rendelkezése értelmében a tartásdíj a nagykorúság eléréséig (18. életév betöltéséig) kötelező. Ezért sok probléma adódik olyankor, amikor a szülő nem hajlandó segíteni gyermekét a felsőoktatás időszakában. Esetenként a bíróságok köteleztek szülőket, hogy fedezzék gyermekeik költségeit a felsőoktatás időszakában, vagyis, hogy tovább fizessék a tartásdíjat. Más esetekben nem hoztak ilyen döntést. A gyermektartást tehát törvény szabályozza. Szülőknek és utódainak egyaránt előnye származik abból, ha a szülők nem hivatalos megszorítások alapján, hanem önként tesznek eleget gyermektartási kötelezettségeiknek. Egeressy László ügyész Cikkeink nyomán Az olvasó fóruma rovatunkban augusztus 9-én közöltük J. A. temesvári olvasónk panaszát A panasz tárgya: a lakótársulási bizottság februári és márciusi kérvényében igényelte az ICRAL-tól, javítsák ki a Galati utca 5. számú épület kapuit. Márciusban leszerelték a kapukat és azóta... semmi sem történt. A Visszavárjuk a javítókat című írásra — némi késéssel — a Temes megyei Helység- és Lakterületgazdálkodási Vállalatcsoport vezetőségétől kaptunk választ: az ICRAL vezetősége sürgős intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy az említett épületnél a kapuk ne az udvaron fekvő haszontalan tárgyak, hanem hivatásuknak megfelelően bejárati alkalmatosságok legyenek. Panasz és ... következmény címmel jelent meg szeptember 5-e lapunkban egyik temesvári olvasónk panasza. Azt tette szóvá, hogy a 204-es számú freidorfi élelmiszerüzletben az alkalmi elárusító feláron árusítja a tejet. Amikor pedig ezt reklamálta, a bolt felelőse rátámadt és sértegette. A cikkre a megyei kereskedelmi igazgatóság válaszolt: az ügyet kivizsgálták, a panasz indokolt. A bolt alkalmi elárusítója csakugyan drágábban árulta a 2,30 lejes tejet. A kereskedelmi felügyelőség a kivizsgálás után úgy rendelkezett, hogy a többletként beinkasszált összeget az állami költségvetéshez folyósítsák. A kihágásért Florica Manailát, a bolt felelősét megbírságolták s ugyanakkor megtiltották neki, hogy a jövőben alkalmi elárusítót foglalkoztasson. Ugyanakkor azt is elrendelték, hogy bárki jelentkezik a vevők közül a kifizetett többletért, azt köteles megtéríteni. A kereskedelmi igazgatóság — miután köszönetét tolmácsolja a bírálat útján nyújtott segítségért — biztosítja szerkesztőségünket, hogy az említett üzlet tevékenységét figyelemmel fogják kísérni. Rendszert a köztisztaságban volt a címe annak a levélnek, amelyet augusztus 27-i lapunkban közöltünk Az olvasó fóruma rovatunkban. A panasz lényege: rendszertelenül hordják el a háztartási szemetet a Remus utcából s ennek kellemetlen következményei vannak. A bíráló észrevételre a megyei helység- és lakterületgazdálkodási vállalatcsoport vezetősége küldött választ. „Alkalmazottaink az érvényben levő grafikon szerint hetenként kétszer — hétfőn és csütörtökön — hordják el a háztartási szemetet. Ezt a grafikont tiszteletben tartják. Az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően a szemétgyűjtő kocsi nem járhat hetenként háromszor az említett utcában. A panaszos és a közüzemi vállalat állítása tehát ellentmondásos. Előbbi azt panaszolja, hogy mulasztanak, utóbbi azt állítja, hogy nem. Az EGCT jövőbeli tevékenysége hivatott bizonyítani, milyen képet mutat a valóság. LEVÉLBONTÁSKOR Miért marad el az intézkedés? A panaszlevelek íróinak többsége szolgáltatási dolgozók, levélkihordók vagy telefonszerelők, autóbuszvagy villamosvezetők, jegykezelők kifogásolható viselkedése ellen emel szót. Olykor a panasz a szolgáltatás minősége ellen szól. Közéletünk törvényben rögzített szabálya, hogy az arra hivatott szerveknek a panaszokat záros határidőn belül ki kell vizsgálniuk. Ennek során elbeszélgetnek a sértett féllel is, majd közvetve vagy közvetlenül tudomására hozzák az orvoslás módját. A legtöbb esetben érvényesül ez a gyakorlat, s lehetővé válik, hogy megfelelő intézkedésekkel elejét vegyék hasonló esetek megismétlődésének. S ebben egyaránt része van a panasztevőnek és a kivizsgáló szervnek is. Előfordul azonban az is, hogy minden az említett gyakorlat szerint történik, de az intézkedés, az orvoslás elmarad. S bármilyen furcsán is hangzik: a panasztevő hibájából. íme egy jellemző eset. Idősebb olvasónk kereste fel szerkesztőségünket és szóvá tette, hogy nem szolgálták ki rendesen, amikor pedig kifogást emelt, az eladó udvariatlanul bánt vele. Ám a kivizsgálás során — amit a bepanaszolt dolgozó felettesei ejtettek meg — úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen elégedett a kiszolgálással, lehet, hogy csak neki tűnt úgy, hogy a bepanaszolt sértően viselkedett s kérte, ne indítsanak ellene fegyelmi eljárást. Mindezt írásbeli nyilatkozatával is alátámasztotta. Ilyen esetben két lehetőség között találgathattunk: a panaszos jóhiszeműen emelt szót a szabálysértés ellen és a kivizsgálás során tartott attól, hogy kellemetlen következményei lesznek, vagy pedig a pillanatnyi harag késztette panaszra és utólag megbánta elhamarkodottságát. A dolgozók javaslatainak, észrevételeinek, panaszainak intézése felelősségteljes feladat, nem lehet és nem is szabad félmegoldásokkal helyettesíteni. A panasztevés minden állampolgár joga, de e jog gyakorlása felelősséggel is jár. S e felelősségek között nem kis jelentősége van az állítások fenntartása iránti felelősségnek. Ellenkező esetben a panasz kivizsgálása hiábavaló időtöltést és a felelősségre vonás elmaradását „eredményezi“, következésképpen lehetővé teszi hasonló hiba mulasztás megismétlődését — a panaszos s mi több, az egész közösség hátrányára. Gerő Vilmos Szabad Szó Az 1974-1975. évi politikai oktatásról (Folytasd* аг első oldalról) tid 13-as száma például külön ismerteti a gazdasági, illetve ideológiai téren dolgozók számára összeállított témacsoportokat). A most induló politikaiideológiai és gazdasági tömegoktatás felöleli a párttagokat s mindenekelőtt azokat a dolgozókat, akiket az alapszervezetek felvételre készítenek elő. Bekapcsolódnak az oktatásba a KISZ-szervezetek tagjai, azok a fiatalok, akik az ifjúmunkások soraiba szándékoznak lépni, valamint a szakszervezeti ideológiai oktatás részvevői és mindazok, akik nem vesznek részt a párt- illetve KISZ- oktatásban. Ugyancsak a XI. pártkongresszus dokumentumait tanulmányozzák a Szocialista Egységfront által szervezett területi vagy falusi körök hallgatói s ez képezi a tematikáját a kultúrotthonokban tartott előadássorozatoknak is. Azok a dolgozók, akik a kommunisták sorába szándékoznak lépni, illetve a fiatal párttagok egyénileg tanulmányozzák az RKP Szervezeti Szabályzatát. A politikai-ideológiai és gazdasági tömegoktatás most induló tanéve különös jelentőségű, hiszen ez kell biztosítsa az RKP XI. Kongresszusán előterjesztésre és elfogadásra kerülő dokumentumok alapos megismerését. Éppen ezért a pártszervek és -szervezetek minden lehető intézkedést meg kell tegyenek, hogy az 1974—1975. évi ideológiai oktatás elősegítse a pártos KISZ-tagok, az összes dolgozók politikai színvonalának emelését, gazdasági gondolkodását, alaposan elsajátítsák az e dokumentumokban foglalt, kivételes jelentőségű elméleti és gyakorlati téziseket.