Szabad Szó, 1974. október-december (31. évfolyam, 9202-9280. szám)

1974-10-01 / 9202. szám

2. oldal Utak egymás felé Bármely ország, vidék általános haladása, gazda­sági-társadalmi fejlődése döntő mértékben függ at­tól, miként hasznosítják a tudomány hatalmas ter­melésfejlesztési erejét. Köz­ismert, hogy Temesvár a felszabadulás óta eltelt harminc év alatt az or­szág egyik tudományos fellegvárává lett Az itt dolgozó kutatók, szakem­berek alkotó munkájának bizonyságait megtaláljuk szerte az országban. A jövő — a XI. kon­gresszus dokumentumai­nak szellemében — egyre bonyolultabb feladatokat állít elénk, amelyek min­­denikének megoldása egy­re inkább tudományos megalapozottságot, felké­szültséget kíván. Éppen ezekből a feladatokból fogalmazódik meg egyre inkább az az igény, hogy a tudományos intézmé­nyek, a kutatók az álta­lános, országos feladatokon túl, mind nagyobb részt vállaljanak a megye sajá­tos feladatainak a megol­dásában. Az eddigi gya­korlat ugyanis azt igazol­ja, hogy nem minden esetben sikerült erőfeszí­téseiket egy-egy nagy horderejű, de sajátosan helyi kérdés megoldására összpontosítani. Vegyünk egyetlen példát csupán, megyénk mezőgazdaságá­nak életéből. Néhány év­vel ezelőtt a takarmány­alap, pontosabban a ter­­­més takarmányok ésszerű hasznosítása az állatte­nyésztés fejlesztésének nagy fontosságú kérdésévé vált. A megyei pártbizott­ság ezért kiadta a jel­szót, hogy a lehető legrö­videbb időn belül minden egyes gazdaságban rendez­zenek be takarmánykony­­itafórumon az RKP XI. Kongresszusának dokumentumai­ház. Mivel iparunk még nem állít elő a takar­mánykonyhához szüksé­ges berendezéseket, azokat helyileg kellett megtervez­ni és legyártani. Nos, míg Temesváron működik a Traian Vuia Politechnikai Intézet mezőgazdaság-gé­pesítési fakultása, két, me­zőgazdasági gépek előállí­tására szakosított vállalat — IMAIA és Tehnometal —, valamint megyénkben van a Lovrini Mezőgazda­sági Kísérleti Állomás, a takarmánykonyha gépeit két termelőegységben, az orczyfalvi és gottlobi gép­állomáson állították elő — egymástól elszigetelten és meglehetősen nehéz körül­mények között. Pedig mennyivel egyszerűbb, gyorsabb lett volna a munka, ha a termelő egy­ségek szakemberei össze­dolgoznak a tudományos kutatókkal, az ipari szak­emberekkel! Számtalan hasonló pél­dát sorolhatnánk fel az ipar, vagy a társadalmi­gazdasági élet bármely te­rületéről. A tudomány és a terme­lés együttműködése az u­­tóbbi években — a párt­vezetés útmutatása nyo­mán — sokat javult, mind változatosabb formákat ölt. A lehetőségek azonban ko­rántsem merültek ki, s különösen nem a helyi, a sajátos jellegű problémák megoldása tekintetében. Helyzeti előnyünk az or­szág sok más megyéjével szemben — ilyen értelem­ben — vitathatatlan, ki is kell tudnunk használni ezt az előnyt. Tudnunk kell — jó értelemben vett — lokálpatriotáknak len­nünk. Ez esetben ez ko­rántsem sérti az ország ál­talános érdekeit, ellenke­zőleg, emberi erőforrásaink teljesebb, sokrétűbb ki­használása végeredmény­ben egész népünk, hazánk általános és gyors előre­haladását szolgálja. Ehhez a tudománynak és a ter­melésnek egyaránt keres­nie kell az egymás felé vezető utat, hogy közös erővel szolgálhassák me­gyénk és az ország érde­keit. Vásárhelyi Ödön A kongresszusi munkaverseny élenjárói Nemrég új hajlékba költözött a temesvári Bega Ruhagyár. A jobb munkakörülmények is újabb lendüle­tet adtak a pártkongresszust köszöntő szocialista versenynek, amelyben ki­fogástalan minőségű, a megrendelők igényeit kielégítő termékek gyártásáért folyik a nemes vetélkedés. Szabászok, varrónők, segédmunkások egyaránt jobb munkával igyekeznek meghálálni az irántuk tanúsított figyelmet, a je­lentős beruházással épített új gyárat. Az alábbiakban a szocialista munka­verseny élenjárói közül mutatunk be néhányat. Kőműves Mária szabász Potîrniche Elena varrónő Urbăşan Persida csomagoló Casanici Ştefania varrónő Az eltartási kötelezettség Az eltartási kötelezettsé­get általában a kiskorúak eltartásával hozzuk össze­függésbe. Pedig a Családi Törvénykönyv értelmében e kötelezettség vonatkozik férjre és feleségre, szülőre és gyermekekre, valamint más, arra jogosult szemé­lyekre. Téves tehát azt hinni, hogy csak a szülő köteles eltartani kiskorú gyermekeit. Mert ez a kö­telezettség akkor is fenn­áll, ha a szülő a rászoruló, a jövedelemmel rendelke­ző nagykorú köteles eltar­tani szüleit. Helytelen az a felfogás is, hogy csak az apa vagy csak az anya kö­teles eltartani gyermekét. Ez a kötelesség mindkettő­re egyformán vonatkozik. Az eltartási hozzájárulás mennyisége a jövedelem nagyságától és más kötele­zettségektől függ. Ha a házastársak vala­melyikének más házasság­ból is vannak gyermekei, azokkal szemben ugyano­lyan kötelezettségei van­nak, mint azokkal szemben, akikkel egy háztartásban él. A szülők egymás közti TÖRVÉNYTÁR viszonyának milyensége — különélés stb. — nem be­folyásolhatja az eltartási kötelezettséget S ha ezt a szülő önként gyakorolja, nincs szükség a bírósági eljárásra. Ha azonban er­ről valamelyik szülő meg­feledkezik vagy tudatosan nem járul hozzá gyermeke eltartá­shoz (azt tartva, hogy ez a másik házastárs­ra tartozik), a másik fél­nek kötelessége a bíróság­hoz fordulni és a megfele­lő jogi segítséget igényelni. Ez még akkor is fontos, ha a szülők együtt élnek, de egyikük káros szenve­délyeire költi jövedelme egy részét. Ilyen esetben a bíróság kötelezi őt hogy a jövedelmének lehetősé­geihez mérten hozzájárul­jon gyermeke eltartásához. Az eltartás összege min­dig két tényezőtől függ: az eltartott (kiskorú) szükség­leteitől és az eltartásra kö­telezett személy fizetési le­hetőségeitől. A Családi Törvénykönyv ezzel kap­csolatban csak a felső ha­tárt szabja meg annak le­­szögezésével, hogy az eltar­tási díj összege nem halad­hatja meg egy eltartott gyermek esetében az eltar­tó jövedelmének negyed részét, két gyermek eseté­ben a harmad részét, há­rom vagy több gyermek esetében pedig a felét. Az állam által nyújtott gyer­mekpótlék nem része, ha­nem kiegészítője az eltar­tási összegnek. Vannak esetek, amikor egyik szülő sem hajlandó nevelni a gyermeket, még akkor sem, ha a másik szülő kész fizetni. Ilyenkor kerül a kiskorú a nagyszü­lőkhöz, egy rokon család­jához, vagy éppenséggel idegenekhez, akik szeretet­tel fogadják magukhoz. Ilyenkor a bíróság mind­két szülőt gyermektartás fizetésére kötelezi. A bíró­sági eljárást mindig ott tartják, ahol a kiskorú vagy annak eltartója lakik. Ha a kötelezett fél nem tesz eleget a bírósági ha­tározatnak, az bűncselek­ménynek minősül, amit szabadságvesztéssel büntet­nek. A panasz visszavoná­sa esetén a büntető eljárás megszűnik. A tartásdíj összege újabb bírósági ha­tározat alapján növelhető vagy csökkenthető — a­­mennyiben megváltozott az előbbiekben említett két tényező. A változást a bí­róság az igénylő kérése be­iktatásának napjától ren­deli el. A Családi Törvénykönyv rendelkezése értelmében a tartásdíj a nagykorúság eléréséig (18. életév betöl­téséig) kötelező. Ezért sok probléma adódik olyankor, amikor a szülő nem haj­landó segíteni gyermekét a felsőoktatás időszakában. Esetenként a bíróságok kö­teleztek szülőket, hogy fe­dezzék gyermekeik költsé­geit a felsőoktatás idősza­kában, vagyis, hogy tovább fizessék a tartásdíjat. Más esetekben nem hoztak ilyen döntést. A gyermektartást tehát törvény szabályozza. Szü­lőknek és utódainak egy­aránt előnye származik ab­ból, ha a szülők nem hiva­talos megszorítások alap­ján, hanem önként tesznek eleget gyermektartási köte­lezettségeiknek. Egeressy László ügyész Cikkeink nyomán Az olvasó fóruma rova­tunkban augusztus 9-én közöltük J. A. temesvári olvasónk panaszát A pa­nasz tárgya: a lakótársu­lási bizottság februári és márciusi kérvényében igé­nyelte az ICRAL-tól, ja­vítsák ki a Galati utca 5. számú épület kapuit. Már­ciusban leszerelték a ka­pukat és azóta... semmi sem történt. A Visszavár­juk a javítókat című írás­ra — némi késéssel — a Temes megyei Helység- és Lakterületgazdálkodási Vállalatcsoport vezetőségé­től kaptunk választ: az ICRAL vezetősége sürgős intézkedéseket hozott an­nak érdekében, hogy az említett épületnél a ka­puk ne az udvaron fekvő haszontalan tárgyak, ha­nem hivatásuknak megfe­lelően bejárati alkalma­tosságok legyenek. Panasz és ... következ­mény címmel jelent meg szeptember 5-e lapunkban egyik temesvári olvasónk panasza. Azt tette szóvá, hogy a 204-es számú frei­dorfi élelmiszerüzletben az alkalmi elárusító feláron árusítja a tejet. Amikor pedig ezt reklamálta, a bolt felelőse rátámadt és sértegette. A cikkre a me­gyei kereskedelmi igazga­tóság válaszolt: az ügyet kivizsgálták, a panasz in­dokolt. A bolt alkalmi el­árusítója csakugyan drá­gábban árulta a 2,30 lejes tejet. A kereskedelmi fel­ügyelőség a kivizsgálás után úgy rendelkezett, hogy a többletként bein­kasszált összeget az állami költségvetéshez folyósít­sák. A kihágásért Florica Manailát, a bolt felelősét megbírságolták s ugyan­akkor megtiltották neki, hogy a jövőben alkalmi elárusítót foglalkoztasson. Ugyanakkor azt is elren­delték, hogy bárki jelent­kezik a vevők közül a ki­fizetett többletért, azt­­ köteles megtéríteni. A ke­reskedelmi igazgatóság — miután köszönetét tolmá­csolja a bírálat útján nyújtott segítségért — biz­tosítja szerkesztőségün­ket, hogy az említett üzlet tevékenységét figyelemmel fogják kísérni. Rendszert a köztiszta­ságban volt a címe annak a levélnek, amelyet au­gusztus 27-i lapunkban közöltünk Az olvasó fóru­ma rovatunkban. A panasz lényege: rendszertelenül hordják el a háztartási szemetet a Remus utcából s ennek kellemetlen kö­vetkezményei vannak. A bíráló észrevételre a me­gyei helység- és lakterü­letgazdálkodási vállalat­­csoport vezetősége küldött választ. „Alkalmazottaink az érvényben levő grafi­kon szerint hetenként két­szer — hétfőn és csütör­tökön — hordják el a ház­tartási szemetet. Ezt a grafikont tiszteletben tart­ják. Az érvényben levő rendelkezéseknek megfele­lően a szemétgyűjtő kocsi nem járhat hetenként há­romszor az említett utcá­ban­. A panaszos és a közüzemi vállalat állítása tehát ellentmondásos. E­­lőbbi azt panaszolja, hogy mulasztanak, utóbbi azt ál­lítja, hogy nem. Az EGCT jövőbeli tevékenysége hi­vatott bizonyítani, milyen képet mutat a valóság. LEVÉ­LBONTÁSKOR Miért marad el az intézkedés? A panaszlevelek íróinak többsége szolgáltatási dol­gozók, levélkihordók vagy telefonszerelők, autóbusz­vagy villamosvezetők, jegy­kezelők kifogásolható vi­selkedése ellen emel szót. Olykor a panasz a szol­gáltatás minősége ellen szól. Közéletünk törvényben rögzített szabálya, hogy az arra hivatott szerveknek a panaszokat záros határ­időn belül ki kell vizsgál­niuk. Ennek során elbe­szélgetnek a sértett féllel is, majd közvetve vagy közvetlenül tudomására hozzák az orvoslás módját. A legtöbb esetben érvé­nyesül ez a gyakorlat, s lehetővé válik, hogy meg­felelő intézkedésekkel ele­jét vegyék hasonló esetek megismétlődésének. S eb­ben egyaránt része van a panasztevőnek és a ki­vizsgáló szervnek is. Előfordul azonban az is, hogy minden az említett gyakorlat szerint történik, de az intézkedés, az or­voslás elmarad. S bármi­lyen furcsán is hangzik: a panasztevő hibájából. íme egy jellemző eset. Idősebb olvasónk kereste fel szer­kesztőségünket és szóvá tette, hogy nem szolgálták ki rendesen, amikor pedig kifogást emelt, az eladó udvariatlanul bánt vele. Ám a kivizsgálás során — amit a bepanaszolt dolgo­zó felettesei ejtettek meg — úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen elégedett a kiszolgálással, lehet, hogy csak neki tűnt úgy, hogy a bepanaszolt sértő­en viselkedett s kérte, ne indítsanak ellene fegyelmi eljárást. Mindezt írásbeli nyilatkozatával is alátá­masztotta. Ilyen esetben két lehe­tőség között találgathat­tunk: a panaszos jóhisze­műen emelt szót a sza­bálysértés ellen és a ki­vizsgálás során tartott at­tól, hogy kellemetlen kö­vetkezményei lesznek, vagy pedig a pillanatnyi harag késztette panaszra és utó­lag megbánta elhamarko­dottságát. A dolgozók javaslatai­nak, észrevételeinek, pa­naszainak intézése fele­lősségteljes feladat, nem lehet és nem is szabad fél­megoldásokkal helyet­tesíteni. A panasztevés minden állampolgár joga, de e jog gyakorlása fele­lősséggel is jár. S e fele­lősségek között nem kis jelentősége van az állítá­sok fenntartása iránti fe­lelősségnek. Ellenkező e­­setben a panasz kivizsgá­lása hiábavaló időtöltést és a felelősségre vonás el­maradását „eredményezi“, következésképpen lehető­vé teszi hasonló hiba­ mu­lasztás megismétlődését — a panaszos s mi több, az egész közösség hátrányára. Gerő Vilmos Szabad Szó Az 1974-1975. évi politikai oktatásról (Folytasd* аг első oldalról) tid 13-as száma például külön ismerteti a gazdasá­gi, illetve ideológiai téren dolgozók számára összeál­lított témacsoportokat). A most induló politikai­ideológiai és gazdasági tö­megoktatás felöleli a párt­tagokat s mindenekelőtt a­­zokat a dolgozókat, akiket az alapszervezetek felvé­telre készítenek elő. Be­kapcsolódnak az oktatásba a KISZ-szervezetek tagjai, azok a fiatalok, akik az if­júmunkások soraiba szán­dékoznak lépni, valamint a szakszervezeti ideológiai oktatás részvevői és mind­azok, akik nem vesznek részt a párt- illetve KISZ- oktatásban. Ugyancsak a XI. pártkongresszus doku­mentumait tanulmányozzák a Szocialista Egységfront által szervezett területi vagy falusi körök hallgatói s ez képezi a tematikáját a kultúrotthonokban tartott előadássorozatoknak is. Azok a dolgozók, akik a kommunisták sorába szán­dékoznak lépni, illetve a fiatal párttagok egyénileg tanulmányozzák az RKP Szervezeti Szabályzatát. A politikai-ideológiai és gazdasági tömegoktatás most induló tanéve különös jelentőségű, hiszen ez kell biztosítsa az RKP XI. Kon­gresszusán előterjesztésre és elfogadásra kerülő doku­mentumok alapos megis­merését. Éppen ezért a pártszervek és -szervezetek minden lehető intézkedést meg kell tegyenek, hogy az 1974—1975. évi ideológiai oktatás elősegítse a párt­os KISZ-tagok, az összes dolgozók politikai színvo­nalának emelését, gazdasá­gi gondolkodását, alapo­san elsajátítsák az e doku­mentumokban foglalt, ki­vételes jelentőségű elméleti és gyakorlati téziseket.

Next