Szabad Szó, 1906. július (8. évfolyam, 29. szám)

1906-07-19 / 29. szám

: i G> L.(Ü: Sin Mfíf . Vili. évfolyam. JVt ?? Budapest, 1906. július 19. 29. szá ,TP&>??gagaefflEftiB!i^£!C3g^ .rrf^gsssgg u SZABAD SZÓ a meset, ksztoés, beéri, gyári, ker«*k«áeis»l­aulakás&ép és a kisgazdák, kisiparisek, kiskereskedök igasatórt karca*« POLITIKAI HETILAP ,, ss Előfizetési árak: Egész évre 4 korona 80 fillér, A magyarországi ujjászervező szociál- "^p^rjeesztőség és kiadóhivatal: VIL. István-' 2.,k£ . »„Öt JJgl íj Sfr demokrata Párt hiza*al0S Wil0nye" \$C ^Ja hová mindennsmO tev.tezések, pin-M cRiérJ mSen »fcS«.' : MEZOFI­zek és egyél, küldemények intézendők. Milliókat szereztünk a népnek már az első esztendőben! Semmiféle hatalom diadalmas útjában, nem tudja feltartóztatni az Országos Mun­­kásvédő Szövetséget. Megyünk előre kitűzött célunk felé, amely nem más, mint a mun­kálkodó magyar népnek a bérrabszolgaság­ból való felszabadítása. Olyan nagy cél ez, hogy ennél jelentőségteljesebbet alig isme­rünk az ország ezer­sztendős történetében. Mert voltak nekünk hatalmas királyaink, a 14. században három tenger nyaldosta a magyar korona birodalmainak partjait, még Bécsnek büszke vára is nyögte Mátyás bús hadát. De mindig ott volt a nagy fé­nyesség nyomában az ezerszerte nagyobb árnyék: a kizsákmányolt jobbágyok száz­ezrei a legnagyobb király Uralkodása alatt is csak úgy tengődtek, mint a legrongyo­sabb király alatt. Az istenadta népre csak nem derült jobb világ, mióta áll a világ. Nem­ volt még eszme és mozgalom soha a szociáldemokrácián kívül, mely őszintén akarta volna a munkásság jobblé­tét. Ezért kell a munkálkodó népnek, mely tizezeresztendős bérrabszolgaságra tekint vissza, minden csepp vérével a szociál­­umnorki ad­­a t .­i is fái ...... ..ua. Politikai és gazdasági harcot folyta­tunk. A politikai harcot, mint az ujjászer­­v. " e?.o .IáM­ •Viotkráta. párt tagjai harcol­­ju­k végig. A gazdaaági harcot az Országos Muo védő Szö­vetség keblében vívjuk a Kizsákm­­nyoló s&ztály ellen. ."•sz.dasági b*/cuftkat már eddig is, a Szövetség alig hat hónapos fennállása óta, gyönyörű sikerek koronázzák. És a siker egyik része az, hogy több, mint négyszáz községben sikerült a Szövetség csoportjait megalakítani és eddig közel b0.OOO tagot számlálnak a csoportok. Olyan erős hadse­reg ez, amely küzd­vén a munka fegyverével, a hatalom minden nyomásának ellent tud már állani. E hadsereg erős volta riasztotta vissza legutóbb is a hatalmat attól, hogy Szövetségünket feloszlassa. Mi a béke fegy­verével küzdünk. Sztrájkra nem izgatunk, mert azt tartjuk, hogy a békés haladás elő­nyösebb a munkásságra nézve, mint a fegy­verropogás és csendőrszuronyok között ki­vivott siker, amely minden esetben nagy vér-, pénz- és munkanap veszteséget jelent. Másik része a mi békésen kivívott gaz­daggá sikerünknek az, hogy valahány köz­ségben a mi csoportunk „megalakult és egy kis erőre kapott, mindenütt emelkedtek a munkabérek. Egyik helyen csak harminc­­negyven fillérrel, de legtöbb helyütt 80—100 fillérrel, néhol koronákkal emelkedett a nap­szám és emelkedett hasonló arányban az aratási rész is. A hozzánk eddig beérkezett jelentések alapján bízvást állíthatjuk, hogy átlag hatvan fillérrel emelkedett a napi munkabér az idén. És ezt a jobb munkabért az Országos Munkásvédő Szövetségben szer­vezett munkások, nemcsak a maguk szá­mára, hanem még szervezetlen munkás­­társaik számára is kivívták és nem túlozunk amidőn azt mondjuk, hogy a Szövetség ré­vén százötvenezer mag­yar munkás­nak em­elkedett a keresete, átlag napi 60 fillérrel. Már most ha a legszerényebb számítással csak 80­ munkanapot veszünk, melyen a munkás napi 60 fillérrel többet keresett, ez 48 korona több keresetet jelent minden egyesre nézve. Százötvenezer mun­kásra nézve pedig hétmilliókétszázezer ko­rona több keresetet jelent! Az Országos Munkás­védő Szövetség révén tehát hétmil­liókétszázezer koronával keres többet a munkálkodó magyar nép, mint tavaly. Hét hónapi fennállás után! Testvérek! Látjátok-e most már, mi az az Országos Munkásvédő Szövetség? Belát­­játok-e most már, hogy vagy vak, vagy a munkásság árulója az az ember, aki e Szö­vetségbe be nem lép, vagy azt lekicsinyli. És ez csak a kezdet! Még csak a kezdet kezde­tén vagyunk! Mit tud majd a Szövetség nyújtani néhány esztendő után, amikor so­k százezer tagot fog számlálni és sok száz­ezer forinttal fog rendelkezni, hogy azt a munkásnép céljaira fordíthassa. Magyar munkások, jöttek valameny­­nyien közénk az Országos Munkásvédő Szö­vetségbe, mert ide tartoztok ti, miként a fo­lyók vizei a tengerhez! Miután a Szövetség hivatalos kimuta­tást akar készíteni arról, hogy pontosan mennyivel javította a munkabérviszonyokat a Szövetség, felkérjük az összes csoportok vezetőségeit, hogy minél hamarább értesít­sék a Szabad Szó szer­k­eszt­őségét a követ­kezőkről : Először: menk­ resett az odavaló move* t*t » am­­inning és julius hónaposba ’* ^ ’■ Másodszor: int .nyit keresett az oda­való munkás az idén áp­ilis, május, június és julius hónapokban? Kérjük a csoport­vezetőségeket, vála­szoljanak gyorsan és pontosan. Álhazafiak uralma. (b) isi­acionalizmus sunyit tesz, hogy nemzeti irány, amely az állam­ a a közélet minden intéz­ményére és ilynyanulására ráteszi a maga bélye­gét. A nacionalizmus mindent nemzeti, tehát ná­lunk magyar szempontból fog fel s ami nem a nacionalizmus érdekét szolgálja, azt elveti, sőt az ellen harcol. Ebből látható, hogy a naciona­lizmus nálunk a legtöbb esetben pótolható egy újabban felkapott szálló igével: a „fajmagyar­ság1” szóval. Baj magyarnak nemcsak azt ne­vezik, akinek ősei Árpáddal jöttek be s ezt bizo­nyítani is tudják, hanem mindazokat, akik az ősökkel dicsekvő ezerkoldusoló szekerét tolják, velük egy követ fújnak s a kizsákmányoló osz­tályhoz tartoznak. Te, Kis János nevezetű pro­letár, aki Valahol a Tisza mentén túrod a rögöt s akinek hetvenhatodik dédapja is magyar volt, te például nem vagy fajmagyar, legalább az urak nem tartanak téged annak, mert se földed, se voksod nincs, azonfelül kutyafü­lű szocialista vagy! Ellenben Zselénszky Róbert gróf, a nép­­nyúzó agráriusok főkolomposa, aki Polyákország­­ból vándorolt be, avagy Wenckheim báró, aki itt milliókat szerzett, ők fajt magyarok. Nohát, jól van. Mi a fajmagyar nevezetet ezöröstül-böröstül odaajándékozzuk a magyar Árpád, a lengyel Seobieszky és a zsidó Salamon király utódainak. Mi magyarok vagyunk ugyan, de fajmagyar voltunk mellett nem buzgólkodunk, mert járt ebben az országban kun, besenyő, török, tatár, német, van ebben az országban román, tót, zsidó, szerb, örmény, horvát, szász, taposták a mi földünket olasz, spanyol,a francia zsoldos had­seregek és a magyar nép, 1000 esztendő alatt olyan gyökeres vérkeresztezésen ment, vagy megy át most is, hogy a tudomány tiszta magyar vérű embert aligha tudna felfedezni. De más okból sem nevezzük mi magunkat fajmagyaroknak. Mert mi faji megkülönböztetést nem ismerünk, nem is akarunk ismerni. Egyik «»•tee?. rgiUe« 'Vi­j .* - ’u, ti* ,, színit elnyomók, a magyar nációnál­«« a fej, magyarok, most kerültek fel a hatalom ormára. A koalíciós pártok többségét bármennyire sajz­náljuk is, nem nevezhetjük másnak, mint magyar nacionalistáknak, akik folyton hazaszeretetet prédikálnak — a maguk hasznára, akik hazaáru­­lónak mondják a proletárt, amiért összefogom a másajkú testvérével, egy falattal több kenyeret kér. Hangadó szerepet játszanak most a koalíció­­ban az agráriusok, az ezerholdasok, akik csaknem az egész alkotmánypártot és néppártot s a füg­­­getlenségi pártnak is egy jelentékeny részét al­­kotják. Az agráriusok a legeslegnagyobb hazafiak, a magyar nemzet és faj dicsőségéről, az ősök nagyságáról, az átkos bécsi kézről s a magyarok istenéről prédikálnak minduntalan — de harminc krajcáros napszámot adnak, s ha csak moccan & munkás, szolgabirót, csendőrt uszítanak a nya­kára. Dicsőítik az egyházat, pártolják a papokat, a kereszt jelében akarják megtartani az országot, üldözik a szabad gondolatot, utálják a szociál­demokráciát, mert az felvilágosítja a népet öt egyetlen­­vágyuk, a népnek sötétségben való tartí­tása. Ők, a legeslegnagyobb hazafiak, a fajm­­a­gyarok uszították fel a hatalmat az Ország­ Munkásvédő Szövetség ellen, mert meghal bennük a vér, látván a nép szervezhetiőnét a jobb meg­élhetésért. Mert a hazaszeretet, az isten, a val­lás, az állami rend fogalma — ez mind puszta zsebérdek náluk. A haza arra jó, hogy a nép dol­gozzon érte, mert hiszen a haza az övéké; az isten arra jó, hogy őrködjék az ő kizsákmányoló rend­jük felett; a vallás arra jó, hogy féken tartsa a nyomorgók és elnyomottak lázongó lelkül­etét. így fogják fel, igy hamisítják meg ők a haza, az is­ten s a vallás nagy fogalmát! Nap-nap után mind megdöbbentőbb«) tá­rul elénk az új korszak. Tapsol a képviseőhárz óriási többsége, mikor a hajsza indul a munkás­nép szervezetei ellen. Tapsol, midőn a közoktatás­­ügyminiszter tanácsosa nyíltan hirdeti, hogy a felekezeti türelmetlenséget be kell vinni az isko­lába. Tapsol, midőn az igazságügyminiszter be­jelenti, hogy lábbal fogja tiporni a sajtószakbír­­ságot! De tombol e többség, midőn akad egy-két képviselő, aki helyteleníti a középkor visszaállí­tását. Hát ezek azok a nemzeti hősök ? Ezek a ne­­m­zeti küzdelem vezérei? Ezek­ lazították fel az or­szágot a Fej­ér­váry-kom­ány törvénytelse esetek ve­detei ellen? Hisz ezek még a Fejérváry-konmány­ embert az őstermészet csak olyannak ad mint a másikat. Különbözik-e német trón? kéthetes fia egy kocsis kéthetes fiától ? Mem­ ér többet egy herceg hullája az árok mentét szenvedett koldus hullájánál? S éppen egy erő­ség dolgában mi különbség van a magyar, van, más nemzetiségű között? Csak a nyelvük kü­lönbözik, de a szivük egyformán dobog, a gyom­ruk egyformán korog. A szivük keserűséggel el­­tt íren szabadságért dobog, a gyomruk a népnyug­zók kapzsisága miatt éhségtől korog és ez jobban összefűzi a magyart a románnal, tóttal s a többi fajtával, mint ahogy a nyelvi különbség elvá­­lasztja őket. Egyszóval, fajmagyarnak nevezik magukat e tőkések, az ezerholdasok, az uralkodó osztály tag­jai. Magyar voltukkal, a háromszinű lobogóval, hazafias szólamokkal leplezik azt az egyetlen őszinte törekvésüket, hogy hatalmukat, vagyonu­kat, jogaikat a nép rovására gyarapítsák Ha sztrájkolsz, ha jobb munkabért kérsz, ha nem hallgatsz a népbolondító papokra, ha panaszkodni jogtalanságod és nyomorod miatt, akkor téged hazátlan bitang szocialistának neveznek a faji magyarok. Ők a magyar nacionalisták, akik úgy létezik, most kezdik elérni hallamuk tetőpontját Mert a képviselőház többségi pártjaiban ők alkotják a többséget. Hozzájuk tartoznak az agráriusok, a tőkések úgy az alkotmány-, mint a független­­ségi párton, azon­ felül is szószátyár díszfa anaffijak és fi­tiálisok tmudeniól© rangban és vallásban, akik szintén elég szép számmal varnnak képvi­selve.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék