Szabad Szó, 1945. augusztus-december (47. évfolyam, 104-226. szám)

1945-08-01 / 104. szám, Esti Szabad Szó

A SZABAD SZÓ A HADIFOGLYOKÉRT A Nemzeti Parasztpárt központjá­ban működik már a hadifogoly-iroda. Női önkéntesek végzik a munkát, dr. Battha László irányítása mellett. Az önként jelentkezők még mindig tömegesen keresik fel az irodát és ajánlják fel segítségüket. A jelent­kezőket mindennap 1 órától fél 3-ig veszi lajstromba a Nemzeti Paraszt­párt hadifogoly-irodája.­­ A gyűjtési akció teljes erővel fo­lyik. Lelkes nők egész serege tette magáévá a Nemzeti Parasztpárt cél­kitűzését a hadifogolyügyben. Taba Sarolta, a VI. kerületben szervezi teljes erővel a gyűjtés és ellátás mun­káját. Felkérésére Németh László étkezdetulajdonos ebédet ajánlott fel a hazatérő hadifoglyok részére. Hét­A Szabad Szó hadifogoly gyűjtésére hétfőn a következő ármányok érkeztek: Bekés István 10.000 P. Kaszaliszky Gyula, Csongrád 5000 P. Hofherr-gyár optikai üzemé­nek dolgozói 3030 P. Nemzeti Parasztpárt köz­pontjának pártiskolája 3006 P. Dob u. 74. sz. ház lakói 2395 P. Rákóczi út 34. sz. ház lakói 1487 P. Gróf Teleki Pál diákotthon 1220 P. Hidász u. 1. sz. ház lakói 1200 P. Egyezer pengőt adtak: S. R. T., Kovács János Gyoma, Lie­­bert Gyula, dr. Tujthy Károly Jászkarajenő, Melikian Aha­ron, Thiogia és Német. Lövőház u. 17. sz. ház lakói­ 946 P. Juranics-telep E., L. épü­let lakói 920 P. Barcsay u. 9. sz. ház lakói 705 P. Szabad Szó expedíciós személyzete 560 P. Ferjanecz Károly papírfeldol­gozó üzem és alkalmazottai­­30 P. 500 pengőt adtak: dr. Ko­vács Mária, Debreczeni Zoltán­né Veszprém, Császár Imre, Szabek Avencsián, Altstedter József. Nemzeti Parasztpárt XII. ke­rületi szervezetének szeminá­riuma 382, Janosik György Szarvas 400 P. 300 pengőt adtak: Palotás Béla, dr. Binder Irén, özv. Ba­lázs Árpádné, Horváth László, Lengyel János, Belek 226 P. 200 pengőt adtak: Csintalan Róbertné, Gergely Pálné Ózd, Szalkay Lajos Dunapataj, Csu­kás L és Csapó Gy. tanárok Pápa, Wagner Jenő Bácsbo­­kod, Bánsági Györgyné Békés­csaba, Teller Antal, Torma István, Hetesi István, Fenzl Géza, Universal bútor. Ujó pengőt adtak: Schmieder József Dombóvár, Németh Er­zsébet, Zentai Ferenc Puszta­szabolcs, Endrey Elek, Barácy Z­ászlóné Tiszazug, Pásztor Pál­­né Törtei, Kimmer József­né Törtei, Méray Ferencné Sop­ron, Vargha Jenőné, B. Nagy Sándorné, Horváth János, Ste­lehammer Ferencné, Szedmáky Sándor, Bodolay Vilmos, özv. Bodolay Antalné, Schillinger Béla, Ceglédi Lajos, Gassner Dávid, Ungár Lipót, Schiraki Ottó, Szerkin H., Majoros I., Fekete Tivadar -Markarian Mi­­lán, Tóth Sándor, Bürgen Aven­­csián, Jachje József, Sagham Izmet, Hartmann Lajos, Brandl N, Meiszner József, Neumann Fülöp, Braun Gyula, özv. Deutsch Győzőné, Szakál Géza, Berliner Manó, Friess Árpád, Dom­án László, ifj. Hoehling Ferenc. Id. Harencsák János 60 P. 50 pengőt adtak. Gulyás Mi­hály Lakitelek, Bartha Emil, Juvelier Géza, Preiss Izidor, Fischer György, Wilhelm K., Adler Oszkár, Chaniki A., Vos­­gericsán N., Schillinger Sán­dor, Behár Gábor, Haumann Salom, Aszboth Antalné, Korn Gusztávné, ifj. Kern Gusztáv, főn a Németh-étkezde negyven ebé­det adott a hazatért hadifoglyoknak. A Nemzeti Parasztpárt menzája har­minc hadifoglyot ebédeltetett meg. Hadanyák Lajosné önként vállalko­zott arra, hogy Bereg megyében, Bá­tyúban és környékén megszervezi a hadifogolyellátó és gondozó állomá­sokat. Semmi támogatást vagy segít­séget nem kér a központtól, a bereg­­megyei asszonyok segítségével saját költségükön támogatják a hadifoglyo­kat. Az adományok napról napra gyűl­nek. A magyar társadalom megér­tette a hadifogoly-akció óriási jelen­tőségét. A hadifogoly-akcióra szánt adományokat a 777-es csekkszámlára kell a postán befizetni. Dzulik Lajos, Vidra Béla, Ge­­reza Albert, Jakab Anna, Szőts Árpád, Sperling Frigyes, Csá­szár József, Eördögh Lajos, Rudnay Béláné, Schuller Vil­mos, Polgár Andor, Spatz Béla, Klotz Károly, Ott György, Markovics Béla, özv. Hörömpöli Lajosné, Hörömpöli László, Hö­römpöli Lajos, Spitzer Ernőné, Lipschitz Dezső, Moldovány Sándor, Toldi László Csóti Ist­ván, Fischer Imre, Kishonti Gyula, Özv. Czakó Imrén­é, Tisza­­püspöki 39 P, Puskás Ferenc­­né, Em­őd 20 P, Vargha János­­né, Disznóshorváth 20 P, B. Hajagos Imréné, Tiszazug 10 P. összesen: 50.216.75 P. Eddigi gyűjtésünk eredménye: 500.783.­ P, összesen: 551.029.75 P. Tíz üzenet Odesszából Tíz magyar hadifogoly üzeni hozzátartozójának: él, egészéges: Kiss József tíz. (a püs­pöki palota portása). Veszp­rém), Tokaji Ferenc, szabó (Ba­­laton­földvár, Kossuth ut­ca 11.), Ifj. Berki Pál zls. Monor, Oláh József szkv., Biator­­bágy, Szabó Pál tsz., Soprron, Horthy Miklós út. Veres Pál honvéd, vas­munkás, Győr, Csegő József őrm., Bu­dapest, Külső Győri út 75, Vincze Ferenc napszá­mos, Győr, Ajtai Lajos karp. őrm., pápai tanító, Győr, Nagy Sándor u­z, Győr. A debreceniek kenyérrel, kaláccsal megvendégelték a hazatérő szlovák hadifoglyokat Debrecen, július 27. A debreceni Nemzeti Segély értesülést nyert arról, hogy Debrecenen keresztül utaznak haza a bukaresti táborból el­bocsátott hadifoglyok. A Nem­zeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének vezetői kenyeret és finom ka­lácsot sütöttek minden fogoly számára. Az állomáson kide­rült, hogy az átutazó hadi­foglyok mind szlovákok és mintegy kilencvenen Cseh­szlovákiába utaznak. A Nem­zeti Segély és a női szövetség nem tekintve nemzetiségre, gondolkodás nélkül felaján­lotta a kenyeret és kalácsot a csehszlovák állampolgárok­nak. A boldog hazatérők nagyon megörültek a debreceniek ajándékának, látszott rajtuk, hogy hozzájuk még nem ju­tott el az otthoni sovinizmus. Hála és megértés csillogott a szemükben, mikor a vonat ki­gördült az állomásról. Búcsú­zóul a debreceni küldöttség egyik tagja a következő sza­vakat intézte hozzájuk: — Vigyázzanak, nehogy hazaérve, elkapja őket is a sovinizmus fertője. Tisztítsák meg falujukat, városukat a gyűlölködéstől , értsék meg magyar testvéreiket úgy, ahogy egy demokratikus állam­nak meg kell értenie nemzeti­ségeit. Papírdrágításért letar­tóztatták Aschner Pált, a Neményi-papírgyár igazgatóját Emlékezetes a Szabad Szó papír-ügye, mely a múlt hetekben megmoz­gatta az egész demokra­tikus közvéleményt A rend­őrség szigorú vizsgálatot indított a nagyszabású pa­pír-ügyben és értesülésünk szerint a csepeli Nem­ényi papírgyár igazgatóját Aschner Pált árdrágító visszaélés címén letartóztat­ta. A rotációs papír kilo­grammja 14.50 pengő volt, majd az újabb szerződ­és ér­­telmében 23.68 pengőre le­hetett volna az árat fel­emelni. Aschner Pál 30.68 pengőért adta a rotációs papír­t Szerdán, augusztus 1-én nyílik teljes békebeli nagyságában és szépségében a NEW-YORK kávéház A mély étteremben és már- a bárban ványteremben Kelényi Kenéz Judit sstalonikus Jazz zenekara 01 a Zongoránál hangver­senyez Remek, hű­tött helyiségek: 4-től 4 óráig, A bárban Kenéz Judit él a zongoránál Churchill nem fogadta el a térdszalagrendet London, július 30. (Reuter.) A király Winston Churchill volt miniszterelnöknek a térdszalagrendet adományozta. Ez a legmagasabb brit lovagrend. Churchill „engedélyt kért arra, hogy a jelenlegi körülmények között lemondhasson a kitün­tetésről­. Az angol történelemben ez az első eset, hogy a ki­tüntetett nem fogadta el ezt a legmagasabb kitün­tetést. A térdszalagrendet a király legutoljára néhai Sir Austin Chamberlainnek adományozta a locarnói egyezmény sikeres létrehozásáért. Churchill a térdszalagrendet „a háború alatt tett nagy szolgálatokért“ kapta. A III. Edward király által alapított térdszalagren­­det eddig csak három nem nemes származású polgári­­ember kapta. (MTI.) Az 1838. évi nagy árvíz megismétlődhetik a télen Jégtorlasz esetén 10 méteres Duna-vízállás fenyegeti Budapestet A földmívelésügyi mi­nisztérium vízügyi, műszaki főosztálya Takács József államtitkár elnöklésével ér­tekezletet tartott, amelyen megállapították, hogy a hét felrobbantott híd roncsai miatt jégzajlás esetén rend­kívüli árvízveszély fenye­geti a fővárost. Nincs ki­zárva, hogy a jégtorlódásos árvíz tetőzése elérheti az 1838. évi árvízszintet, ami a­­ vízszint felett 9,38 m volt, sőt lehetséges, hogy a híd­roncsok miatt 10 m-es ár­vízszinttel kell számolnunk. Igen na­y baj, hogy nem áll rendelkezésünkre sem a hídroncsoknak a mederből való eltávolításához szük­séges felszerelés, sem meg­felelő számú szakmunkás. Ilyen módon egyelőre csak a legveszélyesebb vontok­ról lehet majd a hídroncso­kat eltávolítani, ugyanak­kor azonban az árvízvédel­mi berendezéseket is töké­letesítenünk kell. Ha ennek ellenére jégtorlaszok kép­ződnének, jégi­d­ő hajók, robbantás és bombázás út­ján leszünk kénytelenek azokat szétszedni. De ter­mészetesen nem mulasztják el azt sem, hogy a főváros ár­védelmét több új védel­mi vonal kiépítése, stb. út­ján tökéletesítsék. Ily mó­­don remélhető, hogy kellő gondoskodással a főváros népét az újabb megpróbál­tatásoktól meg lehet óvni. Hazahi­tdi 14,6v0 pesti nyaraló­­vendégét Szeged a „béke“ városa Kell az ennivaló a szegedieknek is A vasárnapi szegedi aratóünnep díszfelvonulása színeivel, ötleteivel, lelke­sedésével méltó volt a bu­dapesti május elsejei nagy demonstrációhoz. A szegedi gyárak, üzemek versenyre keltek. A nézőközönség va­lósággal elkáprázott a sok színtől, elevenségtől. A legmeghatóbb mozza­nata­ az egész ünnepségnek az adakozó szeretet, a ma­gyar vendéglátás megnyi­latkozása volt. Az új gaz­dák nevében 10 kilós gyö­nyörű kenyeret nyújtottak át szimbólumként Rákosi Mátyásnak. A kenyér olyan szép volt, olyan egészséges, barna színű, hasadtra sült, hogy nekünk, éhes pestiek­nek összefutott a nyál a szánkban.* Szeged a béke városa. Szombaton, odaérkezésünk után 11 óráig já­rtunk-kel­tünk a Széchenyi téren a villanyfényben vidáman korzózó szegediek között. Vasárnap éjjel, a népünne­pély kedvéért, nem volt záróra és a sátrak, sörmé­rések körül éjfélutánig to­longott, ivott, evett, neve­tett, táncolt Szeged fiatal­sága. A Qua­torse Juli­ét, a mámoros párizsi szaba­d­­­ságünnep jutott eszünkbe, mikor a nagy vidámságot láttak. Minden 50 méterre sört lehetett inni, minden sör­méréshez akadt két-há­­rom szál cigány. Ott tán­coltak az aszfalton a sör­asztalok mellett, vidáman, gondtalanul. Nemcsak ma­gyarok, hanem igen nagy számmal orosz katonák, tisztek. Remekül járták a csárdást az oroszok. Az utca ünnepe, leplezetlen öröme igazi szabad ünnep volt• Szeged ellátási helyzete — az idegen számára, aki Pestről jön — valósággal mesebelinek tűnik. Olcsó a gyümölcs, olcsó a reggeli, egy adag sonka 25 pengő és mikor előzőleg — óva­tosságból — a sonka ára után érdeklődtünk,­­ a pincér szerényen és pirul­va jegyezte meg: bizony komoly ára van, kérem. Szegeden egyébként szesz­tilalom van, csak a nagy ünnepre függesztették fel. Fogyott is a sör, folyt mint a víz. * De hogy nem mind arany, ami fénylik, bizo­nyítja az az értes­ü­lés, ame­lyet a városházáról kap­tunk. Szeged óvatos. Első­sorban maga számára, akar­ja a megélhetést biztosí­taná, ha már nagy fárad­sággal­­ sikerült a közellá­tást , jól megszerveznie, úgy értesültünk, hogy rö­vid idő alatt 14 ezer em­berrel közlik majd udva­riasan, hogy a legközelebbi vonattal „fáradjon“ haza eredeti tartózkodási helyé­re, miután Szeged élelmi­szerellátása máskép nem biztosítható. Akik ezt a fel­szólítást kapják, hosszabb ideje „üdülnek“ már Sze­geden, legnagyobbrészt pes­tiek. * Fájó szívvel veszünk bú­csút a béke szigetétől. Sze­gediül. Ott ül az Alföld nyugalma a fákon, a leve­gőben, a házakon, amelyek közül csak elvétve és a kül­városban sérült meg egy­­erv. Szegeden nem isme­rik a lyukas háztetőt be­omlott házat. E. Gy. BREHYRT. veszek, elsőnk. Jegygyűrűt, ék­­vsert kémítek. javítások megvág­hatók. SCHWARZ aranyművest Dohány n­yt. I. 4.

Next