Szabad Szó, 1946. július-szeptember (48. évfolyam, 142-217. szám)

1946-08-20 / 183. szám

W&3 feiges lőverseny*ppogrammol köztQr»kI% HMMHII --- - -—.... — -f I -----------I-------------------T—r—--| I lin- I ; r rrj m 85 ijijuij, m . u-nj KEDD. 1946 AUGUSZTUS 20. * 48. ÉVFOLYAM: 18 3. SZÁM 25.000 magyar hadifogoly közeledik a határhoz Harmincéves adómentesség az 1952-ig felépülő új lakóházaknak Kivégzik Sztójayt és két miniszterét II II MIIIIIIIIBW» ... ......i—hmm Kilenc gyermeket megölt a felrobbant akna A miniszterelnök távirati köszönete Tito tábornagynak Jugoszlávia tudvalevőleg jelenős haladékot adott jóvátételi kötelezettségeink teljesítésére. Nagy Ferenc miniszterelnök táviratban köszönte meg a könnyítést Tito tábornagynak, Jugoszlávia miniszterelnökének. , ,Csak olyan ország népétől származ, hátik ilyen megértő és baráti gesztus, amely mindenütt és mindenkor a demokrácia valóságos fejlesztésén fáradozik“ — mondja a távirat. Szerdám tesz esküt két új miniszter Tildy Zoltán köztársasági elnök Sombor Jenő honvédelmi miniszter utódjául Bartha Albert vezérezredest és a Berlinbe távozó Gordon Ferenc helyére Rácz Jenőt, ainiszterelnökség gazdasági szakértőjét nevezi ki. Az új honvédelmi miniszter az első világháborúban mint vezérkari alezredes teljesített szolgálatot, majd a Károlyi-kormány hadügyminisztere volt. Rácz Jenő miniszteri tanácsos jelenleg Genfben tartópkodik az UNRRA európai kongresszusán. Hazatérése egy két napon belül várható. Amint ez megtörténik, a két új miniszter — valószínűleg még szerdán —■ leteszi az esküt. Jeltéjékozott pottikai körök úgy tudják, hogy Nyárády Miklós jelenlegi pénzügyi államtitkár néhány napon belül igen fontos közgazdasági pozícióba kerül Újabb hadifogoly-vasút Érkezett Debrecenbe Debrecen, augusztus 19. Vasárnap két hadifoglyokat szállító vonat érkezett a debreceni állomásra. Az első, kisebb szerelvény, amely mintegy 200 hadifoglyot hozott, a kora reggeli órákban, a második, amely nagyobb szerelvény volt, délután érkezett meg. A fővárosba és az ország minden részébe való hadifoglyok jöttek, akiket addig is, amíg tovább mehetnek, ellátásban és gondozásban részesítenek. Az ideérkezett hírek szerint a Kárpáton túlról vonattal, szekérrel és gépkocsival özönlenek a hadifoglyok a mármarosszigeti elosztóállomásra, ahol a hadifogoly-szolgálat négy étkeztető állomást állított fel. A hadifoglyokat szabad mozgásukban egyáltalában nem korlátozzák. Az előzően jelzett 25.000 magyar hadifogoly egymást követő csoportokban előreláthatóan a jövő hónap végéig hazatér. (*TI). Fenyegetésekkel akarják áttelepülésre kényszeríteni a pécskörnyéki szlovák bányászokat A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény szerint minden magyarországi szlovák önkéntesen jelentkezhetik Szlovákiába való áttelepülésre. Nem szabad azonban az áttelepülésre kényszeríteni a továbbra is Magyarországon élni és dolgozni akaró szlovákokat. A Dunántúli Népszava ezzel kapcsolatban pécskörnyéki bányászok levelét közli: „Mi magyarfiú szlovákok — SZÓL a fehér. — akik, a demokratikus Magyarországon teljes egyenjogúságot élveztünk és így hallani sem akarunk arról, hogy Szlovákiába települjünk, sajnálattal látjuk, hogy egyesek nem tartják be a lakosságcsere-egyezményét Nap nap után zaklatnak bennünket és a legkülönbözőbb fenyegetésekkel próbálnak rávenni arra, hogy települjünk át Szlovákiába." A levelet író bányászok „a sötétbe bujkáló és fenyegetődő soviniszták snéivtását“” kérik. •* 9 Békét és szabadságot a magyar és szlovák népnek! Betkó Pál, a környékbeli parasztpárti szlovákok nevében mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a múltban elnyomták a szovákokat, de ugyanúgy elnyomták itt a magyarokat is, és a két nép együtt küzdött felszabadulásáért. A már kivívott szabadságot együtt akarjuk élvezni. Meggyőződésünk, hogy ezt a szabadságot a demara,etikus Magyarországtól megkapjuk és meg is tartjuk. A szlovák szónok ezután arról beszélt, kik azok, akik a kitelepítéseik mellett agitáltak és miért agitáltak. Kérte: hagyják a szlovákságnak szabadon kifejezésre juttatni, hogy itt akar-e maradni, vagy ki akar-e menni. A Nemzeti Parasztpárt szlovákiai évében kijelentette: valamennyien ittt akarnak maradni. — Mi azt üzenjük Párizsnak: mutassák meg, hogy valóban békét és szabadságot akarnak adni a magyar népnek. Az erőszakos kitelepítés nem egyeztethető össze a szabadsággal. Akik erőszakkal akarják a szlovákságot kitelepíteni, nem bárót akarnak, hanem háborút készítenek elő, ezt pedig nem akarjuk. Mi békében akarunk élni. A nagygyűlés szlovák tömege ezután határozati javaslatot fogadtak el s ezt megküldték a magyar kormánynak és a nagyhatalmak külügyminisztereinek. A javaslat kimondja: nagy megdöbbenéssel vette tudomásul a szlovákság az Antifasiszta Front ama előterjesztését, hogy a békekonferencia a szlovákság erőszakos kitelepítése mellett döntsön. Tiltakozik ez ellen a szlovákság, mert ilyen határozat el nem hangzott és ez szemben áll az Atlantiokmány szellemével. A szlovákság hű marad Magyarországhoz és évszázadok óta lakott földjét nem hagyja el. A demokratikus Magyarország egyenlő jogú és rangú polgárai akarnak lenni és azon a földön, melyet a demokratikus magyar földreform során a magyarokkal egyenlő mértékben kaptak, kívánják szolgálni * demokráciák A nagygyűlés mindvégig szlovák nyelven folyt le. A magyarországi szlovák nemzetiségek kérdésével és az ügy további fejleményeivel a közeljövőben még foglalkozunk. - ' a'.4 , Békéscsaba, augusztus 19. A Szabad Szó kiküldött munkatársától. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja nevében egy jelentéktelen kis klikk táviratot intézett a párizsi békekonferenciához. Ebben azt jelentették, hogy a magyarországi szlovákság „egész tömegében“ ki akar települni Magyarországból Szlovákiába és kérték a Párizsi békekonferenciát: iktassák bele a magyar békeszerződésbe a magyarországi szlovákság kötelezőtelepülését. A nyilvánvalóan hamis és fasiszta ízű módszer mögött az Antifasiszta Szlávok Frontjába Sajnálatos módon beférkőzött reakciós vezetőségi személyek állanak. Elsősorba Francisei Mihály, volt békéscsabai lelkészről van szó. Francisci személyével a „Szabad Szó“ vasárnapi számában már foglalkoztunk. Nem árt azonban, ha ismét megmondjuk: Francisci százholdas földbirtokos, Horthy hűséges, kiszolgálója volt és soha semmi köze nem volt egyetlen demokratikus mozgalomhoz sem. A reakciós kormányoktól évi 5000 pengős szubvenciót kapott egy szlovák nyelvű naptár évente való kiadásáért. Francisci a szlovák kitelepülési agitáció óta a legbrutálisabb módszerekkel zaklatta fel a magyarországi Szlovákságot, buzgolkodása közben gyalázta a demokráciát, a magyarságot és nem riadt vissza szovjetellenes uszítástól Liam. „Mi itt maradunk!" A Francseséktől küldött távirat híre rendkívül hamar eljutott a szlovákság közé. Elemi erővel tört ki a magyarországi szlovákok felháborodott tiltakozása az ellen, hogy megkérdezésük nélkül, nevükben ilyen határozatot terjesszenek a békekonferencia elé, annál is inkább, mert ez teljes mértékben ellenkezik a szlovákság felfogásával. A párizsi hír vétele után negyvennyolc órával Békéscsabán vasárnap húszezer főnyi szlovák részvételével tiltakozó nagygyűlés volt. Lelkes tömegek vonultak fel magyar és szlovák zászlók alatt, hogy meghallgassák a békésmegyei és csanádmegyei szlovák falvak Pitvaros, Szlovákkomlós, Ambrusfalva, Csabacsüd, Kondoros, Szarvas stb. — kiküldötteit. Tiltakozó - feliratért, és táblák sokasága hirdette a szlovákság igazi kívánságait. „Aki akar, menjen el, mi itt maradunk." „Tiltakozunk minden erősárkos kitelepítés ellen" — ez volt a nagygyűlés alapgondolata. A különböző községek nevében minden párt részéről számos beszéd hangzott el. A szónokok a nagygyűlés lelkes helyeslése mellett kifejtették, hogy a demokratikus magyar kormány helyes nemzetiségi politikájában feltétlenül bíznak. Semmi okuk zsibes arra, hogy ezt a földet elhagyják, hiszen a földosztás során senki nem tett különbséget szlovákok és magyarok között. Biztosak abban, hogy a kormányzat szöges ellentétben a múlt rendszerrel, biztosítani fogja, a szlovákság gazdasági és kultúrálta szabadságot. Nem vagyunk és nem akarunk kiskorúak lenni, hogy mások mondjanak ítéletet felettünk. Mi teljes jogú polgárai akarunk lenni, a demokratikus Magyarországnak. — mondották. A beszédek közben állandó viharos tiltakozásának adó** kifejezést a szlovákság és percekig tartó közbekiálásokat hallottunk: „Nem megyünk!'' Húszezer szlovák tiltakozott Békéscsabáit. a lakosságcsere és a csehszlovák követelések ellen A szlovákság hű marad Magyarországhoz „Hol vagy István király?...“ EHEZ, aggodalomteli órákban száll csengő énekünk: „Hol vagy István király? ..." Uj Mohácsunkból, amelyet ez egyszer megint uraink önzése, vaksága, tengernyi bűne zud, autóit ránk, már kifelé lépünk s a romokon új hazát épít e szenvedésekkel annyiszor meggyötört nép. Ki tagadhatná, hogy ez építkezés-ben komolyak és sokat ígérők az eredményeink? Belső, súlyos sebeink lassan-lassan gyógyulnak már, és nemcsak azzal, hogy gyűlik ránk a gyógyító, feledtető idő, hanem megújító erőink vörvekedésével is. De, éppen ezek-kben az órákban, ezekben a napokban mégse tudunk háborítatlan szívvel csak befelé figyelni.. Ma avatjuk fel a Szabadság- hidat. Nemcsak mi hisszük, ha-nem az itt járó idegenek is mondják, hogy a hábortszántotta Közép-Európában elől járunk az újjáépítés terén. A Dunán, ezen az öreg sorsfolyamon — amelynek forrástól a deltáig minden hídját felrobbantották a németek — meg csak mi építettünk új hidakat. Immár a másodikat önmagában is gyönyörű és hitet erősítő teljesítmény: egy nép életerejének s élniakarásának beszédes bizonyítéka, — már pedig mi tudjuk, hogy mennyi minden mást is építettünk rövid másfél esztendő alatt! Ki merhetné azt mondani, hogy a demokrácia csak a régi valót takaró álruha azon a népen, amelyet éppen a demokrácia rázott fel a háborús összeomlás rövid ájultságából , a friss szabadság serkentett csodálatos eredményekre? És várjon a ma felavatandó új híd a Dunán, — a Dunán, amely eddig csak elválasztotta, ahelyett, hogy összekötötte volna a partjain élő néneket, — nem annak a szimbólumma-e, hogy mi végre őszinte békességet akarunk egy sorsra rendelt szomszédainakkal? Mi tudjuk, hogy mindez így van, így igaz, ünnepünk mégse lehet zavartalan, mert egy messzi fővárosra figyelünk, ahol most döntenek sorsunk felől... EGY AGGODALOM keveredik szívünkben az ünnepi érzetekkel. Az igazság dönt-e vagy pusztán a rideg hatalmi számítgatás. Csak a múltunkat, vetik-e a mérleg serpenyőjébe amelyért elnyomásban élt" ' népünk sem is felelős A vagy N 6.