Szabad Szó, 1948. július-szeptember (50. évfolyam, 148-225. szám)

1948-07-01 / 148. szám

PÁRTÉLET NAGY-BUDAPEST Pártnap JÚLIUS 1-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 7 ÓRAKOR I. KÉR. (Rosciusco Tádé-u. 10a.). Elő­adó: dr. Rácz Ottó. — II. KÉR. (Széll K.-tér 6). Előadó: ifj. Veres Péter. — III. KÉR. (Bécsi-u. 181). Előadó: Ujhe­­­­gyi Gyula. — IV. KÉR. (Kecskeméti-u. 6). Előadó: Bartók János. — V. KÉR. (Szent Ist­ván-krt 15). Előadó: Szabó József. — VI. KÉR. (Teréz-krt 22). Elő­adó: dr. Kulcsár Ernő. — VII. KER. (Damjanich-u. 9). Előadó: Kardos Fe­renc. — VIII. KÉR (Bródy S.-u. 14). Előadó: dr. Bajk­si Emil. — XI. KÉR. (Bartók Béla-u. 31). Előadó: Vass An­tal. — XII. KÉR. (Böszörményi­ u. 38). Előadó: dr. Fazekas Béla. — XIII. KÉR. (Petneházy­ u. 75b.). Előadó: Csákvári János. — XIV. KÉR. (Bosnyák-tér 4). Előadó: Facsar Sándor.­­ A Nemzeti Parasztpárt budapesti VIII. ker. szervezete RENDKÍVÜLI TISZT­ÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉST tart július 8-án, s csütörtökön este­­­a 7 órakor. A VIII. ker. párttagok megjelenése pártfegyel­mi terhével kötelező. az Élelmiszer- nagyvásárteleg v­árai JÚNIUS 36-AN t­rburgonya 0.90, vöröshagyma (étke­zési, csomónkint) 0.20—0.25, vöröshagy­ma (főző) 0.30—0.50, vöröshagyma (vá­gott) 6.60—1.10, fokhagyma (csomón­­kint) 1.20—1.60, fejeskáposzta 0.40—0.50, kelkáposzta 9.40—9.50, zöldbab 1.20, zöldborsó (velő) 1-50, zöldborsó (cukor) 1.20­, kalarábé (csomónkint) 0.40—0.60, kalarábé (kg-kint) 0.70—0.80, fejessaláta 0.20—0.30, karfiol (Tisztított) 4, karfiol (leveles) 2.20—2.50, sóska 1, paraj (tisz­tított) 1—1.20, sárgarépa 0.30—0.70, pet­rezselyem 0.40—0.70, salátának való uborka 2.20—2.60, kovászolni való 2.30— 2.50, tök (főző) 0.10—9.20, zöld tengeri 0.50—0.90, zöldpaprika (apró, hegyes) 0.25—0.35, tölteni való 0.50—1, zöldpap­rika (kecskeszarvú) 0.56—0.60, paradi­csom (közönséges) 7—10, retek 0.25—­ 9.40, alma 1.40—2.50, szekfűkörte 1.80— 2.70, ringló 2—3, egres (érett, piros) 2-30—3, egres (érett, zöld) 2—2.50, egres (éretten) 1.40—1.50, kajszibarack (apró) 1.80— 2, kajszibarack (nagy) 3—3.50, cse­re­sznye (világos) 1.80—2, germersdorfi 4.50, ropogós, fekete 5, piros 2.80—3.50, meggy (spanyol) 3—3.59, apró 1—1.30, hólyagos 1.40—1.70, ribszke 3—3.50, málna 8—8.50, citrom 1.20—2, gomba (elsőrendű) 10—14, másodrendű 8 forint. •1j-Fogyasztói árak a csarnokokban és piacokon: Marhahús 8.40, sertés­hús 16—19.60, sertészsír 20, vágott csirke 17—18, vágott tyúk 12—13, idei vágott liba és kacsa 14—15.50, új­­krumpli 1.10—1.12, hagyma kg. 1.12— 1.37, fokhagyma 1.50—2, káposzta 0.54 —0.68, kelkáposzta 0.54—0.68, zöldbab 1.50, cukorborsó 1.50—1.70, velőborsó 1.80— 2.25, kalarábé 0.54—0.80, saláta 0.30—0.40, karfiol tisztítva 5, paraj 1.50, sóska 1.25, sárgarépa csomója 0.40—0.94, petrezselyem csomója 0.54 Faluról Üzenet a reálra© szóvivőinek Szunyi La­josni mindszenti (Csongrád megye) olvasónk írja a Szabad Szó pályáza­tára: A demokrácia eddigi eredmé­nyei közül nekem talán legjobban az tetszik, hogy ifjúságunk szá­mára milyen sok­ lehetőség nyílt. A fiatalságot, „a jövő reménysé­gét“ a múltban is felkarolták, de úgy, hogy már egészen kis koruk­ban fegyvert adtak a kezükbe, s a hírhedt leventeintézmény valósá­gos rablógyilkosokat nevelt belő­lük. Legidősebb fiam a szegedi Kál­mániy Lajos népi kollégiumban tanul. Multkorában meglátogat­tam, s a többi munkás és paraszt szülővel együtt végihallgattam a vizsgájukat. Sok elkényeztetett úrifiú eltörpült volna ezek mellett az egyszerű mezítlábas paraszt- és munkásgyerekek mellett. A vizsga után a fiúk elmondották, hogy miket beszélnek róluk, s általában a népi kollégistákról. Azt terjesz­tik a reakciósok, hogy ezeket a gyerekeket erkölcstelenségre ta­nítják, s úgy köszönnek egymás­nak, hogy: „Nincs Isten“, s azt felelik rá: „Nem is volt“. Arról is hazudoznak, hogy most az iskolák államosítása után a legjobb népi ko­légistákat Oroszországba viszik, s ott kolbászt csinálnak belőlük. Én, mint szegény anya, azt sze­­ ­rjük nem mindazoknak, akik ilyen gyalázatos és ostoba rágalmakat terjesztenek: ha vallásosak, hisz­nek Istenben és ha hisznek a túl­világban, akkor készüljenek el rá, hogy a túlvilági leszámolás nem marad el, mert az Isten az ilyen gonosz embereket felelősségre vonja. Én igenis láttam, hogy a legtöbb fiúnak a nyakában érem is volt és együtt mentem velük a temp­lomba■ Több jó érzés van ezekben a gyerekekben, mint azokban, akik rágalmazzák őket. Főként a Slachta Margit-félékkel kellene már véglegesen leszámolni. Az ilyen nőt sem újságban, sem szónoki emelvényen, sehol sem volna szabad szóhoz juttatni. Ne­veljen fel Slachta Margit is 6-8 gyereket, olyan szegényen, mint mi, akkor aztán majd beleszólhat az állam ügyeibe. Nem kell ne­künk olyan keresztény női tábor, ahol csak az anyagiakat védik, de nem a lelkeket. Egy híres tudós egyszer valami szerencsétlenség miatt egy végte­len, elhagyatott pusztába került. Naplójába azt írta, hogy soha sem érezte oly közel magát az Isten­hez, mint ott, a pusztaságban. A Sláchta Margitoknak és a többiek­nek is azt üzenjük, ha minden­áron csak az Istent és a túlvilágot emlegetik, akkor ők is menjenek el egy ilyen pusztaságba, s tüs­tént hagyják el Magyarországot Mi a kötelessége az új hejeszcíbornai papnak? Hejőszalontán jártam nem régen a papbeiktatáson. Az ünnepségek végeztével, mint másutt is, szok­ásotm szerint elve­gyültem a falu parasztjai közé és érdeklődni ■ kezdtem a sorsuk fe­lől Mondhatom: megnyugtatóbb élményben nem volt részem mos­tanában, mint itt. A még erre is, — Földosztásná­l itt az alap 91 hold volt — mondják az emberek a felvilágosító szavakat. — Ezen-­­ kívül minden gyermek után kap­hatott még mindenki egy-egy hol­dat. Úgy, hogy van család ma, amelyiknek 15—16 holdat mért ki annak idején a mérnök. Elgondolkozom ennek a falunak a jövendőjén. A határt — szinte középen — kettészeli a Hejő. A föld mellett az öntözőlehetőség is, helyben, közvetlen—közel! Szorgal­mas munkával kitéphetetlen gyö­keret ereszthetnek az emberek ebben az áldott földben. És ők eresz­tik is ezt a gyökeret. Ki egy lóval, ki két tehénnel túrja, műveli állan­dóan a juttatott földet. — Baj volt eddig, — panaszolják egyöntetűen — hogy a földreform óta csak terméketlen esztendőket éltünk. — Majd talán most — néznek reménykedve az ég felé — meg­segít az Isten és megáldja a két kezünk munkáját. A mi szegény paraszti népünk nem veszíti kedvét az eredmény- s arra is tapasztalható, mestersége­sen szított érzéshullámzások eb­ben a faluban már teljesen elül­tek. Sopánkodó fejcsóválással itt már nem beszélnek mellé a dol­goknak az emberek. Igyekeznek mindnyájan véglegesen berendez­kedni az állandósnak ígérkező, mai viszonyok között s ez imponáló értelmet ad az életüknek. s jelenségek idején. Újra reménye­s­kedik. Mindig bízik, a legkeserve­­s­sebb körülmények között is, össze­szorított foggal gürcölve, nélkü­lözve, sokszor bizony éhezve is kivárja a jobb jövendőt. — Félnek-e még néha a gondo­lattól, emberek — kérdezem biz­tató mosolygással —, hogy valaha visszacsinálódik a földbirtokre­form? Hogy jöhet még idő, ami­kor visszaveszik maguktól a föl­det? — Mi már ettől nem félünk — felelik egyöntetű, bátor őszinte­séggel. — Lehetetlennek, kizártnak tartjuk, hogy valaki is hozzá merjen nyúlni a földhöz. Mi ezt joggal és véglegesen immár a magunkénak, a tulajdonunknak tartjuk. Körérászakadtig véde­ni is fogjuk ezt a földet, mint a sajátunkat, ha erre szükség lenne. Dehát erre a mi védelmünkre soha szükség már nem lesz. Ezt a mai állapotot mi már végleges­nek tartjuk. Éppen úgy, mint ahogy véglegesen magunkénak­­ valljuk a földet is! — Hát a pártok hogy működnek egymás mellett? — Megértő békességben viszik előre a község és a nép ügyét. — A földjét mindenki megdol­gozza-e? Általában szívesen ter­mel-e mindenki a mai magyar vi­szonyok között? Szabotázs nem fordul-e elő? — Esetleg egy embert tud­­nánk mondani — világosítanak fel a körülöttem állók — aki­nek a megengedettnél több a földje hever parlagon. 70 hol­das jómódú birtokos az illető. Cseléd hiányában most nem bír a földjével. De a termelési bizott­ság most felszólítja, hogy vagy dolgozza meg a földjét egy talp­alatnyiig, vagy bérbeadja. Nagyon fogadta, hogy teljesíteni fogja a termelésben a kötelességét. A szövetkezeti élet — Hát a szövetkezeti élet hogy áll a faluban? — tesszük fel az utolsó kérdést. Itt már bajok vannak. — Névlegesen, megvan —­ mond­ják — a földművesszövetkezetünk. Elsőrangú, megfelelő épületünk is van hozzá. És mégsem megy a szövetkezet. Tudja Isten, mi van velünk? Később hozzáteszik még: — Mi tudjuk, hogy mi­ a baj e tekintetben is. Bennünket vezető, értünk élő, a mai viszonyoktól nem iszonyodó, ügyünket mindenek fölé helyező értelmiségi emberek kel­lenének közénk, akik vezetnének bennünket s akiknek jót akaró szavára figyelmezhetnénk nyugod­tan. Dehát ilyen ember eddig még nem volt Szalontán! Igen, így mondták a hejőszalon­­taiak:­­ eddig még nem volt. Most papot iktattunk a község­ben, tele templom előtt. A hejősza­ontaiak meg­, van­nak győződve arról, hogy az új papjuk, ‘akit * -folyáh * nagy lelkesedéssel választottak el ma­guk közé, értük fog élni és értük fog dolgozni. Segítse az Isten őket, a­ szegény várakozó parasz­tokat, hogy reménységükben ne szégyenüljenek meg! Tóth Gusztáv ref. lelkész Az egészséges paraszthirtokok útszája lecsillapodott helyzet minden tekintetben Öröm hallani az emberek meg­­győződéses, megmásíthatatlan ki­jelentéseit. Ám Hejőszalontán nemcsak a földbirtokreformot tartják véglegesnek­ az embe­rek,, hanem az egész mostani magyar életet is. Míg másutt sok még a kétség, a civakodás, elégedetlenség, itt már minden tekintetben berendezked­tek erre az életre a parasztok. Hallgassuk csak meg ebben a tekintetben is az emberekkel foly­tatott beszélgetésünket. — Milyen viszony van a régi és az új gazdák között? Elenséges­­kednek-e egymással? A­­válasz, amit­ mind a két fél­­ré­széről­­ kapunk,­ mindnyájunkat megnyugtathat: — Most már jó a helyzet a két paraszti réteg között. Eddig voltak közöttünk kívülről szított ellenté­tek. Mára rájöttünk, hogy közös a sor­sunk- s nem engedjük magun­kat többé egymás ellen uszí­tani! Nem férfinak a romházai katon­ai Magyar Démété­t­ használnak a Regent-ház holttesteinek kiemelésénél A romházak bontási munkála­tainál komoly gondot okozott a fertőtlenítés problémája. Hiszen a Regent-házban és a Vitéz­ utcai házban tucatjával találták a holt­tetemeket. A hullákban a merev­görcs, a véresférgezés, sőt a kiüté­ses tífusz beszáradt kórokozói évekig életben maradhatnak. Fo­kozza a veszélyt, hogy nyár van és fertőző baktériumokat a bogarak és legyek szertehurcolják. Az építés- és közmunkaügyi minisztérium éppen ezért tiszti­­orvosi előírás szerint fertőtlenít, de egyúttal rovarírtószert is hasz­nál, így a bontási munkálatoknál még egyetlen fertőzés sem tör­tént. Az exhumálásoknál ugyanis a magyar Dédété­t használják. A Dédété pedig elpusztít minden hatlábú állatot, legyet, hangyát és ezért nem kell tartani a fertőzés elterjedésétől. . . Az Insecta Dédété, a rovarpusz­tító csodaszer gyártását még 1945- ben megkezdték és 1947-ben a neufeháteni egyezmény biztosította a gyártás jogosságát és­­ folytatá­sát. Ma már magyar termelő­­szövetkezet létesült gyártására és hazai nyersanyagból készítik. A Dédété használatának különös je­lentőséget ad az, hogy a hivatalos tervek szerint Budapestet ezzel a kiváló minőségű rovarírtószerrel akarják a különböző élősdi rova­roktól mentesíteni. Csak szerényen Újra táncol a kongresszus Legutoljára 1815-ben, a bécsi kongresszus idején táncoltak a kiküldöttek s a tánc után szü­letett meg Európa első reak­ciós szervezete, a Szent Szö­­vetség- Most Amerikában tán­colt a kongresszus. Philadel­phiában, a köztársasági párt választó kongresszusán, tulaj­donképpen kettős kongresszus jászódott le: a terem egyik ré­szében pártmegbízottak, elnök­jelöltek és kortesek fecsegtek a szavazás módozatairól, míg az épület másik részében divat­­revűt tartottak, a választókat csinos hölgyek vitték táncba . Ínyenc falatok, italok és kaviá­rok sokasága várta az ameri­kai demokratákat. A dzsesz-zenekar sem hiány­zott. Dewey, a köztársasági párt hivatalos elnökjelöltje mesterien viselkedett. Ingyen nylon-harisnyákat, divatcikke­ket és finom italok tömegeit ajándékozta a megjelenteknek. Főhadiszállásán éjjel-nappal szelt a zene és varietécsillagok szórakoztatták a megjelent p­ártdelegátusokat. Mindez csak unalmas exoti­­kum lenne, ha nem tudnók, hogy ugyanakkor Amerikában tömegével vannak munkanél­küliek, akiknek nemcsak, pezs­gőre, hanem lencsefőzelékre sem telik. Szerény vélemé­nyünk szerint Amerika, vagyis az USA már nem is törődik a maga kisembereivel, azaz a 100 millió egyszerű emberrel, ha­nem csupán azzal a néhány­­ezer kapitalistával, akik most járják haláltáncukat. A kon­gresszus táncol, de Amerika népe aggódva figyeli a táncot. Oltott juhhús árusítása A földművelésügyi miniszter a népjóléti miniszterrel egyetértve rendeletet készített az oltóanyag­­- termelésre használt­ juhok húsénak friss állapoban közfogyasztásra bocsátásáról. Az ilyen húst a másféle húsok­tól elkülönítve, „oltott juhhús“ el­nevezéssel szabad forgalomba hoz­ni. Az oltóanyagtermelő intézetek az ilyen friss hús forgalombahoza­­talakor kötelesek a hatósági hús­székeket, illetve üzemi és hivatali konyhákat előnyben részesíteni. Mikor kell a zabtermés tizenöt százalékát beszolgáltatni A terménybeszolgáltatási ren­delkezések értelmében, ha a ter­melő kenyérgabonakészlete ház­tartási és gazdasági szükségletén felül nem­­elegendő a beszolgálta­­tási kötelezettség teljesítésére, má­sodsorban az árpatermés 10, s ha ez sem elég, harmadsorban a zab­­termés 15 százalékát kell beszol­gáltatnia. Lapunk június 29-i számában Erdei Ferenc „Az ország ke­nyere“ című cikkében is ezt a rendelke­zést ismerteti, a zab helyébe azon­ban sajtóhiba folytán rozs került- A félreértések elkerülése végett közöljük, hogy a rozs mint kenyérgabona első­sorban kerül beszolgáltatásra és csak ha nem elegendő, ak­kor kerül sor másodsorban az árpára és harmadsorban a ter­més 15 százaléka erejéig a zabra. A legnagyobb hatósági árnál olcsóbban szabad árusítani A Gazdasági Főtanács a hatóság­tól megállapított legnagyobb árnál kisebb forgalmi árról fontos elvi határozatot hozott­ A határozat szerint, nem ütközik jogszabályba, ha valaki a legna­gyobb hatósági árnál olcsóbban hoz forgalomba valamely árucikket. A kereskedőknek, illetőleg az eladók­nak­­ ezt a ténykedését nem lehet olyan üzleti versenynek minősíteni, amely az üzleti tisztességbe ütköz­­nék, még kevésbbé lehet ilyen el­járást bűncselekménynek tekin­teni­ Az árak mérséklése és a drága­ság megszüntetése viszont éppen a dolgozók érdekében áll és így ezt a ténykedést semmiképpen sem­ szabad rendőri, vagy bűnvádi eljá­rás alá vonni. j­ AKISZOn hogy erősödjék pártod,­­ ■ ***** a Lemselt Parasztpárt ? IfSál Szabad Szónak A Nemzeti Parasztpárt tagjainak 1 hóra 10 forint

Next