Szabad Szó, 1949. január-március (51. évfolyam, 1-75. szám)
1949-01-23 / 19. szám
nő- és ifjúsági mozgalom érintkezése — Tudom, tudom — mondta —, igem is filiszterséggel gyanúsítotik néhányan, bár a filiszterséget nem állhatom, tele van képmystással és korlátoltsággal. De azértyugodtan viselem a vádat! Azok sárgacsőrű madárkák, akik mégis hogy kibújtak a polgári gondolkodás tojásából, mindig borzaszóan okosak. Ezzel számolnunkell. Az ifjúság mozgalma is szenved a nemi kérdésben való túlsági modernség és a nemi kérdésel való foglalkozás túltengése miatt ... Ez ellen a jelenség elén is harcolni kell. A nő- és ifjúági mozgalomnak számos érintető pontja van. Elvtársnőinknek trvszerűen együtt kellene dolgoziok az ifjakkal. Ez az anyaérzések az egyéniből a szociálisba folyítása, kiszélesítése, fokozása lene. S a nő minden ébredő szociális létét és tevékenységét elő kell sejteni, hogy levesse a szűk, egyéves, nyárspolgári otthon és család szichológiáját. De ezt csak mind mellékesen. A „pohár víz" Lenin a továbbiak folyamán kiejtette nézeteit az úgynevezett labadszerelemről. Lenin itt kevetlen gúnnyal számolt le a kommunisták soraiba befurakodott kipolgári elemek anarchikus elképeléseivel. — Mint kommunista, egyáltalán em rokonszenvezek ezzel a pohár íz elmélettel, még ha ezt a szép ízet vseli is: „A szerelem felszaadítása“. Egyébként a szerelemek ez a felszabadítása se nem új, ám nem kommunista. Maga nyilan emlékszik rá, hogy például a mi század közepén ugyanezt, mint a szív felszabadítását, propagálok a szépirodalomban. A burzsoá IGAZ TÖRTÉNET A klinika különszobájában az utolsó illat, a kámfor és az éter szaga terjengett. Az orvos lassú, gyöngéd mozdulattal ejtette a fiatal parasztfiú kezét a paplanra. — Az édesanyját értesítették? — kérdezte az ápolónőtől. — Már meg is érkezett. A feketekendős kis öregasszony csendesen, száraz szemmel hallgatta a doktor urat. Igen, az ő drága, rég nem látott fia nagyon beteg. A legkisebb izgalom halálát okozhatja, a hirtelen öröm is, a doktor úr most még nem engedheti hozzá. Igen, érti, de tudja-e a doktor úr, mióta nem látta ő egyetlen gyermekét? Jaj, dehogyis türelmetlenkedik, csak azt kéri, hadd mehessen oda a kis ablakhoz, hogy onnan vigyázhassa. A fehér ágyon mozdulatlanul feküdt a fiú. Julis néni összetette két kezét, mintha imádkoznék. Nézte, amint a fehérköpenyes ápolónő cserélte a borogatást a forró homlokon vagy hűsítőn végigsimított rajta. Amikor az orvos egy-két óra múlva be akart menni a halállal vívódóhoz, Julis néni még mindig ott állt ugyanazon a helyen, de már tudta, mi a teendője. — Doktor úr, kérem — kezdte szapora szóval és elmagyarázta szépen, engedjék meg, hogy ő ülhessen az ápolónő helyére, ígéri szentül, egy szót se szól, észre ne vegye, hogy az édesanyja van mellette, nem szólítja nevén, meg se csókolja, de ha most nem mehet be hozzá, úgy érzi, hiába jött fel a falujából. Az orvos bólintott és gyorsan elfordult. Az ápolónő levetette fehér köpenyét, a kis öregasszony majd elveszett benne. Lábujjhegyen, lélekzetét is visszafojtva tipegett be a szobába. A széknek csak a szélére mert ülni, jaj, ne recsegjen! A fiú lehunyt szemmel, a fal felé fordídva feküdt, észre se vette a cserét. Néhány perc múlva azonban nyugtalanság fogta el, nyöszörögve, lihegve forgolódott, tétován kaparászott a lepedőn, mintha keresne valamit. Az anya reszketve tette jéghideg kezét fia lassan kihűlő homlokára. A haldokló mélyen felsóhajtott, az arca egyszeriben csupa nyugalom és béke lett. — Istenem — motyogta —, mintha anyám kezét érezném. Julis néni nem jött hiába. FORGÁCS ERZSÉBET | Asszonyoknak emh a MkécdUvót Zenint az 1920-as évek elején félt Brests Clara Zetkin, a német unkásmozgalom egyik vezetőnk ja. A nőkérdésről beszélgettek Clara Zetkin később egy cikkben úrnőtt be erről a beszélgetésről. Lenin élesen bírálta a németorági nőmozgalom kispolgári térlygéseit, súlyosan helytelenítette, így a mozgalom egyes körei szinte zárólag a nemi élet és a házasg problémáival foglalkoznak ésők „forradalmi“ megoldásával élik elérni a nők felszabadítását. Ís beszélt: „Mindent a maga idejében" — Már Bölcs Salamon megmondta, hogy mindent a maga ideiben. Hát mondja, kérem, van most idő arra, hogy a proletár aszonyokat hónapokig azzal foglalhassuk, hogyan szeressenek szedni és szerettessék magukat, hozan hódítsanak és hogyan hódítassák meg magukat? ... Most az vtársnőknek, a dolgozó nép aszályainak, minden gondolatukat aroletárforradalomra kell fordítanok. A nemi és házassági viszonok szükséges megújítására színül a proletárforradalom adja meg e alapot. Most igazán más kérdőik vannak előtérben, nem az isztráliai négerek házassági sorái és a régi idők testvérházasságt. Szóval, én annál maradok, így a proletárasszonyok effajta matikai és szociális kiképzése teliséggel hibás. Hogy is tudta hallítva tűrni? Magának fel kellett rína lépnie ez ellen a maga tekintélyével. Elmondtam Leninnek, hogy nem akarékoskodtam a kritikával, hogy eszéltem ez ügyben vezető elvezsnőkkel az egyes városokban. De idnia kell, hogy senki se prófija íját hazájában és rokonainál. Krikámmal gyanússá tettem magam, hogy a szociáldemokrata beállítás , régimódi nyárspolgáriság jelenes maradványai vannak bennem, végül a kritikám mégsem mardt hatástalan. A nemi és házassgi kérdés már nem központja anfolyamoknak és vitaestéknek. Lenin azonban tovább fűzte a egkezdett gondolatsort. Fia gyakorlatában ez a testiség felszabadításává vált. Az akkori prédikáció tehetségesebb volt, mint a mostani. A gyakorlati sikereket nem tudom megítélni. Nem mintha kritikámmal aszkézist akarnék prédikálni. Eszemben sincs. A kommunizmusnak nem aszkézist kell hoznia, hanem életörömöt, életerőt, a kielégített szerelem által is. De véleményem szerint a nemiség túltengése, amit most gyakorta tapasztalunk, nem életörömöt és életerőt ad, hanem pusztítja azt. A forradalom korszakában ez rossz, nagyon rossz. — Mert az ifjúságnak csakugyan nincs elég életöröme és életkedve. Egészséges sport, torna, úszás, gyaloglás, mindenféle testgyakorlat, a szellemi érdeklődés sokoldalúsága, tanulás, tanulmányozás, vizsgálódás, amennyire csak lehet, közösen. Mindez többet ad az ifjúságnak, mint az örökös előadások, viták a nemi kérdésről és az úgynevezett „kiélés“. Ép test, ép lélek! Se szerzetes, se Don Juan, de a középút se a német nyárspolgár legyen. Hiszen ismeri a fiatal X. Y. elvtársat? Nagyszerű fiú, nagy tehetség. Félek, hogy mégsem lesz belőle semmi. Egyik asszonyhistóriából a másikba botlik. Ez nem jó a politikai harcban, a forradalomban. Nem adok az olyan asszony megbízhatóságára, harcban való kitartására, akiknél a személyes regény összekapcsolódik a politikával. S olyan férfiakéra sem, akik futnak minden szoknya után s akiket minden kis fiatal nő a hálójába kaparinthat. Nem, nem. Ez nem egyeztethető össze a forradalommal. Lenin felugrott, kezével az asztalra csapott és néhány lépést tett a szobában. — A forradalom koncentrációt, az erők fokozását követeli. A tömegektől és az egyénektől is. Nem tűr nemi féktelenkedést, ami D'Annunzio dekadens hőseinek és hősnőinek normális állapota. A nemi élet zabolátlansága polgári és bomlási jelenség. A proletariátus feltörekvő osztály. Nincs szüksége, mámorra, amely eltompítja, vagy felélénkíti. Nemi túlhajszolásra éppoly kevéssé, mint alkoholra. A proletariátus nem keres önfeledést és a proletariátus nem akarja elfeledni a kapitalizmus ocsmányságát, piszkát, barbarizmusát. A legerősebb ösztönzést a harcra saját osztályhelyzetéből, a kommunista ideától kapja. Világosság és újra csak világosság: erre van a proletáriátusnak szüksége, s ezért ismétlem: semmi gyöngítése, pusztítása, pazarlása az erőnek, önuralom és önfegyelem. Nem rabszolgaság, a szerelemben sem. Ki kell irtani az úri álláspontot Lenin a továbbiakban arról beszélt Clara Zetkinnek, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak között is nagy nevelőmunkát kell végezni. — A legritkább férfi — és a proletár se kivétel ebben —, gondol arra, hogy mennyi gondot s bajt vehetne le a felesége válláról, ha ő is segítene az „asszonymunkában“. De nem, ez ellene van a „férfi jogának és méltóságának“, amely megköveteli, hogy a férfiúnak nyugalma és kényelme legyen. A nőt a háztartási élet, a köznap áldozatul veti ezernyi kicsiny semmiségnek. A férfi régi úri joga titokban tovább élt A gyakorlatban aztán a rabszolganő megbosszulja magát. Szintén rejtetten. A nők elmaradottsága, amikor a nő nem érti meg a férfi forradalmi ideálját — ez csökkenti a férfi harcikedvét és elszántságát, mint a csöppnyi férgek, melyek észrevétlenül, lassan, de biztosan őrölnek és rágnak. Ismerem a munkás életét és nem csupán könyvből ismerem. A nők közötti kommunista munka azt jelenti, hogy a férfiak közt is nagy nevelőmunkát kell végeznünk. A régi úri álláspontot legmélyebb, legvékonyabb gyökeréig ki kell irtani. A pártban és a tömegek közt is. Ez éppúgy feladatainkhoz tartozik, mint az, hogy sürgősen kiképezzük az elvtársak és elvtárnők egy olyan káderét, amely elméletileg és gyakorlatilag alaposan iskolázott pártmunkát tud végezni a dolgozó nők között. — A szövetkezeti rendszerrel karöltve kell járni a személyes kezdeményezésnek, mely közösségi munkává válik, a közösséggel egyesül. A proletárdiktatúra alatt a megvalósulandó kommunizmus során a falusi asszony felszabadulása is elérkezik. Iparunk és mezőgazdaságunk elektrifikálásától nagyon sokat várok ezen a téren. Ez óriási mű lesz! Nagyok, roppant nagyok a keresztülvitel elé gördülő nehézségek. A legnagyobb tömegerőket kell megoldásukra felszabadítani, felnevelni. Milliónyi nő erejének kell itt segíteni. Az utolsó tíz percben kétszer kopogtak. Lenin kinyitotta az ajtót és kiszólt: — Rögtön jövök — aztán hozzám fordult, nevetve hozzáfűzte: EGYENJOGÚSÁG Aszódon egy pirosarcú falusi aszszonyka szállt fel a zsúfolt vonatra. Nagy nehezen utat tört magának a kocsi belsejébe s két padsor között megállt. Nagy kendőjét levette válláról, majd a gyermeket váró anyák jellegzetes mozdulatával hasán összefogta a kezét. Mellette a padon fiatal legények ültek s tekintetüket hirtelen az ablak felé igyekeztek irányítani, mintha észre se vették volna a terhes aszszonyt. — Adja át a helyét — szólt valaki a pad szélén ülő fiatalemberhez. — Mér pont én? — kérdezte az s visszafordult az ablak felé. Az utasok felháborodott megjegyzéseket tettek az udvariatlan legényre. Az asszonyka szégyenlősen mosolygott: — Ugyan, nem vagyok fáradt. Bírom én az álldogálást. — De nem úgy van az — szólt egy férfi —, ha nem adják át az ülőhelyet, szólunk a kalauznak! Most már többen sürgették a legényeket, de azok konokul hallgatva nézegették tovább az ablakot. — Egyenjogúság van — szólalt meg végre az egyik pökhendi legény — a nőnek is joga van állni .. . Ostoba tréfájára nem figyelt senki, a körülállók már az első szavaknál erélyesen követelték, hogy álljanak fel és adják át helyüket. Nagy kelletlenül felállt végre a három legény. Két idősebb asszony mindjárt leült helyükre, de a fiatalasszonyt csak nagy rábeszélések árán sikerült leültetni. Zavarban volt, mentegetődzött, hogy ő nem kívánja, hogy miatta mások álljanak. Végre egy derűs és igaz emberi szó győzte meg. Egy férfi szólt hozzá eképpen: — Üljön csak le nyugodtan. Bizonyítsa be ezzel is, hogy egyenjogúak vagyunk. SZEMES PIROSKA — Tudja, Klára, kihasználom, hogy egy asszonnyal voltam együtt. Természetes, hogy a késésemet az ismert asszonyi bőbeszédűségre fogom hárítani. Bár ezúttal a bőbeszédűségét nem az asszony, hanem a férfi produkálta. Egyébként bizonyítványt adok magának arról, hogy igazán komolyan tud figyelni. Lehet, hogy éppen ez indított a sok beszédre. E tréfás szavak közben Lenin rámsegítette a kabátot. — Melegebben kell öltözködnie — szólt gondoskodón —, Moszkva nem Stuttgart. Magára ügyelni kell. Vigyázzon, hogy meg ne haljön. Viszontlátásra! Erősen megrázta a kezemet. ANYA ÉS GYERMEKE A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége füzetsorozatot adott ki. Szovjet nevelők és orvosok írták ezeket a füzeteket, amelyek útmutatásul szolgálnak az anyáknak gyermekeik neveléséhez és egészségvédelméhez. Érdekes és értékes számunkra mindaz, amit ezek a füzetek tartalmaznak. A szerzők hangsúlyozzák, hogy nemcsak a gyermek testi épségére, hanem szellemi nevelésére is szükség van. Az egyszerű, közvetlen szavakkal megírt utasítások minden anya számára megkönnyítik a gyermeknevelést. Gyakorlati példákkal világítják meg nevelési módszerük helyességét Az egyik füzet egy levelet tartalmaz, melyben egy fiatalasszony tanácsokat kér a professzortól, miként nevelje eljövendő gyermekét. A professzor készségesen válaszol s ígéretet tesz, hogy a jövőben is szívesen válaszol s tanácsot ad minden olyan kérdésre, amelyben az asszony bizonytalan. A füzetek bizonyítják, hogy a Szovjetunióban már a csecsemőkortól kezdődik a gyermek nevelése az életre Az MNDSz a füzetek kiadásával akarja megkönnyíteni a magyar anyák munkáját. Bizonyos, hogy a fiatal anyák körében népstervre lesznek a füzetek. Mm M «Ji*r« 15