Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)
1949-10-01 / 228. szám
lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kalakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálffyk, mint helytartók kormányoztak volna. A Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzet vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szemben valami értelmiségi irányzatot jelent. íme, most világos, hogy ki az a Rajk, akiből a nemzeti ügy bajnokát akarta faragni a reakció. íme, itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Magyarország mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata. — Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demokratikus kormányra szól, amelyben benne lennének a Nyugatra szökött jobbol-dali szociáldemokraták és Nagy Ferencék is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágítani ezt a „burzsoá demokrata“ tervet, akkor egyszeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1844/45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Hatalmas, zugó taps, percekig tartó ütemes kiáltás: Éljen Sztálin!) Véres Gestapo-uralmat készített elő a Rajk-bzinda d Amikor Rajkot sarokba szorították és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az ábc-ját ismerem a politikának“. ” Szőnyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Végül is nem egy burzsoá demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valami új formája következett volna be, azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért, újra megúsztatott volna, a tőkés uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon.“ Szőnyi még külön hozzátette: „A nők egyenjogúsága is megszűnt volna.“ — És mit mondott Pálffy? „Teljese tisztában voltam azzal — mondotta —, hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam hogy nincsenek langyos középütők. Vagy-vagy- És egy ilyen burzsoá-demokratikus változás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem visszamegy egészen a Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen Horthy-fasizmushoz visszatérés nemcsak gazdasági és politikai változásokat jelent szadzott helyzethez képest, elsősorban a munkásosztállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti elnyomást, is a munkásokkal szemben. Tisztában voltam ezzel“ Még világosabban beszélt erről Korondy, a fasiszta csendőrszázados. ..Én — mondotta Korondy —, az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket őrizetbe venni, ellenállásuk esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosz- tásukba a volt csendőrség, rendőr,ség, a Horthy-hadsereg tisztjeit, tiszthelyetteseit, a minden bizonynyal ez ellen elégedetlenkedő munkásokat pedig, különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon, terror- cselekményekkel megfélemlíteni.“ Népi demokráciánk a Magyar Dolgozók Pártja címe, ez lett volna az összeesküvés eredménye. Burzsoá demokratikus köztársaságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltait. A magyar dolgozó nép 1919 augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígértek neki a nyugati imperialisták és a böllérbicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálasi valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századánakpercekig tartó viharos éljenzés, a jelenlevők hosszantartó lelkes tapssal éltetik Rákosi Mátyást.) politikai megbízottja magyarázta katonáinak: „Ez előtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vasjármot kapunk.“ És ézt hozzátehetem: ha Rajkák, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. — Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, de felismeri a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti, hova vezet az az út, amelyre a nyugati immpernalisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút. Vagy-vagy." (Hatalmas, zúgó tapsvihar, a jelenlevők hosszú perceken át lelkesen kiáltják: ,Éljen Rákosi! Éljen a Párt!") . De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. A Rajk-banda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly júniusban, amikor még azt hittük, hogy eltévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel és Gestapo-kémekkel állunk szemben, igyekeztünk megmagyarázni a jugoszláv vezetőknek, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy egy laza, az egész felnőtt lakosságot magában foglaló népfront helyettesítheti a Kommunista Pártot az ipari munkásság, a dolgozó nép élcsapatát. Most Rajk vallomásából megtudjuk, hogy a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a népfrontba, és tolták a pártot fél illegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztában a szerepével, hanem ellenkezőleg, mert igenis tisztában voltak vele. Rankovics világosan és félreérthetetlenül megmagyarázta Rajicnak, hogy ők azért nyomják el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályosodási pontja, gyűjtőmedencéje a forradalmi szocialista erőknek és ilyesmire , természetesen a jugoszláv árulóknak és Gestapo-kémeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy nálunk a rendőrségen, a katonaságnál igyekezzen a pártszervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. (Hatalmas, viharos lelkesedés, elemi erővel zúg fel a kiáltás: Éljen a Párt.) Véget vettunk az egyházi reakció terrorjának! — Újra megtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy Brankovék és Rankovicsék tudatosan terjesztették az imperialista sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy „Rajk-frakció“. Titóék nagyon jól tudták, hogy a Kommunista Párton belül a repedés árnyéka vagy híre is a legkomolyabb károkat okozza, ők is tisztában voltak a Párt egységének jelentőségével és ezért igyekeztek ezt az egységet minden módon megbontani. ■— Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél, hogy szorosabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegendő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén, semmiféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust ,és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés vagy repedés is legyen. Ezekre a lazaságokra vonatkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban■ Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól menten, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtóban egyetlen cikk vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézkedés, amely a szülők szabad választását befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia kormánya ezzel bebizonyította, hogy valóban a teljes szabadság alapján áll. És mi lett az eredmény? — A katolikus püspöki kar ahe lyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét. A híveket lerohanták a papok és apácák. Elkezdődött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették! Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban ma a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak batanra és eddig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolából, mert ilyen üldözésben résztvevek. — Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel 2 r.. mtm Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Rankovics közlései alapjain látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. . A magyar dolgozók s benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, ha egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, hogy nem tűrhető, hogy gyermekeinket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék. Megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek, mint mirdentőt, ezen a téren is az élen kell járnia. Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Megnézzük, hogyan viszonyulnak Pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan foglaltak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk-per tapasztalatai alapján is, hogy a reakció a vallásoktatásban is harcol ellenünk, hogy itt nem lehet helye közömbösségnek. Gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül a magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon állást. (Lelkes taps.) Ezt a rést is, amely eddig szellemi frontunkon tátongott, most fokozatosan be fogjuk tömni. Minden intézkedésünk a népi demokrácia megerősítésére vezetett . Legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Kiég letell váltanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. —Mi jól ismertük Lenin megállapítását arról, hogy a megvertelenség megtízszerezett energiával, százszorosra fokozott gyűlölettel veti magát a harcba. Ismertük nagy tanítónk, Sztálin elvtársnak Iszűnni nem akaró taps és ütemes kiáltás: Eljen Sztálin! Sztálin! Rákosi!) tanítását arról, hogy az osztályharc a proletárdiktatúra viszonyai között még elkeseredettebbé válika, mint előtte volt. Olvastuk példaképünk, a nagy Bolsevik Párt 1936—33-as tapasztalatait és mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismétlődhetik. Általánosságban lesélltünk éberségről, de ugyanakkor magabiztosak voltunk, megnyugtattak bennünket politikai és gazdasági sikereink.—Emellett nem egyszer elnézőek voltunk Rajk és társai pártszerűtlenségével és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanítottuk, hanem az illetők tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét. Túlságosan türelmesek voltunk velük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulókkal van dolgunk, meg akartuk nevelni őket, módot akartunk adni nekik arra, hogy hibáikat kijavítsák. Amellett a Rajk-ügy leleplezéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is meg voltunk döbbenve az aljasságés árulás e feneketlen mértékétől. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet könynyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött. (Taps.) — De amint felismertük Rajkék bandájának áruását, az ügy körvonalait, jelentőségét, nemzetközi összefüggését, akkor megszűnt a türelmesség, a tépelődés akkor azzal a gyorsasággal, keménykézzel és vaskövetkezetességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellemzi és amitől joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellenség. (Lelkes taps.)) — Mindjárt hozzátehetem: Persze azelőtt sem haboztunk. Amikor Rajkot tavaly augusztus első napjaiban eltávolítottuk a belügyminisztériumból, ez nem valami véletlenség vollt, mint váratlanul elsült puska lövése, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben. (A megjelentek ütemesen éltetik Farkas Mihályt) — Mi nem tudtuk ekkor azt, amit október elején Rankovics magyarázott Rajknak, hogy Mindszenty amerikai utasításra indított veszett harcot demokráciánk ellen, de Mindszenty magatartásából és egy sor egyéb jelből így is megértettük, hogy gyorsabban és keményebben kell cselekednünk■ Terveinket úgy változtattuk meg, hogy a tennivalókat, amelyeket 1950 végéig akartunk elvégezni, jó félévvel előbbre hoztuk. Mindszentyt ártalmatlanná tettük. Az év elején végrehajtottuk apárttisztítást, kiszórtuk a hozzánk befurakodott idegen elemek jelentékeny részét. Szorosabbra fogtuk a munkásság és parasztság szövetségét. Ezzel kapcsolatban a honvédségen, a rendőrségen, ,az államgépezetben a demokráciához hű munkásokat és a parasztokat helyeztünk el és végül megtartottuk a választásokat. — Rajk és bűntársai elpanaszolták, hogy minden egyes intézkedésünk helyes volt, népi demokráciánk megerősítését szolgálta és egy-egy nagy csapást jelentett az amerikai imperialisták, Titóék és magyar bérenceik titkos terveire— Éberségünk felfokozásában, felbecsülhetetlen szolgálatot jelentett a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata. Ez a határozat fölrázott bennünket önelégültségünkből és megnyugvásunkból és rákényszentett bennünket arri, hogy szakítsunk azzal a munkamódszerrel, amely egyik napról a másikra dolgozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének széles perspektíváit, különösen a szocializmus építését a falun. És külön hálával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin ■ elvtársiról (Szűnni nem akaró taps és éljenzés), aki azzal, hogy a jugoszláv árulókról kíméletlenül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatott rá a tennivalókra, bennünket is a helyes útra vitt. A Rajk-ügy fokozott éberségre tűnni — Nem véletlen, hogy a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala után öt héttel Rajkot leváltottuk a belügyminisztériumból. Egyszóval ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, azután igyekeztünk alapos munkát végezni. — A választások május 15-én voltak. Az összeesküvés letartóztatása május 16-án kezdődött. A munka, amit ezzel kapcsolatosan államvédelmi hatóságunk (Lelkes taps. Éljen Kádár!) Péter Gábor elvtárssal az élén végzett, (Taps.) nem volt rossz, sikerült felderítenünk az ellenség szervezetének jelentékeny részét. Sikerült rávilágítani aljas magyar és nemzetközi terveikre és ráirányítani a magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperialisták és jugoszláv kémeik üzelmeire. Most az a feladatunk, hogy tanuljunk a saját kárunkból ha már a közmondás okos emberének példájára nem tanultunk más kárából. Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanuljuk meg, hogy az éberség nemcsak a politikai bizottság, a pártvezetőség, a központi ellenőrző bizottság vagy az államvédelmi hatóságok ügye, hanem az egész Pártunké. Legyen éber Pártunk minden szer-« vezet®, minden funkcionáriusai