Szabad Szó, 1950. október-december (52. évfolyam, 145-158. szám)

1950-10-01 / 145. szám

4 A polgáriak büszkék új Májukra és tudják, kiket kell a tanácsba küldeni SzoftO0 tábla állja el az utat, nem messze a parttól. Öt esztendő elője olyan halványra mosta rajta az írást, hogy alig lehet elolvasni. Különben olyan, mint egy fejfa a temetői síron. Ez a tábla egy híd rombadöntését hirdeti az arrajárónak. Polgárnál van ez a tábla — ha még ott van —, a Tiszaparton, ahol bokrok ágai hajóinak szomjasan a víz fölé, ahol most olyan alacsony és lassúfolyású a Tisza, hogy a délről fújó szél megállítja a sodrást, néha meg visszafelé, felfelé kergeti a vizet. A révész bajlódik is sokat, amíg a túlsó partra jutunk. Igyekezni kell, mert mentőautót is visz a komp, annak meg sietős az útja. Néhányan oda is állnak a révész mellé segíteni, az egyik asszony meg szóval jön segítségül. — Na, nem sokáig tart már a nyűglődés, szomszéd. Csak vasárnapig, a hídavatásig. — Igazán jókor jött segítségül az asszony szava, mert amíg a révésszel együtt a többiek is felnéznek az új tiszai hídra — jó alkalom nyílik az ing ujjában megtörülni izzadó homlokiakat Isled a lúd, amely tavaly májusban, a képviselőválasztások előtt még csak ígéret volt a polgáriaknak, most elkészült. Éppen a tanácsválasztásokra. Jólesik felnézni rá, beszélni róla, mert nemcsak szép, hanem értékes is ez az ajándék És a kompon kezdett beszélgetés folytatódik tovább bent a falu párthelyiségében is, ahol egymás mellett ülnek a keskeny padon Esencki Bertalan, Szabó Ferenc, Baczkó József és még jónéhányan a falu népnevelői közül. A hídról van szó leginkább, de a többi ajándékról is, amit öt esztendő alatt kapott Polgár népi demokráciánktól. Arról, hogy a faluban kigyulladt a villany, hogy az új bekötőutakkal közelebb került Titkostelep, meg a többi tanya, hogy termelőcsoport alakult és traktorok könnyítik meg a paraszti munkát. Most meg kész a híd. A jövő héten már nem kerül hat forintba, ha az ember a miskolci piacra akar menni. Öt esztendeje annyit fejlődött a falu, mint azelőtt száz esztendőben sem. És most éppen ezért került mind sűrűbben szóba, hogy a falubeliek kikre bízzák sorsukat, kiket jelöljenek a tanácsba, mert a híd, meg a többi minden nemcsak örömöt, jóságot, de gondot is jelent, gondját is kell azoknak viselni. A falubeliek bizony többször is meggondolják, hogy kiket javasoljanak a Népfront-bizottságnak. Sokat gondolkodott Polgáron mindenki, míg Éliás Andrásnak, a falu legjobb traktorosának, a tizennyolc esztendős Sándor Margitnak, Bihari András tanítónak, meg a többieknek, a jelöltek listájára került a neve. Hát most itt a párthelyiségben is arról beszélgetnek Esenckiék, hogy kiket akar a falu népe a tanácsba? - Hatalmas van az asszonyok között a termelőcsoportbeli Medgyesi Istvánnénak, de sokan mondják azt is, hogy Bán József okvetlen a tanácson való — Kezdi a szót Esencki Bertalan. Igaz, szorgalmas ember, becsületes is. A többiek most nem szólnak semmit. Gondolkodnak. Ismerik jól Bán Józsefet, valóban a falu legszorgalmasabb embereinek egyike. Sokszor éjszaka dolgozik a dohánybeváltóban — mert ott párttitkár —,hogy nappal meg a termelőcsoportnak segíthessen. A nagy munkaidőben alig alszik valamit, mégis több munkaegysége van, mint sok másnak. De a pártonkívüli Répási István mellett is sokan ágálnak — mond egy új nevet ismét Esencki. Azt mondják, jó gazda, az egyénileg dolgozó parasztok között neki termett a legtöbb és a terménybeadásban is 420 százalékot ért el. Répási földjén bizony nem találni gyomot, meg gazt és ha a község ügyeit is olyan jól rendben tartja, mint a házatáját, sok örömünk lesz benne. Szabó Ferenc, meg Baczkó csak némán bólint Esencki szavaira, de Nagy Gábor, a termelőcsoport elnöke meg is erősíti egy példával annak igazát. — Bizony itt az ideje, hogy ilyen szorgalmas, becsületes emberek kerüljenek a községháza minden szobájába. Őszintén meg kell mondani: a múltban hijjával voltunk az éberségnek és még akad a községházán olyan ember, aki az íróasztal legaljára csúsztatja a szegényember írását, kérvényét, vagy azzal odázza el a panaszt, ha szóval adják elő, hogy jöjjön később. Pontosan ez az ember nem késlekedett akkor, amikor a feketézőnek kellett őstermelői igazolványt kiállítani, azt öt perc alatt megcsinálta. A kutak kijavítása is a tanácsra vár, mert eddig bizony csak az akta szaporodott, az ivóvíz meg fogyott, még mindig sorba kell állni a kútnál a piacon. Hát csak azért mondom, hogy gondosan válogassuk meg, kire bízzuk a község ügyes-bajos dolgait, mindnyájunk örömét, mindnyájunk gondját, az új hidat, de a kutakat is. Szóval az egész falut — hallgat el aztán Nagy Gábori A bizottság listáján szaporodik eggyel a jövendő tanácstagok neve. Répási István neve is odakerül Éliás Andrásék neve alá... A polgári Tiszapartról, ahol bokrok hajolnak szomjasan a víz fölé, ahol utoljára nyűglődik kompjával a révész, már eltűnt a tábla. A helye sincs meg, újat szegeltek helyébe a munkáskezek, nem rombadöntést, nem pusztulást, a munka új diadalát hirdeti. És betűit is hiába mossa sok esztendő előre, még a révész dédunokái is elolvashatják rajta az írást: „ÉPÜLT AZ ÖTÉVES TERVBEN...“ ÉRY JÓZSEF ! V ___ÁL LEVELEZÉS VIDÁK BÉLA, Mezőtúr. A tervkölcsön húzásának nyereménylistáját legnagyobb sajnálatunkra nem közölhettük, mert lapunk a húzás megkezdésének napján már készen volt. A húzás utáni hétfői napon pedig már minden postahivatalban, üzemben és vállalatnál ott volt a húzás teljes listája. NÉMETH ISTVÁN, Debrecen, Monti ezredes-u. A beküldött pályázatból tudtuk meg, hogy elhagyta a budafoki szanatóriumot. Reméljük, egészségesen. A filmrejtvénypályázaton nyert kétszemélyes mozijegyet ezért most Debrecenbe irányítottuk. Valószínű, hogy közben megkapta. A címváltozást kiadóhivatalunknak bejelentettük. Üdvözlet. KUN JÓZSEFNÉ, Gyula. Köszönjük kedves sorait. A levelében kifejezett örömének mi is örülünk. Várjuk ígé retének beváltását. Üdvözlet. : KOSNICZ JÓZSEF, Szeged. Köszön-, jük a felvilágosítást A gerendási pályázatok pontjait most a szegedi cím alatt vezetjük tovább, de várjuk az intenzívebb munkát. KORB LAJOSNÉ, Pécs. Levele birtokában mi jelentést tettünk a budapesti illetékes postahivatalnál, ahol az ügyet most kivizsgálják, így meg kell várnunk az eljárás eredményét. Addig is szíves türelmét kérjük. A késedelem nem a mi hibánkból ered. GERGELY ILONA, Regöly. Nem vettük érvénytelennek. De szeretnénk, ha a jövőben betartanád az ígéretet és beszámolnál a tanulásod eredmé- nyeiről is. ZALA MÁRTA, Gát u. Versekkel el. Vagyunk látva. Egyébként szívesen elbíráljuk verseit, amennyiben azokat eljuttatja hozzánk. ENDRŐDY MIKLÓS, bányász, üdvözöljük lapunk olvasótáborában. Várjuk rendszeres pályamunkáit. Az eredmény biztos Jó szerencsét! A KÖZÉRT-üzletek piros táblái rubintosan fénylettek, az illatszerboltok azúrkékje csakúgy sziporkázott. A barna vitorlavászonnal egnyózött , kis espressóból kávéillat szállt felém. Volt még tíz percem, gyors elhatározással leültem az egyik asztalkához. Éppen hozták a „szimp s fámat", mikor kopott eső- I köpenybe burkolt, csoma- I gokkal megrakott héjalj arcú nő csörtetett be a I kis helyiségbe és majd i elsodort kávéstól, székes- I től együtt. Zihálva, lihegve I rogyott le. De még ki sem fújta magát, teljesek ha► sonló körülmények kö► zott másik nő omlott melléje. A rengeteg csoma- I got mindketten gyors, s fölös mozdulattal rejtették az asztal alá. A kisas-szony két duplát rakott eléjük. Mohón öntötték magukban azután, mint a Blazackártyá h az mesében megrázták magukat — hipp-hopp, az legyek, ami akarok — ledobták az ócska esőköpenyt és egyszeresak két divatosan öltözött „hölgy" kényelmeskedett a szalma, fonatú székekben. — Képzeld, drágám — kezdte szapora, gyors suttogással a héjaarcú — reggel hat órakor már a „munkaköpenyembe" bújtam. Bejártam az egész kerületet, de be is szereztem mindent, amit akartam. Csak szappanért három helyen voltam, van is belőle tíz darab. Mosóport is vettem vagy nyolcat Kázmér bácsi figyelmeztetett, nem lehet majd kapni. Cipőfűzőről, arckrémről sem feledkeztem meg, de zsírt is összehordtam még öt kilós bár , és vörösre lakkozott, hosszú, hegyeskarmű ujjaival elégedetten megkopogtatta alulról az asztalt — van otthon két bödönnel. Vettem még... Ezt már nem sikerült megtudnom, mert most a hölgy barátnője tette le a garast. — Ez semmi! Tudod, mit mondott tegnap Fruzsina néni. Nem is sejted! Biztos forrásból hallotta, hogy egy-két hét múlva nem lesz liszt, megszűnik a tejellátás, nem kapni fogkrémet, eldugják a méterárut, kivonják a forgalomból a konzerveket, eltűnik a hús, bezárják a gyógyszertárakat, az espressókat, a vendéglőket... Éles, kellemetlen hada,lásn szakadatlanul folyt amerikai rúzzsal vérpirosra festett ajkáról. Kapkodó, karmos kézzel, vö-rösre hennázott, kaszálti „Miniver”-frizurával, kapjzsi, éhes szemmel úgy ül- lek kávéscsészéjük előtt, mint boszorkányok a kati lan körül. Időközben letelt a tízi percem. Felálltam. Tud- tam, a „hölgyek" illemkódexét érzékenyen meg- i sértem azzal, hogy isme- retlenül asztalukhoz tola j ködöm, de megtettem és így szóltam a két divatosan öltözött méregkeverő nőhoz: ) — Hölgyeim, akaratiatlanul tanúja voltam beszel- getésüknek és megállapi- tottam, hogy valamit ki felejtettek a listából. Tegi napelőtt közölte velem Bailambér bácsi — pedig ő csak tudjál —, hogy az idén nagyon enyhe telünk lesz. Nehogy elfelejtsenek jeget tartalékolni! !! F. E. • ■ f • .ΛLOZull 111 Az utóbbi évtizedekben világszerte felugrot a koraszülések arányszáma. Ez a jelenség nem ismeretlen Magyarországon sem. A szülési esetek közül nálunk is átlagosan 9—10 százalék — kórus illés. A koraszülött csecsemők természetesen nem olyan ellenállóképesek, mint a normális időben születettek s így meglehetősen növelik a gyermekhalandóság arányszámát. Magyarországon húsz évvel ezelőtt 100 újszülött közül átlagosan 27 pusztult el. Ma már a csecsemőhalandóság 6—7 százalékra csökkent s ebből is jelentős hányadot a koraszülött csecsemők elhalálozása tesz ki. A népi demokratikus Magyarország jelentős lépést tett a csecsemőhalandóság leküzdésére, amikor felállította a koraszülött gyermekek kórházát Gyönyörű, kékszínű virágokkal borított lugas fogad a Tomcsányiúti kapunál. Szárnyas, széles üvegajtón keresztül lépek az előcsarnokba, s első pillantásom a falon lévő arany betűs táblára esik: „Épült a hároméves terv második évében“. Előtte asztalka, rajta az intézet emlékkönyve számos bejegyzéssel. A , L‘Humanité“ című francia lap tudósítója így ír: , Éljen a népi demokratikus Magyarország, ahol míg az egy kilós emberkék életét is megmeni !“ 1800 gramm alatt... Azokat a kicsinyeket veszik fel ebbe a csodálatosan szép, ragyogóan tiszta, korszerű intézetbe, akiknek testsúlya a születés pillanatában 1800 grammnál kevesebb. Ha Budapest bármely részében koraszülés történik, az orvos vagy bába telefonon bejelenti ezt az intézetnek. Onnan képzett ápolónőt és védőkészülékkel felszerelt mentőautót küldenek ki, beszállítják a gyermeket és megkezdik a harcot életbentartásáért. A kicsit azonnal egy üvegfallal elkerített boxba helyezik, ahol állandóan 33 fokos hőmérséklet és úgynevezett „kondicionált“ levegő van. A kondicinált levegő a megszűrt, felmelegített és 65—70 százalékos páratartamú levegőt jelenti. A koraszülötteknél igen gyakori az oxigénhiány. Az ilyen csecsemőknél oxigénpalackokból meghatározott időközökben kilégzéseket alkalmaznak. A kicsinyeket egyetlen pillanatra sem vezsik ki a boxból, ott táplálják, sőt még röntgenfelvételeket is ott készítenek róluk. Általában addig maradnak a boxban, amíg elérik a 2000 grammos testsúlyt. Aztán egy összekötő térközben helyezik el őket s csak úgy kerülnek később egy másik terembe, a normális levegőre. Mielőtt a megmentett csecsemőt az anyának visszaadnák, oktatásban részesítik a szülőt. Megtanítják a csecsemő helyes kezelésének, gondozásának és táplálásának módszerére, s ugyanakkor a gyermek megtanulja a szopást. Általában 2500 grammos testsúly elérése után adják ki a csecsemőt s előzőleg pontosan tájékozódnak a szülők életkörülményeiről, lakásviszonyairól, s mindenről, ami a gyermek további fejlődésére hatással lehet... Az intézetben az ország legjobb válogatott ápolószemélyzete működik. Az intézet vezető főorvosa a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik munkatársai működéséről. — Pár nappal ezelőtt, amikor reggel kilenc óra tájban ellenőrző körutamat végeztem, — mondja — itt találtam az egyik ápolónőt, aki tudomásom szerint éjjeli szolgálatot teljesített. Karján egy kis újszülöttet tartott. Amikor megkérdezem tőle, hogy miért nem megy haza lefeküdni, a nővér így válaszolt: ..Észrevettem, hogy a kicsi légzési zavarokkal küzd és szemmel láthatólag könnyebb számára a légzés, ha valaki állandóan a karján tartja. Mivel a beosztott nappali ápolónőnek igen sok a gondja, a többi csecsemővel, elhatároztam, hogy itt maradok nappali szolgálatra is és segítek a kicsikén.“ S másnap reggel teljesen hasonló eset játszódott le egy másik éjjeles nővérrel! Az ilyen esetek bizonyítják az intézet dolgozóinak szakismeretét s önfeláldozó munkáját. 1950 október 1. egykilós emberkék „Gyufafej“ Az intézet bérendezése, ameylyel a „kondicionált levegő“-t állítja elő, legkorszerűbb az egész világon. Gyakorlati tapasztalatokból, szakkönyvekből és leírásokból ú°y készítették el, hogy felhasználták az eddig legjobban bevált kísérleti eredményeket. Az intézet 65 éves gépészét, aki a készüléket kezeli, éppen ottjártamkor tüntették ki egyik újításáért. A Tomcsányi úti intézet szeretve gondozott és féltve dédelgetett kedvence a „Gyufafej“ becenevet kapta. Találó ez a név, mert a kicsi öt és egynegyed hónapra, 670 gramm súllyal érkezett a világra s alig túlzás, hogy nemigen volt nagyobb egy gyufaskatulyánál. Az orvosok és ápolónők gondos felügyelete mégis csodát művelt, mert a baba életben maradt és napról-napra fejlődik. Sok-sok szülő keresi fel naponta a Tomcsányi úti kórházat. Hálatelt szívvel, könnyes szemmel nézik az üvegfalon keresztül a megmentett gyermeket s joggal hangoztatják: „A szocializmust építő Magyarországon legnagyobb érték az emberi élet!" Fényes Menyhért