Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-08 / 93. szám
1991. június 8. ( Barangolásultúra a Határon innen és túl . A dél-nógrádi borvidéken A régi Nógrádi járás legdélibb települései már a mai Pest megyéhez tartoznak. Penc erdőkkel, dombokkal körülvett falu. Északa nyugaton a Naszály-hegy, keleten Csővár-hegy, délen pedig a Nagy-Szár magasodik. A közel 350 méternyi Csővár sziklás tetején „árválkodik“ egy középkori, szabálytalan alaprajzú erődítmény néhány megmaradt várfala. Mátyás király idejében a várban lakott a hírhedt garázdálkodó, Csövi Miklós. A magaslatról nagyszerű kilátás nyílik a környékre, s a dombtetőn ritka virágokat - sárga virágú naprózsát, fürtös kőtöröt - is talál a természetbarát. Fényes Elek szótárában egyebek közt az alábbiak olvashatók a „tót-magyar falu“-ként emlegetett Pencről: „Főgazdasága szőlőhegyében áll, melly igen híres fejér bort terem.“ Mikszáth Kálmán és Petőfi Sándor kapcsán Pencnek irodalomtörténeti vonatkozásai is vannak. Petőfi aszódi diákként töltötte itt 1836-ban és 1837-ben szünideje egy részét. Rokonai éltek ugyanis a faluban. Mikszáth az Aranyos csikó című novellájában emlegeti a kitűnő penci bort. A község régi birtokosa a Penczi család, amely az itteni „úriházak“ közül a legrégebbit birtokolta. Volt itt kúriájuk az Osztruluczkyaknak és a Podmaniczkyaknak is. Az Osztruluczky-kúria a XVIII. században épült, középkori alapokon, barokk stílusban. Ma falumúzeum van benne, s a Cserhát történelmi emlékeit is bemutatják itt. » Rád „határa sok javakkal megáldott; rétje elég és jó“. Fényes Elek sokszor idézett könyvében, Magyarország geographiai szótárában olvassuk eme leírást. A geográfus ugyanitt a község szőlőjéről is megemlékezik, lévén jó bortermő vidéken ez a település. Amint a szakértő írta, a falu „szőlőhegye nagy, s a kosdihoz hasonló jó bort terem. Az idevaló szőlővesszők Hegyaljáról hozattak.“ A község határában honfoglaláskori sírokat tártak fel, s ez a korai magyarság jelenlétéről tanúskodik. A Vác közelében, széles völgyben fekvő falu a XVIII. században a Vay és a Muslay család birtokát gyarapította. Muslay Antal csanádi főispánnak „ékes lakhelye és kertje“ volt Rádon. A község mindkét temploma a XVIII. században épült; a katolikus a század elején, az evangélikus pedig a század második felében. Kösd ma Pest megyei község Vác szomszédságában, a Naszály-hegy közelében. Kitűnő bora volt ennek a falunak is hajdan; amint Fényes könyvében olvasható: „a rádival együtt ezen környéken a legjobb“. Az itteni református templom 1783-ban épült, de tornyát csak 1809-ben emelték. A Naszály-hegy alatt A járás déli csücskét elhagyva észak felé vesszük utunkat. Ha a Naszály-hegy közelében túrázunk, Ősgárdra érünk. Borovszky monográfiájából értesülünk arról, hogy „a Naszál-hegy alatti fennsíkon“ fekvő, fésűs beépítésű, egyutcás település „határában őskori edényeket találtak, melyek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek“. A XVI. században Szapolyai Jánosnak volt itt birtoka, aki ezt Werbőczi Istvánnak adományozta. A török hódoltság alatt a falu elpusztult, s ezért a XVIII. század elején Gömörből, Hontból, valamint Nyitra környékéről szlovákokat telepítettek ide. A falu lakosságára ma is jellemző, hogy „erős a szlovák nemzetiségi hagyomány őrzése“. Az evangélikusok 1786-ban építették templomukat, torony nélkül. A barokk tornyot csak 1824-ben állították. Tovább tartva észak felé, a kettes számú nemzetközi műúthoz csatlakozó bekötőút mentén találjuk Nőtincset és Felsőpetényt. Nőtincs „tót-magyar falu Nógrád vármegyében, dombokkal környezett völgyben, Váchoz két órányira“ írta 1851- ben Fényes Elek. Majd ez olvasható még a faluról a szótárban: „agyagos földje szorgalom után mindent megterem, főleg szénát nagy mennyiségben, és kitűnő minőségben; a juhtenyésztés virágzó.“ A Lókos-patak menti község, amely az államalapítás utáni magyar katonai körzet területén települt, már régebben lakott hely lehetett. Ezt az itt feltárt avar leletek bizonyítják legmeggyőzőbben. Török kéjlak A királyi birtokot 1317-ben adományozta Róbert Károly a Széchy családnak. A római katolikus templom 1415-ben épült, gótikus stílusban. 1720-ban átalakították. Előreugró homlokzati tornya van, déli oldala két támpilléres, csúcsíves ablakkal. Személyes egyeneszáródású, keresztboltozatos. Láthatók itt a két befalazott csúcsíves ablak nyomai. Csúcsíves a sekrestyebejárat is. A főoltár Szt. Márton-képét 1858- ban Gr. Crouy festette. Értékes a templom berendezése, a barokk keresztelőkút, a rokokó szószék stb. 1592-ben még török hűbérbirtok Nőtincs. A Borovszky-monográfiában olvasható, hogy a török hódoltság ideje alatt a nógrádi bégnek „kéjlaka volt a községben“. A templomon kívül a község műemlékei közé tartozik az a nagyméretű Szt. Flórián késő barokk szobor 1780-ból, melyet a régi iskola falán fülkében helyeztek el. A klasszicista, „L“ alakú, nyeregtetős, középrizalitos Szcitovszky-kúriát 1809-ben emelték. A Lókos-patak menti fésűs beépítésű halmazos település, Felsőpetény a Csákok ősi birtoka volt. Nemzetiségi falu, nevét szlovákul is jelzi tábla: Horná Petany. Az evangélikusok egyhajós temploma 1784-ben épült barokk stílusban. A dombon álló, 1902-ben Spetz Vilma építtette emeletes kastélyban, mely később Sándor Árminé és az Almássyaké lett, ma gyermekotthon működik. A kastély a falu szélén, hatalmas park közepén áll. A saroktornyos, árkádos épület emeleti részében őrizték 1955-1956 között Mindszenty József hercegprímást. Az egyik nógrádi könyvben tévesen Alsópetényt jelölik meg az egyházi méltóság tartózkodási helyéül CSÁKY KÁROLY | ( ÚJSÁG ) I Fotó: Köteles László Népszolgálatot vállaltam Beszélgetés Mihályi Molnár László képviselővel Úgy vélem, sokak számára Mihályi Molnár László neve nem teljesen ismeretlen. Főleg azoknak nem, akik rendszeresen figyelemmel közéletünket kísérik nemzetiségi Másokkal együtt ő is felvállalta a csehszlovákiai magyarság igazságos ügyének szolgálatát nemcsak a társadalom demokratikus kibontakozása után, hanem azt megelőzően is. Ezúttal a legfelsőbb fórumon, a szövetségi gyűlésben képviseli a kisebbség ügyeit, ahol a képviselői mandátumáról lemondott dr. Gyimesi György megüresedett székét foglalta el az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti csoportjában. Beiktatására május 14-én került sor. A parlamenti ülést követően kértem tőle interjút lapunk számára. • Képviselő úr, talán kezdjük a beszélgetést a legegyszerűbb újságírói rutinkérdéssel: miért és minek a hatására vállalta e magas rangú közszereplést? - így talán még jobban szolgálni tudom a kisebbség ügyeit. Bár ez már amolyan családi hagyomány. Apám is évtizedeken keresztül egy eldugott kis faluban, Kisgömöriben vállalta a népszolgálatot. Talán nem eredménytelenül. Akiknek ő alapozta meg a tudását az első öt évfolyamban, azok közül minden hatodik, hetedik gyerek főiskolára került. Jómagam a pozsonyi klubban kezdtem mozgolódni a hetvenes évek elején, Duka Zólyomi Árpád, Szőcs Ferenc, Samarjay Zoltán, Lacza Tihamér, Bába Ildikó, Szarka László, Gyurcsis Imre, Somos Péter, Fazekas József és Varga Imre társaságában. Még ott lehettem az utolsó nyári ifjúsági táborokban, melyeket aztán a „konszolidáció“ betiltott, de 1975-ben mégis sikerült feltámasztanunk kerékpártúrák, majd később táborozások formájában. Ezek szervezése, műsorok készítése, a közösségi élet alakítása volt a mi politikai és diplomáciai felkészülésünk. Ebből a társaságból most sokan iskolát, üzemet, vállalkozást vezetnek, jelen vannak az Együttélés járási vagy központi testületében is. Van néhány polgármester, de parlamenti képviselő is. Tehát a közösen szerzett ismeretek és tapasztalatok jelentették számomra az élet megismeréséhez a kiindulópontot. Most már tudom, mi az, amiért harcolnom kell. • Úgymond, menet közben lépte át a parlament küszöbét. Milyenek az első tapasztalatai a legfelsőbb törvényhozó testület munkájában? - Prágában mindjárt a törvényhozás sűrűjébe csöppentem, bár nem éppen felkészületlenül. Tanulmányokból ismerem az ókori görög és római, valamint néhány nyugati ország parlamenti életét. Ezt azért tartom fontosnak, mert a dolgok logikája szerint egy optimális állapot felé kellene irányulnunk. Sajnos nálunk még a lényeges alapelvek sem nyertek új, törvényes keretet, gondolva például egy európai léptékű alkotmányra vagy egy gazdálkodást ösztönző adórendszerre. Közben elég gyakran kicsinyes ügyekkel kell foglalkozni. Mindenesetre érdekes - nemcsak azért mert új - élet zajlik a parlamentben, de korai lenne még summás ítéletet alkotni róla. • Mi a véleménye a Szlovákia függetlenségét kezdeményezők törekvéseiről? Nem ért felkészületlenül a rendszerváltás, mert magunk is ezt óhajtottuk. Persze, az a felhalmozódott csődtömeg, amit az „elvtársaktól“ örököltünk (egy elavult és lerobbant gazdaság súlyos adósságok kíséretében, az erkölcsi károkról nem is beszélve), most szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a vezetést. Nem tudjuk beindítani, mint az autót, mert kimerült az akkumulátor, kevés a benzin... aztán tologatással vagy kurblival próbálkozunk. Végül mehetünk gyalog (?). De az ország népének nem mondhatják, hogy tessék leszállni, mert rossz a kocsi. Mások meg közben azon fáradoznak, hogy a csuklós autóbuszt kettéfűrészeljék. Csakhát egy országból nem szabad kísérleti telepet csinálni! • Ön, mint az Együttélés Politikai Mozgalom egyik országos alelnöke, milyen elhatározásokkal vette át képviselői mandátumát? -Az Együttélés népképviseletet vállalt: a kisebbségek jogainak, érdekeinek védelmét. Programunk is erre a feladatra méretezett. Amíg a tényleges egyenlőség garanciáit el nem érjük, addig ez a program időszerű marad. Igaz, hogy a parlamentben kevesen vagyunk, de józan, határozott és következetes politizálással kivívhatjuk akár az ellenlábasok elismerését és tiszteletét is. De még jobb lenne, ha rajtunk, képviselőkön keresztül a magyar nemzetiségről is kedvezőbb képet alakítanának ki magukban. Ha megértenék és pártjaik támogatóival is meg tudnák értetni, hogy itt egy békés, dolgos, jószándékú nép él, amely végre otthon szeretné magát érezni szülőföldjén, ahol már annyiszor megalázták. Nem vagyok túlzottan optimista a tekintetben, hogy a törvényhozásban valamennyi óhajunk kedvezően oldódik majd meg, mert különböző szándékú, felkészültségű és nem mindig józan előítéletekkel rendelkező emberekből tevődik össze. Viszont remélem, hogy nem kényszerít a helyzet olyan bejelentésre, hogy Uraim, a ,,... jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti, Isten kezét el nem kerülhetik. • Hogyan képzeli el a választók és a képviselő kapcsolatát? - Politikai elveimhez tartozik, hogy a politikai cselekvés központjában az ember álljon, aki az államot és a társadalmat a legszűkebb közösségén keresztül, közvetlen környezetének helyzete alapján értékeli. Kompromisszumot kell kötnünk (megalkuvás nélkül) terveink és vágyaink, valamint a fennálló lehetőségek közötti feszültség miatt. Több felelősséget kell ruházni az egyénre, hogy érezze: sorsa alakulásába, alakításába van neki is beleszólása. Persze, ezt az egyénnek is akarnia kell, ezért fel kell ébresztenünk eddigi passzivitásából. Be kell vonni a polgárt a döntésekbe, tájékoztatni kell az előkészítésről, a döntésekről és a végrehajtásról, valamint a következményekről. Komolyan kell vennünk az egyén önálló véleményét, és nem szabad őt gondjaival magára hagyni. A demokrácia a politikus számára az adott lehetőségek kihasználásának mértékével értékelhető. Elszámolással a választókon kívül lelkiismeretének tartozik. • Mihályi Molnár Lászlót csaknem egy éve választották meg a szepsi magyar gimnázium igazgatójává. Köztudott, hogy az egyik tevékenység a másik miatt nem szenvedhet csorbát. - Sajnos, egy időre fel kell adnom a pedagógusi munkámat. Szeretek tanítani s úgy érzem, hogy a tanítványaim is visszavárnak. Nem csaphatom be őket, ezért valószínűleg nem tart soká kacérkodásom a hivatásos politizálással. Persze, jó lenne úgy visszavonulni, hogy utána elmondhassam, érdemes volt, mert valamit sikerült tennem kisebbségi közösségünkért, jogainkért, megmaradásunkért. KATÓCS GYULA Duray Miklós és Mihályi Molnár László az Együttélés III. kongresszusán