Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1945-07-15 / 1. szám
Meghívó - A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Sisaksasüvenete 1945. évi szeptember hó 8-án és 9-én, szombat és vasárnap reggel 8 órai kezdetűg tartja. XIX. rendes küldöttközgyűlését Budapesten, a Szövetség otthonában (VHI, Magdolna u. 5—7. sz.), amelyre a szövetség kötelékébe tartozó összes helyi csoportokat és szakmai képviseleteket, tisztelettel meghívjuk. A helyi csoportokat levélben értesítjük — legrövidebb időn belül —, hogy mennyi tag után küldjék a küldötteket a küldöttközgyűlésre. A küldöttközgyűlés ideiglenes napirendje. 2. A küldöttközgyűlés megnyitása ésmegalakulása. 2. Üdvözlések. 3. Az ideiglenes intézőbizottság jelentése az 1943—1944. és 1945. év első féléviműködéséről. 2) Titkári jelentés a szövetség ügyviteléről és mozgalmi ügyekről. f) Pénztárforgalmi bejelentések. c) Zárószámadások, varyoamérlleg bemutatása. d) A központi, számvizsgálóbizottság jelentése és bjlátírozathozatal a fölmentvány megadása tárgyában. 4. A központi vezetőség, a központi felügyelő albizottság és az országos békéltetőbizottság megválasztása. 6. Háromathozatal a beérkezett indítványok tárgyában. Indítványokat a közgyűlés kezdő napja előtt 14 nappal a helyi csoportok küldhetnek a központi vezetőséghez, azonban minden szövetségi tag is küldhet be indítványt, ha ezt valamelyik szakmai vagy helyi csoport ellen jegyezte. Budapest, 1945 júl. 7. Az ideiglenes központi vezetőség megbízásából: Bartha Bertalan s. k. Pintér János s. k. szov. titikár, szöv. elnök. Szaktársak figyelmébe! Hivatalos órák: a szakszervezet székházában V*3 óráig. Különböző ügyekidézése: reggel 9—1 óráig, vasárnap és ünnepnapon i. e. 9—12 óráiig. Szakmai titkárok hétfőn és csütörtökön id. u. V.5—V.7 óráig ügyeletet tartanak. Járulékfizetés: A szakszervezeti székház befizetőpénztárában f. 8. sz. a. járulék fizethető naponta reggel 8—vs2 óráig, hétköznapokon d. u. 5—7 óráig és vasárnap d. e. 9—12 óráig. F. hó 15-től (28-ik héttől) a következő járulékok fizetendők: I. o. 16.— P, II. o. 14.— P, III. o. 12.- P, IV. o. 10.— P, V. o. 3.— P. Fenti járulékokban a temetkezési járulék bennfoglaltatik. Járulékaikkal hátralékban lévő szaktársaink régi járulékkal (I. o. 7.— P, II. o. 6.— P, III. o. 5.— P, IV. o. 4.— P, V. o. 1.— P) augusztus hó 15-ig fizethetnek. Könyvtár: Felszólítjuk azokat a szaktársakat, akik a szakszervezet könyvtárából 1944. évben kölcsön vettek könyvet és azokat a zavaros viszonyok miatt visszaszolgáltatni nem tudták, 8. napon belül, naponta reggel 8—1 óráig, szakszervezetünk székházában, I. em., 3. sz. alatt elismervény ellenében leadni szíveskedjenek. Vidéki csoportok és befizetőhelyek figyelmébe! Felkérjük azokat a csoportokat és befizetőhelyeket, amelyek ez év III-ik negyedéről szóló vidéki konszignációt még nem kapták meg, hogy azokért a központnál sürgősn jelentkezni szíveskedjenek, akár személyesen, akár pedig íróéban. Ugyanekkor kérjük velünk közölni, hogy hány tagja van a csoportnak vagy befizetőhelynek, hogy annak alapján megállapíthassuk, hogy hány darab konszignációs űrlapra van szükség. Felkérjük egyben mindazokat a csoportokat és a fizetőhelyeket, amelyek 1. évben a szakszervezet pénztárában a járulékokból befolyt összeggel még nem számoltak el, hogy 8 napon belül az elszámolást okvetlen megejteni szíveskedjenek. SERItATÍVAmS A sztáchánovizimis jelentősége a magyar munkásosztály számára A magyar ipar mai feladatai, az újjáépítés ésjóvátétel egyidejűleg teljesítendő munkája, a munkaerővel való okszerű gazdálkodás, a munka megszervezése terén is kérdéseket, feladatokat vet fel. A feladat kettős: egyrészt a munka mai termelékenységét, szervezettségét véve alapul, a meglévő munkaerő számbavétele és tervszerű elosztása, megfelelő helyre való irányítása, másrészt a munka termelékenységének fokozása részben a munkafegyelem fokozottabb biztosítása, részben a termelés módszereinek javítása, a munkaerő okszerűbb kihasználása által. Mindez a szakszervezetek feladata, minthogy ők tömörítik magukban az ipari munkálatág legszélesebb tömegeit. Ha e feladatok közül a munkaerő megfelelő, okszerű kihasználásának problémájára irányítjuk figyelmünket, nyilvánvaló, hogy ez egyértelmű a racionalizálással. Ez a szó — és még inkább a gyakorlati megvalósítással összefüggő fogalmaik: Taylorizmus, Bedeaux-rendszer, időmérés — kellemetlen emlékeket ébreszt a magyar munkásban. A múltban ezek a munkás fokozottabb kizsákmányolására irányuló törekvéseket jeleztek, melyek ellen a munkásosztály pártjai, szakszervezetei, az egész magyar munkásosztály súlyos harcokat vívott. Ma a helyzet más. Népi demokratikus berendezkedésünk végét''-vetette a munkás korlátlan, mértéktelen kizsákmányolásának. Ma a munkaerővel való gazdálkodás, annak okszerű kihasználása nem a tőkés profitját szolgálja elsősorban, hanem az érdeke az összes dolgozó osztályoknak, természetesen a munkásosztálynak is, mert minden eredmény ezen a téren az újjáépítést gyorsítja, a jóvátételi szállítások költségeit csökkenti. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ma már nemcsak a kapitalista termelési rendszernek vannak meg a maga racionalizálási módszerei, hanem a világ első szocialista állama, a Szovjetunió is kialakította a maga rendszerét, a sztáehánovizmust. Az öntudatos magyar ipari munkásságnak elsősorban az utóbbit kell szem előtt tartania, ha munkáját termelékenyebbé akarja tenni. A sztáehánovizmus keletkezése a Szovjetúnióban a második ötéves terv idejére esik. Az első ötéves terv hatalmas, új ipari bázist teremtett a szovjet gazdaság számára. Tréez- ben oly iparok is létesültek, melyek a cári Oroszországban nem voltak meg, másrészt az egész ipari kapacitás átlagban megkétszereződött. Ez természetesen együtt járt a munkások számának hatalmas megnövekedésével, holott a polgárháború évei természetesen a képzett szakmunkások soraiban is hatalmas réseket vágtak. Az első ötéves terv által alkotott hatalmas modern ipartelepek munkássága tehát többségében új ember volt, aki esetleg egyáltalán nem dolgozott még az iparban, de egész biztosan nem ismerte a modern termelési módszereket. Első feladat volt tehát az újonnan létesült ipari bázis kihasználása, a modern termelési módszerek elsajátítása. „És valóban nehéz volt, nagyon nehéz, a fiatalemberek és leányok ezreinek, akik először dolgoztak gyárban, hogy megtanuljanak dolgozni az agyafúrt amerikai gépeken. Még a gyakorlott munkás tudása, sem volt elégséges. A gépek nem engedelmeskedtek az embereknek. Munkaközijén kellett elsajátítani a technikát és néhány hónap alatt szert tenni arra a gyakorlatra, amelyet Amerika évtizedekig gyűjtött. Keserű csalódások és balsikerekbe került ez a nehéz tudomány. De ennek ellenében az ország értékes erőt nyert.“ (Sur: A szovjetűzetnek hősed. 11—12. oldal.) A Szovjetunió vezetői tisztán látták az e téren megoldandó feladatokat is. Sztálin elvtárs 1931 június 23-i beszédében, melyet a gazdasági funkcionáriusok előtt tartott, a következő teendőket jelölte meg: a munka mechanizálása, állandó munkásállományok kialakítása, személyes felelősség megvalósítása, új és nagyobb létszámú technikai vezetőréteg kialakítása főiskolai kiképzés és az üzemek munkásaiból való kiválasztás útján. 1935 májusában a Vörös Hadsereg Katonai Akadémiájának ünnepélyén ezt mondotta Sztálin elvtára: „Azelőtt azt mondottuk, hogyminden a technikától függ*. Ez a jelszó sag esétgiünkre volt abból, hogy:likvidáltuk a technika hiányát s a munka minden ágában széles technikai bázist hoztunk létre, hogy embereinket elsőrangú technikával fegyverezzük fel. Ez igen helyes. De ez még nagyon, de nagyon nem elegendő.. Ahhoz, hogy a technikát mozgásba hozzuk és gyökeréig kihasználjuk, olyan emberekre van szükségünk, akik elsajátították a technikát, olyan káderekre, melyek a technikát teljesen magukévá tudják tenni és annak rendje és módja szerint kihasználni. A technika olyan emberek nélkül, akik elsajátították a halott. A technika olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat tehet és kell is hogy tegyen... Meg kell végre érteni, hogy a világ összes értékes tőkéi közül a legértékesebb és legdöntőbb jelentőségű tőke az ember, a káder.“ (Vécé következik.) 3. oMa? id Nagyobb munkafegyelmet! Ha naponta cikkeznének, ha naponta sugározná a rádió, mennyire fontos a gyárakban, üzemekben, bányákban és mindenhol, ahol termelés folyik, a munkafegyelem az új Magyarország újjáépítése szempontjából, az is kevésnek bizonyulna. Amilyen szépen indult a fölszabadítást követő hetekben a termelő munka, olyan nagy visszaesést látunk az utóbbi időkben. Ez részben a munkafegyelem meglazulásának számlájára írható. Vizsgáljuk meg, miből keletkezik ez. A rossz élelmezés? Az alacsony fizetés? Nem.! Ennél rosszabb viszonyok között is élt már a felszabadításáért harcoló munkásság. Itt más bajoknak kell lenniük.. Talán a pártoskodás, visszamaradt, úri köntöst öltött nyilasoknak az aknamunkája ez. Bizonyára itt fogjuk meg jól a kérdést. Igen, ezt kell vizsgálat tárgyává tenni s az írmagját is kiirtani azoknak, akik gáncsot vetnek a demokratikus Magyarország mielőbbi felépítésének. Amikor a magyar dolgozóknak évtizedes vágyálma volt a fölszabadulás, az önrendelkezés és amikor már úgy látták, hogy saját erejükből ezt nem érhetik el, hosszú éveken át állandóan Keletre néztek, mint az ország határához legközelebb eső munkásállamra. Fölszabadításunk keletrőljött, teljesült a vágyunk, de ennél nem szabad megállnunk. Vizsgáljuk meg, az orosz nép milyen árat fizetett fölszabadulásáért. Hol van a magyar munkás ezektől az áldozatoktól? Szabadok vagyunk, sorsainkat önmagunk intézzük, további jólétünk kifejlődése saját kezünkben van. Ebben a munkánkban nem várhatunk semmiféle idegen segítséget. Kitűzött céljainkat tehát hogyan is érhetjük el minél előbb, munkánk hogyan lesz eredményes, minél kevesebb szenvedés, minél kevesebb áldozathozatal árán? Ezt csakis önfegyelemmel, tudásunk fejlesztésével, kitartó alkotómunkával és a munkásegység erősítésével valósíthatjuk meg. Tehát félre a pártoskodással az üzemeken belül, félre az okoskodásokkal. Munkaidő alatt mindenki dolgozzék szorgalmasan, legjobb tudása szerint. Aki ez ellen vét, az saját osztálya ellen vét és előbbutóbb szembe fog kerülni a dolgozók tömegével. A kérdőrevonás el fog következni. Tehát mindenki úgy cselekedjen, hogy cselekedetéért előbb-utóbb felelnie kell s az elmarasztalás súlyos lesz. Az üzemi bizottságok kötelessége elsősorban elöljárni jó példával. Az üzemi bizottságok csak abban az esetben hagyhatják el munkahelyüket, ha az ügy halasztást nem szenvedhet. Csak azok az üzemi bizottsági tagok, elnökök és az elnök helyettesei foglalkozhatnak kizárólag munkásügyeik intézésével, akik részére a dolgozók számához mérten a miniszteri rendelkezés így intézkedik. Nem azért harcoltunk az országot gúzsbakötő bürokrácia letöréséért, hogy új és ósdieket neveljünk ki, ezzel is lazítsuk a munkafegyelmet és okot szolgáltassunk az üzemi bizottságok lejáratására. Az üzemi bizottságok felelnek elsősorban az egyenetlenkedésekért, a munkafegyelem meglazulásáért és a termelés kieséséért. A magyar munkás ma már nem játszik alárendelt szerepet a munkaadóval szemben. Azzal teljesen egyenrangú. Az üzemi bizottsági rendelet alapján amunkásságnak több jog adatott meg, de ez egyúttal több kötelességet jelent és nagyobb fokú felelősségérzetet kíván meg a munkásságtól. Az évtizedes elnyomatás idején a szak