Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1945-07-15 / 1. szám

Meghívó - A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Sza­bad Sisaksasüvenete 1945. évi szeptember hó 8-án és 9-én, szombat és va­sárnap reggel 8 órai kezdetűg tartja. XIX. rendes küldöttközgyűlését Budapesten, a Szövetség otthonában (VHI, Magdolna u. 5—7. sz.), amelyre a szövetség kötelék­ébe tartozó összes hel­y­i csoportok­at és szakmai képviseleteket, tisztelettel meg­hívjuk. A helyi csoportokat levélben értesítjük — legrövidebb időn belül —, hogy mennyi tag után küldjék a küldötteket a küldött­­közgyűlésre. A küldöttközgyűlés ideiglenes napirendje. 2. A küldöttközgyűlés megnyitása és­­meg­alakulása. 2. Üdvözlések. 3. Az ideiglenes intézőbizottság jelentése az­ 1943—1944. és 1945. é­v első félévi­­műkö­déséről. 2) Titkári jelentés a szövetség ügyvitelé­ről és mozgalmi ügyekről. f) Pénztárforgalmi bejelentések. c) Zárószámadások, varyoamérlleg bemu­tatása. d) A központi, számvizsgálóbizottság je­lentése és bjlátírozathozatal a fölmentvány megadása tárgyában. 4. A központi vezetőség, a központi fel­­ügyelő albizottság és az országos békéltető­­bizottság megválasztása. 6. H­­áromathozatal a beérkezett indítvá­nyok tárgyában. Indítványokat a közgyűlés kezdő napja előtt 14 nappal a helyi csoportok küldhetnek a központi vezetőséghez, azonban minden szövetségi tag is küldhet be indítványt, ha ezt valamelyik szakmai vagy­ helyi csoport ellen­ jegyezte. Budapest, 1945 júl. 7. Az ideiglenes központi vezetőség meg­bízásából: Bartha Bertalan s. k. Pintér János s. k. szov. ti­tikár, szöv. elnök. Szaktársak figyelmébe! Hivatalos órák: a szakszervezet székházá­ban V*3 óráig. Különböző ügyek­­idézése: reggel 9—1 óráig, vasárnap és ünnepnapon i. e. 9—12 óráiig. Szakmai titkárok hétfőn és csütörtökön id. u. V.5—V.7 óráig ügyeletet tartanak. Járulékfizetés: A szakszervezeti székház befizetőpénztárában f. 8. sz. a. járulék fizet­hető naponta reggel 8—vs2 óráig, hétköz­napokon d. u. 5—7 óráig és vasárnap d. e. 9—12 óráig. F. hó 15-től (28-ik héttől) a következő já­rulékok fizetendők: I. o. 16.— P, II. o. 14.— P, III. o. 12.- P, IV. o. 10.— P, V. o. 3.— P. Fenti járulékokban a temetkezési járulék bennfoglaltatik. Járulékaikkal hátralékban lévő szak­­társaink régi járulékkal (I. o. 7.— P, II. o. 6.— P, III. o. 5.— P, IV. o. 4.— P, V. o. 1.— P) augusztus hó 15-ig fizethetnek. Könyvtár: Felszólítjuk azokat a szak­társakat, akik a szakszervezet könyvtárából 1944. évben kölcsön vettek könyvet és azo­kat a zavaros viszonyok miatt visszaszolgál­tatni nem tudták, 8. napon belül, naponta reggel 8—1 óráig, szakszervezetünk szék­házában, I. em., 3. sz. alatt elismervény ellenében leadni szíveskedjenek. Vidéki csoportok és befizetőhelyek figyelmébe! Felkérjük azokat a csoportokat és be­fizetőhelyeket, amelyek ez év III-ik negye­déről szóló vidéki konszignációt még nem kapták meg, hogy azokért a központnál sür­­gő­sn jelentkezni szíveskedjenek, akár sze­mélyesen, akár pedig íróéban. Ugyanekkor kérjük velünk közölni, hogy hány tagja van a csoportnak vagy befizetőhelynek, hogy annak alapján megállapíthassuk, hogy hány darab konszignációs űrlapra van szükség. Felkérjük egyben mindazokat a csoporto­kat és a fizetőhelyeket, amelyek 1. évben a szakszervezet pénztárában a járulékokból befolyt összeggel még nem számoltak el, hogy 8 napon belül az elszámolást okvetlen megejteni szíveskedjenek. SERItATÍ­VAmS A sztáchánovizimis jelentősége a magyar munkásosztály számára A magyar ipar mai feladatai, az újjá­építés és­­jóvátétel egyidejűleg teljesítendő munkája, a munkaerővel való okszerű gaz­dálkodás, a munka megszervezése terén is kérdéseket, feladatokat vet fel. A feladat kettős: egyrészt a munka mai termelékeny­ségét, szervezettségét véve alapul, a meg­lévő munkaerő számbavétele és tervszerű elosztása, megfelelő helyre való irányítása, másrészt a munka termelékenységének foko­zása részben a munkafegyelem fokozottabb biztosítása, részben a termelés módszereinek javítása, a munkaerő okszerűbb kihaszná­lása által. Mindez a szakszervezetek fel­adata, minthogy ők tömörítik magukban az ipari munkálatág legszélesebb tömegeit. Ha e feladatok közül a munkaerő meg­felelő, okszerű kihasználásának problémá­jára irányítjuk figyelmünket, nyilvánvaló, hogy ez egyértelmű a racionalizálással. Ez a szó — és még inkább a gyakorlati meg­valósítással összefüggő fogalmaik: Tayloriz­­mus, Be­deaux-ren­dszer, időmérés — kelle­metlen emlékeket ébreszt a magyar munkás­ban. A múltban ezek a munkás fokozottabb kizsákmányolására irányuló törekvéseket jeleztek, melyek ellen a munkásosztály párt­jai, szakszervezetei, az egész magyar mun­kásosztály súlyos harcokat vívott. Ma a helyzet más. Népi demokratikus be­rendezkedésünk végét''-vetette a munkás kor­látlan, mértéktelen kizsákmányolásának. Ma a munkaerővel való gazdálkodás, annak okszerű kihasználása nem a tőkés profitját szolgálja elsősorban, hanem az érdeke az összes dolgozó osztályoknak, természetesen a munkásosztálynak is, mert minden ered­mény ezen a téren az újjáépítést gyorsítja, a jóvátételi szállítások költségeit csökkenti. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ma már nemcsak a kapitalista termelési rend­szernek vannak meg a maga racionalizálási módszerei, hanem a világ első szocialista állama, a Szovjetunió is kialakította a maga rendszerét, a sztáehánovizmust. Az öntuda­tos magyar ipari munkásságnak elsősorban az utóbbit kell szem előtt tartania, ha mun­káját termelékenyebbé akarja tenni. A sztáehánovizmus keletkezése a Szovjet­­únióban a második ötéves terv idejére esik. Az első ötéves terv hatalmas, új ipari bázist teremtett a szovjet gazdaság számára. Tréez- ben oly iparok is létesültek, melyek a cári Oroszországban nem voltak meg, másrészt az egész ipari kapacitás átlagban megkét­szereződött. Ez természetesen együtt járt a munkások számának hatalmas megnöveke­­désé­vel, holott a polgárháború évei termé­szetesen a képzett szakmunkások soraiban is hatalmas réseket vágtak. Az első ötéves terv által alkotott hatalmas modern ipar­telepek munkássága tehát többségében új ember volt, aki esetleg egyáltalán nem dol­gozott még az iparban, de egész biztosan nem ismerte a modern termelési módszere­ket. Első feladat volt tehát az újonnan léte­sült ipari bázis kihasználása, a modern ter­melési módszerek elsajátítása. „És valóban nehéz volt, nagyon nehéz, a fiatalemberek és leányok ezreinek, akik először dolgoztak gyárban, hogy megtanuljanak dolgozni az agyafúrt amerikai gépeken. Még a gyakor­lott munkás tudása, sem volt elégséges. A gépek nem engedelmeskedtek az emberek­nek. Munkaközijén kellett elsajátítani a technikát és néhány hónap alatt szert tenni arra a gyakorlatra, amelyet Amerika év­tizedekig gyűjtött. Keserű csalódások és balsikerekbe került ez a nehéz tudomány. De ennek ellenében az ország értékes erőt nyert.“ (Sur: A szovjetűzetnek hősed. 11—12. oldal.) A Szovjetunió vezetői tisztán látták az e téren megoldandó feladatokat is. Sztálin elvtárs 1931 június 23-i beszédében, melyet a gazdasági funkcionáriusok előtt tartott, a következő teendőket jelölte meg: a munka mechanizálása, állandó munkásállományok kialakítása, személyes felelősség megvalósí­tása, új és nagyobb létszámú technikai ve­zetőréteg kialakítása főiskolai kiképzés és az üzemek munkásaiból való kiválasztás útján. 1935 májusában a Vörös Hadsereg Katonai Akadémiájának ünnepélyén ezt mondotta Sztálin elvtára: „Azelőtt azt mon­dottuk, hogy­­minden a technikától függ*. Ez a­ jelszó sag esétgiünkre volt abból, hogy:­­likvidáltuk a technika hiányát s a munka minden ágában széles technikai bázist hoz­tunk létre, hogy embereinket elsőrangú technikával fegyverezzük fel. Ez igen helyes. De ez még nagyon, de nagyon nem elegendő.. Ahhoz, hogy a technikát mozgásba hozzuk és gyökeréig kihasználjuk, olyan emberekre van szükségünk, akik elsajátították a tech­nikát,­ olyan káderekre, melyek a technikát teljesen magukévá tudják tenni és annak rendje és módja szerint kihasználni. A tech­nika olyan emberek nélkül, akik elsajátítot­ták a halott. A technika olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat tehet és kell is hogy tegyen... Meg kell végre érteni, hogy a­ világ összes értékes tőkéi közül a legértékesebb és legdöntőbb jelentő­ségű tőke az ember, a káder.“ (Vécé következik.) 3. oMa?­ id Nagyobb munkafegyelmet! Ha naponta cikkeznének, ha naponta sugározná a rádió, mennyire fontos a gyá­rakban, üzemekben, bányákban és minden­hol, ahol termelés folyik, a munkafegyelem az új Magyarország újjáépítése szempont­jából, az is kevésnek bizonyulna. Amilyen szépen indult a fölszabadítást követő hetek­ben a termelő munka, olyan nagy vissza­esést látunk az utóbbi időkben. Ez részben a munkafegyelem meglazulásának számlá­­jára írható. Vizsgáljuk meg, miből keletke­zik ez. A rossz élelmezés? Az alacsony fize­tés? Nem­.! Ennél rosszabb viszonyok között is élt már a felszabadításáért harcoló mun­kásság. Itt más bajoknak kell lenni­ük.. Talán a pártoskodás, visszamaradt, úri kön­töst öltött nyilasoknak az aknamunkája ez. Bizonyára itt fogjuk meg jól a kérdést. Igen, ezt kell vizsgálat tárgyává tenni s az írmagját is kiirtani azoknak, akik gáncsot vetnek a demokratikus Magyarország mielőbbi felépítésének. Amikor a magyar dolgozóknak évtizedes vágyálma volt a föl­szabadulás, az önrendel­kezés és amikor már úgy látták, hogy saját erejükből ezt nem érhetik el, hosszú éveken át állandóan Keletre néztek, mint az or­szág határához legközelebb eső munkás­­államra. Fölszabadításunk keletről­­jött, tel­jesült a vágyunk, de ennél nem szabad megállnunk. Vizsgáljuk meg, az orosz nép milyen árat fizetett fölszabadulásáért. Hol van a magyar munkás ezektől az áldoza­toktól? Szabadok vagyunk, sorsainkat ön­magunk intézzük, további jólétünk kifejlő­dése saját kezünkben van. Ebben a mun­kánkban nem várhatunk semmiféle idegen segítséget. Kitűzött céljainkat tehát hogyan is érhetjük el minél előbb, munkánk hogyan lesz eredményes, minél kevesebb szenvedés, minél kevesebb áldozathozatal árán? Ezt csakis önfegyelemmel, tudásunk fejlesztésével, kitartó alkotómunkával és a munkásegység erősítésével valósíthatjuk meg. Tehát félre a pártoskodással az üze­meken belül, félre az okoskodásokkal. Munkaidő alatt mindenki dolgozzék szorgal­masan, legjobb tudása szerint. Aki ez ellen vét, az saját­ osztálya ellen vét és előbb­­utóbb szembe fog kerülni a dolgozók töme­gével. A kérdőrevonás el fog következni. Tehát mindenki úgy cselekedjen, hogy cselekede­téért előbb-utóbb felelnie kell s az elma­rasztalás súlyos lesz. Az üzemi bizottságok kötelessége elsősorban elöljárni jó példával. Az üzemi bizottságok csak abban az eset­ben hagyhatják el munkahelyüket, ha az ügy halasztást nem szenvedhet. Csak azok az üzemi bizottsági tagok, elnökök és az elnök helyettesei foglalkozhatnak kizárólag munkásügyeik intézésével, akik részére a dolgozók számához mérten a miniszteri rendelkezés így intézkedik. Nem azért har­coltunk az országot gúzsbakötő bürokrácia letöréséért, hogy új és ósdi­eket neveljünk ki, ezzel is lazítsuk a munkafegyelmet és okot szolgáltassunk az üzemi bizottságok lejára­tására. Az üzemi bizottságok felelnek első­sorban az egyenetlen­kedésekért, a munka­­fegyelem meglazulásáért és a termelés ki­eséséért. A magyar munkás ma már nem játszik alárendelt szerepet a munkaadóval szem­ben. Azzal teljesen egyenrangú. Az üzemi bizottsági rendelet alapján a­­munkásság­nak több jog adatott meg, de ez egyúttal több kötelességet jelent és nagyobb fokú felelősségérzetet kíván meg a munkásság­tól. Az évtizedes elnyomatás idején a szak­

Next