Szabad Vasas, 1946 (51. évfolyam, 4-9. szám)
1946-05-10 / 4. szám
Május elseje után VASASOK A MÁJUSI TERMELÉSI VERSENYBEN A Szakszervezeti Tanács április elején adta ki a felhívást a májusi minika versenyre. Szabad szakszervezetünk, látva a verseny fontosságát, április közepére összehívta a vasmunkások összüzembizottsági elnökeinek és Főbizalmiainak ülését. Az ülésen felszólított minden vasas üzemet a versenyben való részvételre. Az i. 1. elnökök és főbizalmiak elhatározták, hogy hozzálátnak a verseny kidolgozásához és április 24-re minden üzem készít egy versenytervet, amit az üzembizottság titkárságának bemutatává hagyás végett. Az üzembizottsági titkárság a versenytervek felülbírálása után megindítja a versenyt a vasas üzemek között. A versenyterveket a munkáltató vagy gyár igazgatója, egykét mérnök vagy technikus, egykét legjobb szakmunkás és az üzembizottság két tagja közösen készíti el. A versenybizottság ilyen összetétele biztosítja a tervhelyes és jó kidolgozását. Így képviselve van a vállalkozó és a munkások érdekeltsége, egyben a szakemberek részéről a képzettség, amely egy jó munkaterv kidolgozásához szükséges. A versenyterv kidolgozásával elérjük, hogy az üzemi termelést minden szempontból tervszerűvé tesszük, és már ez a puszta tény is egy többtermelést jelent. A munkaterv végrehajtása közösségi érzetet fejleszt ki a gyár dolgozóiban. A verseny ténye, hogy ki bír a társadalom érdekében többet termelni, egy nemes hajtóerőt vált ki a munkásokból. Kis túl többet hozzájárulni a terv végrehajtásához, ösztönzőleg hat mérnökre, szakmunkásra, segédmunkásra egyaránt. Éppen ezért minden dolgozó a siker elérése érdekében érdekeltté válik és ez az érdekeltség szükségessé teszi, hogy foglalkozzanak és gondolkozzanak az általuk előállított termék munkamenetén, tűnődjenek felette, hogy minél gyorsabban be tudják fejezni a rájuk eső munka mennyiséget, így ezerféle jó munkafogás, felfogó készülék és egyéb, a termelés fokozására ható szerszámot fognak létrejönni, aminek segítségével minden izomerőltetés nélkül létrejön a többtermelés. Miért érdekünk nekünk, vasmunkásoknak, hogy fokozzuk a termelést? Az minden öntudatos vasmunkás előtt világos, hogy a munkásság életszintje csak úgy emelkedhet, ha többet termel. A háború, a német megszállás és a Szálasiék rövid uralma az országnak 35 milliárd aranypengő kárt okozott. Természetes, hogy az ország ilyen súlyos kirablása és elpusztítása után anyagiakban nagyon rosszul állunk. Ez a súlyogazdasági állapot az egyik oka annak, hogy a magyar vasmunkás ma béréből a legszükségesebbeket sem tudja a maga részére biztosítani. Ez az állapot nem maradhat így tovább, mert ez csak az elpusztuláshoz vezet. Éppen ezért érdekünk magyar dolgozóknak, ha nem akarunk elpusztulni, termeljünk többet, hogy többet kaphassunk. A mezőgazdaságban az őszi vetések a tervbevett mennyiségű földet bevetették, tavasszal az előirányzott munkálatok tervszerűen folynak. Ha a szárazság, vagy egyéb elemi bajok nem érik az országot, akkor lesz élelem. Nem így állunk az ipari cikkekkel. A széntermelés az utóbbi időben felfokozódott. A termelés folytonosságára megvan a lehetőség. Mégis az ipari termelés csak nehezen emelkedik. Ha a tőkésekre várunk, hogy ők egyedüg vegyék kezükbe az ipari többtermelést, attól nekünk felkopik az állunk. Magunknak kell a kezdeményezést a kezünkbe venni. A mezőgazdasági cikkek a földmevestől nem kerülhetnek a városba anélkül, hogy azért iparcikkeket ne adjunk. Mi, városi emberek is annyira kikoptunk cipő, ruha és egyéb ipari cikkekből, hogy feltétlenül többet kell termelnünk éppen jól felfogott egyéni érdekünkben. A májusi versenyben nem elég, ha csak mi, munkások veszünk részt. Szükséges megnyerni az iparügyi kormányzatot, működjenek velünk össze és teljes tekintélyével támogasson mind az anyagbeszerzés, mind egyéb tekintetben. A munkáltatók közreműködését is szükséges megszerezni. Nélkülük nem tudnánk eredményt elérni, bárhogy is megfeszítenénk erőnket. Az õ közömbristsésük, vagy rosszindulatú «?,adotálásuk megakadályozna minden haladást, a termelésben. Természetes, ha a tőkések is résztvesznek a versenyben, úgy nekik is kell részesülni annak eredményében. A részesedés azonban nem lehet túlzott. Az elért eredmény túlnyomó részben a fizikai és értelmiségi dolgozókat illeti és gondoskodni is kell róla, hogy ez így történjék. A versenyben való részvétel csak úgy lehet eredményes, ha a vasmunkások már a verseny ideje alatt látják munkájuk anyagi előnyét. Ellenkező esetben nem tudjuk megnyerni a vasas dolgozókat komoly erőfeszítésre. A versenynek pedig nem kis, hanem nagy mértékben kell a termelés haladását előre vinni. Éppen ezért szükséges a versenytervekbe foglalni egy komoly, progreszszív (haladó) bérezést, amiben erősen kidomborodik: aki többet termel, az többet is kap. A bérezésen kívül a legjobb eredményt elért szaktársak részére komoly jutalmat kell biztosítani élelemben, ruhában és egyéb ipari cikkekben. E tekintetben elvárjuk az ipari és egyéb illetékes kormányzati körök hathatós támogatását. Ha jól előkészítjük a májusi versenyt, ha a munkások látni fogják munkájuk komoly eredményét, úgy a májusi verseny sikere nem kétséges. A májusi elsejei szép siker után jó, ha számot vetünk munkánk eredményével. Büszkén mondhatjuk, hogy még ilyen nagyszerű májusi megmozdulás nem volt a magyar munkásmozgalom történetében. És mi vasmunkások csak örülhetünk, hogy mily nagymértékben vettünk részt a jó eredmények megszerzésében. Csepel dolgozói az áprilisi termelési verseny után megmutatták, hogy a május elsejei felvonulásban is az elsők között lesznek. A MÁVAG gyár dolgozói egyik legszebb része volt a felvonulásnak. A Hofherr-gyár munkásai termékeik felvonultatásával az egész kispesti pártszervezet dísze volt. A Ganz-gyáriak felvonulásán is meglátszott, hogy a »Vasas, ne hagyd magad« jelsz«» ma jobban valóra válik, mint 27 évvel ezelőtt. A május elsejei tömegmegmozdulás a munkásság harci egységének jegyében zajlott le. Az egység kimunkálásában mi vasmunkások komoly érdemeket szereztünk. A május elsejei előkészítő bizottságok irányítása alatt egyformán kivette részét az előkészítésnél mind a kommunista, mind a szociáldemokrata vasmunkás. Az előttünk álló feladatok nagyságának elvégzése mindinkább összeforrasztotta a vasasokat és erre az egységre mind nagyobb szükség van. A magyar vasipari munkáltatók nagy része a demokratikus Magyarország megerősödését akadályozzák. A termelést nem hogy elősegítenék, hanem arra spekulálnak, hogy lehet azt visszatartani. Úgy állítják be magukat, mintha ők a munkást meg szeretnék fizetni, csak a Szakszervezeti és Gazdasági Főtanács nem engedi így először ellentétet akar a szakszervezet és a vasasok között, másodszor a Gazdasági Főtanács és a munkások között. A hátsó gondolata pedig az, hogy a munkást elégedetlenné tegye a népi demokráciával, hogy a munkafegyelem mindinkább meglazuljon. A bértárgyalásoknál azonban ezek a nagylelkű munkáltatók csak úgy eeveznek a fizetésemelésbe, ha a béremelést és ezen keresztül az ő hasznuk növelését az állam magára vállalja, hogy így az inflációt mindjobban meggyorsítsák, aminek ők a haszonélvezői és a munkásság áldozata. Ez így nem mehet tovább! A májusi tömegmegmozdulásunk megmutatta, hogy a vasmunkások harci erejének egysége törhetetlen. Itt az ideje a munkáltatók erőteljesebb megrendszabályozásának és itt az idő a legdöntőbb vasas üzemek állami kezelésbe vételére. A kormány haladéktalanul dolgozzon ki törvényjavaslatot és addig is vegye állami kezelésbe a csepeli Weiss Manfrédot, a három Ganz-gyárat és Rimámuranyi-Salgótarjáni Vasmű Rt.-t. Ezek az üzemek teljes egészében állami megrendeléseket végeznek, így semmi kockázatuk nincs a vállalkozásukból, csak haszonélvesei az ország jóvátételi fizetésének és újjáépítési munkálatokból eredő haszonnak. Nem lehet, hogy az ország elesettségéből egyes nagyvállalkozók óriási profitra tegyenek szert és ezért hálából közömbösen nézik a vasmunkásság erőfeszítéseit a termelés fokozása érdekében, vagy sok esetben szabotálással akadályozzák azt. Mi vasmunkások meg fogjuk mutatni mind a munkáltatóknak, mind a kormánynak, hogy az államosított üzemekben-ahol nem a profitérdek a mértékadó, hanem az ország és a dolgozók érdeke, ott a termelés sokkal jobb lesz, mint a magánkézen levő üzemekben. A május elsejei seregszemlén a parasztság döntő többségét is ott láttuk. A fővárosban csak szimbolikusan, de a vidéki városokban és községekben a szegény parasztság óriási tömegei csatlakoztak a munkásság harcos ünnepi felvonulásához. Ez a jelenség nekünk vasmunkásoknak, akik főkép a városokban élünk, örvendetes. Ebből láthatjuk, nem igaz, hogy a parasztság a városi munkásság ellen van és ki akarja éheztetni az ipari munkásságot, amit a reakció igyekszik agitációjával a városi dolgozók között elhitetni. A parasztság e megmozdulásából inkább azt láthattuk, hogy a munkásegység erősödésével egy időben a munkás és parasztság harci szövetsége is kezd komoly formát ölteni. Most már a reakció minden mesterkedése ellenére sem tud éket verni a parasztság és munkásság közé. A munkás és parasztszövetség lehetővé teszi számunkra a demokratikus Magyarország gyáraira mű kifejlődését. Világ proletárjai egyesüljetek! Ötvenegyedik évf. 4. szám Budapest, 1946 május 10 . MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZABADSZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE