Szabad Vasas, 1947 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1947-01-01 / 1. szám
ötvenkettedik évf. 1. szám Budapest, 1947 január 1 MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZABADSZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Világ proletariat egyesüljetek f Ul esztendő Most, hogy befejeződik az 1941-es évszámadást csinálhatunk az elmúlt év munkájáról Mit végeztünk, amit csináltunk jól, és hol követtünk el hibákat. Megnézhetjük, milyen kilátásaink vannak az új esztendőre, mennyi lehetőség van az elkövetkezendő évben a vasmunkások nyomorúságos helyzetén javítani. Az 1946 os évben két kollektívzerződést kötöttünk. Az egyiket: január 1-én, a másikat július 29-én.” Az első kollektív szerződés idején tombolt az infláció. Ebben az időben, ha csak pénzben alapítottuk volna meg a bérek összegét, a munkások életiszínvonala az infláció ütemében állandóan romlott volnamég akkor is, ha a mozgó bérskálát léptettük volna életbe. A kollektív szerződés megkötése után egy érvek megállapíthatják, hogy a kollektív bér két részre osztása helyes volt, mert az élelmezési kalória rész bizonyos mértékben ellensúlyozta a pénz romló«,» által előidézett bér* esé®í. A második kollektív szerződés megkötésénél súlyos helyzetben volt szabad szakszervezetünk. A béreket a stebilzáció előtt meg kellett állapítani, hogy a stabilizáció megkezdésével már kész munkabérekkel lehessen kifizetni a vasas dolgozókat. Az árakat a kollektív szerződés megállapítása után alakították ki. Természetesen ebben a foldított állapotban amunkabérek megállapításánál több kellemetlen meglepetés ért® a dolgozókat. A munkabérek megállapítását a termelésmennyiségéhez kellett arányosítani. Angtisztcq 1 1-e előtt a termelés 6# HfQt ért el, ebből le kelett vonnunk * jóvátételre és újjáépítésre szűk' *fees árumennyiséget Maradt 50®/#, Sielyhez viszonyítva lehetett megállapítani a béreket. Augusztus elseje után, amikor a gyakorlatban alkalmazták a kollektív szerződést, a* árakat sokkal magasabban állapították meg, mint ahogy azt angle előtt az árfeivatal részéről megígérték- így a kollektív , szerződés által megállapított bérek nem biztosítottak és életszivonalat Megindult a harc az árak letörésére, ez azonban már nemcsak a Vas és Fémmunkások Szabad Szakszervezetének feladata, hanem főképen a kormányé. A kormány azonban nem fogott kellő eréllyel az árdrágítók, feketézők, csempészek üldözéséhez, sőt a kormány egyes hivatalai, Pfeiffer államtit kér támogatásával a bíróságok olyan ítéleteket kastak a nép ellenségeivel szemben, mely bátorítólag hatott romboló munkájuk további folytatásához. A munkásság részére a helyzet így tarthatatlanná vált Megkezdődött az ostrom a szakszervezetek felé, hogy emeljük fel a béreket A vas- és fémmunkások vezetősége tudta azonban, ha a béreket felemeljük, ez nem fog a dolgozók helyzetén javítani, sőt ellenkezőleg, rosszabbodni fog. Az egyszerű béremelés azt jelentené, hogy a munkáltatók kalkulációjukban magasabb bérre építenének, és hazaácsapják az 500—JOOO/S-ig menő resiet, ami az árak emelkedését vonja maga után. Példa erre: az autóipar, ami az akkordbéreket nem dolgozták ki, ellenben a munkásokat az őket megillető bérkategória legmagasabb órabérével fizették ki, s így az autóipari munkások 20 filléres leemelésben részesültek. Ugyanakkor a munkáltatók az ő általuk felállított órabér-kalkulációt a kézimunkánál I1 forintról 12 forintra emelték. Ebből a kis példából világosan látható, hogy a legkisebb béremelés sokkal magasabb áremelést von maga után, ami a reálbérrek, illetve az életszínvonal arányát lerontja A vasmunkás szövetség az életszínvonal emelésére, nem a béremeléssel, hanem az áruk árának leszorításával kívánja a vasmunkások helyzetét javítani. Ha a bérek megmaradnak, az árak lemorzsolódnak , ebben az esetben valóban emelkedik a munkásság életszínvonala- így elérhetjük azt is, hogy a munkáltatók jövedelmét leszorítjuk, mert az árletörés egyben az ő hasznuk letörését is jelenti. Ezt kétféleképen lehet elérni: először, az üzemi bizottságok bizalmiakkal, a megbízható értelmiségiekkel, és szakszervezettel együtt a tőkések által felállított kalkulációt leellenőrzi és ahol túl bőven van kalkulálva, ott új árat állapít meg, melyet az árhivatalnál a munkásság tömegereje, vele! is fogadtat Ezen a téren sem az üzemi bizottságok, sem szabad szakszervezetünk nem végeztesd kellő mértékben a munkát Másodszor: erőteljesebben harcolni tömegerővel, hogy a hatóságok és a kormány közösen törjék le az árakat. Ebben a tekintetben mozgósítottuk a vasmarikósságot, és a munkásság tömegerejével kényszerítettuk a kormányt, hogy erőteljesebben küzdjön a feketézők, árdrágítók ellen. Egyben arra is kényszerítettük a kormányt, hogy az új hivatalnál az árkalkulációt a munkabérekhez arányosítsák, — eddig az eredmények nem nagyok, de világosan kibontakozik a javulás jele. A kollektív szerződésekben a munkabéreken kívül a munkásság szociális helyzetének a javítására törekedtünk. Meg kell állapítani,hogy ezen a téren a múlttal szemben a kollektív szerződés óriási fejlődést mutat. Az OTI és a kereseti adó áthárítása a munkáltatókra, körülbelül 8-18% bérnek felel meg. A 12 naptól a 25 napig terjedő szabadságidő is óriási haladás, a múlttal szemben. 12 ünnepnap megfizetése, a hivatalos ügybeni elfoglaltság megfizetése, stb.Mz mind aztmutatja, hogy a munkásság helyzete szociális téren nagy mértékben feljavult. Az elmúlt, évben a demokrácia megerősödött. . A köztársasági törvénnyel biztosítottuk, hogy visszavonhatatlanul a demokrácia útján kivánnánk haladni. 2. A demokrácia gazdasági alapjainak biztosítása a reakció részéről, a demokráciát gazdasági téren szerették volna alanyné."«1. A munkásság látva a támadést, minden erejével arra törekedett, — éhezve, fázva, rongyosan — "hogy 9. tőkések ezen mahilációja ne sikerüljön. Aug. 1-re megteremtettük az előfeltételei az ország gazdasági helyzetének stabilizációjára Milyen kilátások vannak az Isven évre? A Kommunista Párt a napokban kihozta a 3 éves gazdaságiterv javaslatát, melyet Gerő Ernő elvtárs ismertetett a kommunista párt akadémiáján. A terv 1947 viltimában kezdődik el, 1958 júliusában végződik. Gerő elvtárs beszédében rámutatott a gazdasági élet fejlődésére. Egyben a megvalósítása gondoskodik arról, hogy ne csak a termelés emelkedjen, hanem a dolgozók életszínvonala is. Nekünk vasmunkásoknak az a kötelességünk az elkövetkezendő évben, hogy lám© gassuk a kommunista párt .1 éves gazdasági terv javaslatát, és törekedjünk arra, hogy a vasiparra háruló feladatot maradéktalanul végrehajtsuk. Ha ez sikerülni fog, ami nem kétséges, akkor az elkövetkezendő év a vasmunkásság részére nemcsak egy stabil állapotot fog teremteni, hanem egy folyamatos felfelé ívelő életszínvonal emelkedést is. * KmI/SLÁK BÉLA A hároméves terv December után a kommunista párt politikai akadémiáján Gerő Ernőismertette a MKP hároméves újjáépítési tervének főbb vonalait. ,az előadást igen nagy érdeklődés előzte meg, a társasi ajtómn különböző rétegeinek és a különböző pártoknak nagyszámú képviselői hallgatták végig a nagyvonalú tervet A kisgazdapárt részéről Bács pénzügyminiszter, a szociáldemokrata párt részéről Kemény államtitkár szólt hozzá a nagy várakozással fogadott előadáshoz. Mindkét hozzászóló a tervet alapjábanéve helyesnek nyilvánította. Bejelentették önmaguk és pártjuk nevében, hogy készségesen hajlandók közreműködni a terv egyes részleteinek megvalósításában és a terv végleges kialakításában. A két hozzászólás között azonban volt bizonyos eltérés. Gerő Ernő elvtárs a reális lehetőségek számbavétele alapján kifejtette, hogy is tervszerű gazdálkodás útján 3 esztendő alatt 13 ország ipari termelése elérheti az 1938-aS ipari termelés színvonalát és azt átlagosan 16 százalékkal túl is haladhatja. Ugyanezen idő alatt a dolgozók életszínvonala a tervnek már 2. évében eléri a 28-as színvonalat, mert a harmadik év folyamán azt túl is haladja. Bács pénzügyminiszter szerint"a termelés nem növekedhet ilyen mértékben s az életszínvonalnak szintén alacsonyabbnak kell maradni. A pénzügyminiszter avval érvelt, hogy a nemzeti jövedelemnek csak 5-6 százaléka fordítható beruházásokra és ezt nem mondta ki, hanem nyilván hozzá gondolta, hogy ezt is csak úgy, ha a dolgozók életszínvonalát nem emelik. Ilyen módon számolnak ők a jelenben is. Gerő elvtárs válaszában rámutatott arra, hogy a háború előtti 10 esztendő "folyamán átlagosan a nemzeti jövedelem 8 százalékát fordították beruházásokra. De ha anarchikus, tervszerűtlen, észszerűtlen, kapitalista termelés mellett a termelési apparátus kiszélesítését célzó beruházás a nemzeti összjövedelemnek csak 8 százalékát érhette el, akkor ez a százalék megnövekszik, ha a termelésben növekvő szerepet kap az állami tervszerűség, a termgazdálkodás, amelyben a döntő szerep a dolgozóké, akik magukévá tették a tervet, hogy azt önmaguk és de mások javára valósítsák meg. Gerő elvtárs arra is utalt, hogy a múltban Horthyék a nemzeti jövedelemnek nem kicsiny részét háborús előkészületekre fordították. Mindezek kiküszöbölésével lehetővé válik — annak ellenére, hogy nekünk jóvátételi kötelezettségeink is vannak — a nemzeti jövedelem 11 százalékát hasznos beruházásokra fordítani. És az újjáépítés hároméves tervét minden vrmktízozásbaól megvalósítom. Nem kell már számolnunk azzal sem, hogy a mezőgazdasági jövedelem tekintélyes részét a nagybirtokosok pazarolják el akár az országban, akár idegenben. Viszont számolni lehet és számolni kell a nagy jövedelműél fokozottabb megadóztatásával a közeljövőben. Számolni kell a magyar dolgozók alászatával és munkakészségével, akik ezt az országot fel akarják és fel is tudják építeni, de önmaguknak! Azok, akik Gerő Ernő által előterjesztett tervet ,túlzottan optimisztikusnak nyilvánítják, azért teszik,"mert csökkenteni akarják a dolgozók bizalmát és lelkesedését, mert nem előbbrevipni hanem fékezni akarják az ország újjáépítését. Ugyanezek nyilvánították «megvalósíthatatlannak, az infláció idején a stabilizációs terveket és az mégis megvalósult. Mont az ujabb még nagyobb horderejű tervre már kevésbbé merik azt mondani, hogy »megvalósíthatatlan«» de nem akarják nyíltan és egyenesen elismerni, hogy igenis megvalósítható. Látják, hogy e terv nem, a tőkések, hanem a dolgozók javára készül. A terv megvalósítása —■ mondotta Gerő elvtárs — nem könnyű, de reális, aminek azonban politikai feltételei is vannak: a reakció kisöprése a hatalomtól. Mit jelent a terv a vasipar számára? 43.550.000 aranypengő befektetését a gépiparba, ebből 15 millió a. p. új szerszámgépek behozatalára. Újjáépítésre kerül a győri vagongyár, kibővül a diósgyőri gyár, különösen a kerékpár gyártás és a kovácsműhely, a Ganz hajógyár a Ganz- villany és a MAVAG. Újjáépül a WM csőgyár, bővülnek az acélöntödék, a mezőgazdasági gép és traktorgyártás, a vasöntödék, stb. Több mint 78 millió a. p less ■ocféktetve & vilamosenergia, fejlesztésérc, köztük a Mátravidéki erőmű, a csepeli, az ajkai, komlói, lispei, stb. Megfelelően kibővül a távvezetékek hálózata. A nagyarányú tervek további részletes kidolgozása folyamatban van. A terv végrehajtása 1997 mg. 1-ével kezdődik. Addig azonban, de más , jóval előbb is, meg kell teremteni a terv végrehajtásának politikai előfeltételeit. Biztosítani, hogy ez a terv ne csak a kommunista párt, hanem az egész ország terve legyen és hivatalos kormányprogrammá váljon. A magyar vasmunkásság örömmel üdvözli a nagy tervet, teljes erejével fel fogja venni részét abból a küzdelemből, melynek célja:• megteremteni a terv Végrehajtásétnak politikai előfeltételeit. Kiszortatani a kormányzatból a reakciót ,és megvalósítani a hároméves újjáégítési tervet, a dolgozók Magyarországáért. Szabó Piroska