Szabad Vasas, 1948 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-10 / 1. szám

Új esztendeje Az 1948-as új esztendő nemcsak egy új évnek a kezdetét jelenti, ha­nem az­ 1848-as év 100-ik évforduló­ját is. 100 évvel ezelőtt a magyar nép legjobbjai fegyvert fogtak a szabadság kivívásáért. A bátor szabadságharcosok emlékére a vas­munkások százötvenezres tömege meghajtja a vértől pirosló szabad­ság zászlaját­, amit ma szilárdan tartunk a kezü­nkben. Em­lékü­ket és szellemüket megőrizzük, tanulsá­gul a jövő harcaira. Az új eszt­end­ő küszöbén jó gaz­dához illően megvizsgáljuk, az év munkájának eredményeit s az előt­tünk álló feladatokat, amit az elkö­vetkezendő évben el kell végezni. Mint jó marxisták megnézzük, hogy az elmúlt év munkájának mik vol­tak a hiányosságai, s abból levonjuk a tanulságot, nehogy m­égegyszer megismételjük azokat-Az 1947-es év a vasmuhiká­smoz­galoma szempontjából eredményesen zárult. A munkáspártok a szakszer­vezetek segítségével kidolgozták a hároméves tervet, amit az év közepén törvényerőre emeltek. Augusztus 1-vel megindult a hároméves terv gyakorlati megvalósít­ása is. 6­­ hónappal a hároméves terv megin­dulása után elmondhatjuk, hogy a vasipariján a kitűzött célunkat el­értük. Sok vasipari termékben­ a tervet több százalékkal túlhaladtuk. Mindez eredményeket nem könnyű elérni. Mi nem vagyunk nyers­anyagtermelő ország. Az iparunk­hoz szükséges nyersanyagok több­ségét, külföldről hozzák be. A be­hozatal persze nem r­endszeres, mincl fölhalmozott raktárunk és nagyon sok esetben állta­k elő hiányok. A vasmunkásság élni aka­rása, tettrekészsége legyűrte az aka­dályokat, amik elénk tornyosultak. Az elmúlt év folyamán megfeszí­tett munkánknak megvolt a­ gyü­mölcse. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy a vasas fronton a nem­zeti jövedelem elosztása minden te­kintetben rendben van, a magán­ipari részben a munkáltatók a nem­zeti jövedelemből nem vágnak­­aránytalanul többet zsebre, mint amennyi megilleti őket. Azt se mondhatom, hogy az árak és bé­rek arányban vannak. A vasas dol­gozók gyrsaségi helyzete már ki­elégített."Az őszinteség kedvéért mégis meg kell állapítanom, hogy a vasas dolgozók életszínvonala az elmúlt év folyamán 45%-ról 05%-ra emelkedett. Az üzemekben az ellá­tás javult a múlt, évihez viszonyít­va, a szociális szektorból is ju­t va­lami a részünkre. Hogy miért ne említsek, az e­lmúlt év folyamán több ezer vasmunkásnak megvolt a lehetősége, hogy a Balaton mel­let, vagy más helyen, tényleg üdü­l­­­jön és egészségét rendbehozza a szab­adság ideje alatt. Mindez nem kielégítő, de a fejlődés a jobblét felé hal­ad. A múlt év elején egyik legfonto­sabb követelésünk volt, hogy az ál­lamosított üzemek élére munk­ás­­igazgatókat nevezzen ki a­ kormány. Jelszavunk — dolgozókat az üze­mek élére — volt. Az új válasz­á­­sok után Pfeif­­erek felszámolásá­val e követelésünk beteljesedett. Ma már a NIK vállaltatok élén kö­zülünk egyszerű vasmunkásokat neveztek ki a az üzemek élére és ők vezetik a NIK üzemeket. A szocialista oktatás t­erént is szép fejlődést értünk el. Több mint 300 szaktana járt háromhó­napos s­zetőképző iskolára. Közel 700 szak­­társ ez (így hónapos, bizalmas isko­lára, ötezernél több szaktárs hall­gatta végig az esti szemináriumo­kat. Ezer­egyszáz szaktárs része­sült szakmai továbbképzésben. A Dolgozók Műszaki Középiskolájá­ban közel 800 szaktárs tanult, hogy a jövőben mint művezetők, vagy technikusok fejlesszék a magyar vasipart. A 47-es évben elértük már azt is, hogy műszaki főiskolát állí­tottak fel, ahol egyszerű vasmun­kások mérnökökké­­ képezhetik ki magukat. E szép eredmények mellett vannak hiányosságaink is. Szak­­szervezetünknek egyik fontos fel­adata, hogy a munkásegységet el­mélyítsük és­ kiszélesítsük. E te­­tekiintetben bizony nem végeztük el a ránk háruló feladatot. Sok esetben az üzemekben a munkame­netét akadályozta a két párt kö­zötti egyenetlenkedés. r­e­ményben dolgozó társaink életszín­vonal emelkedésének bizonyos mér­tékben gátlója volt. A­ hároméves terv eredményei el­lenére sem kielégítő szakszerveze­tünk tevékenysége. Az üzemekben még ma sincs minden hel­yen terv­­megbízott, aki felelős a terv meg­valósításáért. , A gyárak nagy ré­szében csak az egész vállalatra van kidolgozva a terv- Részleteiben minden műhelyre vonatkozóan még nem dolgoztuk ki a tervet, így ter­mészetes, hogy a dolgozókat nem is mozgósítottuk a terv megvalósítása érdekében olyan mértékben, m­int ahogy ezt a hároméves terv végre­hajtásainak érdeke megköveteli. Szakszervezetünknek egyik legfon­tosabb feladata lesz a hároméves terv megvalósítása érdekében a tö­­megmozgósítás, hogy minden dol­­gozó pontosan lássa, mi az ő fel­adata a hároméves tervben. A szocialista versenyek felé sem kielégítő a­­munkánk. Az észszerű­­sítés és újításokhoz sem mozgósí­tottuk a vasas dolgozók széles tö­­­­megeit. Az 1948-as év folyamán mind a hiányosságokat le kell gyűrnünk. A jó munka elvégzéséhez szüksé­ges, hogy a­ szervezett vasas dol­gozókkal megérhessük: ma már a saját sorsunk kovácsai mi vagyunk. Ha azt akarjuk, hogy nagyobb darab kenyér jusson számunkra, akkor ahhoz a kollektív akaratnak és munkának kell nyilvánulnia. Az összvasmunkások közös célja és egységes akarata meghozza a jobb­,, létünket. A Világ proletárjai egyesüljetek ! ötvenharmadik évf. 1. szám Budapest, 1948 január 10 MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZABADSZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖDÍVE­I : ■ **'•’­ **' .. • ' !v • . • 'v\ ' vTCi -f . r • ■ vr — - V‘ ’• ‘ -y * . V ,V y ·’■ ,V ; * ■ ■' {-?S ÍV, A'. ", / ' ■ _ ■&: • - 1 ;v: .* ti" ' ■ Oktatási munkánk eredményei­­ és tanulságai Szakszer­ve­zetünk legfontosabb feladatai közé tartozik az oktatás. Ez következik elsősorban szakszer­vezetünk feladatainak megoldása céljából­­, de nem kevésbbé abból a tényből is, hogy ma­ már 150.000 tagja van szakszervezetünknek, amely szaktársaknak több mint 80 százaléka a múltban egyáltalán nem részesült marxista-leninista nevelés­ben. A féktelen terror és az anti­marxista propaganda távoltartott sok tízezer sanktársat a szakszerve­zeti mozgalomtól. A HorthySzá­­lask­bilincsek szétverése szabaddá tette az utat a szakszervezet és a tanulás felé.. Kevés fejlett szaktársat adott az utóbbi hét­ évtizedes vasasmozgalom, a nagy­ob bárány­ú nevelést a terror tette lehetetlenné, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, sem, hogy a peyeri opportunizmus is gát­olta a marxizmus-leninizmus nevelésének érvényesülését. A fel­­szabadulás után a fejlettebb szak­­társakat fontosabb feladatokra kel­lett beállítani mint az oki.dúc, úgy­szólván előbb oktatókat kellett ne­velnünk, hogy szakszervezetünk mé­reteihez megközelítve, kielégítően tudjunk oktatást szervezni. Csafk 1946. végén, illetve 1947. évben tud­tunk aránylag kielégítő oktató mun­kát végezni. 1947. februárban kezdő­dött az első 11 hónapos szak­szerve­zeti iskola Budapesten. Az év vé­____________ " Segítsék a görög szabadságharcosokat Az összes üzemek kaptak plaká­tot, amely hirdeti a görög szabad­ságharcosok megsegítését. lapun­kon keresztül is felszólítjuk a szaktársakat, hogy tőlük telhetőleg minden erővel segítsék a görögö­ket. Minden gyűjtésről, adomány­ról értesítsék szakszervezetünk Köz­ponti Titkárságát. (Vasas Szak­szervezet- Költői Anna-u. 5—7.) gén Nagy-Budapesten, 430, vidéken 237 szaktársat oktattunk. Nagy Budapesten 112 szemináriumot tar­tottunk 2760 hallgatóval, vidéken 63 szemináriumot 2331 hallgatóval. A 3 hónapos iskolába összesen 210 szak­­társ járt. Tehát összesen 5968 szak­­tár­s részesült alsó- és felsőfokú ok­tatásban. Ez nem száraz szám. Ezek élő szaktársak, akik az üzemekben dolgoznak és öntudatosan viszik a szakszervezetünk vonalát a problé­mák megoldásában. Persze, akad­nak, akik­ keveset értettek meg az oktatásból, de éppen a csepeli vad­sztrájk bizonyította be, hogy az is­kolát vagy szemináriumot végzet­tek általában jól megállták a he­lyüket, következetesen léptek fel a sztrájkra a szitók­­elten. Ugyancsak bizonyságot tettek a szaktársak ön­t­u­datukról a kollektív szerződés be­­ordlásánál, vagy egyéb szakszer­vezeti akciónál. "Az oktatásnál elért tapasztalatok­ról levonjuk a tanulságot és az 1948. évben ezt még jobbá tesszük. Külö­nösen négy síkon fogunk, igyekezni a javulást elérni. 1. Az üzemekben kiépített oktatá­si bizottságokat, vagy a megbízot­takat szorosabb összműködésre szer­vezzük a bizalmi testülettel és az ü. b.-vel. Nagy-budapesti oktatási bizottság mellett kiépítjük a terü­leti oktatási bizottságokat, hogy így A kollektív szerződésről A nem vasipari üzemekben fog­lalkoztatott vasipari munkások több helyről azzal a levélbeli megkere­séssel fordultak Szövetségünkhöz, hogy az üzemfenntartó lakatosok, hegyesztők, esztergályosok stb. órabérét, m­ely kollektív szerződés szerint kell megállapítani. Ezúton felhívjuk az érdekelt szaktársakat a Szaktanács által megkötött keret kollektív szerző­désre, melynek betartása m­inden szakmára nézve kötelező. Minden szakmára bérezés tekintetében a sa­ját kollektív szerződését kell alkal­mazni mindaddig, amíg az illető üzemre az iparági vagy üzemi kol­lektív szerződést meg nem kötik, az oktatás szervezése az összes üze­mekben, lehetővé váljék. 2. Nagyobb súlyt, fogunk helyezni, az iskolába küldött szaktársak ki­választásánál, hogy elkerüljük az olyan szaktársak bedelegálását az iskolába, akik teljesen járatlanok a, munkásmozgalomban, mert sajnos voltak esetek, amikor kaptunk szaktársakat, akik az oktatásra nem voltak megfelelőek. Ebből a célból ezek után az 1 hónapos iskoláb­a csak­ azok a szaktársak jöhetnek, akik már szemináriumot végeztek. A 3 hónapos iskolába viszont azok­ a szaktársak, akik kedvezően végez­ték az 1 hónapos iskolát. 3. Iskolát végzettek, továbbképzé­sére nagyobb súlyt fogunk, helyezni. Ebből a célból január 15-én meg fogjuk alakítani az iskolát végzet­tek vasas csoportját. Ezen­ belül fel fogjuk dolgozni a különböző aktuá­lis anyagokat és akadémiai előadá­sokat­ szervezünk. A szemináriumi e­ktdokaik és általában a szakszer­­vezetünk fontosabb kádereinek.­ kók­­erkönyvtárt létesítünk. 4. Oktatási Titkárság és a Szer­vező Titkárság szorosabb együttmű­ködését­ hozzuk létre, a káderkivá­lasztás és elősegítés céljából az üze­mekben, hogy a­ hároméves terv megvalósításánál­­mindenkit a. he­lyére*. elv realizálását elősegítsük. Ügylél­jük, hogy e négy vonalon a lehetőségek nem voltak kihasznál­va, igyekezni fogunk a fogyatékos­ságot kiküszöbölni. Ideológiai nevelésen kívül a szak­mai nevelést is fokozzuk, hogy a há­roméves terv végreha­jtása ne szen­vedjen szakmunkáshiányt. Az elm­últ évben a szakmai nevelés terén e vetkező eredményeket értük el: 760 szaktárs járt műszaki, középiskolá­ba, sokan járnak műszaki főisko­lába, szakmai oktatásban részesült különböző szakmákban 1075 szak­társ, ebben a számban nincs benne a különböző üzemekben folyó szak­mai oktatás. Reméljük, hogy az előttünk álló 1948-as centenáriumi évben oktatá­sunk eredményei fokozódnak s a né­pi demokráciának újabb és­­ újabb tégláit rakjuk le. Skolnyik

Next