Szabad Vasas, 1949 (54. évfolyam, 1-16. szám)
1949-01-15 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ötvennegyedik évf. 1. szám Budapest, 1949 január 15 MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZABADSZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE CL vanpxvU hatcjoték (hémmel üdvözlök ez a Kollektív szerződéstervezetet A Szakszervezeti ■Tanács Központi Vezetősége, f. hó 6-án megtartott ülésén elfogadta az új kollektív szerződés tervezetet. Ennek a kollektív szerződésnek az a döntő jelentősége, hogy a magyar munkásság életében egyedülálló, — mert most történt meg először — hogy a dolgozók nem a kapitalistákat képviselő Gyáriparosok Országos Szövetségével, hanem a népi demokráciaállamával, a magyar ipari munkásság és parasztság által vezetett államhatalommal kötötte meg a szerződését. Rengeteg értéke mellett ennek a kollektív szerződésnek a megkötésénél történik első alkalommal, hogy nemcsak a jogok, hanem a kötelességek is felsorolásra kerülnek. Vitathatatlan, hogy a termelés szempontjából ilyen mélyreható - változásokért jalius munkaviszony megállapodás magán kell, hogy viselje azokat a változásokat, amika magyar társadalomban az elmúlt évben történtek. Ma már mindenki tudja, hogy valóban megváltozott a dolgozók viszonya a termeléshez és ez a munkaverseny folyamán számtalan jelenséggel bizonyosodik be. A múltban elképzelhetlen volt, ami napról-napra már gyakorlattá válik, hogy munkacsoportok alakulnak pl. azzal a céllal, hogy az egyesek által elsajátított munkamódszereket egymásnak átadják. Sehol máshol nem lehetne ezt a szellemet meghonosítani, csak ott, ahol valóban a népi demokrácián keresztül a szocializmust építk, azt a termelési rendszert, amelyben megszűnik az embernek az ember által való kizsákmányolása, de ezenkívül megszűnik a dolgozókat a múltban állandóan fenyegető munkanélküliség réme is. A szocialista termelési rendszerben éppen tervszerűségénél fogva lehetetlen a munkanélküliség és az ezzel járó nyomorúság. Ezt az igazságot ma már mind inkább látják az üzemekben dolgozó szaktársak, s ez ad nekik öntudatot és erőt ahhoz, hogy újabb és kissabb munkamódszerekkel könnyítsék a termelést, újabb és újabb észszerűsítéssel tegyék olcsóbbá és tökéletesebbé a munkatermékeket. Sok vita, merül fel az új kollektív szerződés tervezetnél jelentkező és a normára vonatkozó rendelkezésekről. Az ezzel kapcsolatban elterjedt hírek nagy része alapvetően téves irányban indult el. Állandóan azt hangoztatják, hogy »normamegszorítás« következik. Mindenek előtt le kell rögzíeni, hogy itt nem a normamegszorításról, hanem »norma rendezésről« van szó. Normarendezés szükségességét azonban a dolgozók tízezrei már hosszú évek óta érzik, hiszen az ön adatos vasmunkások úgyszólván minden ütemben már az elmúlt hónapokban kérték a norma rendezését és számtalan helyen a meglévő normák cökkentését önmaguk hajtották végre felajánlásokkal. Nem ritka ezek között, a norma felajánlások között a Haidekker gyárhoz hasonlóan 41%-os norma visszaadás, amelyet az ottani 3-as számú brigád teljesített. De ugyanígy a Weiss Manfred, Ganz Waggym, diósgyőri és budapesti MAVAG, Ganz Hajó, Laub, Óbudai Hajógyár, győri Waggon, Ózd, Salgótarján, Ganz Villamosságig stb. üzemekben dolgozó brigádok is egymásután .tértettük be! az elmúlt hónap folyamán a maglévő és általuk meg nem felelőnek minősített normájukból a smarc 15—20—30%-os csökkentését. Világosan látni kell, hogy a normák rendezése nem csak ott vált, szükségessé, ahol lelkiismeretlenül állapították meg a fennálló normákat, hanem ott is, ahol esetleg egy évvel ezelőtt szigorúan tudományos alapon rögzítették a normát Mi okozza, ezt? Egy év óta a magyar ipar fejlődése eddig nem látott ütemben haladt előre. Az előbb is említett újítások és észszerűsítéseken kívül hatalmas új gyárépületek és rengeteg új munkagép tette lehetővé az ipari termelés fejlődését. Az új munkamódszerek természetszerűen jelentik a munka könnyebb elvégzését és ennek alapján a nagyobb termelékenységet. Nagyon sok helyen előfordult, hogy új munkagépek, vagy az újítás bevezetése után is az előző elavult, teljesen primitív munkamódszerhez beállított normákat tartották továbbra is és így anélkül, hogy különösebb rossz akarat jelentkezett volna, meglazult a norma, illetéktelen jövedselemhez jutottak azok, akik ilyen módon dolgoztak. Félreérthetetlenül fel kell ismernie minden öntudatos dolgozónak, hogy a magyar munkásosztály által közösen előteremtett milliókból beszerzett újabb munkagépek eredményeit a közösségnek kell élvezni, mert csak így lesz képes újabb és újabb lehetőségeket teremteni. Igaza van annak a szaktársnak, aki kijelentette, hogy nem becsületes dolog sokszázezer munkástársunk munkaerejéből megtakarított gépek könnyebb termelési lehetőségét kizárólag az egyén részére hasznosítani. Bizonyítékául annak, hogy a dolgozók valóban jól látják a termeléshez való új viszonyukat, egy pár idézetet közlünk a beérkezett levelekből. Nagy Sándor a Ganz Hajógyárból többek között ezt írja: »üdvözöljük ezért az új kollektív szerződést, üdvözöljük a részünkre biztosított szélesebb jogokat, de különös örömmel üdvözöljük a kollektív szerződésnek a normák szigorú megállapítására vonatkozó szigorú intézkedéseit. Úgy érezzük, hogy a hajógyári dolgozók régi kívánsága fog ezzel az intézkedéssel teljesülni.« A Ganz Waggongyár »Kitűzött célért« brigádja Kovács Tibor brigádvezető levele szerint a következőt üzeni: »Elhatározta, hogy január 3-tól azoknál a munkadaraboknál amelyek tömegesen készítinek, átlagosan 10%-os norma szűkítést hajt végre« A Készülékgyárból írják: »A készüléknyári festő" és aalvinizálóbri nád to oiái fela vnninta''. hona a pu u0-as oldjedényből nem 15 helyett 30 darabot dolgoznak fel. Most ezt a mennyiséget 35-re emelték.« . A Villamossági gyárból: »December . 23-án a 406-os kisgombolyítóműhely dolgozóinak nevében Balogh Endréné műhelybizalmi és Szitovszky művezető bejelentették, hogy a déli műhelyértekezleten a dolgozók egyöntetűen határozták el, normájuk 15%-kal való csökkentését. Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy addig, amíig az életszínvonal emelkedése területén túlhaladtuk az 1938-as színvonalat, a termelékegységmüiyikben még nagyon sok területen alatta vagyunk. Elmondotta egy értekezletenhogy még vannak hiányosságaink, azonban minél inkább kerül a munkások kezébe a gyár, annál fontosabb a gyár vezetői, de minden egyes dolgozó részére a szaktudás. Valóban csak tárgyilagos tudással és a munkásosztály iránti törhetetlenü■zríreíeítel és ragaszkodással lehet magyarázni azt a hatalmas fejlődést, amit a Szovjetunió mutat, és amit összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatok árán tudtak megteremteni, mint a magyar dolgozók. Ezek az igazságok mindannyiunk számára meg kell hogy mutassák, hogy az állásfoglalásunk a normakérdéssel és az egész kollektív szerződéssel kapcsolatban írt"iövetően abból kell hogy kiinduljon, hogy mi az, ami a munka termelékenységét és a piacon való részvételünk lehetőségét biztosítja, mert csak ezen keresztül tudjuk azokat ez eredményeket elérni, amelyek éli színvonalunkat biztosíthatják. A vasipari üzemek dolgozói büszkék arra, hogy öntudatosan felismerték már hónapokkal ezelőtt ezt az igazságot. A Szakszervezeti Tanács XVII. Kongresszusának az ipari szervezkedésre való áttérésről szóló határozata a vasipar területén befejeződött. Január 1-étől a gyárak és üzemek adminisztrációs tisztviselői szakszervezeti szempontból ezután minden problémájukkal a Vasmunkás Szövetséghez tartoznak. Hosszú és alapos előkészítő munka előzménye után ,elmondhatjuk, hogy a magánalkalmazottak csatlakozása az ipari szervezkedéshez, egy-két apró technikai nehézség ellenére simsan bonyolódott le.Mind a két érdekelt szakszervezet hosszú hónapokon keresztül felkészült erre a történelmi fordulatra és valóban a Vasas Szakszervezet azontúl, hogy minden erejével igyekezett tudatosítani a fizikai dolgozók között az ipari szervezés jelentőségét, technikailag is tökéletesen felkészült az értelmiségi dolgozók befogadására. Ugyancsak a Magánalkalmazottak Szakszervezetének vezetősége is már hónapokkal ezelőtt vasas taggyűlésekre és ü. b. értekezletekre meghívta Metis és Zbiskó elvtársakat, akik ismertették a szellemi dolgozókkal szocialista fejlődésünknek ezt a jelentős állomását és biztosították a szellemi dolgozókat a fizikai dolgozók teljes megbecsüléséről. De elősegítette az átállást az a magatartás, is, amelyet a Magánalkalmazottak Szakszervezete az átmeneti idő minden fázisában tanúsított azzal, hogy minden sovinizmustól mentesen teljes erejével támogatta a tőlük leváló magánalkalmazotti réteg beépülését a Vasmunkás Szövetségbe. A szellemi dolgozók általában megértéssel fogadták a magyar szakszervezeti mozgalomnak a döntő változását. Megértették, hogy a régi évtizedes szakmai szervezkedés, sem gazdasági, sem politikai szempontból nem tud lépést tartani a szocializmus építésével és saját napi problémájukban látták, hogy az elavult szakmai szervezkedés akadályává vált a fejlődésnek. A régi szervezkedési forma zavarta az egészséges termelési, bér és szociális, de még sok egyéb kérdésnek is olyan formában való kialakulását, hogy azok minden területen az összdolgozók érdekeit előbbre vihették volna. De érezték a szellemi dolgozók, hogy a Horthy-rendszer által mesterségesen a két dolgozó réteg közé emelt válaszfal is csak úgy bontható le maradéktalanul, ha az egy üzemben dolgozók egy szakszervezetből irányítva, közösen oldjuk meg úgy épülő szocializmusunk, valamint saját problémáikat is. Persze nem lennénk tárgyilagosak, ha nem mutatnánk rá, hogy voltak és ma is vannak még kétkedők, akik idegenkednek ettől a fordulattól, akik félnek, hogy az ipari szervezetben elnyomják őket, hogy gazdaságilag hátrányba kerülnek, de vannak olyanok is, akiik megszokásra hivatkozva akarják magánalkalmazotti tagságukat fenntartani. Ezeknek az ingadozását a reakció suttogása is befolyásolja, amely azt igyekszik elhitetni, hogy az értelmiség beolvasztása az ipari szervezetbe, ezen réteg létét veszélyezteti és ám fog vezetni, hogy kiszorulnak az irodából és helyüket munkásokkal fogják betölteni. Ezekre az otromba vádakra felelni sem érdemes, annál inkább rá kívánunk mutatni arra, hogy egyetlen szellemi dolgozót sem érhet hátrány új szervezetében a Vasmunkás Szövetségben, mert úgy a régi tagságának betudása, valamint a segélyezés és egyébjogok tekintetében is a régi Vasas szervezet dolgozókkal egyforma elbírálásban részesül. De érdekvédelmi kérdésekben is a legmesszebbmenő támogatásban fognak részesülni a dolgozók és nemcsak a vasmunkás Szövetség hatalmas ereje és súlya a biztosíték érte, de a Szövetségen belül az értelmiségi titkárság, valamint a döntő érdekvédelmi osztályokon dolgozó értelmiségi funkcionáriusok is teljes erejükkel segítségére lesznek minden szellemi dolgozónak ügyesbajos dolgainak intézésében-AZ üzemekben tartott egyesítő gyűléseiken megnyilvánult lelkesedés, amely az ipari szervezkedéshez való csatlakozást fogadta, úgy a szellemi, mint a fizikai dolgozók politikai érettségéről tett tanúságot. Az ott elhangzott felszólalások bizonyították, hogy a felszabadulás óta eltelt négy esztendő a szellemi dolgozók döntő többségét a haladás szolgálatába tudta állítani, mégis most, amikor az ipari szervezkedés egy közös frontba, tömöríti az ipar szellemi és fizikai dolgozóit, az értelmiségnek fokozottabban kell munkát és áldozatot vállalni a szakszervezet építésében és a kialakítandó üzemi szakszervezeti csoportokban munkájának és tehetségének legjavát kell adnia, ha méltó akar lenni a Vasas Szakszervezet bizalmára. Nem kétséges, hogy a szellemi dolgozók rövidesen jól meg fogják találni helyüket szervezetünkben és ha lesznek is meg apróbb nehézségek, ezen túl van egy közös kapocsa maixileniai ideológia, amely összefogja a dolgozók nagy táborát és ebben a táborban az értelmiségnek jó szocialista építőmunkával kell elfoglalni az őt megillető helyét. Propper Károly, értelmiségi titkár A szellemi dolgozók és az ipari szervezkedés