Szabad Vasas, 1951 (56. évfolyam, 1-14. szám)

1951-01-04 / 1. szám

VTMg protetorral tffeszTjd­ik! Ötvenegyedik évfolyam, 1. szám Budapest, 1951 január 4 A V­A­S- ÉS F­É­MI­PARI POL­G­ŐZÖK SZ­A­K­S­Z­ERV­EZ­ETÉN­EK LAPJA A TARTALOMRÓL: A minisztertanács határozata a takarékosságról (3. oldal) — A szakszervezeti tag jogai és kötelességei (4. oldal) — Az iskolai káderképzésről (6. oldal) — Az országos kultúrverseny sikerével vigyük előre kul­­túrforradalmunk ügyét (7. oldal) — A Láng-gyári béke­bizottságok munkája (2. oldal) Előre az új tervév sikeréért! A magyar gyáripar december 4-én, tehát jóval az év vége előtt teljesítette az ötéves terv első évére a kitűzött feladatokat. Az eredményeket a szocialista munka­­verseny hatalmas fejlődésének kö­szönhetjük. Pártunk határozatai, Rákosi elvtárs iránymutatásai menetközben állandóan felhívták figyelmünket a hibák kiküszöbölé­sére, a munka megjavítására. Visszatekintve az elmúlt év ered­ményeire megállapíthatjuk, hogy Pártunk iránymutatása alapján a szakszervezetek közvetlen szervező munkája nyomán az egyéni verseny kiszélesedett és a mindjobban fel­lendülő sztahanovista mozgalom nyomán napról-napra újabb hatal­mas eredmények születnek. A munkaverseny alapvető célkitűzése a tervek teljesítése. A verseny eredményei a tervek megvalósítá­sában is kifejezésre jutottak. Az 1950. évi terv első negyedé­ben az előző év első negyedévéhez viszonyítva 8,5 százalékkal termel­tünk többet. A második negyed­évben a gyáripar termelése 34,3 százalékkal volt nagyobb, mint 1949 II. negyedében, a 111. negyed­év eredményei még azt is túl­szárnyalják és ennek köszönhető, hogy gyáriparunk az 1950. év har­madik negyedévében összesen 37,4 százalékkal többet termelt, mint egy évvel ezelőtt hasonló időszak­ban. Ez a rohamos fejlődési tempó bizonyítja fejlődő szocialista gazda­ságunk hatalmas fölényét a régi kapitalista gazdálkodással szemben. Am­ikor megállapítjuk azt, hogy a munkaverseny eredményei nagymértékben elősegítették a vas­ipari üzemek tervének teljesítéseit, ugyanakkor rá kell mutatnunk azokra a legfőbb hiányosságokra, amelyek ezen a téren még mindig igen erősen akadályozzák a ver­seny további fellendülését. Rákosi elvtárs Pártunk Központi Veze­tőségi ülésén október 27-én mon­dott beszédében rámutatott arra, hogy­­a munkaverseny nálunk még mindig kampányszerű, egy-egy eseményhez, dátumhoz kap­csolódva fellobban és utána újra ellanyhul. Azok a jó kezde­ményezések, amelyek a Szovjet­ünk tapasztalatai alapján ön­költségcsökkentés és anyag­­takarékosság terén bevezet­tünk, még gyerekcipőben jár­nak. Küzdelem az anyag­­pocsékolás, selejt, felesleges raktárkészletek és a pazarlás száz más formája ellen, csak most kezdődik valójában.­ Mindezek világosan mutatják azt, hogy munkánkból még mindig hiányzik a kellő tervszerűség. Az elmúlt év során Pártunk tagjai élenjártak a termelés területén folyó harcban és magukkal ragad­ták a tömegeket, mint ahogy azt az áprils 4-i és május 1-i fel­ajánlások eredményei mutatták. A békéért folyó harc a Szovjetúnió béketábor erősítésének törhetetlen akarata nyilvánult meg a koreai hét hatalmas versenyeredményei­ben. Súlyos hiányossága azonban versenyszervező munkánknak az, hogy a legtöbb üzemben a verseny­­vállalások nem voltak elég kon­krétak, nem az üzem tényleges ter­vein alapultak. Ennek következ­ménye volt azután, hogy a kiérté­kelés sem­ volt sok esetben reális és éppen ezért nem hatott ösztön róla. A koreai hét eredményei bizo­nyítják legjobban, hogy ha a terv fel van bontva, minden egyes munkapedig, a dolgozók konkrét versenyfelajánlásokat eszközölnek, ezek alapján tudják a vállalásaikat megkötni és a kiértékelés további eredmények elérésére serkenti őket Mutatja ezt a Ganz Kapcsoló­­gyár műszer I. üzemének pél­dája, ahol 70 dolgozónak szep­­­­ember 1-től kezdve fel volt bontva évi terve a munkapadig és ezt mindegyik teljesítette. Az 1951 januári tervüket két mű­hely kivételével egy hónapra előre a munkapadokig felbontották. A Kismotor és Gépgyárban a tervfelbontás tette lehetővé, hogy a gyári átlag a sztálini békeműszak első három napján 129,7 százalékra emelkedett és Sztálin elvtárs szü­letésnapján 141 százalékot ér­tek el a­­állalatvezetőink. Üzem! Bizott­­­­ságaink gyakran nem fordí­tottak elég gondot a terv munka­­padokig való felbontására. Ennek következtében nem látták elég vi­lágosan azt, hogy a versenyválla­lások teljesítésének milyen műszaki követelményei vannak. Nem szá­moltak azzal sem, hogy a verseny további kiszélesedése következté­ben könnyen megtörténhetik, hogy az üzem a műszaki feltételeket,­­ mint például az anyag és szer­számellátás, nem tudja idejében biztosítani. Még súlyosabb hiba, hogy vol­tak üzemek, ahol felbontották ugyan a tervet, de nem kísér­ték megfelelően figyelemmel a teljesítés alakulását és így nem gondoskodtak idejében a mű­szaki előfeltételekről Például a MÁVAG Mozdonyszerel­dében a gyenge műszaki szervezés következtében a dolgozók az év utolsó hónapjában az összetorlódott munka miatt nem tudtak folyama­tosan dolgozni, az egyéni felelősség háttérbe szorult. Ezzel szemben igen jó munkát végzett az RM Gépgyár VI. cso­portjának művezetője Gyalog László elvtárs, aki gondoskodott arról, hogy csoportjának külön szerszámkiadója legyen és ezen keresztül megszüntette az előző szervezetlenséget, így egy helyen megkapják a dolgozók az anyagot, rajzot és a szükséges szerszámo­kat. Ezen keresztül teljesítményü­ket nemcsak, hogy teljesítik, ha­nem sokan 100 százalékon felül 130 százalékra is emelik eredmé­nyüket. Sok helyen még mindig órák hosszat állnak a dolgozók, mert nincsen jól megszervezve az együttműködés az alkatrészgyártó üzemekkel, ennek következtében több száz külön túlórára volt szüksége az üzemnek, mert nem támasztották alá a tervszerű munka folyamatosságával. Az üzemszer­vezés hiányossága megmutatkozik a Ganz Hajógyár öntödéjében, ahol 8 óra helyett sokszor 9 órakor kezdenek az öntők, mert a munka nincs tervszerűen előkészítve. Nap­közben daruvárás, rendetlenség és a segédmunkaerők helytelen be­állítása hátráltatja a munkát Ez az üzemrész természetesen a terv teljesítésénél is lemaradt. Mind­ezek a hiányosságok élénken bizo­nyítják azt hogy feltétlenül gon­­doskodn­i kell arról, hogy a tervet minden egyes dolgozó megismerje részletesen, hiszen tőlük függ en­nek végrehajtása. Minden műhely­főnök, művezető köteles a műhely tervét oly módon felbontani, hogy a dolgozók munkafeladataikat meg­kapják az üzemi viszonyoknak meg­felelően 1 hónapra s ahol lehetőség van, egy negyedévre is előre. pártunk Központi Vezetőségének 1950 január 22-i határozata ki­mondja, hogy: »Biztosítani kell az össz« üze­mekben, a legrövidebb időn bel­­ül megtörténjék a tervek egé­szen a munkapadokig, egyes dolgozókig való felbontása.­ Az üzemi tervek felbontásának je­lentősége nemcsak abban merül ki, hogy egyénekig felbontott tervnél minden egyes dolgozó megismerje a saját munkáját előre, hanem ab­ban is, hogy fokozódik az egyéni felelősség érzése. Saját tervének teljesítéséért felelősséget érez min­den egyes dolgozó és büszkeség tölti el annak teljesítésénél, illetve túlteljesítésénél. Legjobban bizonyítják ezt a vas­ipari szakmák legjobbjainak ered­ményei és munkához való viszo­nyuk. Kiszlinger József, az Egyesült Izzó sztahanovistája, mint esztergályos, a tervfelbontás alap­ján kialakult rendszeres munkáján­­ak köszönhette, hogy verseny­­vállalásában 160 százalékos teljesít­mény elérését tűzte ki célul. Az előrelátásnak köszönhette ugyan­csak, hogy 250 százalékra tudta emelni heti teljesítményét. Az előre kiadott munka tette lehetővé, hogy előkészítette a megfelelő szerszá­mokat, csoportosítani tudta a munkadarabokat, továbbá lehetőség nyílt arra is, hogy újításokon gon­dolkodhasson. A Standard-gyárban az ifjú­munkás sztahanovista Blázsik Magda, aki a 16-os szerelő műhely­ben dolgozik, 1950-es tervét már szeptember 9-ére befejezte és az első tervév utolsó hetében már az 1951 május 20-i előirányzatát tel­jesítette. De nemcsak az egyéni verseny­zők, hanem a brigádok verseny­­eredményeit is döntő mértékben segíti elő a tervszerű munka, mely­nek alapja a felbontott terv, pél­dául az Acélöntő és Csőgyárban, melynek dolgozói november 30-án globálisan befejezték az 1950. éves tervüket. Élenjárnak az Acéltisztító­ Dzera Szállító brigádjának tagjai, már szeptember 17 . óta az 1951-es tervükön dolgoznak s már az áprilisi előirányzat feladatainak teljesítését is túlhaladták. Jól megszervezett munkájuknak eredménye, hogy a megrendelt öntvények elkészítése minden késés nélkül, idejében történik. Rendszeres brigádértekezleten beszélik meg a helyes munka­­beosztást és ellenőrzik ennek végrehajtását A felbontott tervek tehát elősegítik a versenyvállalások konkrétabbá tételét és szorosan összekapcsolják a versenyszerződéseiket a terv tel­jesítésével .Rákosi elvtárs arra tanít bennün­ket, hogy nem elégséges a terveket csak globálisan befejezni, hanem azoknak minden részletét teljesíteni kell. A tervek felbontása és az ellenőrzések megvalósítása nélkül ez a munka sem lehet meg­felelő. Üzemi bizottságaink tehát helyezzenek nagy súlyt ennek ellen­őrzésére, hogy a globális számok mögött mik rejtőznek, hol vannak a részletekben lemaradások, mert igen sokszor egy-egy forint érték­ben nem nagy jelentőségűnek látszó részletlemaradás esetleg egy másik üzem egész tervének hátrál­tatását jelenti azon keresztül, hogy a megfelelő alkatrészeket nem kap­ják meg időben. A lemaradások megzavarják az összhangot az egyes népgazdasági ágak között, végső soron fékezi a fejlődés ütemét. Jellemző példa erre a Cső- és Szerelvény Értéke­sítő Vállalat csak a rendelés 70 százalékát szállította a Bamert Bányagépgyárnak. Ugyancsak le­maradva teljesítette a szállítást az Ipari Láncgyár is. A többi között ez is jelentős mértékben hozzá­járul ahhoz, hogy a Bamert csak 89 százalékra, augusztusban pedig még ennél is gyengébben, 81 szá­zalékra teljesítette tervét. Ez pedig azt eredményezte, hogy szénbányá­szatunk az előirányzottnál kevesebb A Hofherr-gyár dolgozóinak felajánlása az V. Pártkongresszus tiszteletére Január 3-án a Hofherr gyár kom­munistáinak kezdeményezésére a gyár összes dolgozói lelkes han­gulatú röpgyűléseken elhatározták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja február 24-i kongresszusát újabb munkasikerekkel, a termelés terén elérendő újabb győzelmekkel ün­nepl­iik. A gyár dolgozói az alábbi levelet küldték Rákosi Mátyás elv­­társnak: DRAGA RÁKOSI ELVTÁRSI Mi a Hofherr-gyár dolgozói a mai napon megtár­gyaltunk, hogyan készülhetünk fel a legméltóbban Pártunk kongresszusára, a magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nagy ünnepére. Úgy gondoljuk, hogy Pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép ügye iránti odaadásunkat leg­méltóbban úgy fejezhetjük ki, ha a kongresszus tisz­teletére a második tervév küszöbén továbbfokozzuk munkánk lendületét, szervezettségét, s a takarékos­ság szempontjainak figyelembevételével emeljük ter­h­elésünk mennyiségét és minőségét. Mi, Hofherr gyári dolgozók az 1950. évi tervünket november 25 re teljesítettük és év végéig terven felül 550 darab traktoregységnek megfelelő kész traktort és alkatrészt adtunk mezőgazdaságunknak. Eredményeinket a kongresszus tiszteletére az 1951-es tervévben túl akarjuk szárnyalni Ezért vállaljuk: 1. Üzemünkben a már elkészült tervek alapján, március 31 re határidőzött három darab szénfejtő kombájn prototípus gyártását, február 28-ig el­készítjük. 2. Február 24-re, terven felül 20 darab G—35-ös traktort készítünk el és első negyedévi tervünket három nappal a határidő előtt teljesítjük. 3. A minisztertanács december 31-i határozatának megfelelően megszervezzük egész üzemünkben az anyagtakarékossági mozgalmat és ennek eredménye­képpen az első évnegyedben 420 tonna szénmeg­­takarítást, 170.000 KWO-elektromos energiamegtaka­rítást érünk el és 29.000 darab elektromos hegesztő­­pálcát takarítunk meg. A kenőolaj felhasznált meny­­nyiségét az első negyedévben 1700 kilóval csökkent­jük, a színesfém anyagmegtakarításnál 735 kilót vállalunk. 4. A gyári átlagos 1,9 százalék selejtez annak 10 százalékával — ezen belül az acélöntödében 17 szá­zalékkal, a vasöntödében 10 százalékkal csökkentjük az első negyedévben. 5. Február 24-ig sztahanovistáink bevonásával, a munkamódszerátadás kiszélesítésével a 100 százalé­kon alul teljesítők létszámát 20 százalékról 9 száza­lékra csökkentjük. 6. A vállalások teljesítésének biztosítása érdekében műszaki szerveink a tervfelbontást oly módon hajt­ják végre, hogy fizikai dolgozóinknak 10 nappal előbb rendelkezésükre álljanak a munkapadokig fel­bontott, elvégzendő feladatok. Megfogadjuk Pártunknak, szeretett Rákosi elvtárs­sunknak, hogy vállalásainkat becsülettel teljesítjük, mert tudjuk, hogy minden eredményünkkel tovább erősítjük dolgozó népünk harcát a békéért és a szo­cializmus építéséért Éljen a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusai Budapest, 1951 január 3. A Hofherr-traktorgyár dolgozói nevében: Hevesi János Krassalkovics Mátyás párttitkár vállalatvezető Szabó József Molnár Mihály DISZ titkár OB title. h.

Next