Szabad Vasmegye, 1945. július (1. évfolyam, 67-87. szám)

1945-07-03 / 67. szám

1945 július 8. SZABAD VAS MEGYE A vas megyei Szakszervezeti Nap Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára nagy beszédben ismertette a szakszervezeti mozgalom jelentőségét Vas vármegye és Szombathely város dolgozóinak nagyszabású seregszemléje, amely a vasárnapi szakszervezeti nap keretében zajlott le, impozáns módon mutatta meg a szakszervezeti gondolat hatalmas térfoglalását. A szemerkélő eső ellenére az egyes üzemek és vállalatok munkásai és alkalmazottai, többszázas csoportokban, fegyelmezett sorokban lepték el Szombathely utcáit és vonultak fel a nagygyűlés színhelyére, az Aréna-kertbe. A piros és nemzetiszínű zászlók és a demonstráció jellegét kifejező feliratokkal felvonuló tömegek felemelő látványt nyújtottak. A hasonlóan stílusosan díszített szónoki emelvény körül elhelyezkedett tömegek nagy figyelemmel hallgatták a nagygyűlés szónokait. Az egyesített szombathelyi cigányzenekarok eljátszották az Internacionálét, majd Kovács József alispán, hatásos szavakkal nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután üdvözlő tapsok kíséretében Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára állott fel szólásra és mondott nagyszabású beszédet a szakszakszervezeti mozgalom jelentősségéről. Beszédéből a következő részleteket közöljük: — A Magyar Szabad Szakszervezetek országos központja, a Szakszervezeti Tanács nevében köszöntöm Szombathely és Vas vármegye dolgozóit és egyúttal átadom félmillió magyar szakszervezeti tag üdvözletét - kezdte beszédét Kossa István. Ezután hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a szakszervezeti központ és a vidéki szervezetek munkája teljes összhangban történjék, mert ez felel meg az ország és a szabadszakszervezetek érdekeinek. s— Joggal tehetjük fel a kérdést: — folytatta — miben különbözik az új szabadszakszervezeti mozgalom a régiből? Tudvalévő, hogy a Horthy-fassziUs alatt általában megtűrték a szakszervezeteket azért, hogy azok létezésével a demokratikus külföld felé elhitessék, hogy magyar földön is demokrácia van és nem fehér terror, illetve fasizmus. Viszont ha erőre kapott a szakszervezeti mozgalom, anynyira, hogy a magyar dolgozók érdekében komolyabb megmozdulást tudott volna életre hívni, Horthyék és banditái mindig megtalálták az eszközöket, amelyekkel annyira visszaszorították a szakszervezeteket, hogy azok nem tudták uralmukat veszélyeztetni és megdönteni. Arra is rá kell mutatni, hogy a múltban a szakszervezet a Szociáldemokrata Pártnak egyik szervezete volt, ma pedig a magyar munkásosztály harci egységének kifejezői, melyben testvéri együttműködéssel dolgoznak együtt a magyar nép érdekében. Ha van élet ebben az országban, azt elsősorban a szakszervezeti munkásságnak köszönhetjük. Amikor eltakarítottuk a romokat, azért ,tettük hogy megindíthassuk az életet, a termelést. Elsősorban azért indítottuk meg a termelést, hogy a magyar ipar szolgálja a felszabadító Vörös Hadsereget a további küzdelemben. Ezt a munkánkat be is fejeztük. Komoly, nagy segítséget nyújtottunk ezzel. Most a háború befejeztével sokkal magasabbra kell fokozni az üzemek termelését azért, hogy lehetőséget kapjunk az ország újjáépítéséhez. "Az ország újjáépítése érdekében megindult termelést fokoztuk, azonban az is a szakszervezet feladatává vált, hogy segítsük talpraállítani az ország _ ...... -t •••••-, közigazgatását és az állami apparátust. Ebből is tevékenyen vettük ki részünket és legalkalmasabb tagjainkat küldtük át közigazgatási munkára. — Ennek a munkának az eredménye az, hogy ma a négy demokratikus párt mellett a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt mellett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ötödik dolgozó tényezője a szakszervezet. Nem történhetik ebben az országban semmi anélkül, hogy a négy párt és a szakszervezetek véleményét ki ne kérnék és a szakszervezet elgondolásai ne érvényesülnének. Döntő jelentőségű eredmény a kollektív szerződések kötelezővé tétele. Ezzel ki akarjuk küszöbölni a bérek körüli visszásságokat. Ez a harcunk folyamatban van és el kell érkeznie annak az időnek, amikor nem lehet Magyarországon egyetlen dolgozó sem, akinek bérét ne a kollektív szerződés szabályozza. — Nagyon fontos a bérkérdés. Nem volt egyszerű a feladatunk, hogyan rendezzük a dolgozók bérét? A múltban a bérköveteléseket egyszerű volt felállítani. Megnéztük, hogy a piacon milyen árak vannak és a piaci árakhoz viszonyított béreket kértünk. Ma nem szabhatjuk béreinket a piaci árakhoz, mert akkor olyan magas béreket kellene életbe léptetnünk, amelyeknek kifizetése inflációt idézne elő. Márpedig nekünk nem áll érdekünkben, hogy inflációt indítsunk el, mert ennek a kárát mindig a dolgozó munkásság és a kötöttbérű dolgozók fizették meg. — Olyan béreket kell megállapítanunk, amelyek minimális mértékben biztosítják a dolgozók életlehetőségét. — Nem a magas bérekre fektetjük a fölulat, hanem az a fontos, hogy a magyar dolgozók a munkájukból meg tudjanak élni. Ezt mindenki helyesli, ezért a fizetéseknél a mérséklést tűztük ki célul Minden törekvésünk arra irányul, hogy az ellátást élelmiszerben és ipari cikkekben egyaránt biztosítsuk a dolgozó társadalomnak. Ha mi alacsonyabb bérek mellett tudjuk biztosítani a magyar dolgozóknak a hatósági ár mellett a kellő élelmiszer és iparicikk ellátását, senkinek sem fog eszébe jutni, hogy magas béreket követeljen. Természetes, hogy amikor a kollektív szerződések rendszere életbelépett, azoknak a munkásoknak kell a magasabb bért kapniuk, akiknek munkájára leginkább van szükség az ország újjáépítésében. — A munkabérek rendezését sokban gátolta a munkaadók részéről megnyilvánuló reakciós törekvés is. — Budapesen előfordult például, hogy hónapokon keresztül azért nem tudtuk megkötni az építőmunkások kollektív szerződését, mert az építőmunkások kevesebb bért kértek, mint amennyit a munkaadók fizetni akartak. Az építőmunkások 24 pengő órabért kértek, a munkaadók 40 pengőt kínáltak. A szállítómunkások kollektív szerződése azért nincs még megkötve, mert a munkások 160 pengős napidíjkövetelésével szemben a munkaadók 400 pengő napidíjat akarnak fizetni. Ilyen még nem fordult elő Magyarországon. — Mi történik itt? — Joggal tehetjük fel a kérdést. Megállapíthatjuk, hogy az ilyen törekvések mögött valami rejlik. A munkásoknak meg kell érteniök, hogy amikor a munkaadók magasabb bért kínálnak, reakciós érdek húzódik meg mögötte. A munkadók ugyanis jól tudják, hogy a nyugodt gazdasági fejlődést csak úgy tudjuk megteremteni, ha rend lesz a bérek körül. A munkaadók ezzel a szokatlan magatartásukkal azt akarják elérni, hogy ne legyen rend és nyugalom a bérek körül. — Elgondolásuk szerint, ha néhány szakmánál magasabb bért fizetnek, akkor természetesen minden szakma azzal a követeléssel áll elő, hogy az ő bérét is emeljék fel, így azután sohasem tudnánk a munkásság bérét helyesen megállapítani. — Mi, akik tisztán látjuk ezeket a dolgokat, szembeszállunk a munkássággal és nem engedjük végrehajtani a bérek felhajtását, de nem engedjük meg azt sem, hogy ebben a kérdésben a munkásságot szembeállítsák velünk és így nyerjen a reakció csatát. Úgy képzelik, hogy a munkásságot szembeállítják velünk, az szembefordul vezetőivel és mi nem tudjuk gazdaságilag talpraállítani a demokratikus Magyarországot. Bíznak benne, hogyha ennek folytán gazdasági válság következik be, ebbe bele fogunk bukni. Mi azonban tanultunk, 1919-ben is megnyertük a politikai csatát, ezzel szemben elvesztettük a gazdasági csatát, mert gazdasági téren nem tudtunk rendet teremteni és nem vetettünk gátat a munkásság túlzó igényeinek. Ha a magyar munkásság nem akarja fiatal demokráciánk bukását, akkor el kell fogadnia a mi józan és a reális tényekkel minden tekintetben számoló iránymutatásunkat. — Akadályozza a bérek rendezését az is, hogy a pénzügyminiszternek soha sem volt pénze a munkabérek kifizetésére. — Itt rá kell térnem a közalkalmazottakra. Heteken át hét minisztertanács napirendjéről vették le a közalkalmazottak fizetésrendezését, mert a pénzügyminiszter kijelentette, hogy az országnak nincs annyi pénze, mint amennyi kellene a felemelt bérek kifizetésére. Viszont tudomásunk van arról, hogy ugyanakkor a volt csendőrség tagjainak nyugdíját hiánytalanul fizetik még most is. — Épúgy, mint ahogy az elmenekült fasiszta banditák családtagjainak is folyósítják a fizetést. Ha ilyen célra van pénz, akkor legyen fizetésekre is, munkásságnak, közalkalmazottaknak egyaránt. — Miért húzza-csalogatja a pénzügyminiszter a közalkalmazottak fizetésemelését? Ezt azért teszi, mert jól tudja, hogy a közalkalmazottak a múltban mindig hűséges kiszolgálói voltak a Horthyrendszernek. Erre részben rákényszerítették őket. Itt is hasonló furfang rejtőzik a dolgok mögött, mint a kollektív szerződések körül láttuk. A feltevés valószínűleg az, hogy ha a közalkalmazottak azt látják, hogy a demokratikus rendszertől nem kapják meg az életlehetőséget, akkor azokat sikerül velünk szembeállítani, és nem fogja kiszolgálni a demokráciát, hanem ellenségeinkké válnak. Ezért minden erőnkkel harcolunk, hogy a közalkalmazottak minél előbb megkapják fizetésemelésüket. Beszélnem kell az értelmiségi és fizikai munkások viszonyáról is. Tisztázni kell ezt a kérdést. Tárgyilagosan állapítsuk meg, hogy, a múltban a fizikai munkások gyakran mélységes gyűlölettel néztek az értelmiség felé, mert úgy tudták, hogy az értelmiség mindig az elnyomók mellett vállalt szerepet és sohasem látták maguk mellett, hanem velük szemben. Ezt a gyűlöletet azután még jobban elmélyítette az értelmiségnek lenéző magatartása a munkássággal szemben. — A fizikai munkásságnak ez az ellenszenve többé-kevésbbé jogos volt a múltban. Meg kell azonban állapítanom, hogy az ország újjáépítésének nagy munkáját nem tudjuk véghezvinni és befejezni az értelmiség bevonása nélkül. — Tehát a fizikai munkásságnak újra kell értékelni magatartását az értelmiséggel kapcsolatban. Kimondom: a fizikai munkásoknak baráti kezet kell nyújtani és együtt dolgozni a szabad, független, népi, demokratikus Magyarországért. Helytelen és ki kell küszöbölni a fizikai munkásságnak azt a felfogását, hogy az értelmiségiek ne kaphassanak több fizetést, mint a fizikai munkások. A mi alapelvünk az, hogy a kvalifikált munkáért, több fizetés, java . Aki jobban szolgálja a társadalom haladását, annak többre van joga a társadalom javaiból. Nem kétséges, hogy például az orvosok, mérnökök, haladó szellemű értelmiséghez tartozó nevelők, amennyiben munkahelyükön őszintén, becsületesen szolgálják a demokratikus Magyarország érdekeit és fokozott teljesítményt nyújtanak, ezáltal munkájuk magasabb értékű, ezért magasabb kiigjazás is jár nekik. . . . . .• Azokat az értelmiségieket azonban, akik munkahelyüket arra használják fel, hogy szabotáljanak és értéktelen munkateljesítményt nyújtsanak, el kell távolítani munkahelyükről. — Le kell rögzítenem, hogy egész Értesítem tisztelt vendégeimet és ismerőseimet, hogy rendelkezésükre állok így a férfi, mint a hölgyfodrászat terén. Dauert garanciával vállalok. További szives pártfogásukat kérem. Szabó Lajos fodrászmester _____Operint utca 10. szám.