Szabad Vasmegye, 1945. november (1. évfolyam, 167-191. szám)

1945-11-01 / 167. szám

9 tt ■Két ember összehajol 1915 .október. Két ember beszélget­­ Szombathelyen, az egyik kávéházban.­­Mindkettőt ismeri a nagyközönség. Az egyik Marosán György nemzetgyűlési képviselő, a Szociáldemokrata Párt vi­déki főtitkára, a másik Vát Jenő iró. Ezúttal országos jelentőségű, problé­mákról beszél most két dolgozó. Ma­rtosán a munkás, aki péksegéd volt, Vát Jenő pedig mint értelmiségi dolgozó. Az újságíró, aki a beszélgetést hallja, gyorsan lejegyzi a nagyközönség szá­mára. Marosán elmondja, hogy gyermek­kora óta verejtékes munkával kellett kenyerét megkeresnie. S a műhelyek­ben eltöltött évek öntudatos munkást neveltek belőle. De okvetlenül érezte a különbséget, amely az értelmiség és munkás között fentáll. Váljon ez ki­­csinységi érzésének a munkásság ré­széről, van-e alapja. Vát Jenő úgy gondolja, hogy jogos alap volt az ellenszenv a munkásság részéről. A régi rendszer úgy nevelte az ifjúságot, hogy a fizikai munkát megalázónak tartotta. Megteremtette azt a közhelyet, mely ilyen képen szólt: „Ha nem tanulsz elküldelek inasnak!“ Így azonban csak azok az értelmisé­giek gondolkodtak, akik messzire ál­lottak a szocialista mozgalomtól. Vát Jenő szerint az értelmiség és fizikai munkás teljes kiegészítése egymásnak. Csak együttesen építhetik fel az or­szágot. Marosán György főtitkár is ezen a véleményen van. Okvetlenül szükséges­nek tartja, hogy a magyar történelem mostani nagy válságakor a dolgozók és értelmiségiek megtalálják egymást. D­e szerinte az első lépést az értelmi­ségnek kell megtennie. Mert az értel­miség (nem a szocialista nevelésű) sok hibát követett el a munkássággal szem­ben. Ezt most úgy kell jóvátennie, hogy felismerve közös sorsát közele­dik a fizikai dolgozókhoz. A munkásság nagyon sokat szenve­dett, — mondja Vát Jenő, a szocialis­ta munkás pedig még ennél is többet. De nincs oka, hogy idegenkedjen a ma­­gára ébredt értelmiségtől. Csak együttesen ... mondja Marosán György... és messze néz, valahová ahol egy szebb, becsületesebb, emberibb Magyarország rajzolódik képzelete előtt S még egyet mond Marosán György, hogy a szocialista világrendben nincsen elzárva a dolgozó tömeg attól, hogy értelmiség váljék belőle. Itt van tehát a kiegyenlítődés. Aztán még sokáig beszélgetnek a holnap Magyarországáról, s arról, a nemzet most a választások alkalmával vizsgázni fog, a történelem és a világ előtt. (W­T­) FINNORSZÁG A finnországi községi választásokra megtörténtek az előkészületek. Össze­­álították a választási listákat, ame­lyek ellenőrzése most folyik. ROMANIA Romániában megalakult a Romá­niában­ élő csehszlovák hazafiak baj­társi egyesülete, amelynek célja a ro­mán-csehszlovák barátság ápolása. Zádorné Gunsberger Ella deportálásból visszatért és megnyitotta kozmetikáját . ■ [UNK] [UNK]HBaHgBH Erzsébet kír.-né-u. 23. I. em, ... r.. SZABAD VAS MEGYE 0 Szovjetunió készül a nagy októberi forradalom megünneplésére (Moszkva, október 31.) A Szovjet­unióban mindenütt nagy készülődés folyik, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a nagy októberi forradalom 28. évfordulóját. A lapok ismertetik a Szovjetunió bolsevik pártja központi bizottságának a nagy szocialista forra­dalom évfordulója alkalmából kibo­csátott felhívásait. A Krasznaja Zvez­­da vezércikkében a következőket írja: Megpróbáltatásokkal teljes háború után ez az első októberi ünnep. Azok a súlyos megpróbáltatások, amelyeket az ország kiállott, teljes mértékben tárják fel, hogy milyen hatalmas sze­repe van az októberi forradalomnak, amely hazánknak legyőzhetetlen erőt adott. A szovjet­ állam híven szolgál­ja népünket, a felvirágzás útjára vitte gazdaságunkat és a szovjet­ lakosság széles rétegeinek jólétet biztosított. I — o — Ma délelőtt 11 órakor kezdődik a Kisgazdapárt szombathelyi nagygyűlése A Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt szombathelyi szervezete választói nagygyűlést tart ma délelőtt 11 órai kezdettel a szom­bathelyi főtéren. A nagygyűlésen fel­szólal, Varga Béla, balatonboglári plébános, a párt alelnöke, d­r. C­z­e­i­­zel János közkórházi főorvos, a Füg­getlen Kisgazdapárt Szombathely vá­rosi képviselőjelöltje, Koledits Fe­renc kisgazda tagozati elnök, képvise­lőjelölt és B­a­á­n Ferenc rábahidvági asztalosmester, képviselőjelölt. Különös érdeklődésre tarthat szá­mot Varga Béla mondanivalója, hi­szen személyében nemcsak a párt, hanem az egész ország egyik irányt­­adó politikusa szólal meg. De nem kisebb érdeklődéssel várja Szombt­­hely közönsége a vasi jelöltek prog­­rammadását sem, elsősorban dr. Czeizel Jánosét, aki Szombathely vá­rost reprezentálja a Kisgazdapárt vasvármegyei listáján és aki elsőíz­­ben szerepel, mint politikus, a nagy­nyilvánosság előtt. A Szálasi-bíróság ítéletét akarják végrehajtani két egyházasrádoci földhözjuttatotton Csak a napokban olvastuk, hogy a győri ügyészség végre akarta hajtani a Szálasi-bíróság marasztaló ítéletét, me­lyet márciusban a nyilas rendszer ér­dekeit sértő vétségben hoztak. A győri ügyészség példája serkentő­leg hatott, s most hasonló eset történik Egyházasrádócon. Két egyházasrádóci cselédembert, akik a földosztásnál 5, 5 hold földet kaptak, a Szálasi-bíróság hat-hat hónapi elzárásra ítélt, mert pár liter benzint loptak a németektől. Az amnesztiás rendelet úgy a bűnt, mint a büntetést hatálytalanította. Az állam­ügyész úr azonban nem vette tudomá­sul az amnesztia-rendeletet, úgy látszik nem tudja megérteni, hogy az, aki a németek ellen követett el valami „bűnt“ az nem érdemelhet büntetést. Javában folynak az őszi gazdasági munkák, lét­kérdése a nemzetnek, hogy minden talp­alatnyi föld fel legyen szántva, meg­legyen művelve, — és most, a legfon­tosabb és legégetőbb munka idején, a két földhöz juttatottat el akarják sza­kítani a szántástól, a munkától, a föld­jüktől. A két „elitélt“ ujgazda, mielőtt föl­det kapott, gazdasági cseléd volt. Most persze nincs idejük arra, hogy a máso­kén dolgozzanak, hisz saját földjükön is nehéz a munkát elvégezni megfelelő gazdasági felszerelés nélkül. Azonban vannak, akik nem akarják tudomásul­venni, hogy hajdani cselédjük gazda lett, aki végre saját birtokán szánthat és arathat, ők elvárják, hogy az, aki a cselédjük volt, az most is nekik dol­gozzék, az ő birtokukon végezze éhbé­rért a szántást és a többi gazdasági munkákat. Azt, hogy maguk fogják meg finom kezükkel az ekeszarvát, a kapát, meg az ásót — azt, ugye még a demokratikus Magyarországon sem kívánhatja senki. Az összeköttetés, hál’ Isten, még megvan a régi rendszer em­bereivel —­ szerencsére a fontos pozí­ciókban most is azok ülnek mint ré­gen — s ha az a makacs paraszt nem akar cselédnek elszegődni, hát majd kényszerítjük rá. Hogy a kapott pár hold földjét emiatt nem tudja megmű­velni,­­ az mellékes, sőt legalább ma­jd rájön, hogy nem való föld a cselédnek. Az egyházasrádóci két földhöz jutta­­tott cselédember elleni hajsza mutatja, milyen aljas eszközökkel harcol a reak­ció a nép ellen. Az államügyész úr fi­gyelmét pedig felhívjuk arra, hogy a Szálasi-bíróság ítéleteinek végrehajtása helyett inkább a feketézőket és árdrá­gítókat zárassa le, azokat, akik a ke­nyeret ellopják, nem pedig azokat, akik a kenyeret adják és termelik. Kinevezések a Vas megyei Elektromos Műveknél A demokratikus Magyarország a dolgozók munkája helyes értékelése és megbecsülése terén valóban út­törő jelentőségű változást hozott létre az egyes üzemek és vállalatok kebe­lében. Napról-napra olvashatjuk, hogy tehetséges szakemberek a munkás­sorsból vezető állásokba emelkednek mert erre jogosítja fel őket évtizedes munkásságuk során szerzett komoly tapasztalatuk és szakmai tudásuk. Ez a helyes értékkiválasztó rendszer ér­vényesül a Vasvármegyei Elektromos Művek igazgatósága által eszközölt legutóbbi kinevezésekben is. A szak­szerűség elismerését jelenti ez; más érdemek, akárcsak politikai vagy egyéb szempontok nem zavarják az értékelés és ennek alapján történő előléptetések rendjét. A Vasvármegyei Elektromos Mű­vek legújabb kinevezései során szem­beötlő tény, hogy Horváth-Ta­kács János vonatszerelőt a tisztvi­selői állományba való átvétellel egy­idejűleg ellenőrré nevezték ki. Var­ga Károly altisztet hivatalsegéddé, Tóth István kalauzt pedig jegy­vizs­gáló kalauzzá léptette elő az igaz­gatóság. A VEMR-nél az igazgatóság által történt kinevezések a következők: Pillér Ernő műszaki főfelügyelővé, Szécsi E. Géza, Thiering Rezső és Reumann Géza műszaki felügyelővé, Sövér István és Sárffy Endre fő­szerelővé, Desics Sándor főgépésszé, Érsek Jó­­zsef és Cziffray Gyula főszerelővé, Sinka János gépmesteri állása megerősítést nyert, Hajgató Boldizsár főkönyvelő helyettessé, Kiss Ernőné Sulyok Ferenc, Gróf Sándorné és Gombás Ist­ván osztályvezető főtisztviselővé, Lékai Károly osztályvezető helyettessé, Németh Gyula főraktá­rossá, Csendes Vilmos osztályvezető helyettessé, Varga Károly hivatalsegéddé, Horváth Takács János vonalszerelőt a tisztviselői állományba való átvétellel egyidejűleg ellenőrré, Molnár Ist­ván főkocsimesterré, Androvics József kocsimes­­terré, Czlenner István, Molnár János, Pék Ger­gely, Saly Gábor főkalauzzá, Hegedűs Károly Takács Antal és Vízi István főkocsivezetővé, Tóth István jegyvizsgáló kalauzzá, Sebestyén Ferenc kalauzzá nyert előléptetést. 1945 november !. Nem vagyok szerénytelen, mondta Oltványi pénzügyminiszter úr akkor, amikor a Magyar Kom­munista Párt hároméves tervéről beszélt a vasárnapi népgyűlésen. „Nem vagyok szerénytelen, amikor megállapítom, hogy a terv éntőlem származik és Rákosi Mátyás csak úgy jegyezte fel:“ Meggyőződésünk, hogy a pénzügyminiszter úr csak­ugyan nem szerénytelen. Pénzügy­­miniszter úr nagyon enyhén szólva túloz. Minket Rákosi Mátyás nem hatalmazott fel arra, hogy megvéd­­jük őt. Úgy érezzük, hogy a Ma­gyar Kommunista Párt főtitkárá­nak nincs is nagy szüksége a vé­delemre. Mi ugyanolyan szerényte­len módon megkérdezzük Oltványi pénzügyminiszter urat: ha tőle szár­mazik a hároméves terv, miért nem hozta eddig nyilvánosságra és miért nem igyekezett abból legalább va­lamit megvalósítani a mai napig. Szerénytelen módon megjegyezzük, hogy erre lehetősége volt. Ha csak­ugyan annyira tudta, mint azt nem éppen szerénytelenül megjegyezte, hogy a kormány nem nélkülözheti az ő tehetségét, miért engedte, hogy a régi ötpengős ma már csak tíz­ezer pengőt, holnap pedig még töb­bet, illetve még kevesebbet érjen? Miért engedte meg a pénzügymi­niszter úr és miért segítette elő az inflációt? Miért engedte meg a pénzügyminiszter úr, hogy a sze­gény nép szegényebb, a gazdag még gazdagabb legyen? Minek engedi meg, hogy a dolgozók aránytalanul magasabb adót fizessenek, mint a feketézők, spekulánsok, sikerek és egyéb hasonszőrűek? Mi ezt a szerénytelenséget, őszin­tén szólva, komoly túlzásnak tart­juk. De túlzásnak tartjuk azt a ki­jelentést is, hogy Kovács Emil tőzs­dei alelnököt, a Kisgazdapárt gaz­dasági ügyeinek intézőjét nem is­meri. Rendben van az, hogy elvégre nem köteles ismerni a Kisgazda­­párt nagyválasztmányán­ak minden egyes tagját a kisgazdapárti mi­niszternek, de hogy a tőzsde alel­­nökét ne ismerje a pénzügyminisz­ter, az sehogyan sincsen rendben. Nincsen rendben azért sem, mert Kovács Emil manipulációira — amelyekkel több millió, vagy mil­liárd pengővel megkárosította magyar államkincstárt, s előre fi­­­gyelmeztette őt a Magyar Kommu­nista Párt. Nem érjük, mi oka volt a pénz­ügyminiszter úrnak eltagadni ezt az ismeretséget? Vagy talán kényel­metlen ez az ismeretség mindkét fél részére? Kénytelenek vagyunk egészen szerénytelenül arra gondolni, hogy tanácsosabb a kétségtelenül súlyosan kompromittált Kovács Emil megtisztelő barátságát elta­gadni. Természetesen mindenki maga válogatja meg barátait. Viszont nem ártana kissé szerényebbnek lenni. Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffliiiiiiiiiiimfiimiiii A Í­ES SZÁMMAL JELZETT MÁ­SODIK KOCKÁBA TEDD A KERESZ­TET NOVEMBER 4-ÉN. Asztalos-, lakatos-, ácsszerszá­mokat (gépeket is) vásárol tűzvész által elpusztult üzeme helyreállításához. I ndriáshírű építési vállalat, Nádasdy­ utca.

Next