Szabad Vasmegye, 1945. december (1. évfolyam, 192-214. szám)
1945-12-01 / 192. szám
ni~1045 december 1. HIRISK SABARIA MOZI MŰSORA Ma, szombaton GUNGADIN Amerikai filmcsoda. 20 — A Nemzeti Segélyért A Magyar Kommunista Párt legutóbb jó hangulatú táncestélyt rendezett a Nemzeti Segély javára. Az este tiszta bevételét már át is utalták a Nemzeti Segély titkárságához, az öszszeget a szegény gyermekek Mikulására fordítják. A Nemzeti Segély ezúton felkéri mindazokat, akik bármi élelmicikket eladni tudnak, értesítsék a titkárságot f lehet telefonon is: 235.), ahol készpénz-fizetés ellenében hálás köszönettel mindent átvesznek. Ezeket az élelmiszereket azután ,.A Nemzeti Segély Mikulása 11 Mikulásest keretében kiosztja azok között, akik arra legjobban rászorulnak. IPARTESTÜLETI HÍREK Az ipartestületi tagsági díjak megállapítása az ideiglenes nemzeti kormány 10.420/1945. M. E. számú rendelete értelmében az ipartestület elöljárósága hatáskörébe tartozik. Az elöljáróságnak ez a határozata a felügyeleti hatóság útján az iparügyi miniszterhez terjesztendő fel jóváhagyás céljából, — azonban az elöljáróságnak a tagsági díj megállapítása ügyében hozott határozata jogorvoslatra való tekintet nélkül — a kormányhatósági jóváhagyás megtörténte előtt végrehajtható. A Szombathely és Vidéke Ipartestület Elöljárósága e rendelet alapján az 1945. évre az ipartestületi tagsági díjat az 1944. évre kivetett tagsági díjak 720-szorosában állapította meg tekintettel arra, hogy a székház helyreállítása, valamint az ipartestületi ügyvitel fenntartása másképpen nem biztosítható. A Szombathely és Vidéke Ipartestület cipészszakosztálya vasárnap, december 2-án délelőtt 10 órakor tisztújító közgyűlést tart az Iparos-székházban. A szakoszály vezetősége kéri a tagok pontos megjelenését. Szombathelyen lakó erdélyi menekültek figyelmébe! Értesítem a városban lakó menekülteket, hogy december első napjaiban egy-két vagyont sikerül biztosítani a hazatelepülni szándékozók részére. Ennélfogva felhívom mindazokat a menekülteket, akik Erdélybe hazatelepülni szándékoznak, hogy hivatalomban (Szily János utca 4. sz. II. em. 8. Ütő László előadónál haladéktalanul jelentkezzenek. Jelentkezhetnek a vidéken lakó menekültek is, akik Szombathelyre csomagjaikkal könnyen bejöhetnek. Ez utóbbiak azonban csak abban az esetben települhetnek haza ezzel a szállítmánynyal, ha megfelelő hely marad számukra. Németh István ek-polgármester. Házasság. Hungár Gizella, a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselőnője (Budapest) és•Tóth István városházi tisztviselő (Szombathely) november 26-án Budapestéin házasságot kötöttek. SZAKSZERVEZETI MOZGALOM A szombathelyi szabadszakszervezetek Szakmaközi Bizottsága hétfőn, december 2-án délután 5 órakor ülést tart a Szakszervezeti Székházban,Thököly Imre utca 14. A tárgyalásra kerülő fontos ügyek miatt pontos megígyenést kér a vezetőség. Hatvan tagja lesz a szombathelyi városi törvényhatósági bizottságnak összehívják a képviselőtestület utolsó közgyűlését A szombathelyi Nemzeti Bizottság tegnapi ülésén foglalkozott Szombathely város polgármesterének átiratával, amelyben kérte a Nemzeti Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az új városi térmyiy hatósági bizottság tekintetében. A Nemzeti Bizottság beható tanácskozás után azt a javaslatot fogadta el, hogy a szombathelyi városi képviselőtestületet utolsó közgyűlésére hívja össze a polgármester. Egyúttal keresse meg a pártokat és szabad szakszervezeteket, hogy küldjenek ki bizottsági tagokat és póttagokat a városi törvényhatósági bizottságba. Az egyes pártok részvételi arányszámát a következőképpen állapította meg a Nemzeti Bizottság: Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazda Párt, Szabad Szakszervezetek 12—12, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt pedig 6—6 taggal képviselteti magát az új törvényhatósági bizottságban. Péntek délelőtt kihallgatták Geszner Márton dr.-t, aki Márkus László századában Kőszegen munkaszolgálatoskodott. Előadta, hogy, itt sem a legénység, sem a szó SZABAD VASHEGYE Elnapolták a Márku -tárgyalást A nagy érdeklődés, ami a Márkustárgyalás első napján megnyilvánult, egyre erősödik. A második nap délutánján is minden talpalattnyi helyet betötött a közönség. Wölfinger Ferencet, Márkus volt tisztiszolgáját hallgatták ki csütörtökön. A vaskeresztesi földműves erősen svábos kiejtéssel adta elő mondanivalóját. Együtt voltak a Don mellett. Benkő tanácsvezető kérdésére — miként tették meg Gomeltől a táborhelyükig tartó hosszú utat — azt feleli, hogy ők teherautón, a munkaszolgálatosok pedig gyalog, nehéz felszereléssel. Wölfinger általában minden egyéb kérdésre „nem tudómmal“ válaszolt. Semmit sem látott — még egyetlen parancskiadást sem. Kijelenti, hogy: „Én kérem nem adok semmi, mert az én eszem sohasem vét ott“. Vallomása során megjegyezte: „A százados úr sohasem fogadta el az ételt, ha előbb vittem neki, mint a munkaszolgálatosoknak“. A kihallgatást hangos gúnykacajok, kiabálások és olyan erős érzelemnyilvánítás zavarta meg a hallgatóság részéről, hogy a tanácsvezető ismételten a tárgyalás megszakítására kényszerült. Tóth László dr. védő pedig kijelentette, hogy képtelen ellátni a védelmet, mert a hallgatók támadásai és megjegyzései zavarják. A zaj elülése után Márkus kérdést intézett Wölfingerhez: — Haragudtak rám a munkaszolgálatosok? — Bizony nem! — hangzott a felelet. Ismét hangos megjegyzések a közönség soraiból, — pár perces vita Tóth dr. és a hallgatók között. — A tanácsvezető ismét csendre int, mire a védő kijelenti: „Mögöttem az egyik hallgató már vádiratot szerkeszt ellenem“. Benkő dr. teremkiürítést helyez kilátásba, mire lassan elcsendesülnek a méltatlankodók. A védő pedig kijelenti, hogy nem engedi magát terrorizálni a közönség által. Hadparancsnok senkit nem bántott, az orvosi vizsgára jelentkezőket mindig elengedte az orvoshoz. Ezután Luszig László tisztviselő kihallgatására került sor, aki a királymezei eseményekkel kapcsolatban tett tanúvallomást. A tanú előadta, hogy a munkaszolgálatosok rossz bánásmódban részesültek. Miben állott ez a rossz bánásmód? — kérdezte a tárgyalásvezető. — Például: olyan módon csuklóztaattak bennünket, amilyen a katonaságnál nem szokás. — ütötték-e önöket? — Előfordult! — Tudott-e a századparancsnok arról, hogy a munkaszolgálatosokat bántalmazzák? — Márkus László is a körletben tartózkodott, tehát tudnia kellett. — Jelen volt-e, amikor Márkus személyesen bántalmazott valakit? — Egy fegyelmező gyakorlat közben Feierstein nevű társamat, aki nem bírta a gyakorlatot, a hóba lökte és megrúgta. A csütörtöki tanúkihallgatások során Kosztolcz Mór tanú eltadta, h hogy Márkus egyik munkaszolgálatosan piros sálat látott, mire nekirontott, kommunistának nevezte és megverte. Erre vonatkozólag Lusztig csak annyit tudott mondani, hogy hallotta, amikor Márkus kommunistának nevezte a piros sálat viselőt de arról nem tudott, hogy ezért a vádlott megütötte volna. Ezután azt kérdezte a tanácsvezető, hogy miből állott a minapi csuklózás. — Azt csináltuk, ami a katonaságnál szokásos, de ha nem volt a századparancsnok megelégedve a munkával, akkor kúszást, stb. rendelt el. A fegyelmező gyakorlat negyed óra, másfél óra hosszat tartott. Egyik népbíró kérdésére azt mondotta a tanú, hogy munka közben senkit nem bántalmaztak. Aki megállt pihenni, csuklóztatták. Bántalmazásról csak a szálláskörleten belül tud. Kihallgatta még a népbíróság Kamondy József vendéglőst, akivel Márkus László Oroszországból szabadságra visszatérve beszélgetett. A tanú előadása szerint Márkus ekkor azt mondotta, hogy a szombathelyi zsidók sokat köszönhetnek neki, mert amit lehet, megtesz az érdekükben. A bejelentett többi tanú nem jelent meg, ezért a tanácsvezető az iratok ismertetésére tért át. Felolvasta a hadisparancsnok ügyészének 1943 okóber 2-án kelt vádiratát, amelyben Márkus Lászlót szolgálati vétséggel vádolja, mert nem őrizte kellően ellen a munkaszolgálatosok foglalkozását, így a munkaszolgálatosok egy része igazolatlanul távol volt Egy rajtaütésszerű vizsgálat alkalmával még a munkaszogálatosok pontos ’'—’*írás IpTiP.t ‘a'ni• ntii. A népügyész és a férfi urabb tanuk kihallgatását kérték. A népbiróság beidéi az uj tanukat és a főtárgyalás folytatására uj határnapot tűz ki. A védő kérte Márkus László szabadlábra helyezését az elnapolás idejére. A kérelmet elutasította a népbiróság. ---------------------------------- —... A népügyész eláll Wölfinger megesketésétől. Márkus és a tanú közötti szolgálati viszonyra utalva. Kihallgatták még Alpar Zoltánt, akinek a fronton nem volt közvetlen kapcsolata a vádlottal s igy semmi érdemlegeset nem tudott. Kupor Pál volt g7. százados egyizben Kőszegen átvette Márkustól a vezetést. Benkő dr. kérdésére, hogy mint állományvezető milyen utasítást kapott felsőbb helyről a munkaszolgálatosokkal szemben alkalmazott bánásmódra kijelenti a tanú: „A parancs emberséges bánásmód volt“. Ezután a tanácsvezető bejelentette, hogy pénteken de'esisza' a tárgyalást. 3 Lepattant egy kis máz... Tisztelt Ügyvéd Ur, őszintén röstellm, hogy nekem, a fiatal 25 éves embernek jutott az a szerep, hogy „tanítással“ szolgáljak önnek egy és más dolgokban, ön ugyan idős és tapasztalt ember. Ügyvéd Ur, sokat látott, sokat hallott, volt módjában két világháború tapasztalatait az érett és intelligens ember ítélkezésével átszűrni és ma tisztult látással és nem az ön bozontos szemöldökének és még bozontosabb gondolatainak ködfalán kellene látni és ehez mérten élni, cselekedni és beszélni. Ügyvéd Úr! Nem vagyok öreg ember nem emlékszem vissza az elmúlt 20 esztendő minden mozzanatára, csak halvány emlékfoszlányaim vannak. Halvány emlékfoszlányok juttatják eszembe a falragaszokat a villamos ablakán, autók hűtőin száguldó plakátokat, elmúlt „nagyidők“ választási agitációjára emlékeztetnek a betűk, amelyek virítottak a nagy sárga papíron: Éljen dr. Tóth László, a mi jelöltünk! — Természetesen nem a Szociáldemokrata Párt képviselője volt ön, és a Héris-kerti programmbeszédében sem azokért az eszmékért szállt síkra Ön, amely eszméknek a jóvoltából, — demokrácia lévén — ma Ön tovább folytathatja jólmenő ügyvédboltját! Mindezek ellenére én, minden embertársammal, akik átéltük ezt a szörnyű háborút, lélekben békét kötöttem, az , az alapon, hogy a háború vérzivatarában, békét kötöttek az áldozatok az egyforma meszes gödörben, éS a Tovaris mellett és a Liberátor büszke pilótája a daliás Szukardász mellett alussza örök álmát. — Örök békét kötöttek ők minden felsőbb parancs nélkül, akkor, amikor a leghatalmasabb „Hadúr“, a Jó Isten rendelkezett! A halottak békéje után jött a háború vége és én úgy gondoltam, hogy most az élők békéje következik. Békét kötöttem és állom a békét. De Ön, Ügyvéd Ur, ma elárulta magát. Elárulta, hogy csak nagyon nehezen bírja tartani a „Békét“. — Elárulta és ragyogóan fehérre zománcozott külsejéről (hadizománc — most készült —) a mai napon, Márkus Úr tárgyalásán, egy cseppnyi máz lepattant. Egy pillanatban, amikor elfeledkezett az ön „józan, demokratikus tárgyilagosságáról“, azt mondta dr. Mike Gézának, a vád „Egyetlen“ tanújának: „Na és ha meghalt 700 zsidó, meghalt annál több magyar honvéd“ . Szóval itt történt a kis baj, amiért engedelmet kérek... Ez volt az a perc, amikor akaratlanul is kedves kollégájának, egy másik szombathelyi ügyvédi kitűnőségnek a szavai jutottak eszünkbe, amidőn október 18-án Ács Pál népellenes bűnös tárgyalásán fentir megállapította, hogy a Magyar Megújulás Pártja nem volt fasiszta párt és annak délceg vezére, Imrédy Béla nem volt fasiszta. Hogy miért is ítélték kötél általi halálra az elmúlt napokban ezt az urat? ... valószínűleg kiskorában nem ette meg a spenótot. — Kár volna azért a megkezdett témától elkanyarodni, — a memóriája valószínűleg már meggyengült Ügyvéd Úr. — Óh tudom, ön nagyon sokon ment keresztül, „ha kérem az ostrom“ meg a „bombázások“. Szóval az úgy történt ,hogy 1014. júniusában egy szép nyári napon is elindultak arra Galicia felé a katonavonatok, senkitől sem kérdezték meg, hogy ki volt az öregapja, — egyforma muskétát és egyforma borut akasztottak Ha hátukra, rózsa virított a sapkájukon, ott lengette a fehér keszkenőjét az én Édesanyám is a három katona bátyjának. Azután jött 1020. — a szörnyű háborít végelszámolásánál a 700.000 magyar kiöntött véréért nem állítottad sen*‘Vem säSSSRfj