Szabad Vasmegye, 1946. április (2. évfolyam, 77-93. szám)

1946-04-11 / 79. szám

II. évfolyam, 79. szám. Ára 50.000 P 1946 ápr. 11. - Csütörtök Megjelenik mindennap, hétfő kivét©S éves Demokratik u s n a p i I a p OMA > \ Szerkesztőség és kiadóhivatal is. Szombathely, Kossuth Lajos­ u. 61 Az évfordulókon túl vagyunk. Meg­ünnepeltük március 15-ét, szabadsá­gunk kutforrását, visszaemlékeztünk a gyalázat évfordulójára, 1944. már­cius 19-ére, amikor a magyar reakció évszázados német imádata, majd a negyedszázados reakciós-fasiszta ura­lom a német katonai megszállás szé­gyenébe fulladt, március 21-én egy pillanatra megállottunk a tanács­­köztársaság megalakulásának évfor­dulójánál, amely a magyar népi ura­lom, történelmi alapú, jószándékú, ide hibákat is mutató útjára emlé­keztet, végül határtalanul örven­deztünk április 4-én a dicsőséges Vörös Hadsereg által történt felsza­badításunk első évfordulóján. Az ünnepek és évfordulók után a megfeszített munka hétköznapjai kö­vetkeznek. Pillanatra mégis meg kell állnunk egy újabb évfordulónál, amely nem nemzeti ünnep, de nem is csupán házi jubileum, hanem egyenes következménye a magyar fel­szabadulásnak, a demokrácia uralmá­nak. Ma egyesztendős a Szabad Vára­­m­egye, vármegyénk egyetlen napi­lapja■ Már a nevében hordozza jelle­gét. Éltető eleme a szabadság, amelyet a felszabadulás hozott meg és amely a népi demokrácia sajtójának kutfor­­rása, létének legfőbb igazolója. A magyar reakció nem tűrte meg a szabad sajtót sem abban a negyed­században, amelynek elején a fehér ellenforradalom, majd annak külön­féle változatai orgiájukat ülték, sem a megelőző ál­ liberális időkben. Ma­gyarországon a sajtót olyan törvé­nyekkel rendszabályozták meg és olyan közigazgatási rendészet súlya alatt nyögött, hogy az igazmondás nem lehetett kenyere, de az is igaz, hogy a magyar sajtó nem olyan ke­zekben volt, amelyek túlságosan nagy veszélyt jelentettek az ural­kodó­ osztal-­okra. A reakciós politi­kai vezeték gondoskodott arról, hogy az egyébként is hasonszőrű sajtóha­talmasságok egy húron pendüljenk a népnyúzó feudalista-kapitalista-legi­­timista érdekeltségekkel. A magyar sajtó — kevés kivétel­lel — vak és engedelmes eszköze volt a reakciós uralomnak. Úgyneve­zett közjogi ellentétek kicsendültek néhanapján a sajtó hangjából, egyes lapok a politikai szabadság jelszavával is kacérkodtak, de a dolgozók jogaik kiharcolásáért folytatott harcukban kizárólag csak a munkásalapokra szá­míthattak. A reakció testhezálló saj­­tórendszabályai azonban ezekben mi­hamarabb belefojtották a szót. A saj­tótrösztök és egyéb sajtóhatalmassá­­gok pedig egyenesen megölői voltak még annak a csekélyke álszabadság­nak is, amelyet a látszat megmentése céljából a sajtónak nagy kegyesen en­gedélyeztek. Mindezek a sajtókonszer­nek egyenesen a feudális és nagyka­pitalista érdekeket védelmezték, mi­közben kifelé bőségesen ontották az áljelszavakat a sajtószabadságról. A felszabadulásnak, a demokrácia uralmának kellett­­következni, hogy a sajtó elnyerje szabadságát az igaz ügy szolgálatára. A magyar -­aj­ó ma­i nagy egészében a demokratikus pár­­tok kezében van. Nagy sikere ez a népi demokráciának és" komoly lesz­ A MI ÉVFORDULÓNK A Szabad Vas megye egy éve a szabad gondolat szolgálatában tesítéli, hogy áljelszavakkal és hazug sajtópropagandával nem lehet még egyszer elmérgezni a magyar köz­véleményét. A magyar demokratikus sajtó és a pártsajtó ma a demokrati­kus újjáépítés szolgálatában áll. Köz­véleményt formál, vezet, tanít, irá­nyít és minden tevékenységében az országmentés, az újjáépítés gondo­lata hevíti. Ennek a szabad és népi demokrácia szolgálatában álló magyar sajtónak egyik orgánuma Vas megye egyetlen napilapja, a Szabad Vas megye. Alig­hogy elkövetkezett a felszabadulás napja, még a romok eltakarítása sem kezdődött el, már kint volt az utcán Szombathely új napilapja. Pontosan egy héttel országunk teljes felszaba­dulása után megjelent a Szabad Vas­­megye első száma és puszta megjele­nésével is hatalmas bizonyítéka volt annak, hogy megindult az élet és elkezdődött a munka ebben a sokat szenvedett városban. Példát szolgál­tatott a Szabad Vas megye a munka megkezdésére, az újjáépítés elindítá­sára. Már első számában felvilágosi­ott, tanított, vadul kavargó rémhí­reket cáfolt és a megszeppent lakos­ág elé tárta a valóságot mind a nagy politikai átalakulásról, mind a hadi­helyzetről. Az események azután új problémá­kat vetettek fel. A Szabad Vas megye a magyar demokrácia minden kisebb és nagyobb feladatának megoldásá­ban részt vett. Megindulásától kezdve erőteljes harcot folytatott és folytat a­zakció ellen, rohammunkákat kezdményezett és támogatott, élesen bírált és ütött a demokráciára káros A magyar nő érettségéről tett tanúságot az MNDSz országos találkozója Az ország széles rétegeinek asszo­nyai jelentek meg a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségének budapesti első országos találkozóján. Népviselet­ben öltözőtt parasztlányok, volt zsel­lérek feleségei, bányász­ asszonyok, munkásnők, értelmiségiek mentek fel az ország minden részéből. Szombat­helyről Safranka Emánuelné, Ko­vács Pálné, Süle Julia, Török Jenőné, Németh Istvánná, dr. M­é­t­­n­e­k­y Jánosné, Mérő Jánosné és Hodászy Istvánná vetek részt az országos találkozón. Az MNDSz nagy találkozója is év­esét jelez és ez az évforduló majd­nem egybeesik a Szabad Vas megye egyéves fennállást jelző dátummal. Mindkettő a demokrácia előrehaladá­sának, erősödésének látható valósága. Az MNDSz nagyjelentőségű találko­zójáról, amelynek napirendjén orszá­gos jelentőségű kérdések szerepeltek, jellemző részleteket tárunk olvasóink elé. Az emelvényen a világ összes nem-­­einek lobogói hirdették a demokra­­ikus asszonyok összefogását. Az értekezlet jelentőségét a magyar politikai élet vezetőinek, Rákosi Má­tyásnak és Nagy Ferencnek megjele­nése is bizonytotta. Az értekezletet T­i­l­d­y Zoltánné, az MNDSz elnöknője nyitotta meg és többek között ezt mondotta: — A férfiakra volt ezelőtt bízva az ország vezetése. Mondjuk meg őszin­tén, nem jól csklálák. Most majd mi­­ kezünkbe vesszük az ország ügyeit. Az MNDSz több mint, százezer tagját arról lehet megismerni, hogy több és jobb munkát végeznek, mint a nem közéjük tartozók. — őszintén örülök annak — mon­dotta­ Nagy Ferenc miniszte­relnök üd­vözlő beszédében —, hogy a magyar a­sszonyok már az első időben munká­­ba álltak •­" megalkot­ák azt a szerve­zetet, arr­­­a magyar dem­o­­rácia ne­gerősöd­­ést harcol. Sok áldást és sok sikert kívánok munkájukhoz. Rákosi Mátyás miniszt­ere­lökhe­­z vette és a hallgatóság hosszan és fel­késsen éltette. A Kommunista Párt meleg üdvözletét tolmácsolta a kon­gresszusnak. — Egyet értek Tildy Zoltánnéval— folytatta —, aki titkos összeesküvésre szólítja fel a nőket. Fogadjuk el irány­vonalnak ezt az ajánlatot és gondos­kodjunk róla, hogy a nők milliói te­gyék magukévá. Kérem az első kon­­gresszust, hogy ne elégedjenek meg azzal, amit a politikusok ígérnek, ha­nem követelődzenek is. Rákosi Mátyás ezen szavai után va­lósággal tombolva tört ki az asszonyok ünneplése. — Ne hagyjanak bennünket béké­ben, legyenek követelődzőbbek, támadóbbak, mind politikai, mind gazdasági téren. Régi politikai tapasz­talat, hogy a legjobb vezetőre is rá­fér egy kis noszogatás és nagyon kér­jük, hogy a mi fiatal demokráciánkat a nők közismert erélyükkel sikeresen vigyék előre a haladás útján. A magyar demokráciát azzal a mértékkel fogják mérni, amely mutatja a nők térhódítását. Kívánom, hogy minél előbb jöjjön el az az idő, amikor a nők elérik az őket megillető abszolút többséget! Rákosi Mátyás befejező szavait taps­­arkánnal köszönte meg a hallgatóság. A vasárnapi ülésen Döbröntey Károlyné a Nemzetközi Nőszövetség üdvözlő táviratát olvasta fel, majd R­ajk Lászlóné, az MNDSz budapesti főtitkára kezdte meg politikai és gaz­dasági beszámolóját . Most kell eldöntenünk, — mon­dotta, — hogy békét akarunk-e, vagy háborút! Szavaira sokezer asszony ütemes felkiáltással felelt: — Soha többé háborút! Rajk Lászlóné s továbbiakban a de­mokrácia eredményeiről és elsősorban a földreformról beszélt. Ismertette azt az iszonyú gazdasági és poli­tkai el­nyomást, amelyben a paraszi asszo­nyok éltek évtizedeken keresztül- Megemlítette beszédének során azokat f­olytatás a 3-ik oldalon­ minden jelenségeit, szenvedélyesei) harcolt szinte kezdettől fogva a gaz­dasági élet zűrzavarának előidézői ellen, innen-onnan egy éve, hogy az elsők között hívta fel a figyelmet a dolgozók legnagyobb ellenségeire, a feketézőkre, már a múlt év júliusá­ban sürgette a ,,szabadkereskedelem“ jelszava alatti meghúzódó szabadrab­lás felszámolását, eredményesen részt vett a háborús és népellenes bűnösök előráncigálásában. Minden törekvé­sért síkraszállott, amely a demokrá­cia erősítését szolgálta. Nem szűnt meg egy pillanatra sem rámutatni a termelés fokozásának minden mást megelőző rendkívüli fontosságára. Os­­torozta a közéleti és gazdasági kor­rupciót, síkraszállott a közéleti er­kölcs megteremtéséért. Lapunkat minden megnyilvánulásában a dolgo­zók érdekeinek megvédelmezése su­gallta és sugallja. Egy esztendő óta végzett munkánk kis tégla a demokratikus Magyaror­szág épületéhez. Szerény, de harcos és meg nem alkuvó munkásai voltunk és vagyunk a magyar népi demo­kráciának, ezen keresztül annak a nem­­zetépítő munkának, amelynek célja a dolgozók boldogabb Magyarországa. Miért dolgozhattunk egy éven át zavartalanul és meg nem alkuvóan a népi demokrácia ügyéért ? Mert élveztük a szabadságot, amely ma élő valóság a magyar sajtóban. Sem az állam elnyomó szervezetei s­em az osztályérdekeket kiszolgáló saj­­■ótrösztök immár nem tudják belénk fojtani a szót, amikor kiállunk az igazság védelmére a dolgozók érdeké­ben. Ez az igazi sajtószabadság, mert valóságban nyilvánul meg, nem pe­dig üre® és elkoptatott frázisokban, mint az ál-liberális idők úgynevezett sajtószabadsága. Ez jelenthetett sza­badságot a feudalizmus és a tőke vé­­delmében, de — körülcifrázott büntető­jogi és sajtóparagrafusokban. — dur­va elnyomása volt mindennek, ami a dolgozók érdekében történhetett volna. Saját külön évfordulónknál való­ban csak egy pillanatra állunk meg. Tesszük ezt azért, mert ez a jubieum nemcsak a Szabad Vas megye jubile­uma, hanem Vas megye és Szombat­hely demokratikus népe is felfigyel a demokráciának erre a kis jelenségére, a szabad írás vasmegyei és szombathe­lyi ünnepére, amely különösen a szombathelyi sajtó évtizedes reakciós monopóliuma után oly soká követke­zett el. A mai évfordulón ígérjük, hogy a demokrácia, a nép, a dolgozók, a demokratikus Magyarország érdeké­ben végzett munkákat csak fokozni tudjuk. Jószándékunk, becsületes tö­rekvéseink közepette hibákat bizo­nyára mi is követtünk el. Ezekből tanultunk. A jövőben még elszántabb­ban, az eddiginél is harcosabban ál­lunk abban a küzdelemben, amely a magyar nép jobb jövőjéért folyik eb­vármegyében és ebben a vá­rosban. A népi demokrácia minden őszáttja hívének teljes támogatását kérjük a hétköznapok reánk váró megfeszített munkájában. Lapunk fennállásának első évfordulója figyelmeztetés le­­gyen: a népi demokrácia sajtója népért, a nép ezért a sajtóért.­

Next