Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1946-05-01 / 94. szám

1946 május 1. Révai József: A MAGYAR BÉKÉRŐL Pénteken délután a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián a magyar politikai, tudományos és művészeti élet kiválóságai előtt Révai József elvtárs ismertette a Magyar Kommunista Párt állás­­foglalását a békéről. A hallgatóság első sorában ü­lt Gyöngyösi János külügyminiszter. Bolgár Elek elvtárs kü­lügyminiszterheysttes nyi­totta meg az értelmiségi nagygyűlést, majd Révai elvtárs emelke­dett szólásra. Mikor kezdték előkészíteni a békét? Most, amikor békeesélyeink meg­javultak — mondotta —, nekünk, magyar kommunistáknak kötelessé­günk és jogu­nk is ezzel a kérdéssel a nyilvánosság elé lépni. Ellenünk folyt a békeszerződés vitájával kap­csolatban a rágalomhadjárat, ben­nünket szigeteltek el a magyar köz­véleményben a hazafiatlanság vád­jával, nekünk kellett úszni az ár ellen. Mi megtettük ezt, harcoltunk a magyar sovinizmussal, mert tud­tuk: ez a harc jó ügyért folyik, a magyar béke esélyeinek megjavítá­sát szolgálja. — Régi igazság: a békét nem a békekötés pillanatában,, vagy azt a megelőző hetekben, hónapokban ké­szítik elő. A békekötés a háború kö­vetkezménye. A magyar békét nem a magyar demokrácia kormánya kezdte előkészíteni, nem Nagy Fe­renc, Gyöngyösi János és Rákosi Mátyás, hanem Horthy, Gömbös, Bárdossy és társaik. Már a fasiszta tengelyhez való csatlakozással kezd­ték a békeelőkészítést és a magyar demokrácia ezzel a békeelőkészítés­­sel terhelve megy a béketárgyalá­sokra. Az igazi magyar békéért, a nemzeti érdekek érvényesítéséért azok harcoltak, akik kezdettől fogva ellene fordultak ennek a háborús békeelőkészítésnek. Mi, kommunis­ták, nem utolsó sorban voltunk azok között, akik az országvesztő békeelőkészítés ellen felvettük a harcot. Mi, magyar kommunisták, mindig Trianon ellen voltunk, mi Trianont igazságtalan békének bé­lyegeztük. De ugyanakkor küzdöt­tünk a magyar soviniszták, a ma­gyar imperialista revízion­izmus el­len is. Vallottuk, hogy a magyar igazságot nem az európai reakció erőivel, hanem csak az európai de­mokrácia erőivel lehet érvényre jutni, ugorjanak ki a német szövetségből és támadják meg fegyverrel Romá­niát. Ez a lépés bármilyen kocká­zatos lett volna is, Magyarország megmentését jelentette volna, sőt, ami több, Erdély megnyerését. Ezt a javaslatunkat senki sem értette meg, egy ember: Bajcsy-Zsilinszky Endre kivételével. Ha Horthy akkor elfogadja az MKP ajánlatát, a té­nyek erejénél fogva szövetségesei lettünk volna a szövetségeseknek! Harc a sovinizmus ellen A mi harcunknak a magyar sovi­nizmus ellen két célja volt. Az egyik: kigyógyítani a nemzetet a káros és vészes illúziókból. A má­sik, hogy a sovinizmus elleni Har­cunkkal bebizonyítsuk: a mai Ma­gyarország nem azonos a régi Ma­gyarországgal. Minket nem népszerűséghajhászás vezet, hanem a nemzeti érdekek szolgálata! — Ugyanez áll harcunkra a belső reakció ellen. Akárhány vágón bé­­keelőkészítő irománynál többet ért ez a harc a régi rendszer maradvá­nyai ellen. A választások után érez­hetően megromlott velünk szemben a külpolitikai atmoszféra. Most, a moszkvai út Sztálin ge­neralisszimusz (nagy taps) barátsá­gos politikai megnyilatkozását hozta meg. Ez az eredmény köszönhető a magyar demokratikus koalíció egy­ségének is, de legalább olyan mér­tékben köszönhető annak, hogy az idén márciusban a munkáspártok a magyar demokrácia balszárnyán mgmutatták, hogy demokratikus erőink elevenek, mindenki megbíz­hat a magyar demokrácia jövőjében és fejlődésében. A három elmulasztott alkalom Mi, kommunisták — folytatta Révai elvtárs —, még a háborúba való belépésünk után sem mondtuk azt, hogy most már minden elve­szett! A háború első évében mi ad­tuk ki a jelszót; Magyarország európai hivatása elsőnek elszakadni Hitlertől. Horthyék azt mondták, 1941—42-ben olyan erős Német­ország, hogy lehetetlen elszakadnunk tőle. Később három alkalmunk is volt arra, hogy Magyarország még mint Hitler zsoldos országa is, új politikát kezdjen és kilépjen a há­borúból. Az első: 1943 elején Sztálingrád és Voronyezs után. A másik az olasz kiugrás után, a har­madik 1944 március 19-én. Német­ország gyenge volt már, Hortycék mégsem használták ki egyik alkal­mat sem. Mi, magyar kommunisták, a há­ború egész ideje alatt arra töreked­tünk, hogy legjobb magyar lelkiis­meretünk szerint javítsuk békekilá­tásainkat. Nem árulok ma már el titkot, ha megmondom, hogy a há­ború alatt működő titkos adóállo­más, a Kossuth rádió, az MRP veze­tőségének rádióállomása volt. (Nagy taps.) A Kossuth­ rádióban mi mindenki számára érthetően javasoltuk az akkori magyar uralkodóköröknek. SZABAD VAS MEGYE A szovjet kor­mány a nemzeti­ biztonság és egyenjogúság őrzője — állapítja meg a Pravda vezércikke A Pravda május elseje alkalmából párhuzamot von az egy év előtti és a mostani nemzetközi helyzet közt. Meg­állapítja, hogy az eltelt esz­endő alatt a külpoltikai helyzet Európa keleti felében lényegesen átalakult. Megelé­gedéssel állapíthatjuk meg azt, hogy Kelet- és Délkele -Európában demo­kratikus kormányok működnek, a nemzetközi élet teljesen új kere­­k közö­t van. Egyesek keleteurópai vas­függönyről terjesztenek homályos me­séket. Ennek célja a való helyzet el­­ferdítése. A balkáni népek egészen új baráti alapokon igyekeznek megte­­remteni a szilárd béke élőtét é­eleit, a szomszédok közti megértést. A szemleíró megállapí­ja, hogy ezek a fejlemények a dolgozók összefogásá­ból és a demokrácia jegyében folynak. Végül ismertette a Szovjetunió sze­repét a béke megszilárdt­ásában. Hangsúlyozta a szovjet kormány szi­­lárd elhatározását, hogy beváltja a kis nemzetek reménységét és továbbra is a nemzet­biztonság és egyenjogúság őrzője lesz a világnak ebben a felében. A két fő cél egyik: mindent el kell követnünk a szomszédos országok területén élő magyar kisebbségek nemzeti egyen­jogúságának, nemzeti fejlődésük feltételeinek biztosítására. A másik: a realitások által vont határokon belül, abban az irányban és olyan mértékben, ahol és amennyire le­het, fel kell lépnünk egyéb igé­nyekkel is. Jugoszláviával szemben (hosszantartó nagy taps), amely a leghősibb magatartást tanúsította a háborúban, nincsenek és nem is le­hetnek területi igényeink. A Ju­goszláviával való barátság a magyar demokrácia érdeke. Csehszlovákia területi integritá­sát az angolszász hatalmakkal és a Szovjetunióval a háború alatt kö­tött szerződések szavatolták. Nem léphetünk fel vele szemben vissza­csatolási, vagy akár csak határ­­kiigazítási igényekkel sem. Ezután Révai elvtárs megemléke­zett a román demokráciáról, amely­­lyel viszonyunk jó és barátságos.­­ Elképzelhető egy olyan állás­pont, amely kevesli e reális béke­célokat és azt javasolja: helyezked­jünk a nemzeti intranzigencia állás­pontjára, fenntartva igényeinket a jövőre. Ez nem nemzeti külpolitika lenne, hanem donquijoteizmus. Mi nem „dupla vagy semmit“ akarunk, hanem valamit (nagy taps) és ezt úgy akarjuk, hogy szilárdan meg­alapozzuk a dunavölgyi népek jó­szomszédságát, barátságát. Egy a fontos: a határontúli magyarok ne nemzetietlenedjenek el, ne szakad­janak el tőlünk lélekben, kultúrá­ban. — A Kommunista Párt a maga nemzetközi kapcsolatait, a maga nem mai keletű elvtársi és baráti kapcsolatait a Szovjetunió veze­tőivel, elsősorban Sztálinnál (nagy taps) a haza szolgálatába, a magyar ügy szolgálatába állítja. — Javultak esélyeink, de emlékeztetnem kell arra, hogy újra rombolhatnak is. Hogy ez ne következzék be, ahhoz három dolog szükséges: egység a magyar békecélok szolgálatában. A nemzeti érde­­kek képviseletében kell követelnünk, hogy némuljanak el azok, akik túligérgetés formájában akarják aláaknázni a magyar béke kilátásait A másik feltétel belpolitikai jellegű és igy lehetne fogalmazni: to­­vábbra is balra tarts. (Taps.) Végleg üssük ki esetleges ellenfeleink kezéből az érveket, hogy itt Magyarorzágon még mindig a régi rend az úr. Változtassuk meg gyökeresen belpolitikai berendezésünket. Vi­­gyük végig a harcot a régi rend emberei és intézményei ellen. A har­­madik felt­étel: a szovjet-magyar barátság (taps). — Mi ennek a három levételnek megteremtéséért küzdünk. Sze­rintünk: a harc e feltételek megvalósításáért, — ez ma az igazi nem­zeti politika. Arra kérünk minden hazafit, támogassák ezt a harcot — fejezte be a hallgatóság lelkes tapsai között nagyjelentőségű előadó, sőt Révai József elvtárs. Most, hogy kedvezőbb körülmé­nyek között foglalkozhatunk a köz­vetlen békeelőkészítéssel, — tért át békecéljaink taglalására Révai József —, két dolgot kell tisztáznunk: milyen keretek között léphetünk fel magyar igé­nyekkel és kinek a támogatását kell elsősorban megnyernünk a ma­gunk számára? — Az első kérdés: követelhet­jük-e azt, amit minden magyar sze­retne: adják vissza a magyarlakta területeket? Helyezkedhetünk-e az etnográfiai elvek alapjára, függet­lenül attól, hogy ez melyik orszá­got érinti. Nem, etnográfiai alapra nem helyezkedhetünk. A tényt, hogy Magyarország Hitler mellett harcolt, meg nem történtté tenni le­hetetlen. Ha erre az alapra helyez­kednénk, ellenünk irányuló szövet­ségbe, új kisantantba kovácsolnánk a szomszéd országokat. A második kérdés: kinek a támogatását kell elsősorban megnyernünk? A mi vá­laszunk: a Szomszéd népekre, a nagyhatalmak között elsősorban a Szovjetunióra kell támaszkodnunk. Miért? Azért, mert itt élünk a Duna-medencében, a Szovjetunió szomszédságában és nem a lia Manche csatornánál, vagy Skandi­náviában. A tény az, hogy az an­golszász nagyhatalmaktól semmiféle bátorítást arra, hogy területi igé­nyekkel léphetnénk fel a béketár­­gyalásokon Csehszlovákiával szem­ben, nemcsak, hogy nem kaptunk, de az ellenkezőjét kaptuk! A magyar békeelőkészítésnek két kérdésre kell összpontosulnia. Az A munkásosztály nemzetközi elysíp — a világbéke alapja :­,* 1.1 .Viru • 3

Next