Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)
1946-05-01 / 94. szám
1946 május 1. Révai József: A MAGYAR BÉKÉRŐL Pénteken délután a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián a magyar politikai, tudományos és művészeti élet kiválóságai előtt Révai József elvtárs ismertette a Magyar Kommunista Párt állásfoglalását a békéről. A hallgatóság első sorában ült Gyöngyösi János külügyminiszter. Bolgár Elek elvtárs külügyminiszterheysttes nyitotta meg az értelmiségi nagygyűlést, majd Révai elvtárs emelkedett szólásra. Mikor kezdték előkészíteni a békét? Most, amikor békeesélyeink megjavultak — mondotta —, nekünk, magyar kommunistáknak kötelességünk és jogunk is ezzel a kérdéssel a nyilvánosság elé lépni. Ellenünk folyt a békeszerződés vitájával kapcsolatban a rágalomhadjárat, bennünket szigeteltek el a magyar közvéleményben a hazafiatlanság vádjával, nekünk kellett úszni az ár ellen. Mi megtettük ezt, harcoltunk a magyar sovinizmussal, mert tudtuk: ez a harc jó ügyért folyik, a magyar béke esélyeinek megjavítását szolgálja. — Régi igazság: a békét nem a békekötés pillanatában,, vagy azt a megelőző hetekben, hónapokban készítik elő. A békekötés a háború következménye. A magyar békét nem a magyar demokrácia kormánya kezdte előkészíteni, nem Nagy Ferenc, Gyöngyösi János és Rákosi Mátyás, hanem Horthy, Gömbös, Bárdossy és társaik. Már a fasiszta tengelyhez való csatlakozással kezdték a békeelőkészítést és a magyar demokrácia ezzel a békeelőkészítéssel terhelve megy a béketárgyalásokra. Az igazi magyar békéért, a nemzeti érdekek érvényesítéséért azok harcoltak, akik kezdettől fogva ellene fordultak ennek a háborús békeelőkészítésnek. Mi, kommunisták, nem utolsó sorban voltunk azok között, akik az országvesztő békeelőkészítés ellen felvettük a harcot. Mi, magyar kommunisták, mindig Trianon ellen voltunk, mi Trianont igazságtalan békének bélyegeztük. De ugyanakkor küzdöttünk a magyar soviniszták, a magyar imperialista revízionizmus ellen is. Vallottuk, hogy a magyar igazságot nem az európai reakció erőivel, hanem csak az európai demokrácia erőivel lehet érvényre jutni, ugorjanak ki a német szövetségből és támadják meg fegyverrel Romániát. Ez a lépés bármilyen kockázatos lett volna is, Magyarország megmentését jelentette volna, sőt, ami több, Erdély megnyerését. Ezt a javaslatunkat senki sem értette meg, egy ember: Bajcsy-Zsilinszky Endre kivételével. Ha Horthy akkor elfogadja az MKP ajánlatát, a tények erejénél fogva szövetségesei lettünk volna a szövetségeseknek! Harc a sovinizmus ellen A mi harcunknak a magyar sovinizmus ellen két célja volt. Az egyik: kigyógyítani a nemzetet a káros és vészes illúziókból. A másik, hogy a sovinizmus elleni Harcunkkal bebizonyítsuk: a mai Magyarország nem azonos a régi Magyarországgal. Minket nem népszerűséghajhászás vezet, hanem a nemzeti érdekek szolgálata! — Ugyanez áll harcunkra a belső reakció ellen. Akárhány vágón békeelőkészítő irománynál többet ért ez a harc a régi rendszer maradványai ellen. A választások után érezhetően megromlott velünk szemben a külpolitikai atmoszféra. Most, a moszkvai út Sztálin generalisszimusz (nagy taps) barátságos politikai megnyilatkozását hozta meg. Ez az eredmény köszönhető a magyar demokratikus koalíció egységének is, de legalább olyan mértékben köszönhető annak, hogy az idén márciusban a munkáspártok a magyar demokrácia balszárnyán mgmutatták, hogy demokratikus erőink elevenek, mindenki megbízhat a magyar demokrácia jövőjében és fejlődésében. A három elmulasztott alkalom Mi, kommunisták — folytatta Révai elvtárs —, még a háborúba való belépésünk után sem mondtuk azt, hogy most már minden elveszett! A háború első évében mi adtuk ki a jelszót; Magyarország európai hivatása elsőnek elszakadni Hitlertől. Horthyék azt mondták, 1941—42-ben olyan erős Németország, hogy lehetetlen elszakadnunk tőle. Később három alkalmunk is volt arra, hogy Magyarország még mint Hitler zsoldos országa is, új politikát kezdjen és kilépjen a háborúból. Az első: 1943 elején Sztálingrád és Voronyezs után. A másik az olasz kiugrás után, a harmadik 1944 március 19-én. Németország gyenge volt már, Hortycék mégsem használták ki egyik alkalmat sem. Mi, magyar kommunisták, a háború egész ideje alatt arra törekedtünk, hogy legjobb magyar lelkiismeretünk szerint javítsuk békekilátásainkat. Nem árulok ma már el titkot, ha megmondom, hogy a háború alatt működő titkos adóállomás, a Kossuth rádió, az MRP vezetőségének rádióállomása volt. (Nagy taps.) A Kossuth rádióban mi mindenki számára érthetően javasoltuk az akkori magyar uralkodóköröknek. SZABAD VAS MEGYE A szovjet kormány a nemzeti biztonság és egyenjogúság őrzője — állapítja meg a Pravda vezércikke A Pravda május elseje alkalmából párhuzamot von az egy év előtti és a mostani nemzetközi helyzet közt. Megállapítja, hogy az eltelt eszendő alatt a külpoltikai helyzet Európa keleti felében lényegesen átalakult. Megelégedéssel állapíthatjuk meg azt, hogy Kelet- és Délkele -Európában demokratikus kormányok működnek, a nemzetközi élet teljesen új kerek közöt van. Egyesek keleteurópai vasfüggönyről terjesztenek homályos meséket. Ennek célja a való helyzet elferdítése. A balkáni népek egészen új baráti alapokon igyekeznek megteremteni a szilárd béke élőtét éeleit, a szomszédok közti megértést. A szemleíró megállapíja, hogy ezek a fejlemények a dolgozók összefogásából és a demokrácia jegyében folynak. Végül ismertette a Szovjetunió szerepét a béke megszilárdtásában. Hangsúlyozta a szovjet kormány szilárd elhatározását, hogy beváltja a kis nemzetek reménységét és továbbra is a nemzetbiztonság és egyenjogúság őrzője lesz a világnak ebben a felében. A két fő cél egyik: mindent el kell követnünk a szomszédos országok területén élő magyar kisebbségek nemzeti egyenjogúságának, nemzeti fejlődésük feltételeinek biztosítására. A másik: a realitások által vont határokon belül, abban az irányban és olyan mértékben, ahol és amennyire lehet, fel kell lépnünk egyéb igényekkel is. Jugoszláviával szemben (hosszantartó nagy taps), amely a leghősibb magatartást tanúsította a háborúban, nincsenek és nem is lehetnek területi igényeink. A Jugoszláviával való barátság a magyar demokrácia érdeke. Csehszlovákia területi integritását az angolszász hatalmakkal és a Szovjetunióval a háború alatt kötött szerződések szavatolták. Nem léphetünk fel vele szemben visszacsatolási, vagy akár csak határkiigazítási igényekkel sem. Ezután Révai elvtárs megemlékezett a román demokráciáról, amelylyel viszonyunk jó és barátságos. Elképzelhető egy olyan álláspont, amely kevesli e reális békecélokat és azt javasolja: helyezkedjünk a nemzeti intranzigencia álláspontjára, fenntartva igényeinket a jövőre. Ez nem nemzeti külpolitika lenne, hanem donquijoteizmus. Mi nem „dupla vagy semmit“ akarunk, hanem valamit (nagy taps) és ezt úgy akarjuk, hogy szilárdan megalapozzuk a dunavölgyi népek jószomszédságát, barátságát. Egy a fontos: a határontúli magyarok ne nemzetietlenedjenek el, ne szakadjanak el tőlünk lélekben, kultúrában. — A Kommunista Párt a maga nemzetközi kapcsolatait, a maga nem mai keletű elvtársi és baráti kapcsolatait a Szovjetunió vezetőivel, elsősorban Sztálinnál (nagy taps) a haza szolgálatába, a magyar ügy szolgálatába állítja. — Javultak esélyeink, de emlékeztetnem kell arra, hogy újra rombolhatnak is. Hogy ez ne következzék be, ahhoz három dolog szükséges: egység a magyar békecélok szolgálatában. A nemzeti érdekek képviseletében kell követelnünk, hogy némuljanak el azok, akik túligérgetés formájában akarják aláaknázni a magyar béke kilátásait A másik feltétel belpolitikai jellegű és igy lehetne fogalmazni: továbbra is balra tarts. (Taps.) Végleg üssük ki esetleges ellenfeleink kezéből az érveket, hogy itt Magyarorzágon még mindig a régi rend az úr. Változtassuk meg gyökeresen belpolitikai berendezésünket. Vigyük végig a harcot a régi rend emberei és intézményei ellen. A harmadik feltétel: a szovjet-magyar barátság (taps). — Mi ennek a három levételnek megteremtéséért küzdünk. Szerintünk: a harc e feltételek megvalósításáért, — ez ma az igazi nemzeti politika. Arra kérünk minden hazafit, támogassák ezt a harcot — fejezte be a hallgatóság lelkes tapsai között nagyjelentőségű előadó, sőt Révai József elvtárs. Most, hogy kedvezőbb körülmények között foglalkozhatunk a közvetlen békeelőkészítéssel, — tért át békecéljaink taglalására Révai József —, két dolgot kell tisztáznunk: milyen keretek között léphetünk fel magyar igényekkel és kinek a támogatását kell elsősorban megnyernünk a magunk számára? — Az első kérdés: követelhetjük-e azt, amit minden magyar szeretne: adják vissza a magyarlakta területeket? Helyezkedhetünk-e az etnográfiai elvek alapjára, függetlenül attól, hogy ez melyik országot érinti. Nem, etnográfiai alapra nem helyezkedhetünk. A tényt, hogy Magyarország Hitler mellett harcolt, meg nem történtté tenni lehetetlen. Ha erre az alapra helyezkednénk, ellenünk irányuló szövetségbe, új kisantantba kovácsolnánk a szomszéd országokat. A második kérdés: kinek a támogatását kell elsősorban megnyernünk? A mi válaszunk: a Szomszéd népekre, a nagyhatalmak között elsősorban a Szovjetunióra kell támaszkodnunk. Miért? Azért, mert itt élünk a Duna-medencében, a Szovjetunió szomszédságában és nem a lia Manche csatornánál, vagy Skandináviában. A tény az, hogy az angolszász nagyhatalmaktól semmiféle bátorítást arra, hogy területi igényekkel léphetnénk fel a béketárgyalásokon Csehszlovákiával szemben, nemcsak, hogy nem kaptunk, de az ellenkezőjét kaptuk! A magyar békeelőkészítésnek két kérdésre kell összpontosulnia. Az A munkásosztály nemzetközi elysíp — a világbéke alapja :,* 1.1 .Viru • 3