Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1946-05-01 / 94. szám

4 Gombis Antal: Paraszt testvéreim! Május elsejét ün­nepeljük és azon az ünnepen reálok is gondolánk, akik a falvakban építitek a nép­­köztársaságot. Újság-polémiák folynak a politikai síkon. Én a gazda­sági vonalon akarom bebizonyítani a vasmegyei parasztság hovatartozandó­­ságát Az ország összparasztságának 82 szá­zaléka 10 holdon aluliakból tevődik össze. Ez a statisztika azt jelenti, hogy helyesen, céltudatosan kell megválasz­tanunk a gazdasági érdekképvisele­tünket, mert mi, vasi parasztok is több­ségben vagyunk a nagygazdákkal szem­ben. A demokrácia felosztotta a földet. Átó­lag 8—10 hold jutott az ősi rég műve­lőinek. Ha gondolkodunk, rá kell jön­nünk, hogy az újonnan földhözjuttatot­­tak számos problémáját meg kell ol­dani. Külön-külön, egyesek az ilyen kérdéseket nem tudnák megoldani. Olyan szervezeteket kell alkotni, amely az azonos érdekű kisparasztokat és földmunkásokat tömöríti és célja ép­pen az, hogy ezeket a felvetődő kérdé­seket a parasztság javára megoldja. Mind az országban, mind Vas megyé­ben a Földmivesek és Kisbirtokosok Országos Szövetsége hivatott az orszá­gos paraszt­probléma megoldására. Higgjetek és bízzatok paraszt­ testvé­reim a Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetségében, amely szorosan együtt halad a két munkáspárt, a Nemzeti Parasztpárt és a szervezett munkások nagy seregével. Mi szervezett munká­sok szeretettel karoljuk fel ügyeiteket. El fogunk látni benneteket mezőgazda­­sági termelő­eszközökkel, hogy termel­ni tudjatok és gazdaságilag erősödhes­setek. A mi utunk és a ti utatok egy­es ugyanaz. A kisparasztság és az ipari­­munkásság nem haladhat külön uta­kon. Az egy út közös boldogulásunkat jelenti, a külön utakon való járás átok lenne. Nekünk össze kell fognunk, mert gazdasági érdekeink ezt kívánják tő­lünk- Egymást támogatva tudjuk csak megteremteni boldogulásunk alapjait. A munkások és parasztok harci szövet­sége fogja meghozni mindannyiunk ré­szére nemzetünk felvirágoztatását és egyéni jólétünket. Elindult Vas megyében egy szervez­kedés, amelynek célja, hogy éket ver­jen a parasztság és a munkásság közé. Ez ellen az ék ellen küzdenünk kell, el kell távolítanunk. Paraszt­ testvéreim, higgjétek el, hogy a törpebirtokosok és a földmunkásoknak ott a helyük, ahol a többi dolgozóknak. A kérgestenyerü­­lőknek találkozóiuk kell, szövetkezniük kell egymással. Nem akarunk többé ki­szolgáltatottjai lenni azoknak, akiknek több jutott a nemzet javaiból. Arra kell törekednünk hogy az osztó­ igaz­ság alapján mindenkinek módjában le­gyen osztozni a dolgozók által termelt javakból. Ha a választás statisztikai adatait nézzük, látjuk, hogy a Magyar Kommunista Párt a legnagyobb pa­rasztpárt a Kisgazdapárt után. Több mint 300.000 ember szavazott le a Nem­­­zeti Parasztpártra is és a Szociáldemo­krata Pártnak is több mint negyedmi­­lió parasztszavazata van. Ez együtt csak valamivel kevesebb, mint ameny­­nyi a Kisgazdapártra esett. Lehetetlen­ség lenne létrehozni olyan paraszt­egy­séget, amelyből kiszorítanák a majd­nem egymilliót kitevő kommunista és szociáldemokrata paraszttömegeket. Ha Vas megyében korábban is politi­zálhatott volna a paraszt, egyes pártok nem kaptak volna olyan szavazat­­arányt, mint amit szereztek az elmúlt választási kampányban. Mi magyar dolgozók, nem törekszünk arra, hogy a demokráciától nyújtott birtokokat el­szívhassuk tőletek, ellenben a „zsíros­­parasztság“ szorult helyzetekben rögtön felszívja tőletek ezeket a birtokokat. Ha ezen egy kicsit gondolkoztok, rög­tön megállapíthatjátok, hogy csak tő­­lünk dolgozóktól várhatjátok a támoga­tást, mely megakadályozza elszegénye­­désteket. Mi, magyar dolgozók, tudatában va­gyunk annak, hogy csak akkor lesz erős népi köztársaság, ha ti is megerő­södtök, paraszt-t­es­véreim. A népi köz­társaságnak két acél-alapja van: az egyik ti vagytok, paraszt,testvéreim, a másik mi vagyunk, az ipari munkásság- Erre a kettőre kell építenünk a népi köztársaság jövőjét. Ennek a két alap­nak teljesen egybe kell forrni, hogy a közös alapból meginduljon a nemzeti felemelkedés, amelyet zászlajára tűzött a Magyar Kommunista Párt, a Szociál­demokrata Párt és a Nemzeti Paraszt­párt. Zászlajára fűzte ezt a munkás­ság egyetemessége, a parasztság 82 százalékát kitevő tíz holdon aluli kis­parasztság, amely Vas megyében is a Földmunkások és Kisbirtokosok Orszá­gos Szövetségében fog tömörülni. Ha a megye székhelyén, Szombathelyen ma rendezett ünnepségeken még nem is tudtak olyan impozáns módon részt venni, mint az ipari munkásság, tud­juk: lélekben velünk vagytok, együtt ünnepeltek velünk és közösen fogjátok velünk megvívni a harcot, melyre kö­telez bennünket nemzetünk fölemelke­dése. Kedves paraszt-te­stvéreim! Ha e so­rokat elolvassátok, megállapíthatjátok, hogy érdekeink egyek, szövetségünk szent és legyőzhetetlen. A vasmegyei falvakhoz 72+50**? Simon Pál a sárvári cukorgyár vegyész, mérnöke családjával nyugatra mene­kült, még most sem tért vissza. A teleken 82 kát. hold földjének a felosztásához aonban a vármegyei Föld­birtokrendező Tanács nem járult hozzá mert nem több 100 holdnál. A 82 holdból azonban 10 hold gyü­mölcsös, ami az idevonatkozó rendelet szerint ötszörösen számít. Akárhogyan is számolják a dolgot, ha a 82 holdból elveszünk 10 holdat, akkor marad 72 hold, a 10 hold gyümölcsös öttel meg­szorozva 50 holdnak felel meg, vagyis 72 + 50+122 A telekesi községi Földigénylő Bi­zottság Simon Pál vegyészmérnök föld­jét, aki természetesen sohasem maga műveii azt, akit seki sem kényszerített arra, hogy elmeneküljön, a hazatért arra érdemes hadifoglyok közt akarja kiosztani Reméljük nem kell sokáig várnia. Tisztítsuk meg az utcákat ! Szombathely város polgármestere felhívja a vámos lakosságát, hogy ma, a reggeli órákban a járdákat és az út­testet seperjék le, öntözzék fel, a há­zak­r­a pedig lobogózzák fel. SZABAD VAS MEGYE Mindössze csak nyolcan tartoztak a Kisgazdapárt tagjai közé a közül a 16 nyilas közül — írja diadallal a Kis Újság —, akiket a rendőrség fasiszta összeesküvés miatt letartóztatott. Mindössze csak nyolcan, ezek is csak hosszabb­­rövidebb ideig s ezeknek is a fő­vezére egy közismert agyalágyult volt. Balla Antal lapja szerint tehát a Kisgazdapárt tisztaságán nem es­het semmi szeplő. őszintén szólva, csodálkoztunk azon, hogy a Kisgazdapárt lapja ekkora ügybuzgalommal igyekszik minden fasiszta szennyest tisztára mosni. Nem gondolja a Kis Újság, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tenne a magyar demokrácia ügyé­nek, ha legalább utólag beismerné, hogy a Kisgazdapárt jobbszárnyán nemzetvesztők, reakciósok, fasiszták állottak? A Kis Újságnak legalább most be kellene ismernie, hogy iga­­zuk volt a baloldali pártoknak, ami­­kor a tömegeket­­mozgósították, a Kisgazdapártban, vagy a mögötte felsorakozott fasiszták ellen. Ehelyett azonban a Kis Újság mo­­sakszik. Egyik legnyomósabb érve, hogy ez a „mindössze csak nyolc" fasiszta fiatalember volt. Ez igaz. De mi tudjuk, hogy a fiatalok kézi­­gránátokat gyűjtenek, az idősebbek a földreform és a szomszédos népek ellen uszítanak, így van ez már fasiszt­éknál! Május elsejei „Kis Szabad Vasmegye“ Kedves Gyerekek! Ne haragudjatok, hogy a vasárnapra ígért mesét csak ma mondom el, de az év legszebb napját, a világ dolgozóinak ünnepét nekünk is meg kell ünnepel­nünk és nem múlhat el ez a nap mese nélkül. Köszönöm kis levélkésteket, amelyekben sok mesét kértek. Igyek­szem majd eleget tenni kívánságok­nak. ... Volt egyszer egy kisfiú, akinek volt egy szép aranykalitkája. Az arany­kalitkában ezüstvederben tiszta har­matvizecske, drágaköves dobozban fi­nom magocska volt- Csillogó ezüstszá­­ton hinta is függött a kalitka közepén. Alattta pedig fehér márványkádacska állott- Ebben a gyönyörű kalitkában tartotta a fiú vörös tollú madárkáját... Mindennap háromszor magot, reggel gyűjtött friss harmatvizet adott a ma­dárkának. Negyén szerette kis foglyát a fiúcska, de akárhogy dédelgette is, a madár mindig szomorú volt. Hiába etette-itatta és fütyült neki, a vörös­­tollú csak nem akart énekelni. Kókad­tan lógatta fejecskéjét, nem örült gyönyörű börtönének. Nem ízlett a drágaköves dobozból a magocska, félt az ezüstösen csillogó víztől-" Nem hinta" zott, nem fürdött- Néha felélénkülve nekirepült az aranyrácsnak és sokáig verdeste szárnyaival. A fiú egészen kétségbeesett, amikor óta, hogy napról ..napra fakul a szép vörös tollak fénye s a madárka csak gubbaszt egy sarokban. Szép május elnő napjának reggelén doktor bácsiért ment a kisfiú, mert a madár már másnapja egy szem ma­­tarskát sem evett. Ment, mendegélt szomorúan a vá­rosban. Egyszeresek zene ütötte meg a fülét. Elindult a hangok irányába s egy virágokkal, zászlókkal díszített emel­vényhez ért, amelyen nagy tábla állt vörös betűkkel. Közelebb ment és han­gosan olvasta: sza­bad­ság! ^ Amerre járt, a falakon plakátokat látott, és azo­kon is azt olvasta: sza­bad­ság, meg­ éljen a szabad május elseje- Az utcák. .1. hatalmas tömegek zene és énekszó­val gyülekeztek a térre. Munkások vö­rös zászlókat és táblákat emeltek ma­gasra a napfényben. Minden ragyogott és szép volt. Az emberek arcáról bol­dogság sugárzott, amikor harcos dalo­kat énekeltek a szabadságról. A kis­­ftu egyszerre rájött, hogy a szabadság olyan nagy dolog, aminek mindenki örül. Hazasietett, kinyitotta a kalitka ajtaját. A madárka először csak a cső­rét, fejecskéjét dugta ki, majd dalolni kezdett olyan szépen, amilyent a kis­fiú még sohasem hallott, azután meg­lengette szárnyát és elrepült... Sokáig repült, amíg ismerős zöld mező fölé ért. Itt leszállt, mert nagyon éhős volt. Kereste, csipegette a mago­dat. Belefáradt a keresésbe, mire­­le­lakott. Mégis jobban ízlett neki, mint az, amit munka nélkül kapott. Evés után továbbszállt patakot keresni, mert megszomjazott. Zöld erdőben csobogó patak köszön­ette a madárkát: csib-csob-csib-csob, hát megjöttél, vöröstollu? Sokat bán­­kodttunk utánad. Senki sem tud olyan ■v.n. énekelni, mint Te. Rohanva vitte a patak a hírt: megjött a vörröstollu, megjött a vöröstollu!­örülek az erdő madarai, amerre a csobogó-fersegő szaladt és repültek szét az erdőben továbbadni a hírt. Ün­nepélyre hívtak össze minden mada­rat, hangosan csattogva: szabad a ma­dár, szabad a madár!­­«• 1946 május 1. 1933-ban volt, meséli Szabó Imre elvtárs, nemzet­­gyűlési képviselő — mikor a budai hegyekben ünnepeltük óvatos körül­tekintéssel a május elsejét... Mária Remetén ültünk össze. Elv­­társak, elvtársnők, — akiknek lel­­kesedése akkor sem szűnt meg egy pillanatra sem, mikor a legnehezebb és legveszedelmesebb „földalatti munkát“ kellett elvégezni — gyűl­tek egybe és beszéltünk a nagy Szovjetunió szabad dolgozóiról. Moszkvát képzeltük lelki szemeink elé. A szabad, boldog és vörös Moszkvát. — Mi pincékben, erdők mélyén ünnepeljük a május elsejét, m­ert hi­szünk és bízunk abban, hogy közel a nap, mikor virágos és vörös május elsejét ünnepelhet ez az ország is. Felemelheti fejét ebben az ország­­ban a proletár és a nap felé fordít­­hatja arcát. Elvtársnők! Elvtársak! Ti, akik még sohasem csüggedtetek el, fogjátok szorosabban egymás ke­zét, mert közel a szabadsági Csak bátran, előről így beszélt az egyik elvtársam. Minden szava csupa lelkesítő tűz volt. Magával ragadott bennünk. Vele kiabáltunk mi is „Csak bát­ran! Előre", egész addig, amíg csendőrszurony nem vetette ránk árnyékát. — Hát maguk mit csinálnak Wil — förmedtek ránk ketten a kakas, tollasok. Szónoki­ elvtársunk csak félváll­ról válaszolt vissza: Májust ünnep­lünk — és tovább beszélt. Egész ad­dig, amíg a csendőrök puskavéggel nem hallgattatták el Elindult a két csendőr között. Vonagló arccal for­­dult felénk: — Elvtársak! Éljen a proletárok szabad májusai A csendőrök puska, tussal válaszoltak. Mi, akik ott vol­tunk, vagy negyvenen, vele men­tünk. Lépten-nyomon a lánná és a csendőrök után. Az őrszobához értünk. Négy napot töltöttünk ott egymás mellet, egy­­másba erőt és bizodalmát öntve. Mikor újra szabadlábon álltunk, megerősödött bennünk a hit, össze kell fognunk a végső győzelemig, mely nem késhet már soká... Szabó elvtárs befejezte vissza­emlékezését. Homloka visszaboron­gott a múltba, mikor a május else­jei ünnepek fényére a csendőrök szuronya vetett árnyékot. Borús em­lék, mely mégis megszépíti a Jelent. Nem volt hiábavaló a szenvedés, a Csillag-börtön! A Szabó Imrék kiharcolták a proletáriátus szabad májusát. F. K. Erőss Kálmán nemzetgyűlési képviselő a Nyugati Kisújság április 28-i, vasárnapi szá­mában válaszol húsvéti számunkban megjelent cikkünkre. Ezzel a válasz­­szal most részletesen nem foglalko­zunk, mert a közeljövőben behatóan fogjuk ismertetni a képviselő úr szereplését. Tagadással és mellébe­széléssel nem lehet elintézni ezt az ügyet. Mi konkrétumokat írtunk meg és az össze állításainkat tovább­ra is fenntartjuk. Mi azt hisszük, Erőss Kálmán képviselő úr megnyil­vánulásai nem egyeztethetők össze a Független Kisgazdapárt demokra­tikus célkitűzéseivel. Safranko Emánuel főispánnal kül­­lönben beszéltünk — Erőss Kálmán óhajának megfelelően — és megtud­­tuk, hogy miután megkereste felet­tes hatóságait, a képviselő úr ellen rágalmazás miatt megtette a felje­lentést. Meg kell mondanunk, hogy tar bű­nünket egy cseppet sem lepett meg. si közigazgatás megtisztítása nélkül nincs demokratikus kormányzás

Next