Szabad Vasmegye, 1946. május (2. évfolyam, 94-118. szám)
1946-05-01 / 94. szám
4 Gombis Antal: Paraszt testvéreim! Május elsejét ünnepeljük és azon az ünnepen reálok is gondolánk, akik a falvakban építitek a népköztársaságot. Újság-polémiák folynak a politikai síkon. Én a gazdasági vonalon akarom bebizonyítani a vasmegyei parasztság hovatartozandóságát Az ország összparasztságának 82 százaléka 10 holdon aluliakból tevődik össze. Ez a statisztika azt jelenti, hogy helyesen, céltudatosan kell megválasztanunk a gazdasági érdekképviseletünket, mert mi, vasi parasztok is többségben vagyunk a nagygazdákkal szemben. A demokrácia felosztotta a földet. Átólag 8—10 hold jutott az ősi rég művelőinek. Ha gondolkodunk, rá kell jönnünk, hogy az újonnan földhözjuttatottak számos problémáját meg kell oldani. Külön-külön, egyesek az ilyen kérdéseket nem tudnák megoldani. Olyan szervezeteket kell alkotni, amely az azonos érdekű kisparasztokat és földmunkásokat tömöríti és célja éppen az, hogy ezeket a felvetődő kérdéseket a parasztság javára megoldja. Mind az országban, mind Vas megyében a Földmivesek és Kisbirtokosok Országos Szövetsége hivatott az országos parasztprobléma megoldására. Higgjetek és bízzatok paraszt testvéreim a Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetségében, amely szorosan együtt halad a két munkáspárt, a Nemzeti Parasztpárt és a szervezett munkások nagy seregével. Mi szervezett munkások szeretettel karoljuk fel ügyeiteket. El fogunk látni benneteket mezőgazdasági termelőeszközökkel, hogy termelni tudjatok és gazdaságilag erősödhessetek. A mi utunk és a ti utatok egyes ugyanaz. A kisparasztság és az iparimunkásság nem haladhat külön utakon. Az egy út közös boldogulásunkat jelenti, a külön utakon való járás átok lenne. Nekünk össze kell fognunk, mert gazdasági érdekeink ezt kívánják tőlünk- Egymást támogatva tudjuk csak megteremteni boldogulásunk alapjait. A munkások és parasztok harci szövetsége fogja meghozni mindannyiunk részére nemzetünk felvirágoztatását és egyéni jólétünket. Elindult Vas megyében egy szervezkedés, amelynek célja, hogy éket verjen a parasztság és a munkásság közé. Ez ellen az ék ellen küzdenünk kell, el kell távolítanunk. Paraszt testvéreim, higgjétek el, hogy a törpebirtokosok és a földmunkásoknak ott a helyük, ahol a többi dolgozóknak. A kérgestenyerülőknek találkozóiuk kell, szövetkezniük kell egymással. Nem akarunk többé kiszolgáltatottjai lenni azoknak, akiknek több jutott a nemzet javaiból. Arra kell törekednünk hogy az osztó igazság alapján mindenkinek módjában legyen osztozni a dolgozók által termelt javakból. Ha a választás statisztikai adatait nézzük, látjuk, hogy a Magyar Kommunista Párt a legnagyobb parasztpárt a Kisgazdapárt után. Több mint 300.000 ember szavazott le a Nemzeti Parasztpártra is és a Szociáldemokrata Pártnak is több mint negyedmilió parasztszavazata van. Ez együtt csak valamivel kevesebb, mint amenynyi a Kisgazdapártra esett. Lehetetlenség lenne létrehozni olyan parasztegységet, amelyből kiszorítanák a majdnem egymilliót kitevő kommunista és szociáldemokrata paraszttömegeket. Ha Vas megyében korábban is politizálhatott volna a paraszt, egyes pártok nem kaptak volna olyan szavazatarányt, mint amit szereztek az elmúlt választási kampányban. Mi magyar dolgozók, nem törekszünk arra, hogy a demokráciától nyújtott birtokokat elszívhassuk tőletek, ellenben a „zsírosparasztság“ szorult helyzetekben rögtön felszívja tőletek ezeket a birtokokat. Ha ezen egy kicsit gondolkoztok, rögtön megállapíthatjátok, hogy csak tőlünk dolgozóktól várhatjátok a támogatást, mely megakadályozza elszegényedésteket. Mi, magyar dolgozók, tudatában vagyunk annak, hogy csak akkor lesz erős népi köztársaság, ha ti is megerősödtök, paraszt-tesvéreim. A népi köztársaságnak két acél-alapja van: az egyik ti vagytok, paraszt,testvéreim, a másik mi vagyunk, az ipari munkásság- Erre a kettőre kell építenünk a népi köztársaság jövőjét. Ennek a két alapnak teljesen egybe kell forrni, hogy a közös alapból meginduljon a nemzeti felemelkedés, amelyet zászlajára tűzött a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt. Zászlajára fűzte ezt a munkásság egyetemessége, a parasztság 82 százalékát kitevő tíz holdon aluli kisparasztság, amely Vas megyében is a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségében fog tömörülni. Ha a megye székhelyén, Szombathelyen ma rendezett ünnepségeken még nem is tudtak olyan impozáns módon részt venni, mint az ipari munkásság, tudjuk: lélekben velünk vagytok, együtt ünnepeltek velünk és közösen fogjátok velünk megvívni a harcot, melyre kötelez bennünket nemzetünk fölemelkedése. Kedves paraszt-testvéreim! Ha e sorokat elolvassátok, megállapíthatjátok, hogy érdekeink egyek, szövetségünk szent és legyőzhetetlen. A vasmegyei falvakhoz 72+50**? Simon Pál a sárvári cukorgyár vegyész, mérnöke családjával nyugatra menekült, még most sem tért vissza. A teleken 82 kát. hold földjének a felosztásához aonban a vármegyei Földbirtokrendező Tanács nem járult hozzá mert nem több 100 holdnál. A 82 holdból azonban 10 hold gyümölcsös, ami az idevonatkozó rendelet szerint ötszörösen számít. Akárhogyan is számolják a dolgot, ha a 82 holdból elveszünk 10 holdat, akkor marad 72 hold, a 10 hold gyümölcsös öttel megszorozva 50 holdnak felel meg, vagyis 72 + 50+122 A telekesi községi Földigénylő Bizottság Simon Pál vegyészmérnök földjét, aki természetesen sohasem maga műveii azt, akit seki sem kényszerített arra, hogy elmeneküljön, a hazatért arra érdemes hadifoglyok közt akarja kiosztani Reméljük nem kell sokáig várnia. Tisztítsuk meg az utcákat ! Szombathely város polgármestere felhívja a vámos lakosságát, hogy ma, a reggeli órákban a járdákat és az úttestet seperjék le, öntözzék fel, a házakra pedig lobogózzák fel. SZABAD VAS MEGYE Mindössze csak nyolcan tartoztak a Kisgazdapárt tagjai közé a közül a 16 nyilas közül — írja diadallal a Kis Újság —, akiket a rendőrség fasiszta összeesküvés miatt letartóztatott. Mindössze csak nyolcan, ezek is csak hosszabbrövidebb ideig s ezeknek is a fővezére egy közismert agyalágyult volt. Balla Antal lapja szerint tehát a Kisgazdapárt tisztaságán nem eshet semmi szeplő. őszintén szólva, csodálkoztunk azon, hogy a Kisgazdapárt lapja ekkora ügybuzgalommal igyekszik minden fasiszta szennyest tisztára mosni. Nem gondolja a Kis Újság, hogy sokkal nagyobb szolgálatot tenne a magyar demokrácia ügyének, ha legalább utólag beismerné, hogy a Kisgazdapárt jobbszárnyán nemzetvesztők, reakciósok, fasiszták állottak? A Kis Újságnak legalább most be kellene ismernie, hogy igazuk volt a baloldali pártoknak, amikor a tömegeketmozgósították, a Kisgazdapártban, vagy a mögötte felsorakozott fasiszták ellen. Ehelyett azonban a Kis Újság mosakszik. Egyik legnyomósabb érve, hogy ez a „mindössze csak nyolc" fasiszta fiatalember volt. Ez igaz. De mi tudjuk, hogy a fiatalok kézigránátokat gyűjtenek, az idősebbek a földreform és a szomszédos népek ellen uszítanak, így van ez már fasisztéknál! Május elsejei „Kis Szabad Vasmegye“ Kedves Gyerekek! Ne haragudjatok, hogy a vasárnapra ígért mesét csak ma mondom el, de az év legszebb napját, a világ dolgozóinak ünnepét nekünk is meg kell ünnepelnünk és nem múlhat el ez a nap mese nélkül. Köszönöm kis levélkésteket, amelyekben sok mesét kértek. Igyekszem majd eleget tenni kívánságoknak. ... Volt egyszer egy kisfiú, akinek volt egy szép aranykalitkája. Az aranykalitkában ezüstvederben tiszta harmatvizecske, drágaköves dobozban finom magocska volt- Csillogó ezüstszáton hinta is függött a kalitka közepén. Alattta pedig fehér márványkádacska állott- Ebben a gyönyörű kalitkában tartotta a fiú vörös tollú madárkáját... Mindennap háromszor magot, reggel gyűjtött friss harmatvizet adott a madárkának. Negyén szerette kis foglyát a fiúcska, de akárhogy dédelgette is, a madár mindig szomorú volt. Hiába etette-itatta és fütyült neki, a vöröstollú csak nem akart énekelni. Kókadtan lógatta fejecskéjét, nem örült gyönyörű börtönének. Nem ízlett a drágaköves dobozból a magocska, félt az ezüstösen csillogó víztől-" Nem hinta" zott, nem fürdött- Néha felélénkülve nekirepült az aranyrácsnak és sokáig verdeste szárnyaival. A fiú egészen kétségbeesett, amikor óta, hogy napról ..napra fakul a szép vörös tollak fénye s a madárka csak gubbaszt egy sarokban. Szép május elnő napjának reggelén doktor bácsiért ment a kisfiú, mert a madár már másnapja egy szem matarskát sem evett. Ment, mendegélt szomorúan a városban. Egyszeresek zene ütötte meg a fülét. Elindult a hangok irányába s egy virágokkal, zászlókkal díszített emelvényhez ért, amelyen nagy tábla állt vörös betűkkel. Közelebb ment és hangosan olvasta: szabadság! ^ Amerre járt, a falakon plakátokat látott, és azokon is azt olvasta: szabadság, meg éljen a szabad május elseje- Az utcák. .1. hatalmas tömegek zene és énekszóval gyülekeztek a térre. Munkások vörös zászlókat és táblákat emeltek magasra a napfényben. Minden ragyogott és szép volt. Az emberek arcáról boldogság sugárzott, amikor harcos dalokat énekeltek a szabadságról. A kisftu egyszerre rájött, hogy a szabadság olyan nagy dolog, aminek mindenki örül. Hazasietett, kinyitotta a kalitka ajtaját. A madárka először csak a csőrét, fejecskéjét dugta ki, majd dalolni kezdett olyan szépen, amilyent a kisfiú még sohasem hallott, azután meglengette szárnyát és elrepült... Sokáig repült, amíg ismerős zöld mező fölé ért. Itt leszállt, mert nagyon éhős volt. Kereste, csipegette a magodat. Belefáradt a keresésbe, mirelelakott. Mégis jobban ízlett neki, mint az, amit munka nélkül kapott. Evés után továbbszállt patakot keresni, mert megszomjazott. Zöld erdőben csobogó patak köszönette a madárkát: csib-csob-csib-csob, hát megjöttél, vöröstollu? Sokat bánkodttunk utánad. Senki sem tud olyan ■v.n. énekelni, mint Te. Rohanva vitte a patak a hírt: megjött a vörröstollu, megjött a vöröstollu!örülek az erdő madarai, amerre a csobogó-fersegő szaladt és repültek szét az erdőben továbbadni a hírt. Ünnepélyre hívtak össze minden madarat, hangosan csattogva: szabad a madár, szabad a madár!«• 1946 május 1. 1933-ban volt, meséli Szabó Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő — mikor a budai hegyekben ünnepeltük óvatos körültekintéssel a május elsejét... Mária Remetén ültünk össze. Elvtársak, elvtársnők, — akiknek lelkesedése akkor sem szűnt meg egy pillanatra sem, mikor a legnehezebb és legveszedelmesebb „földalatti munkát“ kellett elvégezni — gyűltek egybe és beszéltünk a nagy Szovjetunió szabad dolgozóiról. Moszkvát képzeltük lelki szemeink elé. A szabad, boldog és vörös Moszkvát. — Mi pincékben, erdők mélyén ünnepeljük a május elsejét, mert hiszünk és bízunk abban, hogy közel a nap, mikor virágos és vörös május elsejét ünnepelhet ez az ország is. Felemelheti fejét ebben az országban a proletár és a nap felé fordíthatja arcát. Elvtársnők! Elvtársak! Ti, akik még sohasem csüggedtetek el, fogjátok szorosabban egymás kezét, mert közel a szabadsági Csak bátran, előről így beszélt az egyik elvtársam. Minden szava csupa lelkesítő tűz volt. Magával ragadott bennünk. Vele kiabáltunk mi is „Csak bátran! Előre", egész addig, amíg csendőrszurony nem vetette ránk árnyékát. — Hát maguk mit csinálnak Wil — förmedtek ránk ketten a kakas, tollasok. Szónoki elvtársunk csak félvállról válaszolt vissza: Májust ünneplünk — és tovább beszélt. Egész addig, amíg a csendőrök puskavéggel nem hallgattatták el Elindult a két csendőr között. Vonagló arccal fordult felénk: — Elvtársak! Éljen a proletárok szabad májusai A csendőrök puska, tussal válaszoltak. Mi, akik ott voltunk, vagy negyvenen, vele mentünk. Lépten-nyomon a lánná és a csendőrök után. Az őrszobához értünk. Négy napot töltöttünk ott egymás mellet, egymásba erőt és bizodalmát öntve. Mikor újra szabadlábon álltunk, megerősödött bennünk a hit, össze kell fognunk a végső győzelemig, mely nem késhet már soká... Szabó elvtárs befejezte visszaemlékezését. Homloka visszaborongott a múltba, mikor a május elsejei ünnepek fényére a csendőrök szuronya vetett árnyékot. Borús emlék, mely mégis megszépíti a Jelent. Nem volt hiábavaló a szenvedés, a Csillag-börtön! A Szabó Imrék kiharcolták a proletáriátus szabad májusát. F. K. Erőss Kálmán nemzetgyűlési képviselő a Nyugati Kisújság április 28-i, vasárnapi számában válaszol húsvéti számunkban megjelent cikkünkre. Ezzel a válaszszal most részletesen nem foglalkozunk, mert a közeljövőben behatóan fogjuk ismertetni a képviselő úr szereplését. Tagadással és mellébeszéléssel nem lehet elintézni ezt az ügyet. Mi konkrétumokat írtunk meg és az össze állításainkat továbbra is fenntartjuk. Mi azt hisszük, Erőss Kálmán képviselő úr megnyilvánulásai nem egyeztethetők össze a Független Kisgazdapárt demokratikus célkitűzéseivel. Safranko Emánuel főispánnal küllönben beszéltünk — Erőss Kálmán óhajának megfelelően — és megtudtuk, hogy miután megkereste felettes hatóságait, a képviselő úr ellen rágalmazás miatt megtette a feljelentést. Meg kell mondanunk, hogy tar bűnünket egy cseppet sem lepett meg. si közigazgatás megtisztítása nélkül nincs demokratikus kormányzás