Szabad Vasmegye, 1948. február (4. évfolyam, 28-49. szám)

1948-02-04 / 28. szám

2 tejet, végül szociális alapon állítják össze a rászorult gyermekek névso­rát. A bizottság úgy döntött, hogy a tejport nem adják ki a szülők­nek, vagy hozzátartozóknak, hanem a tejporból főzött tejet fogyaszthat­ják el a gyermekek. A tüdőbeteg gyermekek a megyeháza udvarán kapják meg a tejet, a többiek az MNDSz bölcsődéjében. Amennyiben a város felterjesz­tése eredménnyel jár és a népjóléti minisztérium felemeli, a Szombat­hely számára megállapított tejpor­­kontingenst,­­ a­ tejporakció ter­mészetesen kiszélesül. Addig azon­ban csak a fentebb felsoroltakat le­het a tejporakcióban részesíteni. A tejpor­tejet a gyermekek ingyen kapják. Szervezés terén második helyen áll az országban a malomipari munkások szabad szakszervezetének helyi csoportja Több mint száz tag jelenlété­ben tartották meg vasárnap dél­előtt tisztújító közgyűlésüket a malomipari munkások a szak­­szervezeti székházban. A Ma­lomipari Munkások Szabad Szakszervezetét Ignácz Flórián is elvtárs képviselte, a szombat­­helyi szakmaközi bizottság ré­széről Handler Jenő titkár je­lent meg. -­­ A közgyűlést a helyi szerve­zet elnöklé nyitotta meg, majd Ignácz Flórián központi kikül­dött beszélt. Hangoztatta, hogy a malomipari munkások sza­bad szakszervezetének szombat­­helyi csoportja a felszabadulás óta kitűnő munkát végzett és a szervezés terén az ország második helyén áll. Mutatja ezt a taglétszám is, mert a helyi szervezetnek közel 200 malomipari munkás a tag­ja.­­ A központi kiküldött köszö­netet mondott a lelépő vezető­ségnek és kérte a megjelente­ket, hogy az új vezetőség meg­választása után még fokozot­tabb munkával dolgozzanak a szakszervezetek erősítésén. A közgyűlés ezután titkos szavazással megválasztotta az új vezetőség­et, amely a következő: Elnök: Nardai János, titkár: Terján Zoltán, jegyző: Kolláth János, pénztáros: Skáfár József, ellenőrök: Magyar Sándor és Pallosy Lajos, választmányi ta­gok: Kocsis Pál, Jagodics Jó­zsef, Lukács Kálmán, Rácz Jó­zsef és Erdélyi József. Terján Zoltán titkár beje­lentette, hogy a helyi szervezet a szombathelyi és a környéki munkanélküli molnárok részé­re eddig több mint 400 forintot gyűjtött.­­ Megszavazta­ a köz­gyűlés, hogy a görögországi gyermek­ek részére 60 forintot, az árvízkárosultak részére ugyancsak 60 forintot juttatnak el. A vönöcki asszonyok az árvízkárosultakért A vönöcki MNDSz asszonyai már hónapok óta a" magyar demokráciá­hoz illő jó szociális "munkát végez­nek. Csoportjuk a szegényebb sorsú asszonyokból tevődik össze és mint mondják, ők érzik a legjobban, mi­lyen nehéz a nincs és ezért kétsze­res lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy a szegény nincsteleneknek se­gíteni tudjanak.­­ Legutóbb az árvízsújtotta lakos­ság számára indítottak gyűjtést, melynek eredménye 40 kg liszt, 70 kg bab, 60 kg­ burgonya, zsír, cu­kor, 120 tojás és 61 forint. Az össze­gyűjtött holmik elszállítása a na­pokban megtörténik és a vönöcki MNDSz asszonyok gyűjtése biztosan sok károsult ember számára nyújt majd egy kis segítséget. Anyakönyvi hírek Születések: Doma József és Németh Rozália fiú, — Janizsó Miklós és Németh Margit leány, — Dobos Pál és Dom­ján Mária­­leány, — Szeneczey István és Orbán Ilona fiú, — Tóth Gyula és Németh Rozália fiú, — Nagy Lajos és Szanyi Anna leány, — Kátai István és Molnár Má­ria leány, — Fogl László és,Né­meth Ilona fiú, — Jutasi Fe­renc és Bloss Gabriella leány, — Németh Károly és Horvay Mária fiú, — Tiborcz Antal és Söptei Mária házasságából fiú­gyermek született. "v . Házasságkötések: Tölgyes Gyula Obridál Erzsébettel, —­­Torma Béla Kolompár Francis­kával, — Taplán Ferenc Si­mon Katalinnal, — Horváth Jó­zsef Kozma­ Juliannával kötött házasságot. Halálozások: Bangó József 38 éves, Zsiga Erzsébet 9 éves, Gödöcs János 53 éves, Kovács Mária 54 éves, Papp József 77 éves, özv. Szvoboda Kálmánné 79 év­es, Gorbács István 59 éves, Heckenast János 52 éves és Horváth Gyula 23 éves korá­ban hunyt el. 1 SZABAD VASMEGY *Szerda, 1948. február 4. ■■■ II III HI ——■ A Szovjetunió katonái segítenek a veszélyben A Rába által veszélyeztetett területek megsegítésére készen állnak az orosz műszaki alakulatok Az enyhe időjárás következ­tében olvadás állott be és a Rá­bát a múlt héten erősen fel­duzzasztotta. A megáradt folyó Csörötneknél elszakította a villanytelep rőzsegátját, mely azonban komolyabb károkat nem okozott és már meg is in­dult a helyreállítási munkálat. Az államépítészeti hivataltól nyert értesülésünk szerint a Rába Szentgotthárdtól kezdve apad és két-három napig nem fenyeget az áradás veszélye. A tavaszi áradásokkal kap­csolatban Voroncov őrnagy, orosz városparancsnok felaján­lotta műszaki alakulatainak se­gítségét. Voroncov őrnagy elv­­társat felkerestük a parancs­nokságon, hogy köszönetet mondjunk készséges segítség­­nyújtásáért. " — Nekünk, a Szovjetunió ka­tonáinak — mondotta — köte­lességünk mindenütt segíteni, ahol veszély fenyeget. — Ezért a Vas megyét fenyegető árvíz­, veszély ellen is készek vagyunk a legteljesebb segítséget nyújta­ni, hogy megelőzzük a felesle­ges anyagi károkat és az eset­leges emberáldozatokat. Még élénk emlékezetünkben él a vasiaknak az a küzdelem, amit tavaly folytattak önfelál­dozó módon az orosz műszaki alakulatok az árvíz ellen. Segít­ségük nélkül katasztrofális ká­rokat szenvedtek volna hídjaink és falvaink. Csak a tavalyi hősi munkájuk figyelembe vételével érthetjük meg igazán, hogy mi­lyen megnyugtató Voroncov őr­nagy, városparancsnok elvtárs által felajánlott segítség. I 1 Még rája, meg rája, duplán adunk máma Pillanatfelvételek a keddi országos vásár piaci árusairól­ ­Békebeli hangvat, nagy forgalom, nyüzsgés, forgás,­ kiabálás, licitálás, hangulat, jókedv, nagyszerű idő, ez jellemezte a tegnapi szombathelyi or­szágos vásárt, ahol nemcsak a forga­lom volt nagy, de az emberek is ki-ki nyitották pénztárcájukat, a falusiak a fehér zsebkendőt­ és a lengyellári­­sokat, hogy „vásárfiát­­ vegyenek az otthonmaradt gyerekeknek. A cukros­ sátraknál volt a legna­gyobb forgalom. Egy forintért aján­lották a per­g­ament.pespirba csomagolt kr­ot, az édes törökmézet, a csoko­ládét és a mézeskalács-szivet. Egy forintért lehetett venni egy ,,stanec~ li° kevert­ cukrot, édeset, savanyút, erőset és malátást. Nem is beszélve a hangzavarról. „Ide jöjjenek emberek, —­ harsog szüntelen az egyik árus. — Itt nin­csen karaván és b­anavász. Siacukrot adunk máma, cukrot a javából. Még rája, még rája, duplám adunk min,­­lenből máma”. A szentmártoni tmfikosbódé mel­lett sátor. Asztalán gramofon, szól a zene. Kövér kikiáltó, jellegzetes alak­ja az országos­ vásároknak. ,,Barn-sipja,. A világ legolcsóbb le­gjobb hangszere. Ezt vegyék, vigyék és fújják. Három perc alatt mindenki megtanulhatja. Hallgasson el minden­ki, idejöjjön aki ép, szép és szereti a muzsikát. Vastag ember gyűrű veszi hamar­o­­san körül a sátort. Különösen a fia­talság. A vásár zsivaját ezen a kis helyen elnyomja a gramofon és a „Faun-síp" vegu­es, helyenkint hamis vijjogása. Az embereket nem zavar­ja. Veszik a sípokat, kifizetik, s m­ár kezdik is a tanulást. Nem nagyon megy a dolog, de mégis megéri. El­végre egy forintért két sípot és egy használati utaslást is adtak... Egy forintért adják a cukorkák mellett a durrogtató port, a robbanó ceruzát, az ugráló szőrös majmot, három darab főzőkanalat, az edény­­tisztító villámport,­­ és még számos fel nem sorolható vásári játékot. Egy forintért­ megmondták a múltat, je­­lent és jövőt, sőt ráadásul még fény­képét is megkaptad annak, akire gon­doltál akkor, amikor igyekeztél a jö­­vödbe nézni. Itt a leányzók voltak túlsúlyban, nem sajnálták a forintot, de elképedve nézték a kissé homályos fényképet és fejüket csóválva kérdez­ték: — Fiú, vagy lány? Az­­országos vásár elmúlik, nekik pedig lesz idejük a­ titkot megfejteni. A bútorkereskedők, a cipészek és ruhakereskedők, a játék­kereskedők és mindenki, alá csak valamely por­tékát is kirakott a tegnapi vásáron, nem panaszkodott. A nagy forgalom vitte ugyan az árvízat, de hozta a hasznot. Csillogott az emberek szeme, "az eladóké és a vásárlóké egyaránt. Nyugodtan írhatjuk, hogy ez az év jól kezdődött a vásári árusoknak és az embereknek egyaránt De azoknak a Mák vásárfiát kaptá­k, mert ez vit­­tál m­ár nem festettcuk­or, műkroszos ruhák és cipők, bádogból készült­ bugyli-bicskák, hanem békebeli aján­dékok jutottak a megajándékozottak­nak. Az esti szürkületben már csak imittu­mot csomagoltak a kereske­dők. Ott, ahol délután még gazdag, árukkal és cukorkáikkal megrakott sátrak várták a vevőket, este már csak­­az elszórt papírok, sátornyomok maradtak. Két apró srác gyufával világította meg ezeket a hetekeit. Kerestek és számoltak: — Egy forintos, Jiussfiléres, —• idenézz, új ötfilléres! Negyedóra hosszat figyeltem őket. Közel 7 forintot szedtek össze a földé­röl. Vásárfiát nem kaptak, de a talált pénzen mindezt az üzletben is meg tudják venni. Neki?­ is jó országos vásárjuk volt ez egyszer. (gy). HIRTELEN HALÁL A VASÚT­ÁLLOMÁSON Dublecz Jenő várföldei, 49 éves gazdálkodót, aki a szombathelyi közkórházban állott hosszabb ideig orvosi kezelés alatt, rokonai ked­den reggel haza akarták szállítani falujába. A gazdálkodó a vasútállo­máson hirtelen rosszul lett és per­ceken belül meghalt. A kiszállott rendőri bizottság megállapította, hogy Dublecz halálát súlyos tüdő­­tuberkulózis által okozott szívbénu­­­­lás okozta.

Next