Szabad Vasutas, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

Most történt a ta, hanem hólabdaként maga előtt görgette. Egyáltalán: a MÁV-nál semmilyen probléma nem került felszámolásra azok közül, amelyek már a rendszerváltás előtt is problémák voltak. Sőt, a problémák csak szaporodtak és súlyosbodtak. A vasutas­­ságnak még az a vigasza sincs meg, hogy a MÁV-nál legalább demokrácia van, mert­hogy még az sincs. És ez az, amelyet már nem lehet az államháztartás kifosztott helyzetével magyarázni. Többek vél­­e­­­ménye szerint egy demokratikus berendez­kedésű MÁV sok milliárd forinttal hatéko­nyabban működne. 1992 minden bizonnyal a vasutasság új eszközökkel való megsarcolásának, az eg­zisztenciális biztonság megrendülésének, illetve megszűnésének éve lesz. Nem ne­héz előre látni a következményeket: vasutassztrájkok, később nem pótolható menet-, fuvar­díj-bevételkiesések, és ezzel veszteségnö­vekedések, újabb, vasutasságot érzékenyen érintő intézkedések (tervezettől elmaradó bérkifi­zetés, jóléti-szociális ellátás, a tervezettet meghaladó létszámleépítés stb.), amely újabb impulzust adhat a sztrájkhullám­nak. A MÁV drasztikus létszámleépítésé­nek megkezdése tehát elkerülhetetlen. El­lenben ez sem fog menni újabb költségve­tési források bevonása nélkül. Ezeknek biztosítása egyébként a kormányzatnak egyben erkölcsi kötelessége is. A kormány választottja ugyanis a jelenlegi MÁV-ve­­zetés, és nem a vasutasságé. Sőt. Az 1990. évi vezérigazgatói posztra kiírt pályázatok elbírálásánál a vasutasság döntő többségét képviselő vasutas-szakszervezetek ellen­­véleményüket egyértelműen megfogal­mazták, amit a tárca sajnos maradéktalanul figyelmen kívül hagyott. Mint utólag kide­rült, komoly erkölcsi tőkét szolgáltatott ez­zel a vasutas-szakszervezetek számára. Tudomásul kell venni: a kormánynak joga van kinevezni a MÁV élére akit csak akar, de nincs joga a vasutasságot rosszabb helyzetbe sodorni az „objektív” nehézsé­gek által indokoltnál. Elmozdulás a holtpontról A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszer­vezete 1992. január 28-án rendkívüli or­szágos választmányi ülést tartott, mely­nek alapvető célja volt felhatalmazással ellátni a VDSZSZ tárgyalódelegációját az 1992. évre érvényes Kollektív Szerződés megkötésére - az eddig elért eredmé­nyek lehetséges megőrzésének végső határáig. A Kollektív Szerződés megkötésével életbe lép az alábbi bérmegáállapodás is, hasonlóan a VDSZSZ tagok körében már közreadott egységes bértarifa táblázat­hoz. Az 1992. február 1-től érvénybe lépő egységes bértarifa rendszer létrejötte vasúttörténeti jelentőséggel bír A VDSZSZ e bértarifarendszer mint­egy másfél évig tartó kidolgozásában el­ismerten úttörő szerepet vállalt magára. Megállapodás A Magyar Államvasutak, mint mun­káltató és alulírott munkavállalói érdek­képviseleti szervezetek az 1992. évi át­lagbérfejlesztés tárgyában, az alábbiak­ban állapodnak meg: 1. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak részére vállalati szinten, éves átlag­ban 22%-os mértékű átlagbérnöve­kedést kell biztosítani. Az átlagbérnövekedés bázis szintű (1991. évi) foglalkoztatási szinttel tel­jesül. A foglalkoztatási szint változá­sa (csökkenése) esetén az átlagbér fejlődés garantált mértéke 19%. 2. A tárgyévi gazdálkodás során az alap­bér­függő bérelemek bértömege bá­zis szinten marad, ezzel a bérszerke­zet az alapbérarány javára módosul. 3. A bérfejlesztés bérigényét két forrás biztosítja: — bértömeg növekmény és — létszámcsökkentés felszabaduló bére. A létszámcsökkentés mértéke válla­lati átlagban 10%. 4. A bérfejlesztési keretösszeg felhasz­nálásánál a felek­­ „A vasutas dolgo­zók besorolási és alapbérrendszer­­­ének elfogadása, és minden dolgozó tényleges besorolása után­­ állapod­nak meg. 5. A bérfejlesztés időpontja 1992. február 1 -je. Január hónapja a ténylegesen kifizetett bér, valamint az új alapbér, és a megváltozott mértékekkel elszá­molt bérpótlékok együttes összege közötti különbözet megilleti a dolgo­zót. 6. A bérfejlesztés összegét a február havi munkabérrel­­ 1992. március 12-én de legkésőbb 1992. március 30-ig kell kifizetni. 7. Az 5-6. pont feltételei akkor teljesül­nek, ha jelen megállapodással egyi­­dőben a „Vasutas dolgozók besorolá­si és alapbérrendszere" elfogadásra kerül, valamint az 1992. évi Kollektív Szerződést a felek legkésőbb 1992. január hó 31-ig megkötik. Budapest, 1992. január 15. ITF-tagok vagyunk! Az International Transport Wor­kers’ Federation (Szállítási Dolgozók Nemzetközi Szakszervezete) 1992. január elsejével felvette tagjai sorába a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszer­vezetét. A többmillió dolgozót tömörítő szakszervezeti szövetségnek a hajó­sok és a repülő-műszakiak után a VDSZSZ a harmadik magyar tagja. Kommentár nélkül Előterjesztés a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek részére Tárgy: 1992. évi bér- és foglalkoztatáspolitikai koncepció Készítette: Munkaügyi és Humánpolitikai Főosztály Budapest, 1992. január 7.______________________ Teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámterve szakszolgálati bontásban 1992. évre Megnevezés 199 °.­évi nyttó Csökkentés mértéke 19­ vévi Üzemvitel 46.456 43.450 -8 -3 480 39.970 Gépészet 34.935 32.670 -10 -3.270 29.400 Ép. ésPft. 23.069 21.250 -1,5 -3.090 18.160 Távközlés 5.565 5.240 -8 -420 4.820 Anyaggazd. 3.721 3.440 -10 -340 3.100 Ig. Központ 4.368 4.160 -10 -420 3.740 Közgazd. 1.642 1.480 -10 -150 1.330 Munkaügy 1.859 1.610 -10 -160 1.450 MÁVÖSSZES 121.615 113.300 1­­10 -11.330 101.970

Next