Szabad Vasutas, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Szakszervezeti életünkből: Tetszetős külső forma, egy kedves női arc, a hölgy kezében karácsonyi csokor, “Boldog karácsonyt minden vsutasnak”. Ez a MÁV Rt. folyóirata, a Vasút Világa 1993. december havi számának címlapja. A mosolygó női arc mögött az l. számozott oldalon a cím is megható: “Az állam szereti vasútját” Az interjú felvezetése azonban már enyhén szólva kevésbé. Tisztelt Dr. Horváth K. József! (Ő a riporter) Az interjút olvasván nem gondolom Önről, hogy ismeretek hiányában - tudatlanságban - szenvedne, amikor így kezdi: "Elmaradt a vasutassztrájk. (...) A kompromisszum keresésében Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és Papp Pál a Vasutasok Szakszervezetének elnöke járt az élet, mintegy megteremtve a kereteket arra, hogy a többi vasúti érdekképviselet is közelebb jusson a sztrájkveszély megszűnését se Riporter a pácban avagy a “VSZ-bomba” utórezgése lentő, általuk is elfogadható megoldáshoz.” Kérem, ne értsen félre. Nem irigyelnénk mi Papp úrtól a “babért”, ha lenne. De hát e tekintetben éppen, hogy nincs neki. Az, hogy az ellenérdekelt tulajdonost, a minisztert Ön hogy minősíti, s mi hogy értékeljük a miniszteri megnyilvánulást, ez kevésbé lényeges most. Papp Pál “élenjáró” minősítése az ön részéről megdöbbentő. Nem pusztán saját szervezete, de sok más hazai és nemzetközi szervezet is elítélte Papp Pál áruló magatartását. Mert, mint az a VDSzSz sajtónyilatkozatában is megjelent: “a külön paktummal a szakszervezeti mozgalomban példátlan módon felrúgta a MÁV-nál működő öt szakszervezetnek a vasutasság érdekében elhatározott közös fellépését...”, s “aláírását megtagadva, a vasutasságot elárulva visszalépett a közösen megfogalmazott követelésektől”. Természetesen e cikkben most elsősorban az Ön értékítéletéről van szó. “Végzetes” hibába ne essek, megnéztem a Magyar Értelmező Kéziszótárt: “Az élen jár.” azaz “Közös tevékenységben , versenyben a vezető hely”-en van. Az én értékrendem szerint Papp úr “kiugrott” a közös tevékenységből - “Katát táncba vitték...” - tehát éppen, hogy nem járt az élen. Jóhiszeműen tételezzem fel Önről, hogy az ön részéről e kifejezés puszta “tollbotlás” volt? Kész vagyok erre, ehhez azonban előbb tisztáznia illenék magát, különben Ön marad a pácban. Több kollégámmal egyetemben az maradna meg szép emlékezetünkben Önről, hogy Ön az az újságíró, aki képes arra - ha épp “úri szeszélye” azt diktálja hogy csábítóan mosolygó női arc mögött szégyenből erényt kovácsoljon-tudná ezt a kockázatot vállalni? Lukácsi Bálint VDSZSZ TANFOLYAM ZÁHONYBAN A VDSzSz 1993. november 26-28-i ÜL Kongresszusán elfogadott Programjában a “Szervezeti működés” címszó alatt a következő iránymutatás áll: “meghatározott képzési tematika alapján fokozzuk tisztviselőink képzését”. Olvasóinknak, tagjainknak örömmel számolunk be arról, hogy a képzési program 1993. december 16-17-ével beindult. A szakszervezeti tisztségviselő tanfolyam megszervezésére - a már korábban jelzett tagsági igénynek megfelelően - Záhonyban került sor. Hiába a szakszervezet, ha a tisztségviselők nem ismerik pontosan jogosítványaikat, ill. ezek alkalmazási lehetőségeit a munkáltatás különböző szintjein. Nos, a LIGA anyagi támogatásával lebonyolított kétnapos tanfolyam ebben nyújtotta a legnagyobb segítséget. A résztvevő mintegy 30 fő részére a LIGA Akadémia részéről Kende Ágnes, Dr. Szebehelyi Klára és Zsovár Ágnes tartották a csoportos foglalkozásokat. Erről a “csoportos” oktatási módszerről itt is bebizonyosodot, hogy a szokványos, ún. “előadásos” formánál hatékonyabban képes a ismeretek közvetítésére, arról nem is beszélve, hogy ezáltal maguk a résztvevők is jobban megismerhetik egymást, ami a jövőbeli szakszervezeti munkakapcsolatoknak szintén az csak előnyére válhat. A VDSzSz részéről Enzsöl Róbert érdekvédelmi alelnök tartott foglalkozást. Itt tartjuk fontosnak megjegyezni azt is, hogy szakértői szinten már elkészült a VDSzSz MÁV Rt. 1994. évi képzési koncepcióterve. Elkészítés alatt áll továbbá egy olyan kiadványunk is, amely a vezérigazgatótól az egyes szolgálati helyek vezetőiig bezárólag tartalmazza a munkáltató szinteknek megfelelő hatásköröket, ahol a szakszervezet különböző súlyú szakszervezeti jogosítványaival a tagság érdekeinek megfelelően be tud kapcsolódni a döntési pontokhoz. Meggyőződésem, hogy mindezekkel a lépésekkel a VDSzSz még tovább tudja növelni hitelét a vasúti dolgozók körében, s ezáltal nem csupán szakszervezetünk támogatottsága, tagsága növekszik, de példaként szolgálhat más vállalatok érdekvédelmi szervezetei, munkavállalói részére is az országban. Kiss György