Szabad Vasutas, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

A vasút háza tájáról a "TrenttriMef" 11 lin­íchini Hatvan Vontatási Főnökségen bizonyára már csak maga a vontatási főnök nincs tisztában azzal, hogy szakmai és emberi felkészültsége mennyire nem felel meg a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Pedig hát többen is megmondták neki "változtatni vagy menni kéne főnök úr..." - ő azonban egyiket sem tette. Gondolhatta magában: nincs az a rendszerváltás, ami "überelni" képes a régi szlogent. Tudniillik, hogy: az 1. sz pont szerint: "A főnöknek mindig igaza van!", s a 2. sz. porti szerint pedig: "Ha netán mégsem lenne igaza, akkor életbe lép az 1. sz pont!" - némi osztályvezetői segédlettel A vontatási főnök bemutatására valószínűleg ki-ki el tudná mondani a maga kis történetét, én azonban mint szakszervezeti tisztségviselő csu­pán egyetlen momentumot említenék. Mint az tudomásomra jutott despota őurasága egyszerűen semmibe veszi a szakszervezeteket, s bizonyára magában azt véli: "Csak hadd szaporodjanak, s marják egymást, így aztán még biztosabban trónolhatok tovább a helyemen." Tehát a vonta­tási főnök az egyes szakszervezetekkel semmi­lyen érdemi kapcsolat kiépítésére nem mutatott készséget a létrejöttük óta, s nem biztosította működésükhöz a törvényben előírt keretfeltéte­leket sem. A vontatási főnök azonban - most már sok jel utal erre - elszámította magát. 1994. őszére az elégedetlenség a tetőfokára hágott. "Betelt a pohár", s az egymással addig rivalizáló szakszer­vezetek (Pl.: VDSzSz-VSZ) felismerve a közös érdekeket, bízva az egységes fellépés eredmé­nyében, félretették sérelmeiket. Valamennyi ott működő, munkavállalókat képviselő szén’ (MOSZ, VDSzSz, VSZ és az ÜT részéről) egyetértett abban, hogy a hatvani vontatási főnök alkalmatlan feladatának ellátására. S megtették, mit már rég meg kellett volna ten­niük: egyeztetés kértek. Az egyik egyeztetésen személyesen is volt szerencsém meggyőződni arról, hogy ez a "derék főnök", úgy néhány évtizeddel ezelőtti idők terméke, mikoris valós munkavállalói érdekvédelemnek még a nyoma sem volt, s ha valaki jó fiú volt a pártban, akkor élhetett az ellenvéleményt nem tűrő parancsu­ralmi stílussal Persze az, hogy ez a főnök nekem mennyire lett ellenszenves ismeretségünk kapcsán, úgy gondolom, ez csupán egy dolog, s nem igazán ez a lényeges most. Az ügy sokkal messzebbre vezet, hiszen a hatvani vezető magabiztosságának okát, az őt kinevező Budapesti Gépészeti Osztály osztályve­zetőjénél kell keresni, név szerint: Teke Berta­lannál. Teke Bertalan bizonyára úgy gondolhatta, hogy az egyeztetésen jól "sárba döngöli" a tiszt­ségviselőket, s aztán mossa kezeit és elmond­hatja: ő igazán megtett mindent... Az egységes szakszervezeti illetve ÜT fellépés és az érvek és a konkrétumok hallatán azonban Teke Bertalan hajlott arra, amit a szakszerveze­tek javasoltak számára, s amit egyébként minden tisztességes, kinevezői jogkörrel rendelkező vezető így is tesz. A "csodaszer"-t mindazonáltal előírja a 48/1992. MÁV Értesítőben lehozott 87/92. sz. MF. sz. utasítás is. Arról van tehát szó, hogy a hatvani vontatási főnök megbízatása 1994. december 31-én lejár, s az említett utasítás is "melegen" ajánlja a munkakör pályáztatás útján történő betöltését. "A vezetői munkakörök betöltése szempont­jából figyelembe vehető dolgozók szám­ának emelése és tehetségek felszínre hozása érdeké­ben a vezetői munkaköröket lehetőleg pályázat útján kell betölteni Pályázat útján nem vezetői munkakörök is betölthetőek, a MÁ­V vezérigazgatója s. k." Elgondolkodtató: Vajon Teke úr miért látta úgy, hogy itt nincs lehetőség? Kedves Olvasóink! Kollégák! Ha egy mun­kakör betöltésére több pályázat érkezik, azt egy bizottság meghatározott alkalmassági kritériu­mok szerint bírálja el, s rangsorolja a figyelembe vehető pályázókat. Szempont pl., hogy ki milyen megfelelő képzett­séggel rendelkezik, tud-e gazdasági hasznot produkálni a MÁV Rt.-nek, milyen viszonyt kíván kialakítani a munkavállalókkal, milyen munkavégzési, illetve munkaügyi kereteket céloz meg, stb. De úgy gondolom nem lehet szempont, hogy ki milyen vakon és szolgai módon hajt végre egy osztályvezetőtől kapott ukázt stb. Természetesen senki nem vitatja az osztályve­zető kinevezési jogát, de blamás - és meglehető­sen nagy kockázat a kinevező részére - olyan pályázót kinevezni, akit ez a pályázat elbíráló bizottság hátrasorolt.­­Bár hozzáteszem, hogy az osztályvezetőnek elég nagy a befolyása a bizott­ságokban. Ezek után lehetne gondolni, hogy "Happy end" jön. De nem, nem... Ez itt még mindig csak a MÁV, nem pedig a MÁV Rt... Szóval Tőke Bertalan megmutatta, ki az úr a háznál. Nem hogy pályázatot nem írt ki­­ vala­mennyi érdekképviselet szorgalmazására - ha­nem ráadásul ugyanazt a Hanti urat nevezte ki továbbra is vontatási főnöknek. Csakhogy ez esetben baj van. Nagy baj. Hi­szen hiába az egyeztetések, hiába az egység, ha a kinevező szilárd és ő megmutatja... Persze mindez újabb kérdéseket vet fel a munka világában a vasúton: kinek jó ez a nyakasság, ez a görcsös trónőrizet. Szalmaláng volt hát mégis Teke úr látszólagos hajlandósága a vontatási főnök munkakörének pályáztatással történő betöltésére. Egyszerűen lesöpörte mintegy 400 munkavállaló véleményét. S hogy ez a helyzet milyen további feszültségeket indukál, s milyen további tettekre sarkall, azt nem tudom s nem is akarom kívülről befolyásolni. (Nehéz is lenne, hisz szakszervezetünknek az említett főnök még mindig nem biztosított telefont!) Történetünk pillanatnyilag véget ért. Mindez azonban csak inogó székek mozdulatlansága, s vasutas munkavállalók ezreinek jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy Hatvanban, s vala­mennyi Hatvanhoz hasonló szolgálati helyen arra alkalmas vezetők irányítsanak emberi méltósá­gukra adó felnőtt embereket. Igenis be fogjuk követelni az ígéreteket, mit a MÁV RL felső vezetésétől újfent lehet hallani Nevezetesen, hogy a különböző szintű munkáltatói jogkört gyakorló beosztásokra kinevezések előtt az idézett utasítás szellemének megfelelően pályáza­tokat írnak ki és törekednek a legalkalmasabb személyek kiválasztására. Kutatjuk az okát, hogy az osztályvezető miért nem így járt el. Tudomásunk szerint azonban ezt most már nemcsak mi tesszük, a "gyengéd szá­lak" keresőiről már tudunk a főosztályon is... Bízunk abban, hogy az immáron, a több irányból beindult "régészeti" munka, végre meg is hozza eredményét. Gelencsér László a VDSzSz MÁV­ Rt. Gépészeti Szakágának vezető ügyvivője­ ­ maEW A címben feltett kérdésre Alföldi László állomásfő­nök és Mészáros László kereskedelmi állomásfőnök-helyettes urak­tól érdeklődtünk­­ a Józsefvárosi Pályaudvaron - miért késnek a konténerek? - 1989-1990-ben zuhanásszerűen lecsökkent a pályaudvar for­galma, ezért a távozó munkatársaink helyére nem vettünk fel új dolgozókat, így most a jelentősen megnövekedett forgalomban min­den vasutasra rengeteg feladat hárul. Hála a szállítmányozóknak, az elmúlt két évben újraéledt a konténerforgalom. 1994. október elseje óta visszatértünk a korábban szüneteltetett folyamatos kiszolgálásra, de önmagában ez az intézkedés még nem oldja meg a problémát. Szükség van a szállítmányozókkal való folyamatos kapcsolattartásra, a kérések kiküszöböléséhez elengedhetetlen a velük való együtt­működés. Sajnos sokan vannak, akik késve viszik el az érkezett küldeményeket, ezért van a zsúfoltság, és ebből is adódhat késés. késéseknek, hogy a korábbi forgalomcsökkenések miatt több belföldi viszonylatú konténervonat kimaradt a menetrendből. Az sem tagadható, hogy vannak olyan forgalmaink, amelyek üzleti megfontolásból élveznek elsőbbséget, és ezek a fellendült forgalomban más küldemények késéséhez vezethetnek. Természetesen azon vagyunk, hogy maradéktalanul meg tudjunk felelni az elvárásoknak. A MÁV felső vezetése is jól ismeri a nehézségeinket és nem tétlenkedik. Folyamatban van a pályaudvarunk korszerűsítése, új gépeket is kaptunk a közelmúltban. Rövidesen megoldódik a folyamatos vámkezelés a pályaudvaron és a konténerkövető számítógéprendszerünk is segíti az ügyfeleink magasabb szintű kiszolgálását. - Mondták el az állomás vezetői. Sárközi Ilona Hírt késnek a terasiifilm!Másik oka az előforduló

Next