Szabad Vasutas, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
A vasút háza tájáról a "TrenttriMef" 11 liníchini Hatvan Vontatási Főnökségen bizonyára már csak maga a vontatási főnök nincs tisztában azzal, hogy szakmai és emberi felkészültsége mennyire nem felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek. Pedig hát többen is megmondták neki "változtatni vagy menni kéne főnök úr..." - ő azonban egyiket sem tette. Gondolhatta magában: nincs az a rendszerváltás, ami "überelni" képes a régi szlogent. Tudniillik, hogy: az 1. sz pont szerint: "A főnöknek mindig igaza van!", s a 2. sz. porti szerint pedig: "Ha netán mégsem lenne igaza, akkor életbe lép az 1. sz pont!" - némi osztályvezetői segédlettel A vontatási főnök bemutatására valószínűleg ki-ki el tudná mondani a maga kis történetét, én azonban mint szakszervezeti tisztségviselő csupán egyetlen momentumot említenék. Mint az tudomásomra jutott despota őurasága egyszerűen semmibe veszi a szakszervezeteket, s bizonyára magában azt véli: "Csak hadd szaporodjanak, s marják egymást, így aztán még biztosabban trónolhatok tovább a helyemen." Tehát a vontatási főnök az egyes szakszervezetekkel semmilyen érdemi kapcsolat kiépítésére nem mutatott készséget a létrejöttük óta, s nem biztosította működésükhöz a törvényben előírt keretfeltételeket sem. A vontatási főnök azonban - most már sok jel utal erre - elszámította magát. 1994. őszére az elégedetlenség a tetőfokára hágott. "Betelt a pohár", s az egymással addig rivalizáló szakszervezetek (Pl.: VDSzSz-VSZ) felismerve a közös érdekeket, bízva az egységes fellépés eredményében, félretették sérelmeiket. Valamennyi ott működő, munkavállalókat képviselő szén’ (MOSZ, VDSzSz, VSZ és az ÜT részéről) egyetértett abban, hogy a hatvani vontatási főnök alkalmatlan feladatának ellátására. S megtették, mit már rég meg kellett volna tenniük: egyeztetés kértek. Az egyik egyeztetésen személyesen is volt szerencsém meggyőződni arról, hogy ez a "derék főnök", úgy néhány évtizeddel ezelőtti idők terméke, mikoris valós munkavállalói érdekvédelemnek még a nyoma sem volt, s ha valaki jó fiú volt a pártban, akkor élhetett az ellenvéleményt nem tűrő parancsuralmi stílussal Persze az, hogy ez a főnök nekem mennyire lett ellenszenves ismeretségünk kapcsán, úgy gondolom, ez csupán egy dolog, s nem igazán ez a lényeges most. Az ügy sokkal messzebbre vezet, hiszen a hatvani vezető magabiztosságának okát, az őt kinevező Budapesti Gépészeti Osztály osztályvezetőjénél kell keresni, név szerint: Teke Bertalannál. Teke Bertalan bizonyára úgy gondolhatta, hogy az egyeztetésen jól "sárba döngöli" a tisztségviselőket, s aztán mossa kezeit és elmondhatja: ő igazán megtett mindent... Az egységes szakszervezeti illetve ÜT fellépés és az érvek és a konkrétumok hallatán azonban Teke Bertalan hajlott arra, amit a szakszervezetek javasoltak számára, s amit egyébként minden tisztességes, kinevezői jogkörrel rendelkező vezető így is tesz. A "csodaszer"-t mindazonáltal előírja a 48/1992. MÁV Értesítőben lehozott 87/92. sz. MF. sz. utasítás is. Arról van tehát szó, hogy a hatvani vontatási főnök megbízatása 1994. december 31-én lejár, s az említett utasítás is "melegen" ajánlja a munkakör pályáztatás útján történő betöltését. "A vezetői munkakörök betöltése szempontjából figyelembe vehető dolgozók számának emelése és tehetségek felszínre hozása érdekében a vezetői munkaköröket lehetőleg pályázat útján kell betölteni Pályázat útján nem vezetői munkakörök is betölthetőek, a MÁV vezérigazgatója s. k." Elgondolkodtató: Vajon Teke úr miért látta úgy, hogy itt nincs lehetőség? Kedves Olvasóink! Kollégák! Ha egy munkakör betöltésére több pályázat érkezik, azt egy bizottság meghatározott alkalmassági kritériumok szerint bírálja el, s rangsorolja a figyelembe vehető pályázókat. Szempont pl., hogy ki milyen megfelelő képzettséggel rendelkezik, tud-e gazdasági hasznot produkálni a MÁV Rt.-nek, milyen viszonyt kíván kialakítani a munkavállalókkal, milyen munkavégzési, illetve munkaügyi kereteket céloz meg, stb. De úgy gondolom nem lehet szempont, hogy ki milyen vakon és szolgai módon hajt végre egy osztályvezetőtől kapott ukázt stb. Természetesen senki nem vitatja az osztályvezető kinevezési jogát, de blamás - és meglehetősen nagy kockázat a kinevező részére - olyan pályázót kinevezni, akit ez a pályázat elbíráló bizottság hátrasorolt.Bár hozzáteszem, hogy az osztályvezetőnek elég nagy a befolyása a bizottságokban. Ezek után lehetne gondolni, hogy "Happy end" jön. De nem, nem... Ez itt még mindig csak a MÁV, nem pedig a MÁV Rt... Szóval Tőke Bertalan megmutatta, ki az úr a háznál. Nem hogy pályázatot nem írt ki valamennyi érdekképviselet szorgalmazására - hanem ráadásul ugyanazt a Hanti urat nevezte ki továbbra is vontatási főnöknek. Csakhogy ez esetben baj van. Nagy baj. Hiszen hiába az egyeztetések, hiába az egység, ha a kinevező szilárd és ő megmutatja... Persze mindez újabb kérdéseket vet fel a munka világában a vasúton: kinek jó ez a nyakasság, ez a görcsös trónőrizet. Szalmaláng volt hát mégis Teke úr látszólagos hajlandósága a vontatási főnök munkakörének pályáztatással történő betöltésére. Egyszerűen lesöpörte mintegy 400 munkavállaló véleményét. S hogy ez a helyzet milyen további feszültségeket indukál, s milyen további tettekre sarkall, azt nem tudom s nem is akarom kívülről befolyásolni. (Nehéz is lenne, hisz szakszervezetünknek az említett főnök még mindig nem biztosított telefont!) Történetünk pillanatnyilag véget ért. Mindez azonban csak inogó székek mozdulatlansága, s vasutas munkavállalók ezreinek jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy Hatvanban, s valamennyi Hatvanhoz hasonló szolgálati helyen arra alkalmas vezetők irányítsanak emberi méltóságukra adó felnőtt embereket. Igenis be fogjuk követelni az ígéreteket, mit a MÁV RL felső vezetésétől újfent lehet hallani Nevezetesen, hogy a különböző szintű munkáltatói jogkört gyakorló beosztásokra kinevezések előtt az idézett utasítás szellemének megfelelően pályázatokat írnak ki és törekednek a legalkalmasabb személyek kiválasztására. Kutatjuk az okát, hogy az osztályvezető miért nem így járt el. Tudomásunk szerint azonban ezt most már nemcsak mi tesszük, a "gyengéd szálak" keresőiről már tudunk a főosztályon is... Bízunk abban, hogy az immáron, a több irányból beindult "régészeti" munka, végre meg is hozza eredményét. Gelencsér László a VDSzSz MÁV Rt. Gépészeti Szakágának vezető ügyvivője maEW A címben feltett kérdésre Alföldi László állomásfőnök és Mészáros László kereskedelmi állomásfőnök-helyettes uraktól érdeklődtünk a Józsefvárosi Pályaudvaron - miért késnek a konténerek? - 1989-1990-ben zuhanásszerűen lecsökkent a pályaudvar forgalma, ezért a távozó munkatársaink helyére nem vettünk fel új dolgozókat, így most a jelentősen megnövekedett forgalomban minden vasutasra rengeteg feladat hárul. Hála a szállítmányozóknak, az elmúlt két évben újraéledt a konténerforgalom. 1994. október elseje óta visszatértünk a korábban szüneteltetett folyamatos kiszolgálásra, de önmagában ez az intézkedés még nem oldja meg a problémát. Szükség van a szállítmányozókkal való folyamatos kapcsolattartásra, a kérések kiküszöböléséhez elengedhetetlen a velük való együttműködés. Sajnos sokan vannak, akik késve viszik el az érkezett küldeményeket, ezért van a zsúfoltság, és ebből is adódhat késés. késéseknek, hogy a korábbi forgalomcsökkenések miatt több belföldi viszonylatú konténervonat kimaradt a menetrendből. Az sem tagadható, hogy vannak olyan forgalmaink, amelyek üzleti megfontolásból élveznek elsőbbséget, és ezek a fellendült forgalomban más küldemények késéséhez vezethetnek. Természetesen azon vagyunk, hogy maradéktalanul meg tudjunk felelni az elvárásoknak. A MÁV felső vezetése is jól ismeri a nehézségeinket és nem tétlenkedik. Folyamatban van a pályaudvarunk korszerűsítése, új gépeket is kaptunk a közelmúltban. Rövidesen megoldódik a folyamatos vámkezelés a pályaudvaron és a konténerkövető számítógéprendszerünk is segíti az ügyfeleink magasabb szintű kiszolgálását. - Mondták el az állomás vezetői. Sárközi Ilona Hírt késnek a terasiifilm!Másik oka az előforduló