Szabad Vasutas, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
BÚ ÉK 96 DI IDŐSZÁMÍTÁS A MAGYAR ÁRAMVASUTAKNÁL?! A TARTALOMRÓL * Megállapodás hosszútávra 2-3 * Nyugdíjpénztári adókedvezmények 1996-ra 2-3 A VDSzSz MÁV Rt. IV. Küldöttgyűlésén: * Profi szakszervezettel a 4 vasutasságért! * Fegyverünk a szakértelem! 5 * Adóév '96 6 * Levonási táblázat 7 * MÁV-reeept a harmonikus rendezettségre 8 * Gyin gyia STRATÉG/y/1A... 9 * Újévkezdet „áthúzódó hatással” 9 * Szakszervezeti jogsértés a „Balparton” 11 * Hová lett a 40 évig fizetett pénz? 11 Megint eltelt egy év, s újra megfogadtuk, hogy jövőre sok mindent másképp csinálunk. És persze, megint boldog új évet kívántunk szeretteinknek, barátainknak. De, vajon tényleg boldogabb és jobb lesz 1996, mint volt 1995, vagy az azt megelőző évek?! Nekünk vasutasoknak különösen fontos ez a kérdés, hiszen rosszak a tapasztalataink az elúlt évekről. Ezúttal elmaradt a korábbi esztendők menetrendszerűen érkező őszi sztrájkja, amit most akár kedvező jelnek is tekinthetünk. Hozzátesszük, ez kevésbé köszönhető a MÁV vezetésének, mintsem a vasutasságot képviselő érdekvédelmi szervezetek kompromisszum-készségének. A VDSzSz és a Mozdonyvezetők Szakszervezete visszavonta sztrájk-felhívását, miután sikerült elfogadható megállapodást kötniük a munkáltatóval az 1996. évi bérekről és a foglalkoztatás feltételeiről. A Kollektív Szerződés megkötése mellett az egyezség része az a hároméves keretmegállapodás, amely 1998-ig garantálja a vasutasok fizetésemelését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a MÁV mintegy 70 ezer munkavállalójának „örömtáncot” kellene járnia Ettől az „állapottól” messze vagyunk. Ahhoz, hogy ezt megközeltsük, úgy véljük, a MÁV vezetőinek nem csak önmenedzselésükről kellene nyugateurópai fejjel gondolkodniuk, hanem ténylegesen meg kellene becsülnie azokat az embereket - nemcsak a szólamok szintjén - akik már többéves áldozatvállalásukkal bebizonyították elkötelezettségüket a vasút mellett. Ilyenkor, új év első napjaiban, általában mindenki mérleget készít, milyen is volt az elmúlt esztendő. Újévi köszöntőnk, műfajánál fogva, nem alkalmas, hogy ezt az értékelést a teljesség igényével megtegyük, a főbb irányok megemlítésének azonban, úgy gondoljuk, mindenképp helye van középpontba, mindenek előtt, a múlt év tavaszi vasutassztrájkját állítjuk, mely az utóbbi félévszázad legnagyobb munkavállalói sztrájkja volt Magyarországon, mikoris bebizonyítottuk, velünk nem érdemes „kukoncázni”. „Üde színfoltnak” tekinthetjük még a májusi Üzemi Tanácsi választásokat is, melynek során a VDSzSz - ha számszakilag nem is - erkölcsileg azonban feltétlenül győzedelmeskedett a VSZ-szel folytatott párharcában. De tekintsünk előre is egy kicsit. Az 1995-ben megkötött MÁV-Állam szerződés biztosít bennünket arról, hogy a jövőben növekszik az állami szerepvállalás. Bizonyára ennek is eredménye, hogy a legnagyobb hazai részvénytársaság a munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel most meg tudott kötni egy hároméves keretmegállapodást. Az egyezség szerint a vasutasok reálbére 1997-től már nem csökkenhet tovább, 1998-tól pedig növekedést irányoz elő. Természetesen, lehet ezt az egyezséget fenntartásokkal is kezelni, hisz sokszor elhúzták már előttünk a mézesmadzagot, s vannak tapasztalataink be nem tartott megállapodásokról, munkáltatói törvénysértésekről. Ez a keretmegállapodás azonban, úgy véljük, több mint az eddigiek. Nem csak azért mert hosszútávra szól, hanem mert külön figyelmet fordít a munkaügyi kapcsolatok rendezésének szükségességére a több, mint 30 oldalas dokumentumban „harcedzett” vasutasok évek óta tartó következetes kiállásának következményeképpen a szakszervezetek és a munkáltató képviselői olyan konkrétumokat rögzíthettek, melyek a vasutasok anyagi és erkölcsi megbecsülésének gyakorlati megvalósíthatóságára adnak garanciát az elkövetkezendő években. Úgy véljük, nem alaptalanul remélik sokan, hogy 1996. január 1-vel egy új időszámítás kezdődött el a Magyar Államvasutak történetében. Egy új időszámítás, melyhez Boldog Új Évet olvasóinak lapunk is ennek jegyében kíván