Szabad Vasutas, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1/1. szám
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja 108 óra történelem az Európai Unióba tartó magyar vasúton 108 óráig tartott, megállapodás nem született. A sztrájk mérete, drámaisága és brutalitása a magyar vasút eddigi történetében - figyelemmel a korviszonyokra is - csak az 1904-es nagy vasutassztrájkhoz hasonlítható. Mikor elkezdtük nem számítottunk arra, hogy majdan ilyen összevetés is tehető munkabeszüntetésünkkel kapcsolatban. Minden félrevezető és megtévesztő híresztelés ellenére a VDSzSz által meghirdetett és most felfüggesztett sztrájk nem volt hiábavaló. Minden sztrájkolót csak a köszönet illeti meg és sztrájkolnak, sztrájktörőknek, despotának, szimpatizánsnak és ellenzőnek pontosan tudnia kell, hogy az igazság a sztrájkolók és az önkénnyel szembeszállók oldalán áll. Egy demokratikus jogrendszer alapjaival rendelkező országban ugyanis azon emberek bérharca, akiknél a napi megélhetés a tét, sosem kérdőjelezhető meg és minősíthető indokolatlannak az ilyen küzdelem. A legszélsőségesebb esetben is csak a törvények lehetnek rosszak, amit viszont emberek alkotnak. Mi sztrájkba indultunk, nem háborúba. Mi sztrájkot hirdettünk, az ellenérdekelt despoták pedig pszichoterrort és törvénytelenségeken alapuló háborút folytattak a sztrájkjogukkal élni kívánókkal szemben. A bennünket elfojtani szándékozók - a dolog természetéből adódóan sztrájkunk jogtalanságába kapaszkodnak görcsösen. A valódi motivációknak azonban létezik egy másik olvasata is. A cserbenhagyók és az ellenünk „hadat üzenők és viselők” egyszerűen attól tartottak, hogy a VDSzSz által meghirdetett általános vasutassztrájk kapcsán olyan erő koncentrálódhat a 18 ezres taglétszámú vasúti szabad szakszervezet köré, ami - választ adva a mikéntre is - meggyőző példával szolgálhat az ország megosztott és legyengült érdekképviseleteinek megerősödéséhez. Nos hát, ez pedig épp az, ami sokaknak nem állt érdekükben. Az „Ezredvégi sztrájktények” c. összeállításból (3. oldalról) egyébként több „szereplő” neve is kiolvasható. A sztrájk alatt alkalmazott brutális nyomásgyakorló eszközök bevetése miatt többen testileg-lelkileg és idegileg összeomlottak, s jelenleg is betegállományban vannak. Sajnos, a VDSzSz-nek halottja is van, a pszichoterror nyomása alatt összeroppant kolléganőnk önkezével véget vetett életének és nekünk nincs módunk visszaadni őt szeretteinek. Amit tehetünk: 36 évével példaként állítjuk magunk elé - amire az 1995-ös 86 órás sztrájkban való részvétele is minden kétséget kizáró alapot ad - s harcolunk tovább a célért, azért a valódi vasútreformért, aminek- a bérszerkezet átalakítása mellett - maga a tisztességes és igazságos bér és bérezés ugyanúgy alapköve, mint a korszerű technika. Igenis egyetértünk közös dolgaink rendezésének sürgetésével, s a vasutasok mielőbbi kézfogásának szükségességével, ám mindez csak az említett alapon történhet - bármely érintett és érdekelt fél megalázása nélkül, s az egyetemes értéknek tartott emberi méltóság mindenkori tiszteletben tartásával. Lukácsi Bálint MI SZIRMUKBA INDULTUNK. NEM HÍRUROBA. Mély megrendüléssel búcsúzunk Kercsmarik Katalin tagtársunktól, kollégánktól, barátunktól. Hirtelen bekövetkezett, tragikus halála súlyos veszteséget jelent számunkra, a VDSzSz tagságának, akik éveken át számíthattunk segítségére, szakmai és erkölcsi támogatására. Olyan embert gyászolunk, aki mindig fogékony volt mások problémáira, felelősséget érzett környezetéért, és tetteit a jobbító szándék vezérelte. Szakszervezeti tevékenysége mellett karitatív feladatokat is ellátott mások segítésére. Felemelte szavát az igazságtalanság, a tisztességtelenség ellen. Aktív résztvevője volt az 1995. évi 86 órás vasutas-sztrájknak, és az 1999. január 4-én megkezdett sztrájkban is példát mutatott munkatársainak. Igazi közösségi ember volt. Tetteinek mozgatórugója a sztrájk ideje alatt mindvégig az alacsony jövedelmű emberek élet- és munkakörülményeinek nem készült a halálra, tervei voltak, melyeket meg akart valósítani. Bízott egy szebb jövőben, az összefogás eredményességében, a vasi utasok felemelkedésében. A sztrájk ideje alatt az őt és munkatársait ért sorozatos megfélemlítések, megaláztatások alatt összeroppant. Élete és tragikus halála felhívás valamennyiünk számára: jobban oda kell figyelnünk egymásra, fellépni a másokat ért igazságtalanság ellen. Mi, VDSzSz tagok akkor adózunk méltóan Kercsmarik Katalin emlékének, ha harcolunk tovább azért a célért, amelyek megvalósításáért ő is küzdött Most a végső búcsú nehéz pillanataiban nagyrabecsülésünket szeretnénk kifejezésre juttatni, hősies helytállásáért, a vasutasság jövőjéért folytatott küzdelméért! Emlékét örökre megőrizzük! javítása volt. Nem tudta elviselni a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot akkor sem, ha mindez másokkal történt.