Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1945 (1. évfolyam, december)
1945-12-01
t A NŐ és a s*ái*nvasker*élt A legújabb kor ámulatba és rémületbe ejtő találmányai és eseményei egymást érték: a gépfegyver, a harcgáz, a foszfor, a termit, az atombomba és nem utolsó sorban a fasizmus őrülete. Pedig a XX. századtól igen sokat és főként mást várt az emberiség, nem az élet példátlan megrontását! Majdnem, kétezer esztendővel ezelőtt Elő- Ázsia egy kis tartományában nagy történelmi élmény tanúi lehettek az akkori kortársak, mert köztük járt az Isten, — a világot a gonoszság tévelygő eszmevilágából, az emberi méltóságot megalázó rabszolgaság jármából megváltó názáreti Ember. 1935 és 19 j6 között — nem is egy tartományban, hanem Európában, sőt világszerte — még nagyobb időket éltünk, mert közöttünk tombolt a pokol legmélyebb fenekéről az emberiségre szabadult braunaui fenevad, hogy tagadjon, pusztulásra ítéljen, gyalázatba, vérbe-könnybe fojtson, kiirtson mindent, ami szép, jó és igaz. A világ legnagyszerűbb találmánya nem az emberiség kiirtására alkalmas sok háborús szerszám, hanem a kerék, amely a haladás jelképe: a rabszolgaság, az egyhelyben topogás ellentéte. Egyetlen kerék már targoncát jelent s a buli már nem olyan rabszolga, mint addig volt, mert három-négy annyi terhet sokkal könnyebben mozgat. Két kerék már kordé: a teher- és személyszállítás számottevő eszköze. Innen egy lépés a négykerekű kocsi s az idő meghozza a találmányok sorozatát, megszületik a lokomotív, a málhakocsi és a ruganyos Pullmann. A szárny minden korban a szellemi frisseséget, a gondolat magasröptűségét jelképezte. Minden időben találkozunk szárnyas ábrázolásokkal: kiterjesztett szárnyas sas, griff, szárnyas oroszlán, amelyek az időt, a távolságot, a korlátokat legyűrő szellemgyorsaságot jelenítik meg. A kínaiak évezredeken át megnyomorították a leánygyermekek lábát, hogy a nőt korlátozzák szabad mozgásában, a törökök rácsok mögé zárták— ha aranylánccal is, de — megláncolták. A mozgáskorlátozás mindig összefüggött a rabsággal, a mozgásszabadság, a gyorsaság pedig a szabadsággal. A szárnyaskerék a legőszintébb emberbaráti törekvések szimbóluma. A szárnyaskerék — a vasút — közelebb hozza az embereket, közvetíti a szellemi és anyagi javakat, a jólét elősegítője, az élet megszépítője. Viselje a szárnyaskereket büszkén minden kortársunk, de különösen a nők, akik már nem rabszolgák, hanem cselekvő részesei a haladásnak, egyenjogú elősegítői az emberiség magasabbrendűségének. Hogy ki milyen beosztásban teljesíti a kötelességét, az mindegy, az a fontos, hogy tökéletesen tegye azt a közös cél szolgálatában. Bátran állíthatjuk, hogy a nő a munkanemek bármelyikére alkalmas s éppen ezért a demokrácia a nőt nem tekinti kisebb értékű egyénnek. Kimondja, hogy egyforma munkáért egyforma bért kell kapnia mindenkinek, nemre való tekintet nélkül, csak a rátermettséget veszi figyelembe. Erre példát mutat minden demokratikus szellemű ország. Nálunk is kezd lassan kialakulni az elismerés, a megismerés alapján az a nézet, hogy a nő sok helyen még alkalmasabb bizonyos munkák elvégzésére, mint a férfi. Ezért a nőknek ki kell lépniök elszigeteltségükből, részt kell venniök szakszervezeti életben. A demokrácia megadja a módot a nőnek is arra, hogy saját sorsának intézésébe hathatós módon beleszólhasson. Ma már azt mondhatjuk, hogy túl vagyunk a nőkérdés megoldásának, nehezén, de még korántsem beszélhetünk arról, hogy e tekintetben nincs tennivaló. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete is szükségesnek tartotta a nőérdekek szolgálata céljából külön nőtitkárság létesítését. A nőtitkárságnak megvan a munkaterve, de kéri a nő-kartársakat, legyenek s segítségére a terv végrehajtásában. Gondolataikat, sérelmeiket, kívánságaikat, tapasztalataikat vessék papírra és juttassák el a szakszervezet nőtitkárságához, vagy jöjjenek be személyesen. Közös érdek, hogy megértsük egymást, eloszlassuk a kételyeket, igyekezzünk orvosolni bajainkat, mert csak közös akarattal és komoly összetartással tudjuk kiharcolni magunk és családunk számára a jobb életkörülményeket. A szeretet ünnepén, összeomlott emberi létünk szakadékából, az újjáépítés nehéz esztendejének végén, reménnyel, telten, erős akarattal felvértezve nézünk az új esztendő elébe, amely bizonyára még küzdelmes lesz, de amely küzdelem megvívására emberi torsunk kötelez, . ! ■ 1 1 - ORMOSS fi. SZABAD VASUTASOK ÉS HAJÓSOK LAPJA I mmmmmmmmmmmmmmmm4 » m« ■i——■— A vasutasok első parlamentje A Magyar Vasutasok és Hajósok Szabad Szakszervezete idei rendes évi küldött közgyűlését 1945 november hó 24-én délelőtt 9 órakor nyitotta meg Király Géza elnök a Vas- és Fémmunkások Magdolna utcai otthonának dísztermében. A bzottságok megválasztása után Szakasits Árpád államminiszter, Gerő Ernő közlekedésügyi, Rákosi Mátyás államminiszter és Bán Antal iparügyi mniszter szóltak a vasutasokhoz Utánuk a jugoszláv és csehszlovák küldöttek üdvözölték a magyar vasutasokat, sok sikert, kívánva a tanácskozásokból várható eredményhez. A Szakszervezeti Tanács képviselője után helyi szakszervezetek képviselői tolmácsolták a megbízóik jókívánságát a rabságukból felszabadult magyar vasutasoknak. A főtitkári és a pénztári jelentés után az ellenőrző bizottság jelentése hangzott el, mely szerint a pénztár adatait átvizsgálták és azt rendben találták. A jelentéshez elhangzott felszólalások után a küldött közgyűlés a lelépő vezetőségnek a felmentvényt megadta és a közgyűlés további vezetésére korelnököt választott. Pászty Károly korelnök megköszönte a megtisztelő bizalmat. Felhívta a kiküldött jelölőbizottságot, hogy végzett munkájáról a közgyűlésnek tegyen jelentést. Hegyesi Lajos a jelölőbizottság nevében ismertette a vezetőségbe általuk jelöltek névsorát. Pászty Károly korelnök felhívta a küldöttek figyelmét, hogy a rendelkezésre bocsátott szavazólapokon minden név után pontokkal jelölt vonal van. A nemtetsző nevet mindenki törölheti és utána a neki megfelelő nevet írhatja. Az elrendezett szavazólapot mindenki négyretesen összehajtja és úgy adja le vele szavazatát. Felhívta a jelölőbizottságot, hogy alakuljon át szavazatszedő bizottsággá és ejtse meg az új vezetőség megválasztását. A szavazás idejére a küldött közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejezése után korelnök a közgyűlést megnyitotta és felhívta Gáspár Sándor elvtársat hogy olvassa fel az új módosított alapszabály tervezetet Horváth Viktor (satvlntelki fm.) javaslatára kimondta a közgyűlés, hogy a tagdíjak megváltoztatása tárgyában mindig a küldött közgyűlés határoz. Ezzel a módosítással a felolvasott alapszabályt a küldött közgyűlés elfogadta. Pászty Károly korelnök felhívta a közgyűlés figyelmét, hogy a tagdíj megállapítása tárgyában a legközelebbi közgyűlésig határozni kell Erre való tekintettel javasolta: Mondja ki a küldött közgyűlés, hogy a tagsági díj összege a mindenkori törzsfizetés egy százaléka, amit a legközelebbi közgyűlésig mindenkinek azt illetményéből hivatalos úton vonnak le. A Jefli. clet I. közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Korelnök jelentette, hogy a ez avázatok megszámlálása befejeződött Hegyesi Lajos ismertette a szavazás eredményét, mely szerint az új vezetőség a következőképpen lett magválasztva: Elnök: Király Géza. Alelnökök Pászty Károly és Lukács Gyula. Főtitkár: Gyócsi Jenő. Titkár: Lelovits József. Jegyző: Sámuel Sándor. Pénztáros: Szilágyi János. Pénztári ellenőrök: Szoboszlai Jenő. Balázs Zoltán. Szakosztály titkárok: Kultúroktatás: Rózsavölgyi Béla. Hajózás: Zsemberi Ferenc. Forgalmi: Kovács József. Pályafenntartás: Bobőti Béla. Műhely: Végh Lajos. Wagon L.ts: Kegler Viktor. Vontatás: Tarafás István MÁVAUT: Balczer István. Ifjúsági: Fazekas József. Nőtitkár: Ormos Jánosné. Területi titkárok: Budpest: Gáspár Sándor. Pécs: Herczegh István. Debrecen: Fehér László. Miskolc: Aradi Péter. Szombathely: Káldi István. Szeged: Székelyhídi József. Vezetőségi tagok: Csillag Antal, Nemes István, Miltényi István, Császár Imre, Sáros Jenő, Prokits Mátyás, Vendner Ottó, Kádár Lajos, Horváth Viktor, Pigner Gyula, Kiss József, Hosszú Ferenc, Gulyás Kálmán Fábry Béla, Váradi Károly, Román György, Schvorbauer Lajos, Váradi Sándor és Ugrai Esetei. Felügyelőbzottság: dr Szűcs Zoltán, Bolnár Zoltán, Kiss László, Varjú Gyula és Zsák László elvtársak. Király Géza mint újból megválasztott elnök átvette az elnöki széket. Úgy saját, mint megválasztott vezetőségi tagtársai nevében megköszönte a küldött közgyűlés részéről megnyilvánult bizalmat. Kijelentette, hogy a vezetőség többi megválasztott tagjával együtt minden törekvését arra irányítja, hogy a vasutastársadalom jóléte a szakszervezet tekintélyével párhuzamosan emelkedjék. Lelkes hangulat közepette a küldött közgyűlést bezárta. mm Órabéresek és napidíjasok nyugellátása A munkássors Magyarországon még a tizenkilencedik század végén is siralmas elmaradottság állapotát mutatta. A magánvállalatoknál foglalkoztatott munkások helyzetéről nem is szólva, maga az állam sem törődött azzal, hogy az ő szolgálatában megöregedett munkás számára, ha kiesik kezéből a munka szerszáma, nem marad más, mnt a szégyenteljes koldulás. Pedig az embertelen életfeltétel, az elégtelen táplálkozás és határt nem ismerő kizsákmányolás idő előtt sajtolta ki az emberek munkaképességét. Nyugati államok példája a magyar államvasutaknáll dolgozó munkásokat is arra serkentette, hogy aggkori ellátásuk biztosítása érdekében valamit cselekedjenek. Az első ezt ráírni kívánságot tartalmazó emlékiratot 1896 tavaszán terjesztették a kereskedelemügyii miniszter elé. Ígéretet pedig csak 1903-ban a munkások komoly gazdasági megmozdulása folytán kaptak és ez 1907-ig továbbra is csak bizonytalanságban tartott ígéret maradt, mikor végre megalkották a nyugbérpénztárt. A vasúti munkások mozgalmának története azt mutatja, hogy a nyugbérpénztár elnevezéssel létesített aggkori ellátás intézménye a munkásokat nem elégítette ki. Az alamizsnanyújtás helyébe korszerű szociális igazságot jelentő nyugellátás létesítését sürgették hosszú évtizedeken át, de hasztalan. A munkások iránt mindig szűkmarkú, de annál tágabb lelkiismeretű kormányzat élete végéig elzárkózott az öreg vasúti munkások nyugellátásának igazságos rendezésétől. Az elfojtott munkástelkek és az elnyomott munkásakarás felszabadulásával egyidejűleg új szellem költözött a kereskedelemügyi kormányzat eddig „elgázolom, eltiprom“ szándékkal megfertőzött légkörébe is. Az elmúlt reakciós, munkásgyűlölő rendszer sötét szándékára alaposan rávilágít az a körülmény, hogy a vasúti munkások évtizedeken át visszatartott jogos kívánsága rövid idő alatt olyan változást ért el, amelynek nyomán remélni lehet a teljes igazság érvényesülését és az évtizedeken át felzaklatott kedélyek megnyugvását. Augusztus 23-án kelt beadványunkban kértük a közlekedési és kereskedelemügyi minisztert, hogy a szégyenteljes nyugdérpénztár Szűnjék meg és annak tagjai az egyenlő elbánás elve alapján a nyugdíjintézet kötelékébe soroztassanak be. A beadványunkban foglalt érvelésünket a Szabad Szakszervezet is magáévá tette és súlyával alátámasztotta. Szeptember 1-én kelt miniszteri leirat felhívta a Szabad Szakszervezetet, hogy a nyugdérpénztár érdekelt tagjainak képviselőivel együtt dolgozzon ki részletes javaslatot a nyugdíjba sorozás végrehajtására.. A besorozási javaslatot Szakszervezetünk vezetősége sürgősen elkészítette és azt már szeptember 10-én a MÁV igazgatósásnál összehívott ankét le is tárgyalta. A tárgyalás anyagát kettős szempontból kellett elbírálni. Az adott helyzetben más a még aktív dolgozók helyzete és más a már nyugkénben lévőké. A még aktív munkások nyugdíjtáblázatba sorozásának kérdése ugyanis szorosan összefügg a munkások kinevezésének mikéntjével. Rájuk nézve a gyors elintézés nem annyira sürgős, mint a már nyugbérben lévőknél. A szakszervezet és a MÁV javaslata között egy fokozatbeli eltérés volt. Mi a nyugdíjtáblázat 7-ik fokozatát kértük az ipari munkások számára, a MÁV a 8-ikat ajánlotta. Az ankét minden tagja érezte, hogy a kérdésnél az alamizsna nyugbérrel feneketlen nélkülözésbe taszítottak helyzetére kell elsősorban tekintettel lenni, ami azt parancsolja, hogy a nagy nyomor enyhítésére kell elsősorban törekednünk. A közmondás érvényesülésének kell előnyt biztosítani, amely szerint: „Aki gyorsan ad, az kétszer ad“. Egyébként a még aktív munkások nyugellátási kérdése a kinevezésük során nyer csak végleges elintézést. Következésképpen a 8-ba való sorozást fogadták el azzal a jegyzőkönyvbe foglalt fenntartással, hogy az iparilag képzett és segédlevéllel rendelkező munkások részére a 7 besorozáshoz való igény fennmarad. A továbbfejlesztésre közeljövőben kerül sor, amikor a további tárgyalás módot nyújt a munkások kinevezésével együtt ennek a kérdésnek is az elintézésére. Addig is az órabéres és napidíjas MÁV alkalmazottak számára megnyugtató lehet az a tudat, hogy amely fájó kérdésük a munkás-, elnyomás idején a VOGE képviselete mellett évtizedeken át puszta ígéret maradt, az a kívánságuk a munkás megbecsülését szem előtt tartó kormányzat jóindulatával rövid idő alatt a megvalósulás felé halad, 1846 BECEMBEI Taggyűlés a Mavaut helyi csoportnál December 19-én nagy érdeklődéssel kíísért taggyűlést tartottak a MAVAUT-nál dolgozó tagtársaink. A taggyűlést Szantner Béla, a helyi csoport elnöke nyitotta meg. Rámutatott a rendkívüli súlyos gazdasági helyzetre, ami minden más hátrányától eltekintve, az újjáépítés menetét is jelentékenyen zavarja. Ezzel számolva, na érjen bennünket készületlenül a nehéz megpróbáltatás, amivel meg kell küzdenünk. Rohovszky Sándor, a helyi csoport titkára beszámolt a legutóbb megtartott taggyűlés óta történt eseményekről, amit a tagok hozzászólása követett. Több felszólaló éles hangon bírálta azok magaviseletét, akik a munkahelyen a vezetőség működését lekicsinylően bírálják, ellenben a taggyűlésről, ahol a tárgyilagos kritikának helye van, távol maradnak. Egyhangú vélemény jutott kifejezésre, amely szerint az ilyen gyanús személyekkel szemben először enyhébb, majd javulás hiánya esetén, erélyesebb megtorló intézkedés alkalmazandó. Több felszólaló kifogásolta, hogy az üzem tisztviselőkara, tüntetőleg tartja távol magát a taggyűléstől. Megtörténik, hogy a taggyűlés napjára, más természetű megbeszéléseket rendeznek, amivel másokat is elvonnak a taggyűléstől. A taggyűlés résztvevői ez ellen határozott tiltakozásukat fejezik ki. Hangsúlyozottan adják tudtára az üzem minden fizikai és szellemi dolgozójának, hogy a megtartandó taggyűléseken részt venni mindenkire nézve kötelező. Szükség van erre annál inkább is, mert a szolidáris együttműködés kifejlődése másként el sem képzelhető. Panasz hangzott el egyesek háztartásában felmerült tüzelőanyaghiány miatt. Megállapodtak, hogy a szállítás körül felmerülő bajon a munkára önként jelentkezők közreműködésével segítenek. Egyhangú határozat hangzott el arra nézve, hogy a MÁVAUT-nál dolgozók minden igénybe vehető eszközzel arra törekednek, hogy közöttük szervezetlen munkás ne folytathasson helyet. Pászty Károly, mint a központ kiküldöttje — elhangzott kívánság folytán, —• rámutatott, hogy az új központi vezetőség megválasztása óta még oly rövid múlttal rendelkezik, hogy abból bírálatot alkotni nem lehet. Egy példamondást idézett, mely szerint: „attól a vezetőségtől várható eredményes munka, amelynek minél nagyobb tömeg tapossa a sarkát“. Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, —* mondotta, — hogy az új vezetőség részéről semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a szakszervezet megerősítése és a vasutasok életnívójának emelésére minél kiadósabb eredmény elérésére törekedjék. Az elérhető, eredmény tehát nem csupán a vezetőség akaratától, hanem az adott helyzettől, de főleg a mögéje sorakozott vasutasok komolyan megfontolt támogatásától függ. Szantner Béla elnök zárószavaival kifejtette, hogy a vezetőséget mindenkor a tagok választják, tehát a vezetőség mindenkor olyan, amilyent a tagok választottak. Egyébként a vezetőség tevékenysége nem egyéni törekvés, hanem az összeség szervezett akaratának kifejezője. Az összeség akaratának pedig olyan arányban lehet érvényt szerezni, mintanilyen számaránnyal rendelkezik és áldozatkész meggyőződésről tanúskodik a vezetőség által képviselt tömeg. FIGYELEM!:! K. Kiss István sárbogárdi születésű! mozdonyvezető nevére kiállított 4069-es számú és Muhi Gyula péterrévi születésű intéző nevére kiállított 28443-as számú „Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete” tagsági igazolvány, amit tulajdonosa valószínűen elvesztett, Bezerédi u. 6. sz. alatt átvehető. Felhívás tagjainkhoz ! Lapunk előállítása papírhiány miatt nehézségekbe ütközik. Csak csökkentett példányszámmmal jelentethető meg szaklapunk, minek folytán minden tagtársunknak nem tudunk külön példányt juttatni. Ezért megértésükre számítva arra kérjük tagjainkat, hogy kiolvasása után ne semmisítsék meg a lapot, hanem adják tovább olyan tagtársnak, aki elsőkézből nem kaphatott lapot. A kiadóhivatal és a vezetőség nevében: PÁSZTY KÁROLY Főszerkesztő: Király Géza, Felelős szerkesztő: Gyócsi Jenő. Felelős kiadó: Pászty Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili., Kenyérmező utca 6. szám. Telefon: 188—650. Nyomatott a „Szikra“ Lap vállalatok körforgógépein. Felelős nyomdavezető: Nedeczsey László,