Szabad Vasutasok és Hajósok Lapja, 1948 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

—SZABAD VASUTASOK ÉS HAJÓSOK LAPJA ——b—■p fasset l'Tiwfrr—wii—ma....... 1048 JANUAR A bánhidei erőmű hanem a népé Gerő Ernő elvtárs meglátogatta a bánhidai erőművet 550 gyermek közpott ajándékot Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter a kísé­retében lévő Varga László MÁV elnökkel lá­togatást tett Bánhidán­­ és megtekintette az Erőművet. Az üzem bejáratánál az üzemvezetőség, a vasutas szakszervezet helyi csoportjának tit­­kára, az üzemi bizottság elnöke és a két munkáspárt helybeli vezetősége üdvözölte. A fogadtatás után Gerti elvtárs és kísérete megtekintette az üzemet és ott hosszasan időzött. Ezután az Erőmű gépkocsiszín helyiségében megtartott szakszervezeti taggyűlésen vett részt Gerő elvtárs. A vasutas szakszervezet helyi csoportjának ttkara, Bauer György elvtárs üdvözölte a vendégeket, majd Hajdú MDVRT ügyvezető­­igazgató mondotta el az újjáépítési beszá­molóját. Hajdú elvtárs részletesen ismertette az Erőmű helyreállítására vonatkozó tervet. Utána pedig beszámolt az elvégzett munkáról. — "Üzemünk az ostrom alatt csak csekély sérülést szenvedett — mondotta Hajdú elvtárs —, de a távvezeték és a drótkötélpálya majdnem teljesen megsemmisült. A kötélpálya és a távvezeték háborús kárainak kijavítása után már 1945 május 16-ától kezdve egy táv­­vezetéki rendszeren áramot szolgáltattunk Budapestre, míg 1945 július havában a II. rendszer is elkészült. Később a túligénybe­­vétel és a megfelelő anyag hiánya miatt nem lehetett kellőképen folytatni az elhasználódás következtében megrongálódott üzemi beren­dezések cseréjét. A bevezetett teljesítményi bérrendszer jóté­­konyan éreztette hatását. Ennek­ben napi 5—10 vagonnal csökkent kövekezte­­a szénfo­gyasztás, amely egy kisebb bánya termelé­sével egyenlő. De nemcsak szénmegtakarítást eredménye­­zett a teljesítmény-bérrendszer bevezetése, hanem az egyes javítási munkákkal minden üzemrészben elkészültek, az eddiginél rövi­­debb idei alatt. December hóban kísérletképen 8 kazános üzem volt, ami a 3 éves terv szem­­pontjából nagy jelentőségű, mert többmillió kilowatt áramtöbbletet jelent. Hajdú elvtárs a továbbiakban az 1947. év­­ben elvégzett munkák­at sorolta fel, melyek közül jelentősebben 500 m salakszállító gumi­­szallag cseréje, a szénszállító üzemi távbe­szélő helyreállítása, 165 csille kijavítása, sa­la­ktorony, kazánok helyrehozatala, tókotró­gép összeállítása, a győr—horvátkimjei táv­vezeték helyreállítása, szigetelőcsere, tartó­oszlopfestés, a budapesti és a győri alállomá­­sokon a transzformátor és olajszaka­szoló re­vízió, 1100 négyzetméter üvegezés, stb. A szociális kérdésekkel kapcsolatban Hajdú elvtárs kiemelte a dolgozók részére épített játszótér, sportpálya és lelátó létesítését- A sa­­lakhányón fürdő és öltöző épült. Az elvég­zett jó munkáért köszönetet mondott az ösz­­szes dolgozóknak Hajdú elvtárs és kiemelte Ta­más, Mdndoki, Nyirő, Zsébők és Szentesi mesterek, valamint Budai üzemigazgató és a mérnök elvtársak munkáját. Beszámolója vé­gén felsorolta azokat a terveket, amelyekben az Erőmű korszerűsítése, a távvezetékek meg­hosszabbítása és az ajkai Erőművel való együttműködés szerepel. Hajdú elvtárs után Bauer, a helyi csoport titkára tolmácsolta a dolgozók háláját Gerő elvtársnak. Gerő elvtárs válaszában örömének adott ki­fejezést afelett, hogy a bánhidai dolgozókat meglátogatta. — A Bánhidai Erőmű hazánk egyik leg­­fontosabb erőműje — mondotta többek között Gerő elvtárs — és különösen döntő fontos­sága van az újjáépítés szempontjából­ 1945-ben, amikor Bánhida megkezdte az áramszolgáltatást, az egész ország felléleg­­zett. Abban az időben a bánhidai dolgozók segítséget k­értek és­­ ezzel a segítséggel di­cséretesen rövid idő alatt teljesítették is az el­vállalt munkát. Hajasi elvtárs konkrét előadá­sából is hallhattuk, hogy milyen óriási fejlő­­désen ment keresztül az üzem. Ez azzal magyarázható, hogy a veztés jó kezekben van. A minőségi munka elsőrendű fontosságú­. Az eredmények, a dolgozók összességére tá­maszkodó műszaki és szervezeti vezetést di­csérik. A fejlődés magyarázható azzal is, hogy a vezetőség a Közlekedési minisztérium Üzemgazdasági Osztályával egyetértve, a tel­jesítményi munkarendszert keresztül vitte. Végül, de nem utolsósorban magyarázható azzal, hogy a felszabadulás után kezdettől fogva az infláció alatt él­: később is, az a tu­­dat sütötte a dolgozókat, hogy az üzem nem a kapitalistáké, hanem a népé. Ennek a tudatnak a segítségével a magyar nép valósággal eső Iákat művelt. Szép, komoly és nem mondvacsinált eredményeket ért el. Azonban még sok mindent el kell és el le­het érni­­­ Javulni kell a dolgozók helyzetének, mo­dernizálni kell az üzemet. Ennek legértéke­sebb záloga az a hatalmas munka, amelyet már eddig is elvégeztek, továbbá a hely.­i műszaki vezetés és­ az öntudatos munkásság,­­ ma a legmagasabb százalék volt, nem a kapital. Most más az államhatalom, mint régen, — fejezte be hatalmas éljenzés és nagy tapsok közepette Gerő elvtárs felszólalását — mert győzött a népi demokrácia és haladunk a szocializmus felé. Patonai Gyula üzemi bizottsági elnök elv­társ ezután a dolgozók ajándékát, egy táv­vezetéki oszlop kicsinykén­ mását adta át emlékül Gerő elvtársnak. Patonai elvtárs az Erőmű dolgozói nevében kifejezésre jutatta, hogy a dolgozó tömeg szilárdan áll a Gerő elvtárs mögött­­ is kérte a minisztert, hogy ő is álljon továbbra is a­­­ munkásság m­ellet, hogy az újjáépítést és a 3 éves tervet teljes egészében végre tudja hajtani. A taggyűlés után a vendégek megtekintet­ték az üzem szociális és kulturális intézm­é­­nyeit, majd részt vettek az Erőmű dolgozói által rendezett hangulatos karácsonyf­aünne­­pélyen. Itt Gerő elvtárs jelenlétében az üzem­ vezetősége, és a kultúregyesület 550 gyerme­ket ajándékozott meg különféle karácsonyi csomagokkal. Gerő elvtárs, elvegyült a boldog ifjúság közé is látható örömmel szemlélte a gyermekek és felnőttek boldogságát, majd kíséretével együtt visszatért Budapestre.­­• Míg a másik főműhelyben, ahol a munka­helyek tisztántartására már nagyobb gondot fordítottak, ahol az egyes műhelyek és munka­­csoportok dolgozói az üzemi bzottság, a bi­zalmi testület és a főműhely főnökének támo­gatásával minden leleményességüket össze­szedve maguknak ideiglenes, de az egészség­ügyi követelményeknek megfelelő öltözőket, WC-ket és mosdóhelyiségeket létesítettek, ott már a betegállományban lévők, illetve a be­tegállományban töltött napok száma sokkal kedvezőbben alakult.­­ A harmadik főműhelyben pedig, ahol a munkahelyek, öltözők és mosdóhely­iségek aránylag a legkevesebb háborús kárt szenved­ték és ahol nemcsak az egészségügyi berende­zések ragyogó tisztasága tesz minden belépőre kellemes benyomást, de a főműhely egész területén minden munkahelyen, a tanoncmű­­helytől a kovácsműhelyig mindenhol, a leg­­példásabb rend, a legnagyobb tisztaság van. Nem véletlen, hogy a betegállományban lévők százalékaránya is ebben a főműhelyben a legkedvezőbb. — Természetes, hogy egy pillanatig sem aka­rom azt állítani, hogy egyes munkaterületek beteglétszámát csupán a munkahelyek­ szociá­lis és egészségügyi felszerelésének fejlettsége­­ szabja meg. Lényegesen befolyásolják azt­­ egyes szolgálati főnökök, bizalmi testületek, pályaorvosok, ellenőrző orvosok és üvé. főorvo­sok helyes vagy helytelen magatartása és működése is­. De az egyes üzletvezetőségek területe kö­zött is szembeszökő eltérések vannak az ál­landó betegállományban lévők százalékarány­számát illetőleg. Például, míg az egyik vidéki üzletvezetőség területén, ahol a múlt év má­jus 1-étől október 30-áig, hat hónapon át a dolgozók havi átlagos létszáma (az ideiglene­sen felvett munkásokat is beszámítva) 9211 volt a betegállományban lévők száma, átlago­san havi 234, azaz 2­52 százalék volt. Ugyan­akkor egy másik vidéki üzletvezetőség terüle­tén, ahol a dolgozók havi átlagos létszáma 8362 volt (az ideiglenesen felvett munkások beszámításával), a betegállományban lévők havi átlagos száma 590, azaz 7 százalék volt. A magyar demokrácia csak a dolgozók élet­nívó­jánk emelését biztosítja, de biztosítja a dolgozók szociális és egészségügyi ellátásának az eddiginél lényegesen magasabb szintre való emelését is. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a vasút minden dolgozója, pálya­munkástól — az igazgatóig, tudásának és munkaerejének maximumát fejtse ki a több­termelés és a hároméves tervünk sikere ér­dekében­— Szükségünk van továbbá arra is — fe­jezte be nem mindennapi nyilatkozatát Gyo­mai elvtárs —, hogy mindazok a tényezők, amelyeknek befolyásuk van a vasút egészség­­ügyi viszonyainak alakulására és a vasutas dolgozók a maguk munkahelyén segítsenek megszüntetni az okokat, amelyek a magas beteg­ százalékot, illetve a nagyarányú mun­kaerőkieséseket előidézik a vasútnál. Az álbetegek légiója hát 3 éves tervünk sikeres végrehajtását Nagyarányú munkaerőkiesés a vasúton Lelkiismeretlenség, öntudathiány vagy szabotázs Az ország különböző vasúti szolgálati he­lyeiről bekért és egymással szembeszökően ellentétes betegnyilvántartási adatok arra késztették a MÁV BBI ügyvezetőségét, hogy az ország minden szolgálati főnökségétől ha­vonként beérkező jelentések alapján megálla­pítsa a betegállományban lévők százalékará­nyát és ott, ahol ez az arány túl magas, ki­vizsgálja a nagyarányú munkaerő-kiesés okait és a lehetőséghez képest megszüntesse azokat. Kérdést intéztünk Gyomai Géza elvtárshoz, MÁV BBI ügy­vezető-helyetteshez ebben az ügyben. Gyomai elvtárs készségesen állt rendelkezé­sünkre. — Régóta figyeljük a betegsta­tisztkát — mondotta. — Az utolsó 6 hónap számszerű adatainak összehasonlításánál azt láttuk, hogy míg egyes üzletvezetőségek, osztálymérnök­ségek, főműhelyek, fűtőházak, állomások és egyéb szolgálati helyeken, az inflációs idők nagyarányú munkaerő kieséseit 2—3 száza­lékra sikerült lecsökkenteni, addig más üzlet­vezetőségek, illetve szolgálati helyeken az állandó betegállományban lévők átlagos lét­száma még mindig eléri a 6 százalékot, de vannak szolgálati helyek, ahol az utolsó 6 hónap alatt az állandó betegállományban lévők száma még mindig a dolgozók 8—10 százaléka. — Ha keressük azokat az okokat, melyek elő­idézik az egyes szolgálati helyeken mutatkozó magas beteglétszámot, igen érdekes eredmé­nyekre jutunk­ Néhány héttel ezelőtt egyik vasúti csomóponton összehívott pályaorvosok betegnyilvántartó-könyveit átvizsgálva, a pá­lyaorvosok a feltett kérdésekre a legkülönbö­zőbb indokolással igyekeztek magyarázatot adni a körzetükben kifogásolt állandó magas beteglétszámnak. Vizsgálatunk eredményeként megállapí­tottuk, hogy még ma is szép számmal vannak az újjáépítés munkájából magukat minden áron kivonni akaró álbetegek, akik betegállo­­mányba vételük érdekében a legagresszíveb­­ben lépnek fel a kötelességüket teljesítő pályaorvosukkal szemben, akik a denunciá­­lástól a fenyegetésig minden eszközt igénybe vesznek céljuk elérése érdekében.­­ De hozzájárulnak a nagyarányú munka­erőkieséshez az itt-ott még mindig meglehető­sen laza munkafegyelem s egyes hivatásukat hanyagul teljesítő pályaorvosok is, akik nép­szerűségük növelése érdekében már azzal fo­gadják a vizsgálatra jelentkező beteget, hogy „Meddig akar otthon maradni barátom?“ — Természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a tényezőket sem, amelyek egyes szol­gálati helyek, főműhelyek, műhelyek, fűtő­­házak, osztály­mérnökségek stb., munkásjóléti A szakszervezeti kultúrtitkárság, hogy az 1948. centennáriumi­ év jelentőségét minél jobban kidomborítsa, a helyi csoportoknál, or­­szágos viszonylatban kultúrversenyt hirdetett. Erre a versenyre az ország különböző ré­szeiből nagyon sok helyi csoport jelentkezett. Az elődöntőket a területi titkárságok szék­helyén tartották meg, míg a kultúrverseny döntőjébe került csoportok Budapesten fogják összemérni erejüket. Ezzel a nemes versengéssel a szakszerve­zet kultúrtitkársága demokratikus szellemet kíván belevinni a magyar életbe. Köztudo­mású ugyanis, hogy a vasutasság körében pz. egészségügyi felszereléseinek hiányosságaiból szagos kultúrversenyt még nem rendeztek. A erednek. — Nem közömbös a beteglétszám alakulása szempontjából, hogy a dolgozók nyakába csu­rog-e az eső, a hólé, a huzatos munkahelyeken vagy az egészségügyi követelményeknek meg­felelő munkahelyen végzik-e munkájukat.­­ Nem közömbös, hogy van-e rendes étkező, öltöző, WC, mosdóhelyiség, mint ahogy az sem közömbös, hogy megtesz-e az üzemi bizottság vagy ahol az nincs, a bizalmi testület és a szolgálati főnökség mindent, az állandóan ma­gas beteglétszámot előidéző okok kiküszöbö­lésére, megszüntetésére.­­ Jellemző, hogy az­okban az üzemekben, ahol a munkahelyek, étkezők, öltözők, WC és mosdóhelyiségek tisztántartásáról az egész­ségügyi követelményeknek megfelelően gon­doskodnak, ott a munkaerő-kiesés betegség címén kisebb, mint a legutóbbi békeévekben volt.­­ Azokon a szolgálati helyeken pedig, ahol ezekről a legelemibb egészségügyi követelmé­nyekről még nem tudtak gondoskodni, beteg­ség címén még mindig a dolgozók igen nagy százaléka esett ki a termelésből. Pl­: Az­ egyik főműhelyben, ahol a munkahelyek és egész­ségügyi berendezések létesítésére és tisztán­tartására eddig a legkevesebb gondot fordít­hatták, a betegállományban lévők száma, illetve a betegállományban töltött napok szá­ Az automatikus előléptetésekről szóló okmányok kézbesítése folyamatban van Az új vasutasstátusz sok előnye mellett ta­gadhatatlan eredmény az is, hogy a vasutas­ dolgozó minden csillagba esés nélkül haladhat az előmenetelben. A fizetési fokozatban letöl­­tött várakozási idő után szabályszerűen min­denki előre lép a következő fizetési fokozatba. Tekintettel arra a körülményre, hogy ez az automatikus előléptetés az Államvasút létszá­mában évről-évre nagy dolgozórétegeket érint, derék vasutasaink éppen a fizetéskülönbözet felvételének lehetősége miatt, örömmel vár­­ják. Értesülésünk szerint, az ezzel kapcsolatos munkák már befejezést nyertek és az előlép­­tetési okmányokat az érdekelt dolgozók ja­nuár közepe táján kézhez kapják. 1S48 cé Szakszervezet Centenáriumi­­ MjpjyoyfMngmyk döntője felszabadulás előtt, hivatalos szervek, ilyen kezdeményezést nem támogattak volna, mert tudatában voltak annak, hogy egy kultúrver­­seny a vasutasság kulturális felemelkedését szolgálja, a kulturális érdeklődés felkeltése, a kultúra közkinccsé tétele vasutas vonalon a Horthy-rendszerrel való szembehel­yezkedést vonta volna maga után. 1947-ban komoly kultúrkezdem­ényezéseket sikerült megvalósítani, ezek azonban helyi jellegűek voltak és egyikük sem nőtt orszá­gossá. Most, kultúrszerveink egyesítették erejüket, hogy az eddigi tapasztalatok fel­használásával megrendezzék az első országos kultúrversenyt. Ettől nagy eredményeket várunk. Versengés sze­ll­eme alkalmas arra, hogy felkeltse az eddig közömbösek érdeklődését is a művészetek iránt. A kultúrversenytől azt várjuk, hogy sok- sok érdeklődő fordul az ének, tánc, szavalás, színjátszás felé különösen, akik még nem vettek részt eddig a kultúrmunkában. Minél nagyobb az érdeklődés a kultúra iránt a dolgozók széles rétegei részéről, an­nál nagyobb értéke van annak nemzetnevelés szempontjából, de nem kisebb jelentőségű azok száma sem, akiknek élethivatásuk a művészet. Új közönség nevelődik, amely fo­­gékonyabb és lelkesebb a népi demokratikus eszmék befogadására. A kultúrverseny ki­tűnő alkalom arra is, hogy kiválasszuk azo­kat a tehetségekert, akik kisebb szolgálati he­lyeken, megfelelő irányítás hiányában nem fejlődhetnek, holott művészi értéket képvisel­nek. Az ilyen tehetségeket a verseny minden bizonnyal felszínre hozza és így biztosíthat­­juk továbbképzésüket. A kultúrversenyek, kultúrcsoportjaink fejlődését is eredményezni fogják. Előtérbe kerül majd a színvonala­sabb, vereséget szenved a gyengéd produkció. Nagy jelentősége van azonban a kultúrver­­senynek a 48-as centennáriumi ünnepségek szempontjából is. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy népi kultúránk erőforrá­sainak utat nyissunk a magyar vasutas dől gőzeik felé. E hatalmas munka friss légáram­latot és termékenyítő erőt hoz. A munkát már elindítottuk. Feladatunk nagy, évtizedek, sőt egy évszázad mulasztását kell pótolnunk. Kultúrversenyeinket eddig a következő he­­­yeken rendeztük meg: Debrecenben 182, Bu­­dapesten 807, Miskolcon 403, Pécsett 161 és Szombathelyen 164 résztvevővel. Az elődöntő mérkőzéseken 1717 vasutas dolgozó vett részt. Ebből is láthatjuk, hogy első megmoz­dulásunk élénk érdeklődést keltett. A jelen­legi döntőben 865 versenyző vesz részt. A verseny döntői Dunakeszin és Budapesten a ,,Törekvés" kultúrter­m­eiben fognak lezajlani. Dunakeszin január 24—25-én a színjátszók és a prózai számok kerülnek bemutatásra, míg a Törekvésben február 1 én és 2-án a zenei számok döntőjét rendezik meg. Ha a szakszervezet által kezdeményezett munkát országos viszonylatban vizsgáljuk, láthatjuk, hogy széles dolgozó tömegek ér­deklődését keltettük fel a kultúra­­ iránt. Ez volt az első lépés, de reméljük, hogy minden vasszas dolgozó támogat bennünket ezen a téren. Hogy ezt a munkát és eredményt elér­hettük, azoknak is köszönhetjük, akik" hozzá­­segítették a szereplőket ahhoz, hogy tanul­hassanak és ezáltal tudásuk legjavát adhas­sák kultúrpolitikai vonalon a magyar demo­kráciának. Rózsavölgyi Béla

Next