Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-05-02 / 87. szám

« demokratám *■—* « motrmaA da­tat — Breek «, aumflogéd népek — folytatta Rákosi Mátyás —, «me­ly ek­hez való jóviszonyunktól függ igen jelentékeny részben nemze­tünk jövője, huszonöt esztendőn keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy Magyarországban csak Horthy Magyarországát lássák. Beek a nemzetek az új magyar demokráciától nemcsak szava­kat, hanem tetteket követel­nek, olyan tetteket, amelyek elmossák a 25 éves szégyentel­jes magyar reakció tetteit és bizonyítják, hogy új szellem, új erő, új akarat lépett a régi helyébe. Méltatta ezután az első szabad május 1-e történelmi jelentőségét, majd rámutatott a tettek jelentősé­gére. ■ — Aici megnézte, hogy milyen hősiességgel harcolt a magyar ipari munkásság a felszabadulás első percétől kezdve, —­ mondotta — amikor gyakran még az üzemek körül robbantak a gránátok, az ak­nák, aki tudja, hogy mennyi önfel­áldozás kellett ahhoz, hogy megin­duljanak a villamosok, az üzemek, az ebből a tényből megállapíthatja, hogy igenis, új erő működik Ma­gyarországon: a munkásság eddig gúzsbakötött ereje. A Szomszéd államok ezt a tényt jól megjegyzik maguknak, és m­eg­­értik ebből, hogy más idők járnak Magyarországon. Szólt ezután a munkásosztály döntő tér­nyereségével létrejött föld­reformról, amelynek során a ma­gyar falu dolgozói a város munká­saival karöltve, néhány hét alatt felosztották a nagybirtokosok föld­jét. — Ha aláhúzzuk azokat a sike­reket, — mondotta ezután Rákosi Mátyás — amelyeket elértünk, meg kell mondanunk, hogy mind belső területen, mind nemzetközi viszony­latban legnagyobb gyengénk az, hogy nem tudtunk gyökeres ered­ményeket elérni a rekad­ős és fasiszta maradványok elleni harc­ban. Ezen a téren még óriási mun­­kát kell végeznünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy amilyen hasznot hajtó és produktív munka egy gyár megindítása, ugyanolyan pros­truktív és hasznot hajtó s munka a reakció gyökeres kiirtása. "A felépítés feladata még előttünk áll. A szabadságot nem kaptuk ingyen. Együtt örökösük vele **t a romhalmazt, amelyet a fasiszta barbárok hagytak hátra maguk után. A magyar demokrácia erejé­nek igazi fokmérője és m­ű­­próbája az a munka lesz, amely most előttünk áll; külföldön is erről ítélik majd meg a magyar demokrácia erejét és életképességét. A százezrek építeni akarásával, önfeláldozásával és munkaszeretetével szemben ott áll a reakció kicsiny, de befolyásos csoportja, az a rész, amely arra spekulál, hogy ha szabotálni fog, sikerül megakadályozni a felépítést.­­ A mozgósításhoz, az erők be­vetéséhez tartozik a kormány fo­kozott tevékenysége ezen a téren. A magyar dolgozók, a haladó Intelligencia, az egész magyar demokratikus nép joggal várja el kormányától vasököllel sújt le min­denkire, aki gátolja a nemzet fel­építését. Rámutatott ezután arra, hogy az előttünk álló hatalmas feladatokat meg tudjuk oldan saját erőnkből, ha ezeket az erőket összefogjuk. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt ve­zetőinek kézfogása nemcsak szimbólum volt, hanem azt is jelenti, hogy a két munkáspárt elszánta magát arra, hogy a nemzet minden döntő kérdésé­ben vállvetve harcol és nem en­gedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé. Kifejtette végül, hogy mit ért de­mokratikus Magyarország alatt és megállapította, hogy az új Magyar­ Italmérők! (kocsmáros, kávés, vendéglős) Akiknek az üzlethelyiségét kiigé­nyelték, azok érdekeik megvédése céljából folyó évi május 3-án d. e. 12 órakor VII., Wesselény -urca 73. sz. alatt tartandó megbeszélésen jelenjenek meg. SIKLÓS kerékpárzománcolt­ megnyílt, VII., Rózsa­ utca 34. sz. ornál falsipítés előtt óriási akadá­lyok tornyosuknak, de összetartás­sal ezeket az akadályokat legyűr­jük és legyőzzük. Akkor pedig egy csapásra megváltozik Magyarország belső helyzete, nemzetközi jelentő­ségű és megvalósul az, ami e más esztendő óta minden haladó magyar eszméje: az erős, boldog, szabad és független Magyarország. Viharos tapssal, éljenzéssel foga­dott beszéd után wmmwmm JtaZ^tTrau........ . Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt szónoka ért a mikrofon elé. Mindenekelőtt köszönetet mon­dott a hős Vörös Hadseregnek, mely felszabadította hazánkat a náci barbárok uralma alól és lehetővé tette, hogy Budapest népe szabad május elsejét ünnepelhessen. A fel­szabadított magyar dolgozók nevé­ben köszöntötte a Szovjetunió mun­kásait és parasztságát, a Vörös Hadsereg oldalán küzdő honvédete­ket, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Románia és Ausztria felszabadított népei és a világ minden országának munkásait és parasztjait. — A világ népei ezen a napon — mondotta — mindenütt azt kívánják, legyen vége a zűrza­varnak, az értelmetlenségnek, az aránytalanságok és egyenlőt­lenségek világának, az erő­szaknak és jogtiprásnak. Azt kívánják, hogy végre jöjjön el a szabad népek szabad együttmű­ködésének, szervezett és észszerű termelés­nek, a javak igazságos elosztá­sának, a jogegyenlőségnek, a társadalmi és gazdasági szabad­ságnak, a tényekben és valósá­gokban gyökeredző demokráciá­nak tiszta és a szabadság rend­jén felépülő világa. Ezután felszólította a gyűlés hall­gatóságát, hogy tegyenek ünnepé­lyes fogadalmat, hogy örökké hű­ségesek maradnak a demokráciá­hoz és annak leghatalmasabb őrző­jéhez, a Szovjetunióhoz. Hogy a feudális reakció és fasizmus utolsó maradványait is kiirtják, az ipari és meedistmidae Agi farmeiért helyre­állítsák, a dolgozó parasztságot el­látják szükséges termelő eszközök­kel, hogy a falu aztán gabonában, zsírban, élelemben adhassa vissza a segítséget a város munkásosztá­lyának. — Fogadjuk meg — mondotta —, hogy mindezek érdekében fenntartjuk és még szorosabbá tesszük a két nagy munkáspárt, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt testvéri együtt­működését és ezt az együttműkö­dést szétbonthatatlan szövetséggé erősítjük. Soha többé nem aka­runk testvérharcot, mindörökre együtt és bátran akarunk küz­deni a közös célokért. . . Soha egy pillanatra sem felejtjük el a kommunista kiáltvány ragyogó intelmét: Világ proletárjai egye­süljetek ! Amíg együtt vagyunk, nem ve­het erőt rajtunk a reakció, a fasiz­mus és semmiféle ellenforradalmi szándék nem zavarhatja meg a ma­gyar újjáépítés nagy művét. Szakasits nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kossa Ist­ván, a szakszervezet főtitkára határozati javaslatot terjesztett a nagygyűlés elé. A határozati javaslat: „A Magyar Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kíméletlen harc kormánya legyen" A határozati javaslat köszönetet mond a Vörös Hadseregnek és Sztálin marsallnak Ma­gyarország felszabadításáért, üdvözli a nemzetközi munkásosztályt, elsősorban a Szovjetunió dolgozóit, majd ezeket mondja: „Budapest dolgozó népe harcos üdvözletét küldi a magyar parasztságnak és minden ere­jével küzdeni fog azért, hogy a magyar parasztság a kapott földet megkaphatta. Segíteni fogja az új birtokosokat géppel, szerszámmal, felszereléssel, hadd lássák a falu dolgozói, hogy a város munkásai életre-halálra mellettük állanak. A nagygyűlés résztvevői elhatározzák, hogy még az eddiginél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország, újjáépítésén. Az a meggyőződésük azonban, hogy az ország újjáépítésének előfeltétele a kérlelhetetlen, következetes harc mindenfajta reakció ellen. A nagygyűlés résztvevői követelik ezért a népbíróságok működésének meggyorsítását, gyors és kemény igazolást és hogy a Magyar Nézeti Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kíméletlen harc kormánya legyen. A határozati javaslatot a nagygyűlés közönsége hatalmas lelkese­déssal egyhangúan elfogad­ta. Malinovszki marsall beszéde a Szabadság-téren, a Szovjet Emlék leleplezésén A Szabad Május nagyszerű ünnepség-sorozatát Budapesten a Vörös Hadsereg kezdte meg. Malinovszki marsall, a 2. ukrán hadsereg parancsnoka, akinek katonái felszabadították a ma­gyar fővárost, a harctérről tért vissza, hogy személyesen lep­lezze le a hatalmas fehér obe­­liszket, amelyet a felszabadító hadsereg hősi halottjainak em­lékezetére emeltek a Szabad­ság­ téren. Az ünnepségen a­mű­lövést adott le, majd az emlék­műről lehullott a lepel. Ezután az emlékmű megkoszorúzása kö­vetkezett. A Gellért­ téri emlékmű elé már a kora reggeli órákban fel­vonult úgyszólván Buda egész lakossága. Pretula ezredes meg­nyitotta az ünnepséget, majd Zi­gyár kormány tagjai közül Mik­lós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter, Gyöngyössy János külügymi­­niszter és Faraghó Gábor köz­­élelmezési miniszter jelent meg. Kov vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet a 2. ukrán hadsereg ne­vében. Zikov vezérőrnagy beszé­dében hangsúlyozta, hogy örök dicsőség az osztályrésze a Vörös Hadsereg ama katonáinak, akik itt a független és szabad Orosz­országért vívott harcban elestek. Az ő áldozatuk nem volt hiába­való. A harc azonban még nem ért véget. Folytatni kell ezt a harcot mindaddig, amíg végleg le népi verték a fasizmust és fel nem szabadították az egész mű­velt Európát a fasiszta rabság­ból. Ezután még a Vörös Hadsereg több tisztje szólt az egybegyűl­tekhez, majd a kivonult díszszá­zad több üdvlövést adott le. Az ünnepség végén a Vörös Hadse­reg, a magyar nemzeti hrcberg, a Nemzeti Bizottság, a főváros és a demokratikus pártok meg­koszorúzták az emlékművet.­­ A Vörös Hadsereg csapatai ma Budapesten és más európai fővárosokban ünnepüik a május 1-ét, — mondta Malinovszki tábornagy, miután kezének az­ér­ére, ágyúdörgés közepette, lehullott a lepel az ég felé mu­tató márványobeliszkről, amelynek csúcsán a szovjet­csillag ragyog. — A mi Vörös Hadseregünk abban a harcban született és edződött, amelyet 14 nemzet indí­tott a Szovjetunió ellen. Teljesen újfajta hadsereg ez: nem akar földeket hódítani és nem kívánja rabszolgává tenni a legyőzötteket. Ellenkező­leg: ez a hadsereg a szabadság hordozója. A szabadságot viszi Európa né­peinek, amelyet a fasizmus leigázott. — Mi is nehéz napokat éltünk át a háború első időszakában. Az ellenség Moszkváig, Leningrádig, sőt egészen Sztálingrádig tört előre. De Sztálin már akkor megmondta, hogy hiába a németek minden erő­feszítése és minden kegyetlensége, a harcból a Szov­jetuniónak kell győzelmesen kikerülnie. Amit akkor mondott, ma fényesen beigazolódik. Ma a Vörös Hadse­reg karja Németország szívébe hatolt. Csapataink né­i tábornagy beszéde után az orosz tüzérség egyik fiatal kép­viselője, majd a Budapesten har­colt csapatok egyik vezetője mondott rövid beszédet. Azután a magyar kormány, a székesfő­város, a politikai pártok, a rendőrség és a szabad szakszer­vezetek helyezték el vörös ró­zsákból, piros tulipánokból ösz­­szefűzött koszorúikat a szovjet hősök emlékművére. Végül a Vörös Hadsereg, a magyar deb­receni őrzászlóalj és a budapesti rendőrség díszalakulatai vonul­tak el Malinovszki marsall és törzskara előtt. A vigadótéri emlékmű leleple­zése hasonló ünnepélyességgel történt meg. Itt több mint húsz­ezer főnyi lelkes közönség előtt mondotta el avató beszédét a Vörös Hadsereg több magas­rangú vezető tisztje. A beszédek után a kivonult díszszázad üdv­met földön találkoztak a szövetséges hatalmak csapatai­val. De még most sem szabad úgy gondolkoznunk, hogy a küzdelem máris befejeződött. Talán még súlyos harcok várnak ránk, amíg a fasiszta fenevadat az egész világ­ból kiirtjuk. De felvértezve indulunk az új harcok felé. Vértünk: szovjet hazánk szeretete, mely betölti szívün­ket. S az a tudat, hogy ellenségeinket örökre meg kell semmisítenünk, teljesen ki kell pusztítanunk a világból a fasiszta mételyt. Elszántuk magunkat, hogy nem tesszük le a fegyvert, amíg célunkat el nem értük.­­— A régi, cári hadsereg katonái is a nép fiai vol­tak, de a Vörös Hadsereg mégis teljesen különbözik attól. Mert teljesen más a szelleme, amelyet Benin és Sztálin öntött belé. A Vörös Hadsereg tökéletesen ösz­­szetartozó a Szovjetunió dolgozóival. Sztálin marsall mind a munka, mind a harc frontján vezetője népünk­nek és mi tudjuk legjobban, mennyire kiérdemelte ő­ az egész emberiség háláját. Éljen Sztálin marsall! Éljen a Szovjetunió/ Éljen a Kommunista Párt! Éljen a Vö­rös Hadsereg! Dénes Viktor Győző nyug. MÁV-intézőt és nejét, szül. Blum Irént dec. 2-án a Tátra-utca 24-ből elhurcolták. Kérem, akik to­vábbi sorsukról válam­t tudnak, ér­tesíteni szíveskedjenek. Blu­m Béla, Budapest, V., Danádi-utca 11., földszint 1 FILHARMÓNIA Verdi: Requiem OPERA máj 4-én d. u. 4 órakor, vez.:­­ FAILONI. SSÜRDÄ, «r« MITTTS t. Ha vl­iazék 'Vidám, szabad maláhia A nagygyűlés után a többszáz* ezres tömeg nagyrésze a zászlók és jelszavas táblák végeláthatatlan ere­dejében ellepte a Városliget sétá* nyait. Az utakat szegélyező fák mindegyike egy-egy tréfás hirdetői oszlop Hitler, Göring, Göbbels har­sány nevetésre készített karikatú­ráival. A vurstli és az Angolpark soha sem látott mozgalmassága új életre éledt: ötletes mókáival, isme­rős játékaival, vidám előadásaival mulattatta a főváros dolgozóait. A színészek május elseje A Színészek az Angolpa­rkban, a Szabadtéri Színpadon és a Jókai- Sztnkörben ünnepelték május else­­jét. Tízezrek nézték végig a politi­kai kabarét az Angolparkban és sokezren tapsoltak Moliére vígjáté­kának, a ,,Duda Gyuri“-nak és Cso­­konai Vitéz Mihály sok sikert arat­tott darabjának, az „özvegy Kar­­nyóné’‘-nak. Fergeteges sikere volt Major Tamásnak, amint az özvegy Karnyónéban szavalt, táncolt, éne­­kelt és játszott egyszerre. Negyvenezer gyermek az állatkertben Az első szabad május elseje örö­met és szórakozást jelentett Nagy- Budapest gyermekeinek is. Ezen a­ napon az Állatkert megnyitotta kapuit előttük és díjmentes szóra­kozást nyújtott nekik, ezenkívül a Nemzeti Segély és a Gyermekbará­tok Szervezete m­egvend­égetésben részesítette őket. Már a kora délelőtti órákban megkezdődött a kicsinyek felvonu­lása,, a budaiak és pestkörnyékiek nagyrészt felvirágozott és piros díszbe öltözött kocsikon jöttek. Az Állatkert üde lombjai alatt csopor­tosultak a gyerekek, majd ebédet­ és uzsonnát kaptak. Budáról négy­ezer gyermek vett részt­­­ május elsejei ünnepségen. Vas Zoltán köz­ellátási kormánybiztos előrelátásá­nak volt köszönhető, hogy minden gyereknek bőven jutott tejből, ün­nepi perecből és más élelmiszerből. Eredetileg húszezer főre számí­tottak, ez a szám azonban negyven­­ezerre emelkedett felvonulás köz­ben. Rengeteg sütmény került ki­osztásra , különösen a kis cukrászok mutattak áldozatkészséget. Délután a Magyar Kommunista Párt VT ke­rületi szervezetének színészcsoportja szórakoztatta a hatalmas gyerek­sereget. Ezt követték a cirkuszi mutatványok és sok kacagtató műsorszám, hivatásos artisták köz­reműködésével. A késő délután­ órákig tartott a gyermekek május elsejei szórakozása. Sportünnep a Millenáris pályán A kedvezőtlen idő ellenére is mintegy tizenötezer néző jelent meg a Millenáris­ pályán, hogy szemtanúja legyen a felszabadulás első nagy sporteseményének, a munkás sportünnepélynek. A kö­zönséget a Munkás Sportközpont nevében Hidas­­Ferenc üdvözölte, majd megtartották a 100 méteres női és férfi síkfutás döntőit. Előb­bit Fekete Ilona (IX., MADISz) nyerte, utóbbit Csányi (VI., E. K.). A 3000 méteres síkfutásban Kelen János (MTE) győzött 9 p 19.6 mp-s eredménnyel. Mögötte Pataki (R. MADISz) és Németh (MTE) végzett. Ezután az 1000 méteres kerékpárversenyt tartották meg, amelyet Nagy Béla nyert Zsellér és Knoch előtt. Tornagyakorlatok következtek Horváth István veze­tésével. Pelle József, Sass, Tóth és Tibor nyújtón mutatott be gyakor­latokat, a hölgyek közül Gulyásné­ Köteles Erzsébet dolgozott igen szé­pen. A kézilabda válogatott mér­kőzésen az MTK csapata 8:4 (3:3) arányban győzte le a MADISz vá­logatott együttesét. A 20 kilomé­teres motorvezetéses versenyt Pa­taki nyerte Zsellér és Eckert előtt. Az ünnepély egyik kiemelkedő száma a szimbolikus táncjáték volt. Különféle népek jelentek meg a pályán, táncba kezdtek. Először külön-külön táncoltak, majd össze­fogóztak, kört alkottak és együtt ropták, a táncot. De megjelent a halált hozó fasizmus, egymás el­len uszította, majd leigázta őket. A szabadságot hozó békegdamb azonban bátor harcosok kíséreté­ben legyőzte a fasiszta halált és felszabadította a népeket. A szim­bolikus játék tomboló sikert ara­tott. Ugyancsak nagy sikere volt a Testnevelési Főiskola női tor­nászcsapatának, amely két gyakor­latot mutatott be. Végül a Vasas labdarúgó csapata 2:0 (1:0) arányban legyőzte a munkás válogatott együttesét. A gólokat Ilovszky és Bersy lőtte.

Next