Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)
1945-05-02 / 87. szám
« demokratám *■—* « motrmaA datat — Breek «, aumflogéd népek — folytatta Rákosi Mátyás —, «mely ekhez való jóviszonyunktól függ igen jelentékeny részben nemzetünk jövője, huszonöt esztendőn keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy Magyarországban csak Horthy Magyarországát lássák. Beek a nemzetek az új magyar demokráciától nemcsak szavakat, hanem tetteket követelnek, olyan tetteket, amelyek elmossák a 25 éves szégyenteljes magyar reakció tetteit és bizonyítják, hogy új szellem, új erő, új akarat lépett a régi helyébe. Méltatta ezután az első szabad május 1-e történelmi jelentőségét, majd rámutatott a tettek jelentőségére. ■ — Aici megnézte, hogy milyen hősiességgel harcolt a magyar ipari munkásság a felszabadulás első percétől kezdve, — mondotta — amikor gyakran még az üzemek körül robbantak a gránátok, az aknák, aki tudja, hogy mennyi önfeláldozás kellett ahhoz, hogy meginduljanak a villamosok, az üzemek, az ebből a tényből megállapíthatja, hogy igenis, új erő működik Magyarországon: a munkásság eddig gúzsbakötött ereje. A Szomszéd államok ezt a tényt jól megjegyzik maguknak, és megértik ebből, hogy más idők járnak Magyarországon. Szólt ezután a munkásosztály döntő térnyereségével létrejött földreformról, amelynek során a magyar falu dolgozói a város munkásaival karöltve, néhány hét alatt felosztották a nagybirtokosok földjét. — Ha aláhúzzuk azokat a sikereket, — mondotta ezután Rákosi Mátyás — amelyeket elértünk, meg kell mondanunk, hogy mind belső területen, mind nemzetközi viszonylatban legnagyobb gyengénk az, hogy nem tudtunk gyökeres eredményeket elérni a rekadős és fasiszta maradványok elleni harcban. Ezen a téren még óriási munkát kell végeznünk. Mindenkinek meg kell értenie, hogy amilyen hasznot hajtó és produktív munka egy gyár megindítása, ugyanolyan prostruktív és hasznot hajtó s munka a reakció gyökeres kiirtása. "A felépítés feladata még előttünk áll. A szabadságot nem kaptuk ingyen. Együtt örökösük vele **t a romhalmazt, amelyet a fasiszta barbárok hagytak hátra maguk után. A magyar demokrácia erejének igazi fokmérője és műpróbája az a munka lesz, amely most előttünk áll; külföldön is erről ítélik majd meg a magyar demokrácia erejét és életképességét. A százezrek építeni akarásával, önfeláldozásával és munkaszeretetével szemben ott áll a reakció kicsiny, de befolyásos csoportja, az a rész, amely arra spekulál, hogy ha szabotálni fog, sikerül megakadályozni a felépítést. A mozgósításhoz, az erők bevetéséhez tartozik a kormány fokozott tevékenysége ezen a téren. A magyar dolgozók, a haladó Intelligencia, az egész magyar demokratikus nép joggal várja el kormányától vasököllel sújt le mindenkire, aki gátolja a nemzet felépítését. Rámutatott ezután arra, hogy az előttünk álló hatalmas feladatokat meg tudjuk oldan saját erőnkből, ha ezeket az erőket összefogjuk. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőinek kézfogása nemcsak szimbólum volt, hanem azt is jelenti, hogy a két munkáspárt elszánta magát arra, hogy a nemzet minden döntő kérdésében vállvetve harcol és nem engedi meg, hogy bárki is éket verjen összefogásuk közé. Kifejtette végül, hogy mit ért demokratikus Magyarország alatt és megállapította, hogy az új Magyar Italmérők! (kocsmáros, kávés, vendéglős) Akiknek az üzlethelyiségét kiigényelték, azok érdekeik megvédése céljából folyó évi május 3-án d. e. 12 órakor VII., Wesselény -urca 73. sz. alatt tartandó megbeszélésen jelenjenek meg. SIKLÓS kerékpárzománcolt megnyílt, VII., Rózsa utca 34. sz. ornál falsipítés előtt óriási akadályok tornyosuknak, de összetartással ezeket az akadályokat legyűrjük és legyőzzük. Akkor pedig egy csapásra megváltozik Magyarország belső helyzete, nemzetközi jelentőségű és megvalósul az, ami e más esztendő óta minden haladó magyar eszméje: az erős, boldog, szabad és független Magyarország. Viharos tapssal, éljenzéssel fogadott beszéd után wmmwmm JtaZ^tTrau........ . Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt szónoka ért a mikrofon elé. Mindenekelőtt köszönetet mondott a hős Vörös Hadseregnek, mely felszabadította hazánkat a náci barbárok uralma alól és lehetővé tette, hogy Budapest népe szabad május elsejét ünnepelhessen. A felszabadított magyar dolgozók nevében köszöntötte a Szovjetunió munkásait és parasztságát, a Vörös Hadsereg oldalán küzdő honvédeteket, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Románia és Ausztria felszabadított népei és a világ minden országának munkásait és parasztjait. — A világ népei ezen a napon — mondotta — mindenütt azt kívánják, legyen vége a zűrzavarnak, az értelmetlenségnek, az aránytalanságok és egyenlőtlenségek világának, az erőszaknak és jogtiprásnak. Azt kívánják, hogy végre jöjjön el a szabad népek szabad együttműködésének, szervezett és észszerű termelésnek, a javak igazságos elosztásának, a jogegyenlőségnek, a társadalmi és gazdasági szabadságnak, a tényekben és valóságokban gyökeredző demokráciának tiszta és a szabadság rendjén felépülő világa. Ezután felszólította a gyűlés hallgatóságát, hogy tegyenek ünnepélyes fogadalmat, hogy örökké hűségesek maradnak a demokráciához és annak leghatalmasabb őrzőjéhez, a Szovjetunióhoz. Hogy a feudális reakció és fasizmus utolsó maradványait is kiirtják, az ipari és meedistmidae Agi farmeiért helyreállítsák, a dolgozó parasztságot ellátják szükséges termelő eszközökkel, hogy a falu aztán gabonában, zsírban, élelemben adhassa vissza a segítséget a város munkásosztályának. — Fogadjuk meg — mondotta —, hogy mindezek érdekében fenntartjuk és még szorosabbá tesszük a két nagy munkáspárt, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt testvéri együttműködését és ezt az együttműködést szétbonthatatlan szövetséggé erősítjük. Soha többé nem akarunk testvérharcot, mindörökre együtt és bátran akarunk küzdeni a közös célokért. . . Soha egy pillanatra sem felejtjük el a kommunista kiáltvány ragyogó intelmét: Világ proletárjai egyesüljetek ! Amíg együtt vagyunk, nem vehet erőt rajtunk a reakció, a fasizmus és semmiféle ellenforradalmi szándék nem zavarhatja meg a magyar újjáépítés nagy művét. Szakasits nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Kossa István, a szakszervezet főtitkára határozati javaslatot terjesztett a nagygyűlés elé. A határozati javaslat: „A Magyar Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kíméletlen harc kormánya legyen" A határozati javaslat köszönetet mond a Vörös Hadseregnek és Sztálin marsallnak Magyarország felszabadításáért, üdvözli a nemzetközi munkásosztályt, elsősorban a Szovjetunió dolgozóit, majd ezeket mondja: „Budapest dolgozó népe harcos üdvözletét küldi a magyar parasztságnak és minden erejével küzdeni fog azért, hogy a magyar parasztság a kapott földet megkaphatta. Segíteni fogja az új birtokosokat géppel, szerszámmal, felszereléssel, hadd lássák a falu dolgozói, hogy a város munkásai életre-halálra mellettük állanak. A nagygyűlés résztvevői elhatározzák, hogy még az eddiginél is keményebb fegyelemmel, harcosabb elszántsággal fognak dolgozni az ország, újjáépítésén. Az a meggyőződésük azonban, hogy az ország újjáépítésének előfeltétele a kérlelhetetlen, következetes harc mindenfajta reakció ellen. A nagygyűlés résztvevői követelik ezért a népbíróságok működésének meggyorsítását, gyors és kemény igazolást és hogy a Magyar Nézeti Függetlenségi Front kormánya a magyar újjáépítés, a szabotáló reakció elleni kíméletlen harc kormánya legyen. A határozati javaslatot a nagygyűlés közönsége hatalmas lelkesedéssal egyhangúan elfogadta. Malinovszki marsall beszéde a Szabadság-téren, a Szovjet Emlék leleplezésén A Szabad Május nagyszerű ünnepség-sorozatát Budapesten a Vörös Hadsereg kezdte meg. Malinovszki marsall, a 2. ukrán hadsereg parancsnoka, akinek katonái felszabadították a magyar fővárost, a harctérről tért vissza, hogy személyesen leplezze le a hatalmas fehér obeliszket, amelyet a felszabadító hadsereg hősi halottjainak emlékezetére emeltek a Szabadság téren. Az ünnepségen aműlövést adott le, majd az emlékműről lehullott a lepel. Ezután az emlékmű megkoszorúzása következett. A Gellért téri emlékmű elé már a kora reggeli órákban felvonult úgyszólván Buda egész lakossága. Pretula ezredes megnyitotta az ünnepséget, majd Zigyár kormány tagjai közül Miklós Béla miniszterelnök, Vörös János honvédelmi miniszter, Gyöngyössy János külügyminiszter és Faraghó Gábor közélelmezési miniszter jelent meg. Kov vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet a 2. ukrán hadsereg nevében. Zikov vezérőrnagy beszédében hangsúlyozta, hogy örök dicsőség az osztályrésze a Vörös Hadsereg ama katonáinak, akik itt a független és szabad Oroszországért vívott harcban elestek. Az ő áldozatuk nem volt hiábavaló. A harc azonban még nem ért véget. Folytatni kell ezt a harcot mindaddig, amíg végleg le népi verték a fasizmust és fel nem szabadították az egész művelt Európát a fasiszta rabságból. Ezután még a Vörös Hadsereg több tisztje szólt az egybegyűltekhez, majd a kivonult díszszázad több üdvlövést adott le. Az ünnepség végén a Vörös Hadsereg, a magyar nemzeti hrcberg, a Nemzeti Bizottság, a főváros és a demokratikus pártok megkoszorúzták az emlékművet. A Vörös Hadsereg csapatai ma Budapesten és más európai fővárosokban ünnepüik a május 1-ét, — mondta Malinovszki tábornagy, miután kezének azérére, ágyúdörgés közepette, lehullott a lepel az ég felé mutató márványobeliszkről, amelynek csúcsán a szovjetcsillag ragyog. — A mi Vörös Hadseregünk abban a harcban született és edződött, amelyet 14 nemzet indított a Szovjetunió ellen. Teljesen újfajta hadsereg ez: nem akar földeket hódítani és nem kívánja rabszolgává tenni a legyőzötteket. Ellenkezőleg: ez a hadsereg a szabadság hordozója. A szabadságot viszi Európa népeinek, amelyet a fasizmus leigázott. — Mi is nehéz napokat éltünk át a háború első időszakában. Az ellenség Moszkváig, Leningrádig, sőt egészen Sztálingrádig tört előre. De Sztálin már akkor megmondta, hogy hiába a németek minden erőfeszítése és minden kegyetlensége, a harcból a Szovjetuniónak kell győzelmesen kikerülnie. Amit akkor mondott, ma fényesen beigazolódik. Ma a Vörös Hadsereg karja Németország szívébe hatolt. Csapataink néi tábornagy beszéde után az orosz tüzérség egyik fiatal képviselője, majd a Budapesten harcolt csapatok egyik vezetője mondott rövid beszédet. Azután a magyar kormány, a székesfőváros, a politikai pártok, a rendőrség és a szabad szakszervezetek helyezték el vörös rózsákból, piros tulipánokból öszszefűzött koszorúikat a szovjet hősök emlékművére. Végül a Vörös Hadsereg, a magyar debreceni őrzászlóalj és a budapesti rendőrség díszalakulatai vonultak el Malinovszki marsall és törzskara előtt. A vigadótéri emlékmű leleplezése hasonló ünnepélyességgel történt meg. Itt több mint húszezer főnyi lelkes közönség előtt mondotta el avató beszédét a Vörös Hadsereg több magasrangú vezető tisztje. A beszédek után a kivonult díszszázad üdvmet földön találkoztak a szövetséges hatalmak csapataival. De még most sem szabad úgy gondolkoznunk, hogy a küzdelem máris befejeződött. Talán még súlyos harcok várnak ránk, amíg a fasiszta fenevadat az egész világból kiirtjuk. De felvértezve indulunk az új harcok felé. Vértünk: szovjet hazánk szeretete, mely betölti szívünket. S az a tudat, hogy ellenségeinket örökre meg kell semmisítenünk, teljesen ki kell pusztítanunk a világból a fasiszta mételyt. Elszántuk magunkat, hogy nem tesszük le a fegyvert, amíg célunkat el nem értük.— A régi, cári hadsereg katonái is a nép fiai voltak, de a Vörös Hadsereg mégis teljesen különbözik attól. Mert teljesen más a szelleme, amelyet Benin és Sztálin öntött belé. A Vörös Hadsereg tökéletesen öszszetartozó a Szovjetunió dolgozóival. Sztálin marsall mind a munka, mind a harc frontján vezetője népünknek és mi tudjuk legjobban, mennyire kiérdemelte ő az egész emberiség háláját. Éljen Sztálin marsall! Éljen a Szovjetunió/ Éljen a Kommunista Párt! Éljen a Vörös Hadsereg! Dénes Viktor Győző nyug. MÁV-intézőt és nejét, szül. Blum Irént dec. 2-án a Tátra-utca 24-ből elhurcolták. Kérem, akik további sorsukról válamt tudnak, értesíteni szíveskedjenek. Blum Béla, Budapest, V., Danádi-utca 11., földszint 1 FILHARMÓNIA Verdi: Requiem OPERA máj 4-én d. u. 4 órakor, vez.: FAILONI. SSÜRDÄ, «r« MITTTS t. Ha vliazék 'Vidám, szabad maláhia A nagygyűlés után a többszáz* ezres tömeg nagyrésze a zászlók és jelszavas táblák végeláthatatlan eredejében ellepte a Városliget sétá* nyait. Az utakat szegélyező fák mindegyike egy-egy tréfás hirdetői oszlop Hitler, Göring, Göbbels harsány nevetésre készített karikatúráival. A vurstli és az Angolpark soha sem látott mozgalmassága új életre éledt: ötletes mókáival, ismerős játékaival, vidám előadásaival mulattatta a főváros dolgozóait. A színészek május elseje A Színészek az Angolparkban, a Szabadtéri Színpadon és a Jókai- Sztnkörben ünnepelték május elsejét. Tízezrek nézték végig a politikai kabarét az Angolparkban és sokezren tapsoltak Moliére vígjátékának, a ,,Duda Gyuri“-nak és Csokonai Vitéz Mihály sok sikert arattott darabjának, az „özvegy Karnyóné’‘-nak. Fergeteges sikere volt Major Tamásnak, amint az özvegy Karnyónéban szavalt, táncolt, énekelt és játszott egyszerre. Negyvenezer gyermek az állatkertben Az első szabad május elseje örömet és szórakozást jelentett Nagy- Budapest gyermekeinek is. Ezen a napon az Állatkert megnyitotta kapuit előttük és díjmentes szórakozást nyújtott nekik, ezenkívül a Nemzeti Segély és a Gyermekbarátok Szervezete megvendégetésben részesítette őket. Már a kora délelőtti órákban megkezdődött a kicsinyek felvonulása,, a budaiak és pestkörnyékiek nagyrészt felvirágozott és piros díszbe öltözött kocsikon jöttek. Az Állatkert üde lombjai alatt csoportosultak a gyerekek, majd ebédet és uzsonnát kaptak. Budáról négyezer gyermek vett részt május elsejei ünnepségen. Vas Zoltán közellátási kormánybiztos előrelátásának volt köszönhető, hogy minden gyereknek bőven jutott tejből, ünnepi perecből és más élelmiszerből. Eredetileg húszezer főre számítottak, ez a szám azonban negyvenezerre emelkedett felvonulás közben. Rengeteg sütmény került kiosztásra , különösen a kis cukrászok mutattak áldozatkészséget. Délután a Magyar Kommunista Párt VT kerületi szervezetének színészcsoportja szórakoztatta a hatalmas gyereksereget. Ezt követték a cirkuszi mutatványok és sok kacagtató műsorszám, hivatásos artisták közreműködésével. A késő délután órákig tartott a gyermekek május elsejei szórakozása. Sportünnep a Millenáris pályán A kedvezőtlen idő ellenére is mintegy tizenötezer néző jelent meg a Millenáris pályán, hogy szemtanúja legyen a felszabadulás első nagy sporteseményének, a munkás sportünnepélynek. A közönséget a Munkás Sportközpont nevében HidasFerenc üdvözölte, majd megtartották a 100 méteres női és férfi síkfutás döntőit. Előbbit Fekete Ilona (IX., MADISz) nyerte, utóbbit Csányi (VI., E. K.). A 3000 méteres síkfutásban Kelen János (MTE) győzött 9 p 19.6 mp-s eredménnyel. Mögötte Pataki (R. MADISz) és Németh (MTE) végzett. Ezután az 1000 méteres kerékpárversenyt tartották meg, amelyet Nagy Béla nyert Zsellér és Knoch előtt. Tornagyakorlatok következtek Horváth István vezetésével. Pelle József, Sass, Tóth és Tibor nyújtón mutatott be gyakorlatokat, a hölgyek közül Gulyásné Köteles Erzsébet dolgozott igen szépen. A kézilabda válogatott mérkőzésen az MTK csapata 8:4 (3:3) arányban győzte le a MADISz válogatott együttesét. A 20 kilométeres motorvezetéses versenyt Pataki nyerte Zsellér és Eckert előtt. Az ünnepély egyik kiemelkedő száma a szimbolikus táncjáték volt. Különféle népek jelentek meg a pályán, táncba kezdtek. Először külön-külön táncoltak, majd összefogóztak, kört alkottak és együtt ropták, a táncot. De megjelent a halált hozó fasizmus, egymás ellen uszította, majd leigázta őket. A szabadságot hozó békegdamb azonban bátor harcosok kíséretében legyőzte a fasiszta halált és felszabadította a népeket. A szimbolikus játék tomboló sikert aratott. Ugyancsak nagy sikere volt a Testnevelési Főiskola női tornászcsapatának, amely két gyakorlatot mutatott be. Végül a Vasas labdarúgó csapata 2:0 (1:0) arányban legyőzte a munkás válogatott együttesét. A gólokat Ilovszky és Bersy lőtte.