Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-05-12 / 95. szám

pengő I. évfolyam, 95. szám Éhező nagykövetek Irta: Gyöngyösi János külügyminiszter Meggyőződésem, egyetlen minisztériumot sem ostromolnak annyira állás- vagy megbizatáskérésekkel, mint éppen a külügyminisztériumot. Az egyik széleskörű nyelvismereteire hivatkozik („csak éppen az orosz nyelvet nem birom“ — mondja), a másik külföldi összeköttetéseitemlegeti, van, aki nagyszerű tervekkel szolgál Magyarország idegen megsegítésére, van, aki pressze állomáshelyeken akarja „önzetlenül“ szolgálni a magyar ügyet. Ez utóbbiak az ellenszenvesek. Ezek azok, akik menekülni szeretnének ebből a szerencsétlen országból, boldogabb, a háborútól megkímélt tájakra. De valamennyi készülő, vagy perfekt „diplomata“ nem vesz annyi fáradságot, hogy a fegyverszüneti egyezményt figyelmesen elolvasná, mert akkor tudnia kellene, hogy kérése vagy javaslata legalább is nem időszerű. Naivitáséban azonban a legkedvesebb volt a „jelentkezők“ közül az a nagy tudósunk, aki követként ajánlkozott egyik metropolisba. Ahogy magam előtt láttam okos, az értelemtől és tudástól sugárzó finom arcélét, elgondolkoztam rajta: anynyira szerény és udvarias, vagy annyira naív és megriadt ez a kitűnő ember, hogy ne tudná, hogy ő eddig is a legkiválóbb diplomtaszolgálatokat tette az országnak s hogy az ő neve megbecsülhetetlen fémjelzést ad a magyarság ügyének akkor is, sőt talán leginkább akkor, ha ott marad dolgozóasztala mellett s ki se mozdul egyébként szerényen felszerelt laboratóriumából. Azóta is sokszor eszemben járnak tudósaink, íróink, művészeink, mint a magyarság ezidőszerint egyedül akreditált követei. Egy-egy név felbukkanásánál örömmel állapítom meg azt is, hogy akárhány „nagykövet“ is akad közöttük. Szerencsénkre nem egy olyan kiválóságunk van, aki a világ legkitűnőbb szellemi reprezentánsai között foglal helyet. Szegény és kicsiny országnak nagy öröm ez és felbecsülhetetlen érték. Nyugtalanítóvá csak akkor vált számomra a gondolat, amikor nemrégiben arról hallottam, hogy egyik európai hírű természettudósunk bizonyára nem a túlméretezett táplálkozás következtében 48 kilóra fogyott le s a felesége immár alig éri el a 30 kilós súlyt. Furcsa és talán komikus is szellemi értékeket súlyra mérni, de annyi bizonyos, hogy a gondolat fizikai műszeréül szolgáló agytekervényeknek vagy a művészet technikai feltételeit teljesítő izomzatnak és testnek anyagi megalapozottságra is szüksége van. Minden kultúrember nemcsak felháborodással és borzalommal, de fájó kétségbeeséssel is hallja a német gyűjtőtáborok rémhistóriáit, ahol annyi kiváló európai szellemi érték esett áldozatul vagy vált élő csontvázzá. Ez soha meg nem bocsátható, ördögi és tervszerű munka volt. A rideg tény és a veszteség szempontjából azonban közömbös volna, hogy egy tudós vagy művész az ausschwitzi vagy a buchenwaldi táborban tervszerű koplaltatás következtében pusztul el, illetve válik pehelysúlyúvá, vagy pedig nemtörődömség folytán, szabad emberként Magyarországon. Nagyon jól tudom, hogy az összehasonlítás túlzott és karikírozva van, azonban egy ilyen fontos kérdésben nem árt egy kis túlzás azért, hogy a dolog nagy jelentőségére rádöbbenjünk. Magyarországnak a náci zsarnokság és a háború pusztításai következtében rengeteg anyaga és erkölcsi értéke ment veszendőbe. Kifosztva és sok tekintetben megbélyegezve állunk a világban, de szellemi értékeinkhez, legaább is az igaziakhoz, a náci dögvész nem tudott elérni. Megbocsáthatatlan volna, ha ezekből a szellemi értékekből azokat, akiket a háború megkímélt, a magyarság nem tudná átmenteni a békének, amikor kifosztottsága és elesettsége következtében minden megmaradt értékünkhöz görcsösen ragaszkodni kell. A tudós és a művész különleges ember. A matematikus, aki misztikus egyenletek fölött töpreng, az író, aki lelkében forrongó idők és gondolatok csíráját hordozza, a művész, akit úgyis az alkotás láza emészt, nem ér rá a gyakorlati élet problémáival foglalkozni, mert ha ezzel foglalkozik, a tudomány és a művészet szenvedi kárát. Sem íróinkat, sem művészeinket nem utalhatjuk sorbanállásra vagy batyuzásra, mint ahogy a komoly fizikai munkás sem vonható el ezekkel az anyagi életküzdelmekkel munkahelyétől anélkül, hogy a termelésben zavar vagy visszaesés ne állna elő. A tudósok és művészek elemi anyagi szükségleteinek biztosításáról intézményesen kell gondoskodni, mint ahogy intézményesen kell gondoskodni a munkásság megfelelő élelmezéséről is, hogy a munkateljesítménnyel elvesztett kalória szükségszerűen pótoltassák. A javaknak mai kaotikus elosztása, a tobzódó fekete piac eredményezi azt a tűrhetetlen és felháborító állapotot, hogy ezek az élethez szükséges elsőrendű javak, tehát a jobb és kövérebb falatok, nem az értékek és a dolgozók megerősítését, hanem egy romlott burzsoázia legszemetebb söpredékét szolgálják. Nagyon jól tudom, hogy ezen a téren már sok minden történt, de viszont úgy érzem, távolról sem elég. Azoknak az íróknak, művészeknek és tudósoknak, akik a demokratikus Magyarország elitjét alkotják, a közvetlen anyagi léte nem alapulhat sem a jelentkezéseken, sem a feljajdulásokon. Meg kell állapítani ezt az elitet és ha még nem hallatták hangjukat, fel kell kutatni őket. Ezzel nemcsak azért tartozunk nekik, amit tettek, de azért is, amit várunk tőlük. Tudomány, művészet, irodalom és munkásság nemzetközi kapcsolatai azok a pozitív értékek, amelyekre mai megkötöttségünkben és elszigeteltségünkben a magyar ügyek kifelé való képviseletét egyedül alapíthatjuk. A kérdés, melyet szükségszerűen felvetettem, tehát nemcsak belső szempontból, de külpolitikailag is egyike a legfontosabbaknak. 1945 május 12. szombat DEMOKRATIKUS NAPILAP . SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: BARCS SÁNDOR, DARVAS JÓZSEF, GÁBOR ANDOR, ZILAHY LAJOS Szombat este kigyulladnak az utcai villán Elsősorban az élelmiszerek árát kell kiírni a kirakatokban Tilos a romházak faanyagának tüzelésre való felhasználása A Szabadság jelentette elsőnek és egyedül, hogy csütörtökön este próba villanyvilágítást végeztek egyes pesti utcákon, ahol azt a vezeték állapota megengedte. A próbavilágítás eredményességéről is beszámoltunk s ennek alapján most illetékes helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy szombaton este Budapest minden utcáján kigyulladnak a villanylámpák, ahol a vezeték helyreállítása erre módot és lehetőséget ad. A közvilágítás az utcákon állandó marad és fokozatosan, egyre nagyobb mértékben növekedik. Az Elektromos Művek munkásai megfeszített erővel dolgoznak a vezetékek további pótlásán és helyreállításán. Itt említjük meg, hogy a közvilágítás bevezetésével kapcsolatosan rendezik az utcai esti közlekedés és a kapuk nyitvatartásának kérdését is. Egyébként hétfőn jelenik meg a polgármester rendelete arról, amit a Szabadság ugyancsak előzetesen jelentett, hogy az elsötétítés megszűnt. Polgármesteri rendelet szabályozza az árak feltüntetését a kirakatokban. Ez csupán közigazgatási intézkedés és nem árszabályozás. A rendelet kimondja, hogy elsősorban és mindenütt az élelmiszerárakat kell a kirakatokban feltüntetni. Rendelkezést ad ki a polgármester arra vonatkozóan is, hogy a romházak és bontások épületfaanyagát nem szabad tüzelésre felhasználni.Az újjáépítés munkájához szükség van erre a még használható épületfaanyagra. A rendelet az elöljáróságokat és az államrendőrséget felhívja, hogy azok ellen, akik bontásból származó épületfát tüzelésre használnak fel, szigorúan járja- nak el. Németország kormányzását a négy nagyhatalom tanácsa veszi át Washingtoni hír Japán békeajánlatáról Londoni hírek szerint rövidesen újra hármas találkozó lesz, mert Truman elnök és Churchill szükségesnek vélik, hogy a németországi megszállás kérdésének Yaltában még el nem intézett részleteit a három nagyhatalom főemberei véglegesen tisztázzák. Moszkvai oldalról még nem hallottunk erre nézve állásfoglalást. A német kérdés mindenesetre eléggé komplikált, főleg, ha figyelembe vesszük a nácik földalatti szervezkedését, mely máris úgy jelentkezik, mint Németország pacifikálásának komoly akadálya. Ezért abban a nemzetközi szervezetben, melyről Stimson amerikai hadügyi államtitkár a sajtó előtt beszélt, egyik legfontosabb feladata éppen az lesz, hogy ezeket a földalatti titkos szervezeteket leküzdje. Stimson azt is megállapította, hogy a Németországot ellenőrző közös szervezet a golhai értekezlet határozata alapján, tehát közös terv szerint alakult, annak főtanácsában a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország egyes képviselője foglal helyet és egységes elvek szerint fogja irányítani Németország végleges leszerelését és a német munka újjászervezését. Az amerikaiak Eisenhower tábornokot jelölték maguk részéről ebbe a főtanácsba. A szövetséges népek ellenőrző tanácsa tizenkét hadosztályt alakít, mely Németország katonai, közigazgatási, közoktatási, közlekedési, stb. ügyein,vek intézését vállalja,,míg a német viszonyok megérnek arra, hogy egy demokratikus német kormány vehesse át az ország igazgatását. Megerősítették Szálasi fogságba esését MOSZKVA, MÁJUS 12. A moszkvai rádió péntek este megerősítette azt a jelentést, amely szerint Szálasi Ferenc, a hazaáruló nyilasvezér a szövetségesek fogságába esett. (MTI) A szövetséges nemzetek hadseregeinek vadászata az európai nácivész irányítói után továbbra is sikeresen folyik. A legújabb hírek a következők: A svéd rádió közlése szerint elfogták Quislinget, a nácibérencek ősét. Fogságba esett Osima, a berlini japán követ a követség egész személyzetével együtt. A szövetségesek kezére került Funk gazdasági miniszter és De Brinon, aki a francia diplomáciában a német érdekeket képviselte. A norvégiai német megszálló csapatok egykori főparancsnoka, Falkenhorst tábornok, fogságba esésekor a következő kijelentést tette: „Végtelenül örülök, hogy megszabadítottak bennünket ennek a gangszterbandának az uralmától“. A tábornok úr lelkiismerete 12 óra után 5 percet ébredt fel. Himmlert, újabb értesülés alapján Salzburg mellett keresik az amerikai hadsereg katonái. A parasztok elmondták, hogy SS- csapataival együtt egy valóságos kis erőddé átalakított tanyán a végsőkig akarnak védekezni. Eddig még nem sikerült megtalálni. Henlein, a korábban elfogott szudétaföldi nácivezér, öngyilkos lett. Göringet fogságában újra kihallgatták. Elmondta, hogy Anglia lerohanására ki volt adva a parancs, de a terv végrehajtására nem került sor, mert a légi fölényt nem tudták kivívni. A továbbiak során megkérdezték tőle, ő adott-e parancsot Coventry bombázására. „Igen“, volt a felelet. „Coventry a brit repülőgépipar egyik fontos központja volt”, tette hozzá. „És mért bombázta Canterburyt?“. „Egy német érseki város összebombázásának megtorlásául". „Melyik volt az a város?“ „Arra nem emlékszem", felelte Göring. Japán béketapogatózások Washingtonból azt jelenti a Reuter-ügynökség, hogy ottani diplomáciai körökben erősen tartja magát az a hír, mely szerint a japánok ismét békeajánlatokat tettek. Az elmúlt hetekben semleges közvetítők útján több ilyen kísérlet merült fel, az illetékes személyek azonban óvakodnak attól, hogy erről nyilatkozzanak. Annyi bizonyos, hogy a japánok eddig még nem ajánlották fel a feltétel nélküli megadást. Eddig csak arról volna szó, hogy a flotta és a légihaderő kapitulálna, a szárazföldi csapatokat pedig visszavonnák mindennemű japán területről annak ellenében, hogy a szövetségesek lemondanának Japán megszállásáról. Ezt az ajánlatot brit és amerikai részről visszautasították.