Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-05-12 / 95. szám

pengő I. évfolyam, 95. szám­ Éhező nagykövetek Irta: Gyöngyösi János külügyminiszter Meggyőződésem, egyetlen mi­nisztériumot sem ostromolnak annyira állás- vagy megbizatás­­kérésekkel, mint éppen a kül­ügyminisztériumot. Az egyik széleskörű nyelvismereteire hi­vatkozik („csak éppen az orosz nyelvet nem birom“ — mondja), a másik külföldi összeköttetéseit­­emlegeti, van, aki nagyszerű ter­vekkel szolgál Magyarország idegen megsegítésére, van, aki pressze állomáshelyeken akarja „önzetlenül“ szolgálni a magyar ügyet. Ez utóbbiak az ellenszen­vesek. Ezek azok, akik mene­külni szeretnének ebből a sze­rencsétlen országból, boldogabb, a háborútól megkímélt tájakra. De valamennyi készülő, vagy perfekt „diplomata“ nem vesz annyi fáradságot, hogy a fegy­verszüneti egyezményt figyelme­sen elolvasná, mert akkor tudnia kellene, hogy kérése vagy javas­lata legalább is nem időszerű. Naivitáséban azonban a leg­kedvesebb volt a „jelentkezők“ közül az a nagy tudósunk, aki követként ajánlkozott egyik metropolisba. Ahogy magam előtt láttam okos, az értelemtől és tudástól sugárzó finom arc­élét, elgondolkoztam rajta: any­­nyira szerény és udvarias, vagy annyira naív és megriadt ez a kitűnő ember, hogy ne tudná, hogy ő eddig is a legkiválóbb diplomtaszolgála­tokat tette az országnak s hogy az ő neve megbecsülhetetlen fémjelzést ad a magyarság ügyének akkor is, sőt talán leginkább akkor, ha ott marad dolgozóasztala mellett s ki se mozdul egyébként szeré­­nyen felszerelt laboratóriumából. Azóta is sokszor eszemben jár­­nak tudósaink, íróink, művé­szeink, mint a magyarság ezidő­­szerint egyedül akreditált kö­vetei. Egy-egy név felbukkaná­sánál örömmel állapítom meg azt is, hogy akárhány „nagykövet“ is akad közöttük. Szerencsénkre nem egy olyan kiválóságunk van, aki a világ legkitűnőbb szel­lemi reprezentánsai között fog­lal helyet. Szegény és kicsiny or­­szágnak nagy öröm ez és fel­becsülhetetlen érték. Nyugtala­nítóvá csak akkor vált szá­momra a gondolat, amikor nem­régiben arról hallottam, hogy egyik európai hírű természet­tudósunk bizonyára nem a túl­méretezett táplálkozás következ­tében 48 kilóra fogyott le s a felesége immár alig éri el a 30 kilós súlyt. Furcsa és talán ko­mikus is szellemi értékeket súly­ra mérni, de annyi bizonyos, hogy a gondolat fizikai műszeréül szolgáló agytekervényeknek vagy a művészet technikai feltételeit teljesítő izomzatnak és testnek anyagi megalapozottságra is szüksége van. Minden kultúrember nemcsak felháborodással és borzalommal, de fájó kétségbeeséssel is hallja a német gyűjtőtáborok rém­históriáit, ahol annyi kiváló európai szellemi érték esett ál­dozatul vagy vált élő csont­vázzá. Ez soha meg nem bocsát­ható, ördögi és tervszerű munka volt. A rideg tény és a veszte­ség szempontjából azonban kö­zömbös volna, hogy egy tudós vagy művész az ausschwitzi vagy a buchenwaldi táborban tervszerű koplaltatás következtében pusz­tul el, illetve válik pehelysúlyú­vá, vagy pedig nemtörődömség folytán, szabad emberként Ma­gyarországon. Nagyon jól tu­dom, hogy az összehasonlítás túlzott és karikírozva van, azon­ban egy ilyen fontos kérdésben nem árt egy kis túlzás azért, hogy a dolog nagy jelentőségére rádöbbenjünk. Magyarországnak a náci zsarnokság és a háború pusztításai következtében renge­teg anyaga és erkölcsi értéke ment veszendőbe. Kifosztva és sok tekintetben megbélyegezve állunk a világban, de szellemi értékeinkhez, legaább is az iga­ziakhoz, a náci dögvész nem tu­dott elérni. Megbocsáthatatlan volna, ha ezekből a szellemi érté­kekből azokat, akiket a háború megkímélt, a magyarság nem tudná átmenteni a békének, ami­­kor kifosztottsága és elesettsége következtében minden megma­radt értékünkhöz görcsösen ra­gaszkodni kell. A tudós és a művész különle­ges ember. A matematikus, aki m­isztikus egyenletek fölött töp­reng, az író, aki lelkében for­rongó idők és gondolatok csírá­ját hordozza, a művész, akit úgyis az alkotás láza emészt, nem ér rá a gyakorlati élet prob­lémáival foglalkozni, mert ha ez­zel foglalkozik, a tudomány és a művészet szenvedi kárát. Sem íróinkat, sem művészeinket nem utalhatjuk sorbanállásra vagy batyuzásra, mint ahogy a ko­moly fizikai munkás sem von­ható el ezekkel az anyagi élet­küzdelmekkel munkahelyétől anélkül, hogy a termelésben za­var vagy visszaesés ne állna elő. A tudósok és művészek elemi anyagi szükségleteinek biztosí­tásáról intézményesen kell gon­doskodni, mint ahogy intézmé­nyesen kell gondoskodni a mun­kásság megfelelő élelmezéséről is, hogy a munkateljesítménnyel elvesztett kalória szükségszerűen pótoltassák. A javaknak mai kaotikus elosztása, a tobzódó fekete piac eredményezi azt a tűrhetetlen és felháborító álla­potot, hogy ezek az élethez szük­séges elsőrendű javak, tehát a jobb és kövérebb falatok, nem az értékek és a dolgozók meg­erősítését, hanem egy romlott burzsoázia legszemetebb söpre­dékét szolgálják. Nagyon jól tudom, hogy ezen a téren már sok minden történt, de viszont úgy érzem, távolról sem elég. Azoknak az íróknak, művészeknek és tudósoknak, akik a demokratikus Magyaror­szág elitjét alkotják, a közvet­len anyagi léte nem alapulhat sem a jelentkezéseken, sem a feljajdulásokon. Meg kell álla­pítani ezt az elitet és ha még nem hallatták hangjukat, fel kell kutatni őket. Ezzel nem­csak azért tartozunk nekik, amit tettek, de azért is, amit várunk tőlük. Tudomány, művészet, iro­dalom és munkásság nemzetközi kapcsolatai azok a pozitív érté­kek, amelyekre mai megkötött­ségünkben és elszigeteltségünk­ben a magyar ügyek kifelé való képviseletét egyedül alapíthat­juk. A kérdés, melyet szükség­szerűen felvetettem, tehát nem­csak belső szempontból, de kül­politikailag is egyike a legfon­tosabbaknak. 1945 május 12. szombat DEMOKRATIKUS NAPILAP­­ . SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: BARCS SÁNDOR, DARVAS JÓZSEF, GÁBOR ANDOR, ZILAHY LAJOS Szombat este kigyulladnak az utcai villán Elsősorban az élelmiszerek árát kell kiírni a kirakatokban Tilos a romházak faanyagának tüzelésre való felhasználása A Szabadság jelentette első­nek és egyedül, hogy csütörtö­kön este próba villanyvilágítást végeztek egyes pesti utcákon, ahol azt a vezeték állapota meg­engedte. A próbavilágítás ered­ményességéről is beszámoltunk s ennek alapján most illetékes helyről azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy szombaton este Buda­pest minden utcáján kigyullad­nak a villanylámpák, ahol a ve­zeték helyreállítása erre módot és lehetőséget ad. A közvilágítás az utcákon állandó marad és fokozato­san, egyre nagyobb mérték­ben növekedik. Az Elektromos Művek munkásai megfeszített erővel dolgoznak a vezetékek további pótlásán és helyreállításán. Itt említjük meg, hogy a közvilágítás beve­zetésével kapcsolatosan rendezik az utcai esti közlekedés és a ka­puk nyitvatartásának kérdését is. Egyébként hétfőn jelenik meg a polgármester rendelete arról, amit a Szabadság ugyan­csak előzetesen jelentett, hogy az elsötétítés megszűnt. Polgármesteri rendelet sza­bályozza az árak feltünte­tését a kirakatokban. Ez csupán közigazgatási intéz­kedés és nem árszabályozás. A rendelet kimondja, hogy elsősor­ban és mindenütt az élelmiszer­­árakat kell a kirakatokban fel­tüntetni. Rendelkezést ad ki a polgár­­mester arra vonatkozóan is, hogy a romházak és bontások épületfaanyagát nem szabad tü­zelésre felhasználni.Az újjáépítés munkájához szükség van erre a még használható épületfaanyagra. A rendelet az elöljáróságokat és az állam­rendőrséget felhívja, hogy azok ellen, akik bontásból származó épületfát tüzelésre­­ használnak fel, szigorúan járja-­­ nak el. Németország kormányzását a négy nagyhatalom tanácsa veszi át Washingtoni hír Japán békeajánlatáról Londoni hírek szerint rövidesen újra hármas találkozó lesz, mert Truman elnök és Churchill szükségesnek vélik, hogy a németországi megszál­lás kérdésének Yaltában még el nem intézett rész­leteit a három nagyhatalom főemberei véglegesen tisztázzák. Moszkvai oldalról még nem hallottunk erre nézve állásfoglalást. A német kérdés mindenesetre eléggé kompli­kált, főleg, ha figyelembe vesszük a nácik föld­alatti szervezkedését, mely máris úgy jelentkezik, mint Németország pacifikálásának komoly aka­dálya. Ezért abban a nemzetközi szervezetben, melyről Stimson amerikai hadügyi államtitkár a sajtó előtt beszélt, egyik legfontosabb feladata ép­pen az lesz, hogy ezeket a földalatti titkos­­ szer­vezeteket leküzdje. Stimson azt is megállapította, hogy a Németországot ellenőrző közös szervezet a golh­ai értekezlet határozata alapján, tehát közös terv szerint alakult, annak főtanácsában a Szov­­jetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország egyes képviselője foglal helyet és egységes elvek szerint fogja irányítani Németország végle­ges leszerelését és a német munka újjászervezését. Az amerikaiak Eisenhower tábornokot jelölték maguk részéről ebbe a főtanácsba. A szövetséges népek ellenőrző tanácsa­ tizenkét hadosztályt alakít, mely Németország katonai, közigazgatási, közokta­tási, közlekedési, stb. ügyein,vek intézését vállalja,­­,míg a német viszonyok megérnek arra, hogy egy demokratikus német kormány vehesse át az ország igazgatását. Megerősítették Szálasi fogságba esését MOSZKVA, MÁJUS 12. A moszkvai rádió péntek este meger­ősítette azt a jelentést, amely sze­rint Szálasi Ferenc, a hazaáruló nyil­asvezér a szövetségesek fogságába esett. (MTI) A szövetséges nemzetek hadse­regeinek vadászata az európai nácivész irányítói után továbbra is sikeresen folyik. A legújabb hírek a következők: A svéd rádió köz­lése szerint elfogták Quislinget, a nácibérencek ősét. Fogságba esett Osima, a berlini japán követ a kö­vetség egész személyzetével együtt. A szövetségesek kezére került Funk gazdasági miniszter és De Brinon, aki a francia diplo­máciában a német érdekeket kép­viselte. A norvégiai német megszálló csapatok egykori főparancsnoka, Falkenhorst tábornok, fogságba esésekor a következő kijelentést tette: „Végtelenül örülök, hogy megszabadítottak bennünket en­nek a gangszterbandának az ural­mától“. A tábornok úr lelkiismerete 12 óra után 5 percet ébredt fel. Himmlert, újabb értesülés alap­ján Salzburg mellett keresik az amerikai hadsereg katonái. A pa­rasztok elmondták, hogy SS- csapataival együtt egy valóságos kis erőddé átalakított tanyán a végsőkig akarnak védekezni. Ed­dig még nem sikerült megtalálni. Henlein, a korábban elfogott szudétaföldi nácivezér, öngyilkos lett. Göringet fogságában újra kihall­gatták. Elmondta, hogy Anglia le­­rohanására ki volt adva a parancs, de a terv végrehajtására nem ke­rült sor, mert a légi fölényt nem tudták kivívni. A továbbiak során megkérdezték tőle, ő adott-e pa­rancsot Coventry bombázására. „Igen“, volt a felelet. „Coventry a brit repülőgépipar egyik fontos központja volt”, tette hozzá. „És mért bombázta Canterburyt?“. „Egy német érseki város össze­­bombázásának megtorlásául".­­ „Melyik volt az a város?“ „Arra nem emlékszem", felelte Göring. Japán béketapogatózások Washingtonból azt jelenti a Reuter-ügynökség, hogy ottani diplomáciai körökben erősen tartja magát az a hír, mely szerint a japánok ismét békeajánlatokat tettek. Az elmúlt hetekben sem­leges közvetítők útján több ilyen kísérlet merült fel, az illetékes személyek azonban óvakodnak attól, hogy erről nyilatkozzanak. Annyi bizonyos, hogy a japánok eddig még nem ajánlották fel a feltétel nélküli megadást. Eddig csak arról volna szó, hogy a flotta és a légihaderő kapitulálna, a szárazföldi csapatokat pe­dig visszavonnák mindennemű japán területről annak ellenében, hogy a szövetségesek lemondanának Japán megszállásáról. Ezt az ajánlatot brit és amerikai részről visszautasították.

Next