Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-04-15 / 74. szám

Csepel az Élén Két hónap hatalmas eredményei a W. Magyarban „fitten a májusi verseny“, hirdeti , egy tábla nagybetűkkel a csepeli­­ W. M. gyár kapuja földit. Ez a tábla azonban nemcsak jelszót ad tudtára a gyárkapun át beözönlő­­ ezreknek, hanem ez a tábla egy-­­­úttal hitvallás is a májusi gondolat­a mellett. Emögött a rövid néhány-­­ szavas mondat mögött egy dús program, emberek ezreinek terve és munkája van. Ahogy a kapun belépünk, egy­másután érnek a meglepetések. Első, ami szemünkbe ötlik, hogy a tisztviselőket és a munkásokat egymástól megkülönböztető b­­é­­ták“ eltűntek. A bilétákkal együtt eltűnt a tisztviselőknek az a joga­­ is, hogy ők minden motozás nélkül sétáljanak ki a gyárkapun akkor, amikor a munkásokat átvizsgálják. Aki egy fél esztendővel ezelőtt járt a W. M. gyár hatalmas tele­pén és most ismét meglátogatja a romokból újjáéledő iparvállalatot, az az első percekben észreveszi a változást, a demokratikus Magyar­­ország megvákozott, új, egészséges szellemét. Ahol még nemrég a nyi­lasok akarta­k mindenáron hírlapi csinadrattával és karszalagos, kézi­gránátos rohamlegényeikkel erős várat építeni a hazai fasizmusnak, most a friss, demokratikus szellem tör magának utat a romokból újjá­épülő gyárfalak között. Munkások a párnázott ajtók mögött Az üzemi bizottság párnás ajtó mögött végzi munkáját, de a pár­­nás aj­tók mögött is új szellem ütött már tanyát. Nyoma sincs a régi ajtónállónak. Az üzemi bizott­ságot nem őrzik hét lakat alatt, mint az egykori igazgatókat. Nyit­va az ajtó, szabad az út, bárkinek, akinek valami panasza, vagy ké­relme van. A párnás ajtók mögött is munkások vannak. Egyszerű munkások, akik eddig a kalapácsot forgatták, esztergál­tak­, vagy a da­rut kezelték s most,­ habár a köte­lesség el is szólította őket munka­­padjaik, gépeik mellől, az íróasztal­nál is munkások maradtak. Drahos Lajossal, az üzemi bi­zottság elnökével, a Kommunista Párt közelmúltban megválasztott képviselőjével ülünk a tágas iroda egyik szögletében. Miközben beszél, megfigyelem arcának vonásait, szi­kár, vékony alakját, amik mind munkáról, küzdelmes esztendőkről tesznek tanúságot. Már az első mondatok után s a beszélgetés­közben hozott intézkedések nyomán le lehet mérni értékét. A kopott ruha nagyszerű embert takar. Az ellenállás­ ­— Volt az üzemben szabotá- Mhi? — tesszük fel az egyik kér­dést beszélgetésünk folyamán.­­— Volt. — kapjuk a határozott Választ. — Néhány esetben komoly eredményekkel dicsekedhetünk. Pél­dául a lőszerüzem munkásai gépe­ket rejtettek el a csatornában, hogy ne tudják a németek, illetve nyilas kiszolgálóik azokat Németországba szállítani. Pedig — különösen az utolsó napokban — mielőtt a Pest körüli gyűrű bezárult, magas ju­talmakat tűztek ki azoknak, akik gyors tempóban hajtották végre parancsukat: a gépek felre elését és bevagonírozását. Különösen az alumínium-hengerműben fizettek ki nagy összegeket. Ezt az üzemün­ket, sajnos, valóban sikerült is ne­ket teljesen leszerelni. Azok ellen, akik ezekben az éjjel-nappal tartó pusztító munkában teljesítményük­kel, illetve helyesebben rombolá­sukkal hajlandók voltak kiszolgálni a náci nyilas fasizmust, természete­sen el fogunk járni. A jutalmazot­­tak­ listája a kezünkben van és fe­lelni fognak tettükért. — A csepeli munkásság nagy ré- A hajcsárok — Ma már mindkét kérdést si­került megoldanunk. Rendeztük a béreket s a munkásság és a tiszt­viselői kar kapcsolatát szorosabbra fűztük. A tisztviselők, ha talán sok esetben még nem is találták meg azt a tiszta hangot, melyet a munkásokkal szemben használniok kell, de már megtanulták értékelni a munkát és azon keresztül tisz­­telni a munkást, mert mint majd meggyőződhet róla, munkaidő után ők is csákánnyal, lapáttal cserélik fel a tollat, hogy részt vegyenek a romeltakarítási munkálatokban. Hogy ez mekkora eredm­ny, ezt csak az tudja lemérni, aki ismerte a gyárfalakon belül uralkodó régi szellemet. — Az üzemi hajcsárok is le­­vitézlettek és ha csak nem volt valami bűnük a hajcsárkodáson kí­vül, akkor most ott hordják a va­sat valamelyik üzemben és örülje­nek, hogy még hordhatják. A cse­peli munkásoknak nincs szükségük hajcsárokra, elvégzik ők a maguk munkáját hajcsárok nélkül is, ma jobban, mint a régi rendszer glatti­sze azonban nem viselkedett így. A gyár munkásai, ha­ nem is min­dig tudatosan, de szabotáltak­ Ezt a­­szabotázst — legyünk őszinték — valóban nem mindig a politikai meggyőz­­és hozta létre, hanem abban közrejátszott a megélhetést egyáltalán nem biztosító fizetés és at munkássággal való bánásmód, a dolgozók felülről való kezelése is. kora lejárt a tíz üzemvezetővel és mesterrel a hátuk mögöttt. A gyár munkásainak és család­tagjainak közellátásával kapcsolat­ban a következő felvilágosítást kaptuk: — A legnagyobb eredmény talán az volt, hogy már ezideig is két íz­­­ben adtunk munkavállalóinknak személyenként és családtagonkint CO—GO dekagramm zsírt, a másik eredményt e hó 7-én értük­ el, am­i­kor a munkások kenyérfejadagját napi 15 dekáról 30 dekára emel­hettük fel. — Az élelmiszerbe­szerzésünknek van egy jól bevált módja és ez a csere. Nemrégiben futott be az első szerelvény, ami a cserébe kül­dött mezőgazdasági gépekért János­halmáról és környékéről 10 vagon búzát, 3 vagon lisztet, 4 vagonban pedig babot, olajosmagvakat, to­jást és zsírt hozott. Drahos Lajost fontos tárgyalásra hívják s így az üzemi bizottság másik tagjával, Bors Frigyessel folytatjuk tovább a megkezdett ér­dekes beszélgetést. Borstól az üzemi kiskert-akció és­ a csepeli földosztás felől érdeklődünk. y ESTFŐ, 1945 ÁPRILIS 18. MifiM CORVIN újraépítését megkezdtük. Egyelőre nyugdíjpénztárunk bér­­házában — áruház épületünk mögött — Stávik­­alca 13. szám alatt ántik­ulAI igyekezetünk továbbra is: jó minőséget méltányos áron adni. Kérjük látogasson meg bennünket ­alendr­a Földet kap a munkásság — Csepel öntudatos munkássága ezirányban is megtette a szüksé­ges lépéseket az üzemi bizottság­gal az élén. Munkánk tulajdon­képpen három részre oszlik. Első, ami talán a legnehezebb, mező­­gazdasági üzemeket varázsolni elő a semmiből. Már eredmények is vannak. Az eddig kilátásba jöhető és rendelkezésre álló összesen mint­egy 7700 katas­zt­rális holdnyi terü­let közül a lakihegyi gazdaságban és a tököli Ferdinánd-majorban már fel van szántva a föld. A második munka, bolgár kerté­szetek létesítése. Ezek a bolgár kertek lesznek hivatva ellátni kerti veteményekkel a gyár konyháját és esetleg a munkásság konyháját is Itt is vannak már eredmények. Lekötöttük a magunk biztosítására a sziget északi csücskén lévő Kristóff-féle bolgár kertészetet 20 holdon és Szászhalombatta határá­ban levő Pannónia-gazdaság bol­­gár kertészetét is ugyancsak 30 holdon. A harmadik munkakör a Csepel község területén lévő és eddig még meg nem művelt földelő felparcel­­lázása, amikből a Csepelen lakó, de a gyárban dolgozó, földet igénylő munkásságot részesítjük. A föld­­igénylők mindegyike egynegyed hold területet kap teljesen ingyen, mindössze néhány pengőt kitevő parcellázási költségekkel terheljük meg őket. Természetesen az eddig lekötött földek még nem fedezik teljesen a kívánt szükségleteket, de ha az üzemanyag, az olaj és benzinprobléma­ megoldódik, akkor azonnal további birtokok bevonásá­ról is szó lehet. Cs­alódva mondjuk, hogy úttörői vagyunk a vidék me­zőgazdasági dolgozói és a városi ipari munk­ásság egybekovácsolásár­nak. Beszélgetésünk végén azzal az érzéssel lépünk ki az üzemi bizott­ság ajtaján, hogy az üzemi bizott­ság munkája továbbra sem lesz meddő, mert odavaló emberek ültek erre a fontos helyre. Ebben a tu­datban indulunk üzemlátogató kör­útunkra. László Gyula Tisztogatás Pestkörnyékén Újpesten az igazoltatások so­rán hét városi tisztviselőt bo­csátottak el, köztük dr. Hess Pál volt polgármestert. Eddig ISO németbarát, fasiszta és nyilas került az újpesti internálótá­borba. Csik József apátplébá­nost, aki a szószékről hirdette a mételyt és a gyűlöletet, valamint a volt polgármestert a inter­nálótáborból átszállították a Népügyészségre. Pesterzsébeten a Nemzeti Bi­zottság folytatja az igazoláso­kat. Ennek során eddig százan kerültek a pesterzsébeti inter­nálótáborba. Az internáltak kö­zött van dr. Marczelly Gusztáv volt polgármesterhelyettes, Baj­kai Lajos pénzügyi tanáesős és dr. Farkas Ferenc jegyző. ­ A Filharmóniai Társaság egész vagyonát elvitték a nyilasok Egyik legrégibb zenei intéz­ményünk, a közel százéves Fil­harmóniai Társaság súlyosan megszenvedte a nyilas uralomi garázdálkodását. Lámy Zoltán, a tébolyult „zenei diktátor“, mene­külése előtt az egyesület egész vagyonát és pótolhatatlan érté­kű kottaanyagának nagy részét elrabolta. — Majdnem katasztrofális helyzetbe sodorta a Filharmóniát Lámy kormánybiztos — mondja munkatársunknak Kárpáthy Sán­dor alelnök. — Mielőtt elhagyta Budapestet, önkényesen magá­hoz vette a testület nehezen gyűjtött vagyonát, a bankban el­helyezett egész nyugdíjalapját. Az idei bérleti hangver­senyünk­re előre befizetett összegeket is utolsó fillérig elvitte. De ami még szomorúbb oofosztotta kot­tatárunkat. Mintegy kétszáz mű hangjegyanyagát emelte ki és így rendkívüli nehézség elé állí­totta további működésünket. — De nem hagyjuk magun­kat, elhatároztuk, hogy felke­lünk a romokból, fokozott ener­giával kezdjük meg működésün­ket és eleget teszünk bérlőinkkel szemben vállalt kötelezettsé­günknek. Május 18-tól június 22-ig az Operaházban saját ren­dezésünkben megtartjuk négy bérleti hangversenyünket Fil­­loni, Ferencsik, Fleischer és Ko­mor karmesterek vezénylésével. .*• — A polgármester rendeletben hívta fel az elöljárókat, hogy vonják meg az élelmezési jegye­ket azoktól, akik nem hajlandók közmunkát végezni. Azokat, akik a közmunka alól kivonják magu­kat és többízben megszöknek a kömunka-csoportokból, büntető­századba utalják. — A SzlADJSz budapesti cso­portja összvezetősége részére 17-én fél 9 órakor Béky Ernő, a Pedagó­gusok Szabad Szervezete titkára, előadást tart „Milyen legyen a jó ifjúsági vezető“ címmel (Vörös­­marty­ tér 4. sz.). F­lles Béla érdekes és élveze­tes előadást tartott szombaton a Magyar Színházban Maxim Gorkij, a nagy orosz író címmel. Hatásosan és a személyi élmé­nyek hitelességével rajzolta meg Gorkij emberi és írói portréját. — ZENEI HÍREK. A Székesfő­városi Zenekar matiné-sorozatának első hangversenyét Weber Oberon­­nyitányával vezette be, majd Un­­gár Imre Chopin e-moll zongora­koncertjével igazolta, hogy már egy évtizeddel ezelőtt is jogosan nyerte meg a varsói nemzetközi Chopin-versenyt. Beethoven VII. szimfóniája szabatos előadásában az Orchester kedvező fejlődését figyelhettük meg.­­ Az Operaház­ban „Szöketés a szerályból” elő­adásán több új szereplő debütált. Constanza szerepében Páka Jolán mutatkozott be. Felső quintjének fénye, kotor­ator-technikája, igen biztató ígéret, csak középregiszteré­nek csengésére, intonációjának tisz­taságára és szopránja lebegésének korlátozására kell fokozottan ügyelnie. Belmémtet először éne­­­kest Nagypál László, akinek­­ kellemes tenorja nagyon alkalmas a Mozart-muzsika közvetítésére.­­ Őszinte örömmel fogadta a hallga­­tóság a hosszú ideig visszavonu­­l­lásra kényszerített Halász Gittát, annál is inkább, mert a kitűnő mű­vésznő hangjának csak használt­­ pihenés. Éneke és Blonde-alakí­ása a klasszikus hagyományokat mél­tóan reprezentálta. Az ismert együttesből még Székely Mihály­­ pompás Ozminját és Sárdy János kedves Pedrillo-ját emeljük ki. Úgy az operaestet, mint a hangversenyt Ferencsik János karmester diri­gálta fölényes karmesteri képes­séggel és stilusismeretével. (p. i.) — Tefeld Géza gróf kultusz­­miniszter,elfogadta a Polgári De­­mokrata Párt elnökségét és máris hozzálátott a többi párt­tal való szoros együttműködés előkészítéséhez. — 438.800 pengő élelmezési köl­csönt jegyeztek a Nemzeti Segély különböző szervezetei. Az élén a VI. kerület áll 40.000 pengővel, ele a környékbeli szervezetek közül például Pestújhely és Pesterzsébet is 30—20 ezer pengőt jegyzett. A Rákospalotán is megala­kult az igazolóbizottság és az új pestmegyei főispán intézkedésére legközelebb megkezdi működé­sét.­­ A gettó halottainak emlé­kezetére vasárnap délelőtt gyász­ünnepséget tartottak a dohány­utcai izraelita templom előtt. Plevesi Ferenc főrabbi emlékbe­széde után Csorba polgármester a főváros közönsége nevében mondott beszédet. A kormányt Teleki Géza kultuszminiszter és Balogh István miniszterelnök régi államtitkár képviselte a gyász­ünnepségen. — Kispesten a Tűzharcosok utcájában leszedték a régi táb­lákat és az utcát Táncsics Mi­­hályról nevezték el. — Náci és nyilas rémtettek Kivizsgáló Bizottsága ápril­s 23-án kezdi Budán a Maros-utcába, a Városmajor-utcában, a­ Alma-utcá­­ban és a Németvölgyi-úton elteme­tett nyilas áldozatok tömegsírjai­nak kihantolását.­­ Szeleczky Zita férjét, a hitlerista Haltenberger Gyula mérnököt a budai rendőrség po­litikai osztálya letartóztatta. — Az írók Gazdasági Egyesülete újból megkezdte működését és autonómiáját fenntartva, megvá­lasztotta új tisztikarát. Elnök: Ug­ron Gábor, társelnökök: Mára­ Sándor és Zilahy Lajos. — A főváros igazoló bizott­sága most tartott ülésén Gavora Ferenc főszámvevő-helyettest a népbíróság elé utalta és Kozák Károlyt, a III. kerület volt elöl­járóját öt évre eltiltotta az elő­meneteltől, míg Leitgieb István iroda eztet kény­szernyugdíj­azás­ra ítélte. — „Ne legyetek soha nyilas­­gazemberek“ — írta búcsúlevelé­ben gyermekeihez Szövérthy Gábor százszázalékos hadirokkant ház­­felügyelő, aki a Kerepesi-temető­­b­en felakasztotta magát. — Életfogytiglani fegyházra ítélte a Népbíróság Mihályka Dé­nes vasbetonszerelőt, aki mint nyilas körzetvezető résztvett a dunaparti zsidókivégzésekben. — A „Szabad Ausztria’’ Bzott­­ság felhív minden osztrákot, sze­mélyi okmányaival együtt jelent­kezzék, 10—13 óra között, Buda­pest, V. Nádor­ utca 4. Hl. emelet alatt. — Az élelmiszerkereskedőket utasította a közellátási kor­mánybiztos, hogy az áruk kimé­résénél fokozottabb gondosság­gal járjanak el, mert minden ez­zel kapcsolatos visszaélést a leg­szigorúbban megtorolnak s a visszaélést elkövetőket internál­ják. SPORTHÍREK. A náciuralom alatt feloszlatott nagy múltú MTK csapata vasárnap újra pályára lé­pett és 4:3 arányban legyőzte az Elektromost.­­ A Magyar Labda­rúgók Szövetsége eltörölte a fut­­ballprofesszionizmust. A játéko­sokat egy héten belül bármelyik egyesület igazolhatja. ­­n HÉTFŐ Egyesült harcoltak és célt értek. Ezt a pél­dát látták maguk előtt a magyar asszonyok. A Magyar Frontba tö­mörültek a Kisgazda Párt, a Kom­munista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt, a Szociáldemokrata Párt már a legborzalmasabb terror napjai­ban. Egységüket csak mélyebbre alapozta az elnyomás, mely párt­különbség nélkül üldözte őket. Most egységesen, egyesült erővel kell majd újjáépíteniük ezt az orszá­got. Politikai formájában éppen úgy, mint rommá lett falvaiban és váro­saiban minden újért, újításért kiált. Kimaradhatnak-e ebből a munkából az asszonyok ! Azok a nők, akikre éppúgy várt a börtön, az elhurcoltatás, a bombazápor, az erőszakos halál minden formáját Nem, ők követték férjük, fi­úk pél­dáját, amikor megalakították a Magyar Nők Demokratikus Szövet­ségét, azt a Szövetséget, mely egy­formán magába fogad minden pa­rasztpárti, szociáldemokrata, de­mokrata, kommunista, kisgazda­­párti és pártonkívü­li asszonyt. A Szövetség nem ismer párt­­poltticát, de igenis ismeri a füg­getlen demokratikus Magyarorszá­got felépítő politikát. Helyi szer­vezetei — Budapest minden kerüle­tében van már ilyen — semmi munkától nem riadnak vissza. Gyermekeket fürösztenek, népkony­hákban főznek, zöldségeseket lé­tesítenek, új iskoláknak vetik meg alapját, szervezik a nyúltenyész­ erővel tért, a gyermekambulanciákat, é tejkonyhákat és fáradhatatlan agi­­tációval fordulnak a még közömbös asszonyok felé. Járják a bérháza­­kat és szervezik a női házmegbízot­takat fölkeresik a munkásnőket a gyárakban, az anyákat az ottho­nokban. Nem vezeti őket semmi kicsinyes jótékonykodás. Egysze­rűen meglátták azt, mi a legsür­­gős­ebb tennivaló. Ma, amikor már, ha sok üggyel­bajjal is, de lehet utazni, a város utcáin feltűntek a parasztasszo­nyok. Nemcsak batyuzni jönnek, felkeresik a Nőszövetség központi helyiségét is: anyagot kérnek, mert ők is szervezkednek, gyerme­keket kérnek, mert ők is részt­­vesznek a gyermekmentés országra szóló fontos munkájában, oktatást kérnek, mert ők is tudni akarnak. De ugyanakkor mennyit tanítanak. Elmondják, miként vesznek részt a földosztásban, miként szervezik a kastélyban a napközi otthont, miként, hívják a közömbös asszo­nyokat a közös munkára. Ébred az élet, a régi romok fe­lett támad az új és az új életből előlép az új asszony. Az, aki nem akar különbséget a falusi és a vár­keri asszony között, sem az ipari és értelmiségi dolgozó nő között, aki nem akar se több, se kevesebb lenni, mint férfitársa, aki egyet akar erősen határozottan, elszán­tan: felépíteni azt az országot, mely független, szabad és boldog. 5

Next