Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)
1945-04-15 / 74. szám
Csepel az Élén Két hónap hatalmas eredményei a W. Magyarban „fitten a májusi verseny“, hirdeti , egy tábla nagybetűkkel a csepeli W. M. gyár kapuja földit. Ez a tábla azonban nemcsak jelszót ad tudtára a gyárkapun át beözönlő ezreknek, hanem ez a tábla egy-úttal hitvallás is a májusi gondolata mellett. Emögött a rövid néhány- szavas mondat mögött egy dús program, emberek ezreinek terve és munkája van. Ahogy a kapun belépünk, egymásután érnek a meglepetések. Első, ami szemünkbe ötlik, hogy a tisztviselőket és a munkásokat egymástól megkülönböztető béták“ eltűntek. A bilétákkal együtt eltűnt a tisztviselőknek az a joga is, hogy ők minden motozás nélkül sétáljanak ki a gyárkapun akkor, amikor a munkásokat átvizsgálják. Aki egy fél esztendővel ezelőtt járt a W. M. gyár hatalmas telepén és most ismét meglátogatja a romokból újjáéledő iparvállalatot, az az első percekben észreveszi a változást, a demokratikus Magyarország megvákozott, új, egészséges szellemét. Ahol még nemrég a nyilasok akartak mindenáron hírlapi csinadrattával és karszalagos, kézigránátos rohamlegényeikkel erős várat építeni a hazai fasizmusnak, most a friss, demokratikus szellem tör magának utat a romokból újjáépülő gyárfalak között. Munkások a párnázott ajtók mögött Az üzemi bizottság párnás ajtó mögött végzi munkáját, de a párnás ajtók mögött is új szellem ütött már tanyát. Nyoma sincs a régi ajtónállónak. Az üzemi bizottságot nem őrzik hét lakat alatt, mint az egykori igazgatókat. Nyitva az ajtó, szabad az út, bárkinek, akinek valami panasza, vagy kérelme van. A párnás ajtók mögött is munkások vannak. Egyszerű munkások, akik eddig a kalapácsot forgatták, esztergáltak, vagy a darut kezelték s most, habár a kötelesség el is szólította őket munkapadjaik, gépeik mellől, az íróasztalnál is munkások maradtak. Drahos Lajossal, az üzemi bizottság elnökével, a Kommunista Párt közelmúltban megválasztott képviselőjével ülünk a tágas iroda egyik szögletében. Miközben beszél, megfigyelem arcának vonásait, szikár, vékony alakját, amik mind munkáról, küzdelmes esztendőkről tesznek tanúságot. Már az első mondatok után s a beszélgetésközben hozott intézkedések nyomán le lehet mérni értékét. A kopott ruha nagyszerű embert takar. Az ellenállás — Volt az üzemben szabotá- Mhi? — tesszük fel az egyik kérdést beszélgetésünk folyamán.— Volt. — kapjuk a határozott Választ. — Néhány esetben komoly eredményekkel dicsekedhetünk. Például a lőszerüzem munkásai gépeket rejtettek el a csatornában, hogy ne tudják a németek, illetve nyilas kiszolgálóik azokat Németországba szállítani. Pedig — különösen az utolsó napokban — mielőtt a Pest körüli gyűrű bezárult, magas jutalmakat tűztek ki azoknak, akik gyors tempóban hajtották végre parancsukat: a gépek felre elését és bevagonírozását. Különösen az alumínium-hengerműben fizettek ki nagy összegeket. Ezt az üzemünket, sajnos, valóban sikerült is neket teljesen leszerelni. Azok ellen, akik ezekben az éjjel-nappal tartó pusztító munkában teljesítményükkel, illetve helyesebben rombolásukkal hajlandók voltak kiszolgálni a náci nyilas fasizmust, természetesen el fogunk járni. A jutalmazottak listája a kezünkben van és felelni fognak tettükért. — A csepeli munkásság nagy ré- A hajcsárok — Ma már mindkét kérdést sikerült megoldanunk. Rendeztük a béreket s a munkásság és a tisztviselői kar kapcsolatát szorosabbra fűztük. A tisztviselők, ha talán sok esetben még nem is találták meg azt a tiszta hangot, melyet a munkásokkal szemben használniok kell, de már megtanulták értékelni a munkát és azon keresztül tisztelni a munkást, mert mint majd meggyőződhet róla, munkaidő után ők is csákánnyal, lapáttal cserélik fel a tollat, hogy részt vegyenek a romeltakarítási munkálatokban. Hogy ez mekkora eredmny, ezt csak az tudja lemérni, aki ismerte a gyárfalakon belül uralkodó régi szellemet. — Az üzemi hajcsárok is levitézlettek és ha csak nem volt valami bűnük a hajcsárkodáson kívül, akkor most ott hordják a vasat valamelyik üzemben és örüljenek, hogy még hordhatják. A csepeli munkásoknak nincs szükségük hajcsárokra, elvégzik ők a maguk munkáját hajcsárok nélkül is, ma jobban, mint a régi rendszer glattisze azonban nem viselkedett így. A gyár munkásai, ha nem is mindig tudatosan, de szabotáltak Ezt aszabotázst — legyünk őszinték — valóban nem mindig a politikai meggyőzés hozta létre, hanem abban közrejátszott a megélhetést egyáltalán nem biztosító fizetés és at munkássággal való bánásmód, a dolgozók felülről való kezelése is. kora lejárt a tíz üzemvezetővel és mesterrel a hátuk mögöttt. A gyár munkásainak és családtagjainak közellátásával kapcsolatban a következő felvilágosítást kaptuk: — A legnagyobb eredmény talán az volt, hogy már ezideig is két ízben adtunk munkavállalóinknak személyenként és családtagonkint CO—GO dekagramm zsírt, a másik eredményt e hó 7-én értük el, amikor a munkások kenyérfejadagját napi 15 dekáról 30 dekára emelhettük fel. — Az élelmiszerbeszerzésünknek van egy jól bevált módja és ez a csere. Nemrégiben futott be az első szerelvény, ami a cserébe küldött mezőgazdasági gépekért Jánoshalmáról és környékéről 10 vagon búzát, 3 vagon lisztet, 4 vagonban pedig babot, olajosmagvakat, tojást és zsírt hozott. Drahos Lajost fontos tárgyalásra hívják s így az üzemi bizottság másik tagjával, Bors Frigyessel folytatjuk tovább a megkezdett érdekes beszélgetést. Borstól az üzemi kiskert-akció és a csepeli földosztás felől érdeklődünk. y ESTFŐ, 1945 ÁPRILIS 18. MifiM CORVIN újraépítését megkezdtük. Egyelőre nyugdíjpénztárunk bérházában — áruház épületünk mögött — Stávikalca 13. szám alatt ántikulAI igyekezetünk továbbra is: jó minőséget méltányos áron adni. Kérjük látogasson meg bennünket alendra Földet kap a munkásság — Csepel öntudatos munkássága ezirányban is megtette a szükséges lépéseket az üzemi bizottsággal az élén. Munkánk tulajdonképpen három részre oszlik. Első, ami talán a legnehezebb, mezőgazdasági üzemeket varázsolni elő a semmiből. Már eredmények is vannak. Az eddig kilátásba jöhető és rendelkezésre álló összesen mintegy 7700 katasztrális holdnyi terület közül a lakihegyi gazdaságban és a tököli Ferdinánd-majorban már fel van szántva a föld. A második munka, bolgár kertészetek létesítése. Ezek a bolgár kertek lesznek hivatva ellátni kerti veteményekkel a gyár konyháját és esetleg a munkásság konyháját is Itt is vannak már eredmények. Lekötöttük a magunk biztosítására a sziget északi csücskén lévő Kristóff-féle bolgár kertészetet 20 holdon és Szászhalombatta határában levő Pannónia-gazdaság bolgár kertészetét is ugyancsak 30 holdon. A harmadik munkakör a Csepel község területén lévő és eddig még meg nem művelt földelő felparcellázása, amikből a Csepelen lakó, de a gyárban dolgozó, földet igénylő munkásságot részesítjük. A földigénylők mindegyike egynegyed hold területet kap teljesen ingyen, mindössze néhány pengőt kitevő parcellázási költségekkel terheljük meg őket. Természetesen az eddig lekötött földek még nem fedezik teljesen a kívánt szükségleteket, de ha az üzemanyag, az olaj és benzinprobléma megoldódik, akkor azonnal további birtokok bevonásáról is szó lehet. Csalódva mondjuk, hogy úttörői vagyunk a vidék mezőgazdasági dolgozói és a városi ipari munkásság egybekovácsolásárnak. Beszélgetésünk végén azzal az érzéssel lépünk ki az üzemi bizottság ajtaján, hogy az üzemi bizottság munkája továbbra sem lesz meddő, mert odavaló emberek ültek erre a fontos helyre. Ebben a tudatban indulunk üzemlátogató körútunkra. László Gyula Tisztogatás Pestkörnyékén Újpesten az igazoltatások során hét városi tisztviselőt bocsátottak el, köztük dr. Hess Pál volt polgármestert. Eddig ISO németbarát, fasiszta és nyilas került az újpesti internálótáborba. Csik József apátplébánost, aki a szószékről hirdette a mételyt és a gyűlöletet, valamint a volt polgármestert a internálótáborból átszállították a Népügyészségre. Pesterzsébeten a Nemzeti Bizottság folytatja az igazolásokat. Ennek során eddig százan kerültek a pesterzsébeti internálótáborba. Az internáltak között van dr. Marczelly Gusztáv volt polgármesterhelyettes, Bajkai Lajos pénzügyi tanáesős és dr. Farkas Ferenc jegyző. A Filharmóniai Társaság egész vagyonát elvitték a nyilasok Egyik legrégibb zenei intézményünk, a közel százéves Filharmóniai Társaság súlyosan megszenvedte a nyilas uralomi garázdálkodását. Lámy Zoltán, a tébolyult „zenei diktátor“, menekülése előtt az egyesület egész vagyonát és pótolhatatlan értékű kottaanyagának nagy részét elrabolta. — Majdnem katasztrofális helyzetbe sodorta a Filharmóniát Lámy kormánybiztos — mondja munkatársunknak Kárpáthy Sándor alelnök. — Mielőtt elhagyta Budapestet, önkényesen magához vette a testület nehezen gyűjtött vagyonát, a bankban elhelyezett egész nyugdíjalapját. Az idei bérleti hangversenyünkre előre befizetett összegeket is utolsó fillérig elvitte. De ami még szomorúbb oofosztotta kottatárunkat. Mintegy kétszáz mű hangjegyanyagát emelte ki és így rendkívüli nehézség elé állította további működésünket. — De nem hagyjuk magunkat, elhatároztuk, hogy felkelünk a romokból, fokozott energiával kezdjük meg működésünket és eleget teszünk bérlőinkkel szemben vállalt kötelezettségünknek. Május 18-tól június 22-ig az Operaházban saját rendezésünkben megtartjuk négy bérleti hangversenyünket Filloni, Ferencsik, Fleischer és Komor karmesterek vezénylésével. .*• — A polgármester rendeletben hívta fel az elöljárókat, hogy vonják meg az élelmezési jegyeket azoktól, akik nem hajlandók közmunkát végezni. Azokat, akik a közmunka alól kivonják magukat és többízben megszöknek a kömunka-csoportokból, büntetőszázadba utalják. — A SzlADJSz budapesti csoportja összvezetősége részére 17-én fél 9 órakor Béky Ernő, a Pedagógusok Szabad Szervezete titkára, előadást tart „Milyen legyen a jó ifjúsági vezető“ címmel (Vörösmarty tér 4. sz.). Flles Béla érdekes és élvezetes előadást tartott szombaton a Magyar Színházban Maxim Gorkij, a nagy orosz író címmel. Hatásosan és a személyi élmények hitelességével rajzolta meg Gorkij emberi és írói portréját. — ZENEI HÍREK. A Székesfővárosi Zenekar matiné-sorozatának első hangversenyét Weber Oberonnyitányával vezette be, majd Ungár Imre Chopin e-moll zongorakoncertjével igazolta, hogy már egy évtizeddel ezelőtt is jogosan nyerte meg a varsói nemzetközi Chopin-versenyt. Beethoven VII. szimfóniája szabatos előadásában az Orchester kedvező fejlődését figyelhettük meg. Az Operaházban „Szöketés a szerályból” előadásán több új szereplő debütált. Constanza szerepében Páka Jolán mutatkozott be. Felső quintjének fénye, kotorator-technikája, igen biztató ígéret, csak középregiszterének csengésére, intonációjának tisztaságára és szopránja lebegésének korlátozására kell fokozottan ügyelnie. Belmémtet először énekest Nagypál László, akinek kellemes tenorja nagyon alkalmas a Mozart-muzsika közvetítésére. Őszinte örömmel fogadta a hallgatóság a hosszú ideig visszavonullásra kényszerített Halász Gittát, annál is inkább, mert a kitűnő művésznő hangjának csak használt pihenés. Éneke és Blonde-alakíása a klasszikus hagyományokat méltóan reprezentálta. Az ismert együttesből még Székely Mihály pompás Ozminját és Sárdy János kedves Pedrillo-ját emeljük ki. Úgy az operaestet, mint a hangversenyt Ferencsik János karmester dirigálta fölényes karmesteri képességgel és stilusismeretével. (p. i.) — Tefeld Géza gróf kultuszminiszter,elfogadta a Polgári Demokrata Párt elnökségét és máris hozzálátott a többi párttal való szoros együttműködés előkészítéséhez. — 438.800 pengő élelmezési kölcsönt jegyeztek a Nemzeti Segély különböző szervezetei. Az élén a VI. kerület áll 40.000 pengővel, ele a környékbeli szervezetek közül például Pestújhely és Pesterzsébet is 30—20 ezer pengőt jegyzett. A Rákospalotán is megalakult az igazolóbizottság és az új pestmegyei főispán intézkedésére legközelebb megkezdi működését. A gettó halottainak emlékezetére vasárnap délelőtt gyászünnepséget tartottak a dohányutcai izraelita templom előtt. Plevesi Ferenc főrabbi emlékbeszéde után Csorba polgármester a főváros közönsége nevében mondott beszédet. A kormányt Teleki Géza kultuszminiszter és Balogh István miniszterelnök régi államtitkár képviselte a gyászünnepségen. — Kispesten a Tűzharcosok utcájában leszedték a régi táblákat és az utcát Táncsics Mihályról nevezték el. — Náci és nyilas rémtettek Kivizsgáló Bizottsága áprils 23-án kezdi Budán a Maros-utcába, a Városmajor-utcában, a Alma-utcában és a Németvölgyi-úton eltemetett nyilas áldozatok tömegsírjainak kihantolását. Szeleczky Zita férjét, a hitlerista Haltenberger Gyula mérnököt a budai rendőrség politikai osztálya letartóztatta. — Az írók Gazdasági Egyesülete újból megkezdte működését és autonómiáját fenntartva, megválasztotta új tisztikarát. Elnök: Ugron Gábor, társelnökök: Mára Sándor és Zilahy Lajos. — A főváros igazoló bizottsága most tartott ülésén Gavora Ferenc főszámvevő-helyettest a népbíróság elé utalta és Kozák Károlyt, a III. kerület volt elöljáróját öt évre eltiltotta az előmeneteltől, míg Leitgieb István iroda eztet kényszernyugdíjazásra ítélte. — „Ne legyetek soha nyilasgazemberek“ — írta búcsúlevelében gyermekeihez Szövérthy Gábor százszázalékos hadirokkant házfelügyelő, aki a Kerepesi-temetőben felakasztotta magát. — Életfogytiglani fegyházra ítélte a Népbíróság Mihályka Dénes vasbetonszerelőt, aki mint nyilas körzetvezető résztvett a dunaparti zsidókivégzésekben. — A „Szabad Ausztria’’ Bzottság felhív minden osztrákot, személyi okmányaival együtt jelentkezzék, 10—13 óra között, Budapest, V. Nádor utca 4. Hl. emelet alatt. — Az élelmiszerkereskedőket utasította a közellátási kormánybiztos, hogy az áruk kimérésénél fokozottabb gondossággal járjanak el, mert minden ezzel kapcsolatos visszaélést a legszigorúbban megtorolnak s a visszaélést elkövetőket internálják. SPORTHÍREK. A náciuralom alatt feloszlatott nagy múltú MTK csapata vasárnap újra pályára lépett és 4:3 arányban legyőzte az Elektromost. A Magyar Labdarúgók Szövetsége eltörölte a futballprofesszionizmust. A játékosokat egy héten belül bármelyik egyesület igazolhatja. n HÉTFŐ Egyesült harcoltak és célt értek. Ezt a példát látták maguk előtt a magyar asszonyok. A Magyar Frontba tömörültek a Kisgazda Párt, a Kommunista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt, a Szociáldemokrata Párt már a legborzalmasabb terror napjaiban. Egységüket csak mélyebbre alapozta az elnyomás, mely pártkülönbség nélkül üldözte őket. Most egységesen, egyesült erővel kell majd újjáépíteniük ezt az országot. Politikai formájában éppen úgy, mint rommá lett falvaiban és városaiban minden újért, újításért kiált. Kimaradhatnak-e ebből a munkából az asszonyok ! Azok a nők, akikre éppúgy várt a börtön, az elhurcoltatás, a bombazápor, az erőszakos halál minden formáját Nem, ők követték férjük, fiúk példáját, amikor megalakították a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét, azt a Szövetséget, mely egyformán magába fogad minden parasztpárti, szociáldemokrata, demokrata, kommunista, kisgazdapárti és pártonkívüli asszonyt. A Szövetség nem ismer pártpoltticát, de igenis ismeri a független demokratikus Magyarországot felépítő politikát. Helyi szervezetei — Budapest minden kerületében van már ilyen — semmi munkától nem riadnak vissza. Gyermekeket fürösztenek, népkonyhákban főznek, zöldségeseket létesítenek, új iskoláknak vetik meg alapját, szervezik a nyúltenyész erővel tért, a gyermekambulanciákat, é tejkonyhákat és fáradhatatlan agitációval fordulnak a még közömbös asszonyok felé. Járják a bérházakat és szervezik a női házmegbízottakat fölkeresik a munkásnőket a gyárakban, az anyákat az otthonokban. Nem vezeti őket semmi kicsinyes jótékonykodás. Egyszerűen meglátták azt, mi a legsürgősebb tennivaló. Ma, amikor már, ha sok üggyelbajjal is, de lehet utazni, a város utcáin feltűntek a parasztasszonyok. Nemcsak batyuzni jönnek, felkeresik a Nőszövetség központi helyiségét is: anyagot kérnek, mert ők is szervezkednek, gyermekeket kérnek, mert ők is résztvesznek a gyermekmentés országra szóló fontos munkájában, oktatást kérnek, mert ők is tudni akarnak. De ugyanakkor mennyit tanítanak. Elmondják, miként vesznek részt a földosztásban, miként szervezik a kastélyban a napközi otthont, miként, hívják a közömbös asszonyokat a közös munkára. Ébred az élet, a régi romok felett támad az új és az új életből előlép az új asszony. Az, aki nem akar különbséget a falusi és a várkeri asszony között, sem az ipari és értelmiségi dolgozó nő között, aki nem akar se több, se kevesebb lenni, mint férfitársa, aki egyet akar erősen határozottan, elszántan: felépíteni azt az országot, mely független, szabad és boldog. 5