Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)
1945-04-17 / 75. szám
I. évfolyam, 75. szám 1945 április 17. kedd Arappengő DEZHOXRATIKUS NAPILAP DARVAS JÓZSEF, KÁLLAI GYULA, ZILAHY LAJOS „Kemény kézzel intézzük el a svábkérdést" földmívelésügyi miniszter— jelentette A földmívelésügyi minisztérium Kossuth Lajos utcai épületében óriási munka folyik. Innen irányítják most már a magyar parasztság harcát a földért. Kedden délelőtt beszéltünk Nagy Imre földmívelésügyi miniszterrel és megkérdeztük, hogyan áll a földreform végrehajtása? — A Tiszántúl tulajdonképpen már be is fejeződött a munka. Pár nap múlva pontos adatok állnak rendelkezésre már a kiosztott föld mennyiségéről és a juttatottak számáról. Milyen tapasztalatokat szerzett, aföldmívelésügyi kormány a végrehajtásnál a Tiszántúlon? — kérdeztük. — A földreform nyomán a tiszántúli falvakban hatalmas arányú fellendülés következett be a politikai életben, óriási az életkedv, mindenütt emelkedett a hangulat, nagy munkakedv tapasztalható. Ez természetesen nem marad hatás nélkül a termelésre sem. A juttatottak minden jen ki Nagy Imre lelkezésre álló eszközzel, s mtne a lehetetlenség határáig is elmennek a föld megművelése terén. Úgy dolgoznak, ahogy Magyarországon még sohasem dolgoztak. A bevetett terület naprólnapra nagyon szépen emelkedik. A legserényebben éppen az új birtokosok dolgoznak. — Mi történik a felszabadított Dunántúlon? — Előttünk áll a dunántúl földreform végrehajtása. A Tolnában, Baranyában, Somogyban, Esztergom, Komárom, Győr és Fejér vármegyében már megindult a munka a földreform terén. A Dunántúl egyik legfontosabb kérdése a telepítés. Azokat kell itt földhöz juttatni, akinek a Tiszántúl nem jutott föld. A telepítés szempontjából elsősorban a sváb vidékek jönnek számításba. A nagy svábok, a nagy volksbund.’Sink birtokait s most a kis svábok akarják kézre-s kaparintani. Pedig az ő bűnük sem kisebb, amit a magyarság I ellen elkövettek. Természetesen nem arról van szó, hogy a svábságnak azt a vékony rétegét, amely nemzethű maradt ezekben a nehéz időkben, háborgassuk birtokaikban. Ellenben kíméletlenül elkobozzuk minden sváb birtokát, aki vétett a magyarság ellen és a magyar földigénylők kezére adjuk. Békési, borsodi magyarokat telepítünk ezekre a birtokokra. A vármegyei földrendező tanácsok és a földmívelésügyi minisztérium szervei erős kézzel nyúlnak bele a kérdésbe és semmisnek fogják nyilvánítani azokat a sváb földeket, amelyeket eddig jogtalanul szétosztottak. Kemény kézzel intézzük el a nemzetellenes, hazaáruló, Hitler zsolnstban álló sviábság dolgát Magyarországon. Ugyanakkor azonban nem teszünk különbséget más nemzetiségek és a magyarság között. Tanújelét adtuk ennek azzal, hogy a Tiszántúl a szlovák földigénylőket a magyar lakossággal teljesen egyenrangúan kezeltük. Nagyon fontos a földreform végrehajtása során, hogy a tempó ne csökkenjen, hanem ellenkezőleg, azt még fokozni lehessen. Április végére a Dunántúlon is befejeződik a földreform végrehajtása. Emellett nemcsak politikai célszerűség szól, hanem a termelés érdekei is. A Dunántúl is nagy lelkesedést keltett a földreform és a parasztság aktív részvétele a végrehajtásban semmivel sem marad a tiszántúli mögött. A felszabadulás után egy-két héttel a földreform végrehajtása máris előrehaladott stádiumban van. A dunántúli parasztság óriási lelkesedéssel valósíja meg azt, amiről századok óta olyan sokat hiába álmodott Gál György Berlintől negyvenöt kilométernyire hatolnak a szovjet csapatok Lipcse ellen megindult a támadás - Nürnbergbe benyomultak az amerikaiak Hétfőn este a német hivatalos jelentés egy új orosz offenzíva megindulását közölte. Saját beismerése szerint a szovjet csapatok Stettintől délre és Odera- Frankfurt két oldalán mélyen betörtek a német állásokba. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a szovjet csapatok támadása száz kilométer fronton indul meg. További részleteket azonban nem közölnek, mert a szovjet hadijelentés egyelőre nem ad hírt a hadi helyzetnek erről a nagyjelentőségű fordulatáról. A szovjet jelentések ugyanis csak befejezett hadműveletekről számolnak be. Kétségtelen, hogy a német hadvezetés a keleti fronton szívósabb és elkeseredettebb ellentállásra készült fel, mint a nyugati hadszíntéren. Amint ez , Hitlernek alább idézett napi parancsából is kitűnik, a németek fő ellenállási erejüket az oroszok elé vetik, hogy megakadályozzák Berlin elfoglalását. A szovjet- csapatok mindazáltal alig negyvenöt kilométernyire állanak Berlin kapui előtt. Hitler napi parancsa és az a fenyegetés, hogy a kapituláló, vagy visszavonulási parancsot adó tiszteket kivégezteti, aligha fogja feltartóztatni őket. Hitler felhívása a német hadvezetés agóniájának jele. De ez az agónia cseppet sem méltóságteljes. Ebben egy hisztériásan kapkodó, dühöngő őrültnek a lelkiállapota mutatkozik meg inkább, mint egy hadvezéré, aki objektív módon számot ad magának a csata elvesztéséről. A nyugati hadszíntér eseményeit már nem is nevezhetjük nyugatinak. A front, eltekintve a rövidesen likvidálás alá kerülő rajnavidéki és hollandiai ellenállási szigetektől, egyre keletebbre húzódik és jórésze Berlin, Lipcse, Nürnberg közvetlen közelében helezkedik el. Berlin ezidőszerint az orosz ás az angolszász előnyomulás harapófogójának közepén áll, negyvenöt kilométernyire a szovjet csapatok frontjától és nyolcvan kilométernyire Montgomery hadseregének páncélos ékeitől. Lipcsét frontálisan támadják, de közben észak és dél felől túlhaladtak a Patton-hadsereg csapatai, melyek Chemnitz közvetlen közelében harcolnak. Chemnitz és Dessau elestével, mely most már csak órák kérdése, az amerikaiak Közép-Németország legfontosabb iparvidékeit foglalták el és ütötték ki a német hadiipar kezéből. Ez az előnyomulás megfosztotta a németeket a berlin—müncheni vasúti összeköttetéstől. Berlinből Münchenbe most már csak Prágán keresztül, nagy kerülővel juthatnak el. Minthogy ez a vasútvonal Drezdán át vezet és Drezda vasúti berendezéseit a legutóbbi amerikai repülőtámadás teljesen szétrombolta, ez az utolsó összeköttetés is problematikussá vált. Nürnbergbe benyomultak a 7. amerikai hadsereg csapatai. Ugyanakkor észak-északkelet felől megkerülték a várost és tovább nyomultak kelet feé. Nürnbergtől északra a 3. hadsereg jobbszárnya elérte és elfoglaltaHof városát, mely alig néhány kilométernyire fekszik a cseh határtól. A szövetséges hadi jelentés szerint Hefet rohammal foglalták el. A németek úgy látszik, igyekeztek kiaknázni azokat a védelmi lehetőségeket, amelyeket a cseh-bajor vidék magas hegységei nyújtanak. A Ruhr-vidék harcai jóformán elveszítették katonai fontosságukat. Itt egy tíz kilométer széles és harminc kilométer hosszúságú terepzisákban harcol százötven-kétszázezer főnyi német hadsereg, melyből naponként huszonöt-harminc főre rúgó darabok szakadnak le. Vasárnap öt hadosztály maradványa, huszonháromezer ember öt tábornokkal adta meg magát a szövetségeseknek. Különben az 1., 3. és 9 amerikai hadsereg va 41 A kormányátalakítás kérdését vetették fel a Magyar Kommunista Párt szónokai a párt budapesti szervezeteinek vasárnapi nagygyűlésein. Elhangzott a követelés: Olyan erős, demokratikus kormányt akarunk, mely akar és tud kormányozni Az ideiglenes nemzeti kormány Budapestre jövetelét nagy várakozás előzte meg. Mindenki érezte, hogy központilag irányítani az országot csak Budapestről lehet s a magyar demokráciát megszilárdítani, egyik harcból a másikba győzelmesen előrevinni csak akkor lehet, ha a magyar nép kormánya s a magyar demokrácia élcsapata, az ipari munkássság együtt és egy helyen küzd. A kormány végre itt van Budapesten s pár napi működése alatt méginkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány több tagja nem tud, vagy nem akar az előttük álló roppant feladatokhoz hozzánőni s tehetetlenségével, vagy egyenesen reakciós beállítottságával gátolja, fékezi, szabotálja a demokratikus haladás roppant nemzeti ügyét. A közellátásügyi minisztertől eddig csak fallengős derűlátó nyilatkozatokat látott a főváros és az ország népe, melyekkel tehetetlenségét akarta takargatni s a közoktatásügyi miniszter reakciós irányú aktivitásáról éppen a Budapesti Nemzeti Bizottság legutóbbi ülése rántotta le a leplet. Az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása óta eltelt idő népünk életében nem múl el nyomtalanul. A magyar demokrácia előretört s előretörését olyan századokra szóló mérföldkövek jelzik, mint a földreform. A reakciós múlt és a független, szabad, demokratikus jövő legnagyobb csatái kezdődtek meg és zajlanak le napjainkban. Ebben a küzdelemben a magyar nép kormányának több tagjáról kiderült, hogy rossz harcos, nem ért a demokrácia éles fegyvereinek forgatásához, sőt ezeket a fegyvereket a harc előtt rendszerint eldobja magától. A magyar nép nagy élet-halálharcában súlyos csapásokat jelentett már eddig is, hogy éppen a kormány tagjai között akadtak olyanok, akik ebben a harcban nem a nép, vagy nem teljesen a nép oldalán állottak. Az igazoltatások és a népbírósági eljárások súlyos népellenes jelenségeivel, pénzügyi politikánk katasztrofális helyzetével már több izben foglalkoztunk. Nem vitás, hogy a magyar demokrácia ügyét súlyosan veszélyezteti, haladását rendkívüli módon hátráltatja, ha a magyar nép nagy tömegeinek a saját kormánya egyes tagjaival is kell hadakoznia. Ha az ipari munkásságnak és parasztságnak ereje nagy részét arra kell fordítania, hogy a nemzeti kormány egyes tagjainak káros, reakcós intézkedéseit kivédje és korrigálja Azt jelenti ez, hogy a magyar nép ma is eltűri olyan embereknek a „kormányzati“ tevékenységét, akik a nép kezéről most leütött bilincseket más úton ismét a kezünkre rakják. Nagy veszélyt jelent ez külpolitikaileg is, amikor azt látjuk, hogy a körülöttünk lévő országokban a demokratikus hallás tempója sokkal erősebb. E jelenségek láttán lehetetlen megengedni, hogy a magyar nép a demokratikus haladás terén is éppúgy az utolsó legyen, mint volt a németekkel és a bérenceikkel való szembefordulásban. Mi nem maradhatunk le a demokratikus vívmányok kiharcolásában a szomszéd népek mögött, mert ez a magyar demokrácia, a magyar nép vereségét jelentené. Kétségtelen, hogy a magyar demokrácia és a reakció erői között a harc még nem dőlt el véglegesen. A Nemzeti Függetlenségi Front erőinek fel k°ll készülniek a döntő, az eddigieknél is súlyosabb összecsapásokra. Az előttünk álló nagy harcok kimenetele azonban csak úgy és akkor van biztosítva, ha a kormány valóban a nép kormánya, annak minden egyes tagja elszántan küzd a nép ellenségei ellen, elszántan küzd a nemzet és a nép érdekeiért. Azt hisszük, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden egyes pártja s a magyar nép legszélesebb tömegei egyetértenek a Magyar Kommunista Párt vasárnapi nagygyűlésének szónokaival, amikor azt. követelték: Olyan erős demokratikus kormányt akarunk, mely akar és tud kormányozni!