Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-04-17 / 75. szám

I. évfolyam, 75. szám 1945 április 17. kedd Ara­p­pengő DEZHOXRATIKUS NAPILAP DARVAS JÓZSEF, KÁLLAI GYULA, ZILAHY LAJOS „Kemény kézzel intézzük el a svábkérdést" földmívelésügyi miniszter— jelentette A földmívelésügyi miniszté­rium Kossuth Lajos­ utcai épüle­tében óriási munka folyik. In­nen irányítják most már a ma­gyar parasztság harcát a földért. Kedden délelőtt beszéltünk Nagy Imre földmívelésügyi miniszter­­rel és megkérdeztük, hogyan áll a földreform végrehajtása? — A Tiszántúl tulajdonkép­pen már be is fejeződött a munka. Pár nap múlva pontos adatok állnak rendelkezésre már a kiosztott föld mennyisé­géről és a juttatottak számáról­. Milyen tapasztalatokat szerzett, a­­földmívelésügyi kor­mány a végrehajtásnál a Ti­szántúlon? — kérdeztük. — A földreform nyomán a ti­szántúli falvakban hatalmas arányú fellendülés következett be a politikai életben, óriási az élet­kedv, mindenütt emelkedett a hangulat, nagy munkakedv ta­pasztalható. Ez természetesen nem marad hatás nélkül a ter­melésre sem. A juttatottak minden jen­ ki Nagy Imre lelkezésre álló eszközzel, s mtne a lehetetlenség hatá­ráig is elmennek a föld meg­művelése terén. Úgy dolgoznak, ahogy Magyar­­országon még sohasem dolgoz­tak. A bevetett terület napról­napra nagyon szépen emelkedik. A legserényebben éppen az új birtokosok dolgoznak. — Mi történik a felszabadí­tott Dunántúlon? — Előttünk áll a dunántú­l földreform végrehajtása. A Tolnában, Baranyában, So­mogyban, Esztergom, Komárom, Győr és Fejér vármegyében már megindult a munka a földreform terén. A Dunántúl egyik legfon­tosabb kérdése a telepítés. Azokat kell itt földhöz jut­tatni, ak­inek a Tiszántúl nem jutott föld. A telepítés szempontjából első­sorban a sváb vidékek jönnek­­ számításba. A nagy svábok, a­­ nagy volksbund.’Sink birtokait s most a kis svábok akarják kézre-s kaparintani. Pedig az ő bűnük sem kisebb, amit a magyarság I ellen elkövettek. Természetesen nem arról van szó, hogy a sváb­­ságnak azt a vékony rétegét, amely nemzethű maradt ezekben a nehéz időkben, háborgassuk birtokaikban. Ellenben kíméletle­nül elkobozzuk minden sváb bir­tokát, aki vétett a magyarság el­len és a magyar földigénylők kezére adjuk. Békési, borsodi magyarokat telepítünk ezekre a birtokokra. A vármegyei föld­rendező tanácsok és a földmíve­­lésügyi minisztérium szervei erős kézzel nyúlnak bele a kérdésbe és semmisnek fogják nyilvání­tani azokat a sváb földeket, amelyeket eddig jogtalanul szét­osztottak. Kemény kézzel intézzük el a nemzetellenes, hazaáruló, Hitler zsolnstban álló sviáb­­ság dolgát Magyarországon. Ugyanakkor azonban nem te­szünk különbséget más nemzeti­­­­ségek és a magyarság között.­­ Tanújelét adtuk ennek azzal,­­ hogy a Tiszántúl a szlovák föld­igénylőket a magyar lakosság­gal teljesen egyenrangúan kezel­tük.­­ Nagyon fontos a földreform végrehajtása során, hogy a tem­pó ne csökkenjen, hanem ellen­kezőleg, azt még fokozni lehes­sen. Április végére a Dunántúlon is befejeződik a földreform végrehajtása. Emellett nemcsak politikai cél­szerűség szól, hanem a termelés érdekei is. A Dunántúl is nagy lelkesedést keltett a földreform és a parasztság aktív részvétele a végrehajtásban semmivel sem marad a tiszántúli mögött. A felszabadulás után egy-két hét­tel a földreform végrehajtása máris előrehaladott stádiumban van. A dunántúli parasztság óriási lelkesedéssel valósíja meg azt, amiről századok óta olyan sokat hiába álmodott Gál György Berlintől negyvenöt kilométernyire h­atolnak a szovjet csapatok Lipcse ellen megindult a támadás - Nürnbergbe benyomultak az amerikaiak Hétfőn este a német hivata­los jelentés egy új orosz offen­­zíva megindulását közölte. Saját beismerése szerint a szovjet csa­­patok Stettintől délre és Odera- Frankfurt két oldalán mélyen betörtek a német állásokba. A Reuter-ügynökség jelentése sze­rint a szovjet csapatok támadása­­ száz kilométer fronton indu­l meg. További részleteket azon­ban nem közölnek, mert a szov­jet hadijelentés egyelőre nem ad hírt a hadi helyzetnek erről a nagyjelentőségű fordulatáról. A szovjet jelentések ugyanis csak befejezett hadműveletekről szá­molnak be. Kétségtelen, hogy a német hadvezetés a keleti fron­ton szívósabb és elkeseredettebb ellentállásra készült fel­, mint a nyugati hadszíntéren. Amint ez , Hitlernek alább idézett napi pa­rancsából is kitűnik, a németek fő ellenállási erejüket az oroszok elé vetik, hogy megakadályozzák Berlin elfoglalását. A szovjet-­ csapatok mindazáltal alig negy­venöt kilométernyire állanak Berlin kapui előtt. Hitler napi parancsa és az a fenyegetés, hogy a kapituláló, vagy vissza­vonulási parancsot adó tiszteket kivégezteti, aligha fogja feltar­tóztatni őket. Hitler felhívása a német hadvezetés agóniájának jele. De ez az agónia cseppet sem méltóságteljes. Ebben egy hisztériásan kapkodó, dühöngő őrültnek a lelkiállapota mutat­kozik meg inkább, mint egy had­­vezéré, aki objektív módon szá­mot ad magának a csata elvesz­téséről. A nyugati hadszíntér eseményeit már nem is nevez­hetjük nyugatinak. A front, el­tekintve a rövidesen likvidálás alá kerülő rajnavidéki és hollan­diai ellenállási szigetektől, egyre keletebbre húzódik és jórésze Berlin, Lipcse, Nürnberg közvet­len közelében helezkedik el. Berlin ezidőszerint az orosz ás az angolszász előnyomulás harapó­fogójának közepén áll, negyven­öt kilométernyire a szovjet csa­patok frontjától és nyolcvan kilométernyire Montgomery had­seregének páncélos ékeitől. Lipcsét frontálisan támad­ják, de közben észak és dél felől túl­haladtak a Patton-hadsereg csa­patai, melyek Chemnitz közvet­len közelében harcolnak. Chem­­nitz és Dessau elestével, mely most már csak órák kérdése, az amerikaiak Közép-Németország legfontosabb iparvidékeit foglal­ták el és ütötték ki a német hadiipar kezéből. Ez az előnyo­mulás megfosztotta a németeket a berlin—müncheni vasúti össze­köttetéstől. Berlinből Münchenbe most már csak Prágán keresztül, nagy kerülővel juthatnak el. Minthogy ez a vasútvonal Drez­dán át vezet és Drezda vasúti berendezéseit a legutóbbi ameri­kai repülőtámadás teljesen szét­rombolta, ez az utolsó összeköt­tetés is problematikussá vált. Nürnbergbe benyomultak a 7. amerikai hadsereg csapa­tai. Ugyanakkor észak-északkelet felől megkerülték a várost és tovább nyomultak kelet feé. Nürnbergtől északra a 3. hadse­reg jobbszárnya elérte és elfog­lalta­­Hof városát, mely alig néhány kilométernyire fekszik a cseh határtól. A szövetséges hadi jelentés szerint He­fet ro­­hammal foglalták el. A németek úgy látszik, igyekeztek kiak­názni azokat a védelmi lehető­­ségeket, amelyeket a cseh-bajor vidék magas hegységei nyújta­nak. A Ruhr-vidék harcai jóformán elveszítették katonai fontossá­gukat. Itt egy tíz kilométer széles és harminc kilométer hosszúságú terepzisá­kba­n harcol százötven-kétszázezer főnyi né­met hadsereg, melyből napon­ként huszonöt-harminc főre rúgó darabok szakadnak le. Vasárnap öt hadosztály maradványa, hu­szonháromezer ember öt tábor­nokkal adta meg magát a szö­vetségeseknek. Különben az 1., 3. és 9­ amerikai hadsereg va­ 4­­­1 A kormányátalakítás kérdését vetették fel a Magyar Kommunista Párt szónokai a párt budapesti szervezeteinek va­sárnapi nagygyűlésein. Elhang­zott a követelés: Olyan erős, de­mokratikus kormányt akarunk, mely akar és tud kormányozn­i Az ideiglenes nemzeti kormány Budapestre jövetelét nagy vára­kozás előzte meg. Mindenki érezte, hogy központilag irányí­tani az országot csak Budapest­ről lehet s a magyar demokráciát megszilárdítani, egyik harcból a másikba győzelmesen előrevinni csak akkor lehet, ha a magyar nép kormánya s a magyar demo­krácia élcsapata, az ipari mun­­kássság együtt és egy helyen küzd. A kormány végre itt van Bu­dapesten s pár napi működése alatt méginkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány több tagja nem tud, vagy nem akar az előt­­tük álló roppant feladatokhoz hozzánőni s tehetetlenségével, vagy egyenesen reakciós beállí­tottságával gátolja, fékezi, sza­botálja a demokratikus haladás roppant nemzeti ügyét. A köz­­ellátásügyi minisztertől eddig csak fallengő­s derűlátó nyilatko­zatokat látott a főváros és az or­szág népe, melyekkel tehetetlen­ségét akarta takargatni s a köz­­oktatásügyi miniszter reakciós irányú aktivitásáról éppen a Bu­dapesti Nemzeti Bizottság leg­utóbbi ülése rántotta le a leplet. Az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása óta eltelt idő né­pünk életében nem múl el nyomtalanul. A magyar demo­krácia előretört s előretörését olyan századokra szóló mérföld­kövek jelzik, mint a földreform. A reakciós múlt és a független, szabad, demokratikus jövő leg­nagyobb csatái kezdődtek meg és zajlanak le napjainkban. Ebben a küzdelemben a magyar nép kormányának több tagjáról ki­derült, hogy rossz harcos, nem ért a demokrácia éles fegyverei­nek forgatásához, sőt ezeket a fegyvereket a harc előtt rendsze­rint eldobja magától. A magyar nép nagy élet-halálharcában sú­lyos csapásokat jelentett már eddig is, hogy éppen a kormány tagjai között akadtak olyanok, akik ebben a harcban nem a nép, vagy nem teljesen a nép ol­dalán állottak. Az igazoltatások és a népbírósági eljárások súlyos népellenes jelenségeivel, pénz­ügyi politikánk katasztrofális helyzetével már több izben foglal­koztunk. Nem vitás, hogy a magyar de­mokrácia ügyét súlyosan veszé­lyezteti, haladását rendkívüli módon hátráltatja, ha a magyar nép nagy tömegeinek a saját kormánya egyes tagjaival is kell hadakoznia. Ha az ipari munkás­ságnak és parasztságnak­­ ereje nagy részét arra kell fordítania, hogy a nemzeti kormány egyes tagjainak káros, reakc­ós intéz­kedéseit kivédje és korrigálja Azt jelenti ez, hogy a magyar nép ma is eltűri olyan emberek­nek a „kormányzati“ tevékeny­ségét, akik a nép kezéről most leütött bilincseket más úton is­mét a kezünkre rakják. Nagy veszélyt jelent ez külpolitikaileg is, amikor azt látjuk, hogy a körül­öttünk lévő országokban a demokratikus hallás tempója sokkal erősebb. E jelenségek láttán lehetetlen megengedni, hogy a magyar nép a demo­kratikus haladás terén is éppúgy az utolsó legyen, mint volt a németekkel és a bérenceik­kel való szembefordulásban. Mi nem maradhatunk le a demokra­tikus vívmányok kiharcolásában a szomszéd népek mögött, mert ez a magyar demokrácia, a ma­gyar nép vereségét jelentené. Kétségtelen, hogy a magyar demokrácia és a reakció erői kö­zött a harc még nem dőlt el véglegesen. A Nemzeti Függet­lenségi Front erőinek fel k°ll készü­lniek a döntő, az eddigiek­nél is súlyosabb összecsapásokra. Az előttünk álló nagy harcok kimenetele azonban csak úgy és akkor van biztosítva, ha a kor­mány valóban a nép kormánya, annak minden egyes tagja el­szántan küzd a nép ellenségei ellen, elszántan küzd a nemzet és a nép érdekeiért. Azt hisszük, a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front minden egyes pártja s a magyar nép legszélesebb tömegei egyetérte­nek a Magyar Kommunista Párt vasárnapi nagygyűlésének szó­nokaival, amikor azt. követelték: Olyan erős demokratikus kor­mányt akarunk, mely akar és tud kormányozni!

Next