Szabadság, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)

1946-09-22 / 214. szám

Fillérekért fürdik a néntes dolgozók korszerüs fürdőiben is Népfürdőkben! VII. ker., Palotai út—Szfőv. Lakótelep (péntek, szombat, vasárnap ) IX. ker., Dandár utca 5. (csütörtök, péntek, szombat vasárnap, hétfő) X. ker., Taracsányi út-Szfőv. Lakótelep (péntek, szombat, vasárnap) XI. Hamzsabégi-út—Szfér. Lakótelep (péntek, szombat, vasé nap) A feltüntetett napokon reggel 7-től este 6-ig (vasárnap 1-ig) A”Vf“n®U 5ws! Kádfürdők! Zilikrfirdit! A Dandér-utcai fürdőben GŐZFÜRDŐ is! 4 VESZ MA KÉPET Mi biztosíthatja a képzőművészek anyagi és szellemi függetlenségét? — Ki vesz ma képet? — ezt a kérdést az úgynevezett jobb időkben is sűrűn hallottuk. Azóta, persze, még sűrűbben. Ennek a kérdésnek kieöccsei is vannak: ..Ki vesz ma könyvet?“ — „Ki megy ma színházba ? “ Ha művészetről beszélünk, ezek a gyakori kérdések igen-igen lényegesek. Elszaporodott azoknak a száma, akik a közösségi szellemtől féltik a művész függetlenségét, ezek soha sem gondoltak arra, mennyire bizonytalanná teszi ezt a függetlenséget az, hogy el tudja-e adni képeit a festő s hogy kinek tudja eladni? Mennyire befolyásolhatja ez a művész függetlenségét anyagilag és éppen ezért szellemileg is. Ismételtük meg a kérdést múlt időben: Ki vett képet? Akinek pénze volt erre. Illetve, akinek pénze és érdeklődése volt erre. Ilyenek, tudjuk, milyen kevesen voltak s hogy ezeknek is nagyrésze milyen szemléletet kívánt a művésztől. De ne szóljunk most erről. Csak arról, hogy milyen körülmények között egészen természetes állapot volt a képzőművészek, festők, szobrászok nyomora. Ami az anyagiaknál is fontosabb Ma, amikor a hajdani képvásárlók felszámolták mecénási hajlamaikat, a dolgozók tekintete elől pedig nem kevés nyomorúság takarja el az élet szebb megnyilvánulásait, érthető, ha egyre többen gondolunk arra: miből élnek, hogyan élnek a társadalom örök mostoha,gyermekei, a képzőművészek ? Erről beszélgetünk egyik legkiválóbb szobrászunkkal s egy rendkívül tehetséges fiatal festővel. Illetve nemcsak erről. Rosszul ismeri a képzőművészeket, aki azt hiszi, hogy hajlandók vallani nyomorukról. A közhittel ellentétben, a képzőművész érdeklődési köre igen széles. A képzőművész a leghűségesebb koncertlátogató, a legjobb olvasó, alig van az életnek olyan területe, amely ne érdekelné. Most is, hogy anyagi helyzetükről faggatom őket, egy-egy kurta válasz után már másról beszélnek. Anyagi helyzetüknél jobban érdekli őket képzőművészetünk szétszakítottsága, az például, hogy soha sem volt ilyen szakadék nemzedékek között, mint most. Ahogy a kiváló szobrász mondja, a fiatalabbak úgy állnak szemben az öregekkel, hogy már nincs is kit opponáljanak ... Az elfestett termés... Ha egy magyar festőtől megkérdezzük, mit ebédelt, könnyen lehet, hogy arról fog beszélni, miért nem válhat igazi műalkotássá az úgynevezett absztrakt festészet. Valahogy így járt e sorok írója is, így aztán nem éppen sok az, amit a magyar képzőművészek mai életéről elmondhat, de igen jellemző. Megtudjuk, hogy sok jelentős festőnk és szobrászunk, köztük Bernéll Aurél, Pátzay Pál, Szőnyi István műterme teljesen elpusztult az ostrom alatt. Pátzay Pálnak minden szobra, huszonkét esztendő munkája pusztult el. Aki járt régebben Szőnyi István lakásán, az tuda, hogy milyen féltve őrizte a nagy festő legkedvesebb képét, a „Zebegényi temetés“-t. Bármilyen összeget kínáltak érte — és hányan és hányszor kínáltak! — nem volt hajlandó eladni. S a „Zebegényi temetés” az ostrom alatt elpusztult. Az ostrom utáni inflációs időkben különböző művésznépkonyhák és a kultuszminisztérium s a Művészeti Tanács támogatása jelentette az egyedüli segítséget. Ennél jelentősebb segítség volt, hogy sok művész kertes házhoz jutott a telepítéseknél, így többek közt ,,gazdálkodóvá” vált Vedres Márk, Himcz Gyula, Medgyesi Ferenc, Szondái, Herényi, Borberek. De, hogy ezek a kiváló művészek Ugyanezzel a fiatal festővel történt, a hogy Franciaországban élő rokonától csomagot kapott. A csomag mindössze egy kilónyi volt, mert rokona sem túlságosan tehem ennyire „őstehetségek“ a gazdálkodásban, ama legjellemzőbb egyik fiatal festőnk története. Ez a fiatal festő olyan teliket kapott, melyben tenyérnyi konyhakertészet és három diófa van. Szakítva régi életmódjával, mindennap hajnalban kelt fel, hogy kertjét gondozza. Egyik hajnalban „felfedezte", hogy milyen festői téma a kerítés szélén nőtt dv.dva s feledve paradicsomot, hagymát, retket, öntözőkannát, beszaladt állványáért és festeni kezdte a haszontalan növényeket. Mire képe elkészült, a konyhakert ültetvényei nagyrészt elfonnyadtak ... től s az egykilós csomagban egy félpár cipő volt. Most izgatottan várja a másik egykilós csomagot, a cipő másik felével... Miután ezeket a történeteket elmeséli, a következőt mondja: Rájöttem, hogy nem diófára, hanem vászonra és festékre van szüksége a művésznek... Valóban, ez a képzőművészek legnagyobb problémája. A vászon, a festék. Az, hogy dolgozni tudjanak. S mecénások híján s ma még csak remélve azt a szebb és szabadabb kort, amikor a dolgozó osztályok válnak közönséggé és mecénássá,, mindent el kell követni a segíteni tudó illetékeseknek, hogy munkalehetőséghez s méltó élethez segítsék ezt a soha sem jajgató, ritkán panaszkodó, rendkívül jelentős értékű réteget. Befejezésül azt az örvendetes hírt tudjuk meg, hogy a kultuszminisztérium művészeti osztályán már kész terv van a segítségre. A terv szerint minden közületi építkezés költségének két százalékát az épületek művészi díszítésére, freskókra, szobrokra fordítanák. Ha ez a terv megvalósul, nemcsak művészi, díszítésű, szép épületeket, hanem szabad munkalehetőséget is jelent a festők, szobrászok számára. Vászonra és festékre van szükség. Mivel indul Könyvkiadás őszi évad? Színházak A gazdasági élet megélénkülésével a könyvkiadók is új életre támadnak. Az Athenaeumnál rövidesen megjelenik Bolgár Elek szerkesztésében A Szovjetunió című enciklopédia első kötete. Ezt Ciano naplója követi, Sumner Welles előszavával, továbbá Thomas Mann József-tetralógiájának teljes kiadása, egy kötetben. Szó van Lukécm György és Stephan Zweig tanulmányköteteinek kiadásáról is. Az Új Idák az Odysseát, készíti elő Devecsery Gábor új fordításában. Rövidesen várható Karinthy posthumus kötete, a Betegek és bolondok és Heltai összegyűjtött versei. Steinbeck, Hutchinson, Eric Knight egy-egy regénye is szerepel az Új Idők tervezetében, továbbá több ifjúsági regény és meséskönyv. Cserépfalvynál jelenik meg Bóka László szerkesztésében a Mártír írók antológiája. Ezzel egyidőben kerül a könyvpiacra Kassák Egy ember életének első három kötete, Osztrovszki regénye. Az acélt megfőzik és két orosz ifjúsági könyv, Bianchi Erdei históriája és Sur Egy perc című műve. A Szikra, ezúttal néhány reprezentatív kötettel szerepel. Tamás Aladár, a Mexikóból visszatérő író regénye: Balog Imre Útja mellett Nagy Lajos és Déry Tibor regényei és egy új író. Medgyesi Károly képviselik a magyar Irodalmat Az idegent viszont Gorkij: Az anya új kiadása és Nexe nagy regénye, a Ditte Manneskebam. A Szikra is tervbe vette néhány ifjúsági regény kiadását. Külön kell megemlíteni Lenin válogatott műveinek első kötetét. Megindult a színházi szezon. Pénteken mutatták be Anoush Eurydikéjét a Művész Színházban. Rövidesen többi színházaink is megnyitják kapuikat. A Nemzeti 27 én indít a Csongor és Tündével, Bésthy, Szörényi és Gobbi játsszák a főszerepeket. Utána O’Neill és Hemingway egy-egy darabja következik, majd egy felújítás: Shakespeare Antonius és Cleopatrája Mészöly Dezső új fordításában, Bajorral és Tímárral. A Nemzeti Kamara első bemutatójára, Moliére két vígjátékára (A férjek iskolája és A kotnyelesek) csak október 10-én kerül sor. A Művész Színházban még nem döntöttek, hogy az Eurydike után mit játsszanak. Citrandoux Trójai háborúja, Sartre maquisard-drámája, Csehov Sirálya, Thurzó Gábor, Szenes Piroska és Wés Endre új darabjai vannak tervbe véve. Két felújítás is lesz: Wilde Buoburyje zenés vígjátékká átdolgozva és az Othello. A Madáchban egész nyáron ment az útj módszer, amelyet most felváltva adnak elő Ostrovsskin darabjával. A következő újdonság Shaw: Olyan szép, hogy nem lehet igaz című darabja, lesz Hevesi fordításában. Ibsen Hedda Gutolerének felújítása és Steinbeck darabja, az Emberek és egerek is szerepel a Madách Színház műsortervén. A Magyar Színházban, amelyet néhány napja vett át az új igazgató, szombaton lesz az első társulati ülés. Az őszi műsorról is akkor döntenek. A Művész Színházban Jur idillié Orpheus és Bundisle újból találkoztak a földi életben igen sokunk örömére, mert Anouilh, a költő, látta őket s neki köszönhetjük, hogy mi is láthattuk. Neki köszönhetjük, hogy mi is felismertük a rosszruhájú, fiatal hegedűsben Orpheust, a vidéki ripacstársulat fiatal színésznőjében Euridikét. Neki köszönhetjük, ha ismét megtudtuk, az örök értékű legenda örök valóság is egyben: Orpheus és Euridike évezredek óta élnek, s itt élnek közöttünk ezer és ezer alakban. S a francia költő, aki most egy vidéki kávéházban akadt rájuk, épúgy megláthatta volna őket egy sétatér padján, vagy egy albérleti szobában. Különös és valószínűtlen színmű — így éreztek sokan a Művész Színház bemutatóján. De csak azért, mert a költészet ma már valóban különösnek ég valószínűt- Két bemutató lennek hat — színpadon. Holott éppen az igazi költészet az, amely sohasem valószínűtlen. És Anouilh igazi költő. Szavának érintésére nemcsak a feltámasztott legenda, hanem minden, az öreg kávéházi zenész reménytelen élete, a pincér hajlongása, egy szék, egy vaságy költészetté, tehát, egy varázslatos, de valódi világ élő részeivé válik. Olyan világgá, amelyet a színházból hazamenet és később és évek múlva is, mi is felfedezünk magunk körül. A Művész Színház előadása a legkülönbek közül való. Apolthy Imre, a rendező, megértette a pályaudvari kávéházban találkozó Euridike és Orpheus tragédiáját. Talán csak az utolsó jelenet hajlik a giccs felé, mint minden, ami szándékoltan „eltökélten” költői. Tolnai Klári nemes, csak hévül lobogó játéka felejthetetlen. Talán legigazabb rá, ha olyasmit mondunk: az egyszerűség nagysága. Sajnos, sok mindenben ellentéte Darvas Iván. Kétségtelen tehetsége még nem tudja lecsitítani izgatottságát és lelkességét, túlzott mozgékonyságát és „kitöréseit”. Várkonyi Zoltán esőköpenyes figurája az utolsó évek egyik leggondosabb, legtöretlenebb alakítása. Nincs egyetlen félrecsúszott hangja és modulata. Sulyok Máriával, játékának egy-egy pillanatában megtörténik, ami oly gyakori: a színészt játszó színész túlkarikiroz. De milyen parányi szeplő ez gazdag, sokszínű alakításán! — Rátkai Márton megindító, öreg zenészét látva, megint csak — és még hányszor — le kell írnunk: ő az igazi, a nagy komédiás! Szakáts Zoltán tartózkodó, finom eszközeit és Berki József stílusos játékát kell őszintén megdicsérnünk. Végül pedig szóljunk két fiatalról, Pécsi Sándor színházigazgatója a legkiválóbb karakterszínészek egyikét ígéri. Igen nagy tehetség! Ugyanígy Dékány László is, aki néhányperces szerepében frissességgel és bájjal tölti meg a színpadot. Zelk Zoltán Film az Urániában Viharos alkonyat Néhány hónapja, hogy elhangzott nálunk a pusztába kiáltott jelszó: „Tudósok a munkásokért — munkások a tudósokért!“ Az akciót meglehetős közöny fogadta s ha történtek is e téren tiszteletreméltó kísérletezések, e nagyjelentőségű mottónak korántsem lett olyan visszhangja, amilyent megérdemelt volna. Várjon miért? Ezen töprengtem mgamban az Uránig orosz filmóriásának lepergetése után, amely a művészet mindennél nagyobb erejével hitelesítette a nézők előtt: milyen csodákat tehet egy nemzet életében, ha a legfelső és legalsó műveltségi réteg, a tudósok és az évszázadokon át elnyomott proletariátus felismerik valódi hivatásukat és megtalálják egymás segítő kezét. Timirjazev professzor a film főszereplője, aki egy csodálatos orosz színész, Cserkaszov alakításában ölt testet a vásznon, ma már a történelemé, mélyen emberi magatartásának nagyszerű következményei azonban ország vitája előtt ismeretesek. Az elnyomott orosz proletáriátus hallatlan kulturális felemelkedése szinte elképzelhetetlen lenne Timirjazev (a filmen Polezsajev) és társainak az elnyo VASÁRNAP, 1946 SZEPTEMBER 22 mottak szeretetében gyökeredző áldozatos segítsége nélkül. Rachmanov életből vett meséje hálás anyag a filmnek. Az orosz forradalom néhány jellegzetes eseménye szolgál hátteréül a híres tudós történetének, aki társai közül elsőnek ismeri fel a nagy társadalmi átalakulás valódi jelentőségét és a virágkorát élő polgári reakcióval szemben a nép, a forradalom pártjára áll. Cserkaszov, a főszereplő egyike a világ legnagyobb színészeinek. A nagyszerű rendezés mellett elsősorban az ő játéka hitelesíti a történetet, kísértetiesen élethű Mikulás-maszkjától kezdve legkisebb kézmozdulatáig a valóság levegőjét árasztja maga körül. Egyszerre érzékelteti a professzor hajlott korát és lelkének bűbájos, kamaszos fiatalságát, egyegy nézése, esetlen járáskelése, váratlan düh kitörései és a lélek legmélyebb derűjét kifejező mosolya egyaránt felejthetetlenek. A többi színész játékát mi nem dicséri jobban, mint hogy valamenynyien méltó partnerei Cserkaszovnak. A film a bemutatón megérdemelt nagy sikert aratott és e sikernek remélhetőleg folytatása lesz. A „Viharos alkonyat’’ korunk filmje, parasztok és értelmiségiek, tudósok és munkások egyaránt sokat tanulhatnak belőle d. sz. //látódik kiadás Ami most, egyik, néhány napja, megjelent folyóirat első számával történt, az olyasfélének tűnik a magyar szellemi élet ismerője előtt, mintha fehér hollót látott volna. Magyarországon a folyóiratok mindig egy kis réteg számára készültek, amit az ország kulturális helyzete és a dolgozók anyagi lehetősége meg is magyaráz. A második kiadás csak a szenzációkat közlő napilapok és a nagysikerű regények privilégámai volt. A ,csoda” most történt. Néhány nappal a Fórrum című folyóirtat megjelenése után, új példányokat kellett nyomtatni: megjelent a Fórum második kiadása. Ez a nagyon ritka, eset is bizonyítja, hogy szellemi életünkből leginkább a folyóiratok hiányoznak. Komoly kulturális élet folyóiratok nélkül elképzelhetetlen, s a Fórum különösen hézagpótló, mert célja, hogy az egymástól még távol álló demokratikus szellemi csoportok egységes orgánuma legyen.. Hogy ez megvalósítható, már a folyóirat első száma bizonyítja. — Szerkesztői: Vértes György, Darvas József, Lukács György és Ortutay Gyula.. Az első szám írói a szellemtudományi és szépírók, egyaránt szellemi életünk első színvonalát jelentik. Ennyiben a régi Nyugat örököse a Fórum, a régi Nyugaté, amely annak idején különböző egyéni és szellemi karakterek egységét, a magyar haladást s a magyar szellemi élet legmagasabb színvonalát jelentette. Folyóiratra, minél több folyóiratra van szüksége a demokratikus Magyarországnak, s olyanra, amely a szellemi együttműködés fórumává válhat, különösen szükség van. Tizenötezer forint tudósok, művészek jutalmazására A Magyar Kommunista Párt IV. kerületi szervezete három, egyenként 5000 forintos díjat tűzött ki olyan művészek, tudósok, publicisták jutalmazására, akik pártállásra való tekintet nélkül legtöbbet tették a magyar közszellem demokratizálásáén. A zsűri tagjai Darvas József, Horváth Zoltán, Lukács György, Mátrai László, Péterffy Tibor, Schöpflin Aladár és Tolnai Gábor. A díj Budapest felszabadulásának második évfordulóján, 1911. február 16-án kerül kiosztásra. Órát Ékszert M soha nem létezett olcsó árban kövekben. Preciziós órajavító Órásoknak nas Alkalmi vételek brilliáns műhely. HázfÓSSZ-Ú 18 8, gbani árak.