Szabadság, 1907. január-március (3. évfolyam, 1-74. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2-ik oldal SZABADSÁG Maros-Vásárhely, 1907. január 1. Maros-Vásárhely, Széchenyi-tér 3. SZEGŐ EMIL URIDIVAT KÜLÖNLEGESSÉGEK: úti- és kocsitakarók, vivóeszközök, kalapok, nyakkendők, angol- és sport is felöltők, fehérneamek, czipők, egyenruházati és utazó-cikkek raktára. I (3) Ci Az uj év. — budapesti levél. — Budapest, 1906. dec. 31 fedvés Szerkesztő Ur! Mikor nemrégen elhagyta a mi kisded körünket, hogy valahol messze, messze, (a helyet csak a térképről ismerem) folytassa a politika csinálását, megigértette velem, hogy hetenkint megírjam, hogy mi történik a mi szép fővárosunkban. Nos, és meg is akarom tartani ígéretemet s beszámolok lelkiismeretesen. Miről is írhatnék egyébről, mint az új esztendőről ? De bíjunk csak meg egy kissé. Az újévvel kapcsolatban kénytelen vagyok egy apró kis történetet elmondani, ami egy órával ezelőtt történt meg velem. Mikor már levélhordó, újságkihordó, szeméthordó, kávéhordó (vagyis a pinczér), sarki hordó, (vagyis a sarki hordár), hauzmajszter (os milyen aranyos ember ez a Cerboris is új év első napján) kéményseprő és szobaseprő (vagy ha jobban tetszik szobacicus) annyi boldog uj évet, áldást, szerencsét, boldogságot, békességet stb. kívántak, hogy a sok jókívánságnak, ha bankóra válthatnám, épen ezer esztendeig élhetnék a 2%-os kamataiból, beállít egy torzonbort alak, kit ez alkalommal láttam először életembe s azt mondja, hogy : — Boldog újévet kívánok, „nagyságos úr ! “ — Nemkülömben — viszonzolm én rettentő hidegvérrel. — De hát ki legyen maga ? — A templomszolga volnék, kéremással, — felelt szemtelen vigyorgással. — A templomszolga?! — Igen is, tetszik emlékezni, én tartom fenn az rendet, mikor a nagyságos ur esküvője vala. Hej, kutya meleg vala akkor! Épen kánikulára esett.............Hiszen tetszik emlékezni . . . (Ne nézd a szemtelent, hogy hazudik. Bizony Isten, legény ember vagyok s még csak a tavasszal leszek negyedszáz éves. Hisz ön tudja szerkesztő ur s tanúságot tehet érdekembe a vásárhelyi szép lányok előtt.) Nem tetszik emlékezni, még én terítettem a szőnyeget is a bejáró elé, végig az Úr asztaláig. Hm ! Nem mindenkinek terítem én ki azt a drága szőnyeget ! Eleinte bosszankodva a fickó szemtelenségén, de azután késbb bizonyos jóleső érzés bizsergett végig a hátamon. Mégis csak lehetek én valaki, hogy ez a fickó azt nézi ki belőlem, hogy vagyok én olyan bátor fiú s be merek evezni a házasság forgatójába. De azután győzött bennem az igazságérzet s rákiáltottam. Takarodjék ki, haszontalan naplopó, hiszen én méghála Istennek, legényember vagyok. S egyelőre nem is akarok mególdásodni. Úgy látszik, el volt készülve rá, mert vigyorogva válaszolt: — Oh, nagyságos uram, ha még nem házasodott meg, majd egyszer csak megházasodik, előbb-utóbb ez lesz a vége, s akkor is csak én terítem ki a szőnyeget. De akkor biztosan kiterítem. Beszéltem hozzájuk, mintha élő lények lettek volna, csókoltam s rajongásom egy volt az őrülettel. -Azóta nem láttam a legszebb aszszonyt. Páholya üres. Sétáival úgy hiszem felhagyott, mert bár mindig őt keresik szemeim mindenütt, nem láttam mégsem sehol. Hanem tegnap este valami kétségbeejtő dolog történt a hajjal. Még nem volt éjfél, és én drága kincsemet néztem. A szép fekete asszonyi hajszálat. Egyszerre csak az előttem levő hajszál kezd fehéredni, s alig egy perc lefolyása alatt hófehér csillogó ősz hajszál lett belőle. Egész éjjel nem bírtam aludni. Folyton e tünemény foglalkoztatott. Alig vártam a reggelt, hogy megnézzem a hajszálat nappal is. Végre hajnalodott. Egyik óra a másik után telt el lassan. Megnéztem félve a hajat, — ősz volt, épp úgy, mint az éjjel. Megborzadtam s rohantam az emberek közé. Az első, kivel találkoztam, egy barátom volt. — Képzeld, mi történt, — szólt. A „legszebb asszony“ meghalt az éjjel! Virágai, melyek a szobájában voltak, megölték ! Megtántorodtam. Elhalt a vér bennem s magam előtt láttam azt az egy szál ősz hajat . . . Csókolj, ölelj . . . Végre! Az üdvöt karomba zárom. Enyém vagy, enyém, én mennyországom. Ölelj meg ! Csókolj ! Százszor, ezerszer ! Az ajkad forró ... a csókod perzsel. Ne gondolj másra ! A perc siet, rohan, S mienk ha tűnik, örökre odavan.. Orozva, lopva ... de mienk ez óra... Aztán örökre . . . Ejd, ne tudjunk róla ! Ide az ajkad... nyakad,... a szemed... Ölelj magadhoz . . . Így ... a perc siet, Csókolj, ölelj ! . . . Jártuk az inok Kálváriáját. Megadtuk százszor, ez óra árát . . . Szenvedtünk titkon, senki se tudja. Csak a szivünk. Köny, tövis az útja .. . Ha bűn szeretni, megbünhődtünk érte, Lelkedet — tudom — ezer bánat érte . . . Dacoltunk, vívtunk ezer akadállyal, Szomjazva egymást, hiten, eskün által ... S a dij : ez óra : Bűn ? Az üdv nekünk. Jogunk van hozzá — hiszen szeretünk. . . Csókolj, ölelj. . . Fult. Tetszett a felelet s barkába nyomtam az utolsó forintomat. Oh, új esztendő, új esztendő, te viasszá lágyítod a legkőkeményebb szivet, ha duzzadó tárcák lapítása árán is! Szomorúan kitekintek az ablakon. Ott kinn hó, hó, sok, sok hó. A közlekedés megakadt, a villamosok két nap óta nem járnak, s ha még tovább így tart, Budapesten megszűnik a hűdrágaság, mert a nagy munkában és szakadatlan fáradságban kidőlnek a konflisok. De ez még csak hagyja. A konflis lovak csak eldöcögnek valahogyan, de mit csináljanak a politikusok ? Szegények most az egyszer gondolkoznak, de azt hiszem az egyszer halálra gondolkodjál magukat, hogy vajjon felmenjenek-e Wekerléhez a szokásos újévi gratulációra. Csak ez az egy gondolat bántja őket s nem az, hogy párnás ágyban kell meghalniok. No az meg épen kacagtató volt, amit szegény tanítókkal cselekedtek, akik most tartják a kongresszusukat. A tanítók küldöttségileg járultak az egyik elnökhöz és ez a tanítók élére állva, elvezette őket az igazgatóhoz. Most a főigazgató, —aki ép úgy megvolt hatva mint az elnök — elvezette a tanítókat és az elnököt Zichy János grófhoz, Zichy meg a tanítókat, elnököt, főigazgatót Tóth Jánoshoz, aki a már említetteknél is mélyebben meg volt hatva, s készséggel vállalkozott, hogy elvezeti a küldöttséget boldog újévet kívánni. El is vezette, de Apponyi miiszter már jó előre megérezte a fenyegető veszedelmet, s meghatottan elmenekült. No de elég legyen, mert még megharagszanak rám a vásárhelyi szép asszonyok, s a tüzes szemű székely kisasszonykák. Legközelebb majd nekik is mondok el egypár érdekes fővárosi tereferét. Addig is maradok igaz barátja: Sorgogyi. Politika. — S „Szabadság“ telefon és távirati hírei. — Budapest, december31. Bánffy beszámolója. Bánffy Dezső bíró, — mint előre jeleztük, — tegnap tartotta meg beszámolóját Szegeden. Éles támadást intézett a kormány ellen, mely 8 hónap alatt legfőbb feladatának , az általános választói jog megvalósításának nem felelt meg. A koalíció fenntartását szükségtelennek mondja, s felszólítja a függetlenségi pártot, hogy vegye kezébe a kormányt, s ekkor tisztázódik a helyzet és a 48-as párt is megvalósíthatja programját. felkiáltások : Lépj a be a 48-as pártba. Bánffy beszéde végén Szeged érdekeiről beszélt, amiért lelkesen tüntettek mellette. A beszámoló politikai körökben nevezetes hatást nem tett, mivel tartalma megimétlése Bánffy napokkal azelőtt közzétett cikkének.