Szabadság, 1899. november (26. évfolyam, 265-277. szám)

1899-11-16 / 265. szám

1899. november 16. Ságodnak folyó hó 11-én 90397. szám alatt kelt távirati rendeletére tisztelettel jelentem, hogy ez ügyben a vizsgálatot már a folyó hó 8-án Bécs-Ujhely város tanácsától nyert távirati ér­tesítés folytán megtartottam s ezen vizsgálat eredményéről folyó hó 9-éről 4316. evi. szám alatt Nagyméltóságodhoz jelentést tettem. Minthogy pedig kizártnak tartom, hogy a szóban levő sertések a nagyváradi piaczon fer­tőzhettek volna meg, — másfelől pedig városunk területén sertésbetegség nincsen, — forgalmi korlátozások elrendelését indokoltnak nem ta­láltam. Midőn még az eljáró hatósági állatorvosok kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet ■­. alatt felterjesztem, tisztelettel kérem Nagyméltóságo­dat, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóz­­tassék. Nagyvárad, 1899. nov. 15. Dr. Bulyovszk­y József, s. k. polgármester. * Mint a feliratból is látható, ily körülmények között semmi okunk sincs az aggodalomra és a miniszter is előreláthatólag jóváhagyólag tudo­másul fogja venni a polgármester válaszát. »SZ­A­BADSÁGI 3 Egyházkerületi közgyűlés. —­ Saját tudósítónktól. — ványt, hogy ezután a nevelőkül kibocsátott hittanhallgatók kötelesek legyenek egyházi szol­gálatot teljesíteni. A tanítóképesítő vizsgákról szóló jelentést tudomásul vették. Több konventi rendelet felolvasása és egy­hangú tudomásulvétele után áttértek a jövő évi költségvetés tárgyalására A költségvetést Baczoni Lajos dr. kíséri felvilágositó magyará­zatokkal. A költségvetést részleges tárgyalás alapjául elfogadták. Az énekes könyvekre Debreczen városával és Eperjesi István könyvkereskedővel kötött szerződéseket helybenhagyták. Úgy a közalapi, mint a rendkívüli állam­segély iránti kérvényekre vonatkozólag az espe­­resi kar határozatait fogadták el. A csekély fizetésű lelkészek részére fentar­­tott államsegélyből 49 lelkészt ajánlanak segé­lyezésre. Ezt a gyűlés elfogadta. Örvendetes tudomásul veszik, hogy a köz­­okt. miniszter több mint száz kisfizetésű tanító fizetését egészítette ki a minimumra. Tudomásul veszik egyúttal 153 tanító részére történt kor­­pótlék kiutalást is. A tanárképezdei ösztöndíjakról szóló jelen­tés megemlíti, hogy az Eötvös kollégiumba a­­ tiszántúli egyházkerület alapítványára két ifjú Birtha István és Csépke Andor vétettek fel. A mártonfalvi leányegyház anyásitási enge­délyért folyamodik.­Az egyházkerület az anyá­­­­sitási engedélyt megadta. Az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye­­ felterjeszti az egyházkerülethez azon óhaját, hogy Ohat puszta lakói a debreczeni egy­­­­házhoz csatoltassék. A közgyűlés a kérvényt pót­­­­lás végett visszaadja. A böszörményi egyház felebbezést adott be az egyházmegye azon határozata ellen, hogy Fejszés Márton tanító költözködési költségét fizesse meg. Tisza Kálmán szerint mivel nem díjlevél­­­­ről, hanem egy pályázat magyarázásáról van szó, a közgyűlésnek e felett rögtön kell hatá­­­­rozni. Többen ugyanis azt­ hangsúlyozták, hogy Fejes ügye a bíróság elé tartozik. Gróf Tisza István az egyházi törvényekre utalva (11 §.) konstatálja, hogy minden ügy, mely az egyház hivatalnokainak anyagi érdekeit illeti , bírósági tárgyalás alá tartozik. Többek hozzászólása után elnök ezután fel­tette a kérdést, mely szerint a közgyűlés magát illetékesnek mondotta ki a kérdés tárgyalására. Ezután Zsigmond Sándor főjegyző kéri, hogy tekintettel arra, miszerint száz év óta első eset, hogy a böszörményi egyház a tanító úti költségét megtagadja s erősítse meg az egyház­megye határozatát. Egyhangúlag elfogadtatott. Ezután még több kisebb fontosságú tárgy felett hozott határozatot az egyházk, s közel két óra volt délután, mikor elnöklő püspök a tárgyalást berekesztette. Délután bírósági ügyek tárgyaltattak. De­br­e­cz­en, nov. 15. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tegnap kezdette meg őszi rendes egyházkerületi köz­­gyűlését az ev. ref. főiskola disztermében. A világiak közül jelen voltak: Tisza Kál­mán és fia gróf Tisza István, Ritoók Zsigmond gróf Ráday Gedeon, Pukhy Gyula, Lengyel Imre Márk Endre, Madarász Imre, Thaly Kálmán, Kiss Albert, Mezőssy Béla, Luby Géza, György Endre, Domahidy Elemér, Domahidy István, Horthy István, Zsigó Endre, Farkas Antal dr. és még többen. A gyűlést Kiss Áron püspök nyitotta meg buzgó imával. Üdvözölte a gyűlés tagjait. Utána Zsigmond Sándor egyházkerületi fő­jegyző olvasta fel a püspök évi jelentését az egyházkerület életében felmerült fontosabb je­lentőségekről. Majd a kiküldött szavazatszedő bizottság jelenti, hogy egyházkerületi világi tanácsbíróul Farkas Antalt választották meg. A gyűlés ezt örömmel veszi tudomásul, ami után Farkas Antal a hivatalos esküt letette. A lelkészképesítő vizsgákról tett jelentés kapcsán elfogadta az egyházkerület azon indít­hatokat, de aztán, hogy egyre több és több víz jött és csizmáján a hideg nedvesség átszivár­­gott kénytelen volt odább húzódni, majd ázott ürgeként a partra menekülni. Abban a pillanat­ban értek oda a csendőrök és csipték nyakon. A törvény nevében! — szólt az egyik csendőr, egy vastag bajuszú, fekete katona. Éltete meghökkenve állott meg. Soha e vi­lágon ilyen butának nem érezte magát, amitől egész életében reszketett: a törvény és a börtön szemtül-szembe nézett vele. S amint igy tágra nyitott szemmel bámult, hol az egyik, hol a másik csendőrre, a zsilipnél meglátta Varga Já­nos sunyi alakját. Ez a lókötő aki egyébből se élt, mint lopásból, merte őt csapdába szorítani. Vak dühében felkapta a puskáját és rálőtt a kapczabetyárra. A serét talált, Varga káromkodva bukott a földre. — Megállj ! — ordította az egyik csendőr ás öklével az Éltető fejére csapott. A másik ki­ragadta kezéből a puskát, aztán lánczot tett a kezére. — Előre ! — kiabáltak rá. Éltető Péter megy előre a szomszéd falu felé. Ott az egyik csendőr orvosért fordul be, a másik pedig tovább hajtja a rabot. Később a csendőr, aki már nagyon unta magát, a felelősség öntudatával így szólt­ Péterhez : — Nagy szamárságot csinált kend. Mire volt az a lövöldözés? ; Éltető megvonta a vállát. — Hát mire ítélhetnek el? A törvény csak látni fogja, hogy ha így a gyalázatba kergetett, hát jogom volt rálőni ? — Akkor maga rosszul tudja a törvényt — szólt a csendőr komoly képpel. — Ez bizony gyilkosság, akárhogy forgassuk is. r Éltető megint csak vállat vont. — Hát bánom is én, legyen gyilkosság, de megkönnyebbültem tőle, az bizonyos. Jól oldal­ba találtam, mi ? — Ne kelmed se tudja, hogy mit cseleke­dett — dörmögött a csendőr, aki egyúttal nem a szokásos megtört rabot fogta el, ami kissé ki­zökkentette hivatalos képéből. — Már csak na­gyon ostobák vagytok ti parasztok — tette hozzá — hogy ilyen kényesek vagytok a be­csületre. — Hát irigyelmed nem így tett volna, ha ilyen czudarságot tesz vele a földije ? — Már bizony nem — szól a csendőr meg­győződéssel. — A törvény törvény. Éltető Péter dölyfösen néz a katonára. — Már mi ilyenek vagyunk — szól gőgö­sen és nagy peczkesen lépeget a város felé. — Buta nép — dörmögi a csendőr magá­ban. — Kényesebb, mint az urak, Isten öic­cse, kényesebb. Forrongás a jogakadémián. Nagy­v­árad, nov. 15. Magunk is kételkedve fogadtuk tegnapi hí­rünk bohózatainak informáczióit, melyek pa­­naszkodva említették föl a jogakadémia körében dúló felekezeti harczokat. Kételkedtünk, mert különösen az utóbbi években a nagyváradi jo­gász-ifjúság komoly öntudattal állta meg helyét minden föllépése alkalmával és számtalan tanú­­jelét adta fel­világosodott, liberális és intelligens gondolkozásának. De mégis közéadtuk a hírt, mert alkalmat akartunk adni az örvendetes czáfolatra. Ez meg is érkezett és pedig oly forrásból, mely legauthentikusabb a jogász ifjúság érzel­meinek tolmácsolására. M­e­d­v­i­g­y Gábor a jog­hallgatók olvasókörének immár második éven át érdemes elnöke az olvasókör nevében a követ­kező nyilatkozatra kért föl bennünket: Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A „Szabadság“ mai számában megjelent „Forrongás a jogakadémián“ czímü közleményre vonatkozólag következőket vagyok bátor meg­egyezni : A közlemény azon része, — mely az aka­­démia ifjúságának kebelében felekezeti gyülöle­­tet és felekezeti pártalakulást feltételez teljesen alaptalan. Az esetleges küzdelmekben sohasem vezeti az ifjúság egy részét sem gyűlölet, az if­­uság mindenkor csak alapszabályokban biztosí­­tott jogait érvényesíti a küzdelmekben, melyek bármily hevesek is legyenek, azok közepette sem érintette az ifjúság egyetlen egy tagja sem sen­kinek vallási meggyőződését, avagy faj­beli ho­­vatartozását, sőt azokat mindenki és mindenkor kölcsönösen tiszteletben tartotta és tartja. Ez meggyőződésem, ezt így tudom, az ellen­kező valótlan. Teszem pedig ezt azért, mert az önképző s olvasó egyesületnek, — melynek tagjai ellen vád elé irányul, ez ideig az ifjúság bizalmá­és elnöke vagyok, s a nyert bizalom kötelessé­­gemmé teszi, hogy az ily alaptalan és sérelmes adat az ifjúságról elhárítsam, azt a leghatáro­­ottabban visszautasítom. Midőn ez alapon a kérdéses közleménynek .fikálását kérem maradtam Nagyvárad, 1899. nov. 15. Uraságod őszinte tisztelője: Medvigy Gábor. E nyilatkozat után, azt hisszük, az első hit ;őrzőinek érzékenykedése el fog enyészni to­rnyára nem fognak kételkedni abban, hogy anaszaikat csak a választási küzdelmek félre­­ütései szülték. H IR Határidő. — November 16 — Naptár­: Csütörtök. Nov. 18. A Biharmegyei és Nagyváradi Nőegy­let Erzsébet ünnepe. Nov. 22. Sajtóper. Nagyvárad, nov. 16. Mit csináltunk az utolsó órában ? Szomorúan olvastam el a tegnapi felhívásomra beérkezett válaszokat. Ugyanis meggyőződtem belőlük, hogy az emberiség nagy része még az utolsó órában sem őszinte. Íme két válasz a sok közül: I. 1. Kérdés : Mit csináltam az utolsó órában ?

Next