Szabadság, 1899. november (26. évfolyam, 265-277. szám)
1899-11-16 / 265. szám
1899. november 16. Ságodnak folyó hó 11-én 90397. szám alatt kelt távirati rendeletére tisztelettel jelentem, hogy ez ügyben a vizsgálatot már a folyó hó 8-án Bécs-Ujhely város tanácsától nyert távirati értesítés folytán megtartottam s ezen vizsgálat eredményéről folyó hó 9-éről 4316. evi. szám alatt Nagyméltóságodhoz jelentést tettem. Minthogy pedig kizártnak tartom, hogy a szóban levő sertések a nagyváradi piaczon fertőzhettek volna meg, — másfelől pedig városunk területén sertésbetegség nincsen, — forgalmi korlátozások elrendelését indokoltnak nem találtam. Midőn még az eljáró hatósági állatorvosok kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet ■. alatt felterjesztem, tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. Nagyvárad, 1899. nov. 15. Dr. Bulyovszky József, s. k. polgármester. * Mint a feliratból is látható, ily körülmények között semmi okunk sincs az aggodalomra és a miniszter is előreláthatólag jóváhagyólag tudomásul fogja venni a polgármester válaszát. »SZABADSÁGI 3 Egyházkerületi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — ványt, hogy ezután a nevelőkül kibocsátott hittanhallgatók kötelesek legyenek egyházi szolgálatot teljesíteni. A tanítóképesítő vizsgákról szóló jelentést tudomásul vették. Több konventi rendelet felolvasása és egyhangú tudomásulvétele után áttértek a jövő évi költségvetés tárgyalására A költségvetést Baczoni Lajos dr. kíséri felvilágositó magyarázatokkal. A költségvetést részleges tárgyalás alapjául elfogadták. Az énekes könyvekre Debreczen városával és Eperjesi István könyvkereskedővel kötött szerződéseket helybenhagyták. Úgy a közalapi, mint a rendkívüli államsegély iránti kérvényekre vonatkozólag az esperesi kar határozatait fogadták el. A csekély fizetésű lelkészek részére fentartott államsegélyből 49 lelkészt ajánlanak segélyezésre. Ezt a gyűlés elfogadta. Örvendetes tudomásul veszik, hogy a közokt. miniszter több mint száz kisfizetésű tanító fizetését egészítette ki a minimumra. Tudomásul veszik egyúttal 153 tanító részére történt korpótlék kiutalást is. A tanárképezdei ösztöndíjakról szóló jelentés megemlíti, hogy az Eötvös kollégiumba a tiszántúli egyházkerület alapítványára két ifjú Birtha István és Csépke Andor vétettek fel. A mártonfalvi leányegyház anyásitási engedélyért folyamodik.Az egyházkerület az anyásitási engedélyt megadta. Az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye felterjeszti az egyházkerülethez azon óhaját, hogy Ohat puszta lakói a debreczeni egyházhoz csatoltassék. A közgyűlés a kérvényt pótlás végett visszaadja. A böszörményi egyház felebbezést adott be az egyházmegye azon határozata ellen, hogy Fejszés Márton tanító költözködési költségét fizesse meg. Tisza Kálmán szerint mivel nem díjlevélről, hanem egy pályázat magyarázásáról van szó, a közgyűlésnek e felett rögtön kell határozni. Többen ugyanis azt hangsúlyozták, hogy Fejes ügye a bíróság elé tartozik. Gróf Tisza István az egyházi törvényekre utalva (11 §.) konstatálja, hogy minden ügy, mely az egyház hivatalnokainak anyagi érdekeit illeti , bírósági tárgyalás alá tartozik. Többek hozzászólása után elnök ezután feltette a kérdést, mely szerint a közgyűlés magát illetékesnek mondotta ki a kérdés tárgyalására. Ezután Zsigmond Sándor főjegyző kéri, hogy tekintettel arra, miszerint száz év óta első eset, hogy a böszörményi egyház a tanító úti költségét megtagadja s erősítse meg az egyházmegye határozatát. Egyhangúlag elfogadtatott. Ezután még több kisebb fontosságú tárgy felett hozott határozatot az egyházk, s közel két óra volt délután, mikor elnöklő püspök a tárgyalást berekesztette. Délután bírósági ügyek tárgyaltattak. Debreczen, nov. 15. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tegnap kezdette meg őszi rendes egyházkerületi közgyűlését az ev. ref. főiskola disztermében. A világiak közül jelen voltak: Tisza Kálmán és fia gróf Tisza István, Ritoók Zsigmond gróf Ráday Gedeon, Pukhy Gyula, Lengyel Imre Márk Endre, Madarász Imre, Thaly Kálmán, Kiss Albert, Mezőssy Béla, Luby Géza, György Endre, Domahidy Elemér, Domahidy István, Horthy István, Zsigó Endre, Farkas Antal dr. és még többen. A gyűlést Kiss Áron püspök nyitotta meg buzgó imával. Üdvözölte a gyűlés tagjait. Utána Zsigmond Sándor egyházkerületi főjegyző olvasta fel a püspök évi jelentését az egyházkerület életében felmerült fontosabb jelentőségekről. Majd a kiküldött szavazatszedő bizottság jelenti, hogy egyházkerületi világi tanácsbíróul Farkas Antalt választották meg. A gyűlés ezt örömmel veszi tudomásul, ami után Farkas Antal a hivatalos esküt letette. A lelkészképesítő vizsgákról tett jelentés kapcsán elfogadta az egyházkerület azon indíthatokat, de aztán, hogy egyre több és több víz jött és csizmáján a hideg nedvesség átszivárgott kénytelen volt odább húzódni, majd ázott ürgeként a partra menekülni. Abban a pillanatban értek oda a csendőrök és csipték nyakon. A törvény nevében! — szólt az egyik csendőr, egy vastag bajuszú, fekete katona. Éltete meghökkenve állott meg. Soha e világon ilyen butának nem érezte magát, amitől egész életében reszketett: a törvény és a börtön szemtül-szembe nézett vele. S amint igy tágra nyitott szemmel bámult, hol az egyik, hol a másik csendőrre, a zsilipnél meglátta Varga János sunyi alakját. Ez a lókötő aki egyébből se élt, mint lopásból, merte őt csapdába szorítani. Vak dühében felkapta a puskáját és rálőtt a kapczabetyárra. A serét talált, Varga káromkodva bukott a földre. — Megállj ! — ordította az egyik csendőr ás öklével az Éltető fejére csapott. A másik kiragadta kezéből a puskát, aztán lánczot tett a kezére. — Előre ! — kiabáltak rá. Éltető Péter megy előre a szomszéd falu felé. Ott az egyik csendőr orvosért fordul be, a másik pedig tovább hajtja a rabot. Később a csendőr, aki már nagyon unta magát, a felelősség öntudatával így szólt Péterhez : — Nagy szamárságot csinált kend. Mire volt az a lövöldözés? ; Éltető megvonta a vállát. — Hát mire ítélhetnek el? A törvény csak látni fogja, hogy ha így a gyalázatba kergetett, hát jogom volt rálőni ? — Akkor maga rosszul tudja a törvényt — szólt a csendőr komoly képpel. — Ez bizony gyilkosság, akárhogy forgassuk is. r Éltető megint csak vállat vont. — Hát bánom is én, legyen gyilkosság, de megkönnyebbültem tőle, az bizonyos. Jól oldalba találtam, mi ? — Ne kelmed se tudja, hogy mit cselekedett — dörmögött a csendőr, aki egyúttal nem a szokásos megtört rabot fogta el, ami kissé kizökkentette hivatalos képéből. — Már csak nagyon ostobák vagytok ti parasztok — tette hozzá — hogy ilyen kényesek vagytok a becsületre. — Hát irigyelmed nem így tett volna, ha ilyen czudarságot tesz vele a földije ? — Már bizony nem — szól a csendőr meggyőződéssel. — A törvény törvény. Éltető Péter dölyfösen néz a katonára. — Már mi ilyenek vagyunk — szól gőgösen és nagy peczkesen lépeget a város felé. — Buta nép — dörmögi a csendőr magában. — Kényesebb, mint az urak, Isten öiccse, kényesebb. Forrongás a jogakadémián. Nagyvárad, nov. 15. Magunk is kételkedve fogadtuk tegnapi hírünk bohózatainak informáczióit, melyek panaszkodva említették föl a jogakadémia körében dúló felekezeti harczokat. Kételkedtünk, mert különösen az utóbbi években a nagyváradi jogász-ifjúság komoly öntudattal állta meg helyét minden föllépése alkalmával és számtalan tanújelét adta felvilágosodott, liberális és intelligens gondolkozásának. De mégis közéadtuk a hírt, mert alkalmat akartunk adni az örvendetes czáfolatra. Ez meg is érkezett és pedig oly forrásból, mely legauthentikusabb a jogász ifjúság érzelmeinek tolmácsolására. Medvigy Gábor a joghallgatók olvasókörének immár második éven át érdemes elnöke az olvasókör nevében a következő nyilatkozatra kért föl bennünket: Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A „Szabadság“ mai számában megjelent „Forrongás a jogakadémián“ czímü közleményre vonatkozólag következőket vagyok bátor megegyezni : A közlemény azon része, — mely az akadémia ifjúságának kebelében felekezeti gyülöletet és felekezeti pártalakulást feltételez teljesen alaptalan. Az esetleges küzdelmekben sohasem vezeti az ifjúság egy részét sem gyűlölet, az ifuság mindenkor csak alapszabályokban biztosított jogait érvényesíti a küzdelmekben, melyek bármily hevesek is legyenek, azok közepette sem érintette az ifjúság egyetlen egy tagja sem senkinek vallási meggyőződését, avagy fajbeli hovatartozását, sőt azokat mindenki és mindenkor kölcsönösen tiszteletben tartotta és tartja. Ez meggyőződésem, ezt így tudom, az ellenkező valótlan. Teszem pedig ezt azért, mert az önképző s olvasó egyesületnek, — melynek tagjai ellen vád elé irányul, ez ideig az ifjúság bizalmáés elnöke vagyok, s a nyert bizalom kötelességemmé teszi, hogy az ily alaptalan és sérelmes adat az ifjúságról elhárítsam, azt a leghatároottabban visszautasítom. Midőn ez alapon a kérdéses közleménynek .fikálását kérem maradtam Nagyvárad, 1899. nov. 15. Uraságod őszinte tisztelője: Medvigy Gábor. E nyilatkozat után, azt hisszük, az első hit ;őrzőinek érzékenykedése el fog enyészni tornyára nem fognak kételkedni abban, hogy anaszaikat csak a választási küzdelmek félreütései szülték. H IR Határidő. — November 16 — Naptár: Csütörtök. Nov. 18. A Biharmegyei és Nagyváradi Nőegylet Erzsébet ünnepe. Nov. 22. Sajtóper. Nagyvárad, nov. 16. Mit csináltunk az utolsó órában ? Szomorúan olvastam el a tegnapi felhívásomra beérkezett válaszokat. Ugyanis meggyőződtem belőlük, hogy az emberiség nagy része még az utolsó órában sem őszinte. Íme két válasz a sok közül: I. 1. Kérdés : Mit csináltam az utolsó órában ?