Szabadság, 1899. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1899-12-01 / 278. szám

2 évi népszámlálásról, a magyar királyi postata­karékpénztár elhelyezése czéljából emelendő épü­letről és a szigetvár-kaposvári helyi érdekű va­sút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatoknak végső szövegezését, azt a két ház határozatával mindenben megegyezőnek találta. Ennek alap­ján a fölsorolt törvényjavaslatok a miniszterel­nökség utján királyi szentesités alá terjesztettek. »SZABADS­ÁG« 1899. deczember 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — B­u­d­a­p­est, nov. 28. Obstrukczió ma nem lesz ! Ez bizonyos ! — hiresztelte a folyosón Perczel Béni, a­kinek a kormány gondja mindig a szivén fekszik. — Honnan tudod Béni? — kérdezgették az aggodalmasok. — Ugyan kérlek, négyen vannak itt a szélbaliak, Komjáthy egymaga csak nem ob­struál ! — Nem lehessen tudni. Nagyobb baj az, hogy kevesen vagyunk jelen. Csak észre ne vegyék azok a bakafántos­­kodó kuruczok. De bizony észrevették. Alig hogy benyúj­tották a kvótajavaslatot, Komjáthy azonnal sie­tett obstruálni. Segitett neki jó Madarász Józsi bácsi is s nehogy a jobboldali befújja őket, a fifikus Hentaller hirtelen felállott s vésztjósló hangon süvitett az elnök felé. — Nem vagyunk százan. — Nosza fiam Béni — szól az elnök — olvassátok meg a jelenlevőket. Biz azok csak 86-an voltak. Az ülést fel­függesztették és Podmaniczky, az ősz kegyelmes ur betelefonál­tatta a késlekedőket. Jakabffy államtitkár panaszosan állított az agg báró elé. — Betelefonoztattál kegyelmes Uram, pedig ott a sok akta az asztalomon. — Hjah! — tíz emberrel nem lehet letár­gyalni a napirendet. Aztán elmúlt a fél óra is és nem történt semmi. Kabos Feri vigan darálta le a mentelmi­­ ügyeket. Simát annyiszor emlegette, hogy a barátai attól féltek, belefájdul a nyelve. De tán nincs is a büntető törvénykönyv­nek annyi paragrafusa, a­mennyinek alapján kikérték Simát, ki is adták. Hétfőn a kvótát tárgyalják. * A részletes tárgyalás itt következik . Elnök : Perczel Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni és Major Ferencz. A kormány részéről jelen vannak : Lukács László, Plósz Sándor, Hegedűs Sándor, Darányi Ignácz, Cseh Ervin. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után. Elnök beterjeszti a kérvényeket, ezek között Olaszi János váczi fegyencz perúyító kérelmét. A kvóta: Neményi Ambrus előadó beterjeszti a pénz­ügyi bizottság jelentését a kvótajavaslatról. Elnök: a javaslatot a hétfői ülés napirend­jére tűzi ki. Komjáthy Béla arra kéri a Házat, hogy a fontos törvény tanulmányozása czéljából hétfő helyett a jövő csütörtökre tűzzék ki a tárgyalást. Madarász József csatlakozik ez indítványhoz. Azelőtt mindig kinyomatták s szétosztották a javaslatot csak azután tűzték ki napirendre. Most pedig új teherről van szó, tehát annál indokol­tabb, hogy csütörtökig tanulmányozhassák a kérdést. A maga számára ez felesleges, mert ő tudja, hogy a 67-es kiegyezés úgy erkölcsileg, mint anyagilag közromlottságot idézett elő. (De­rültség.)1 Elnök: Annál is inkább kéri javaslata elfo­gadását, mert legkésőbb reggelig mindenki meg­kapja a javaslatot. De épen azért mert fontos ez, kell, hogy elég ideje legyen a Háznak a tárgyalásra, holott csak egy hónapunk van arra, aztán a delegáczió sem tart ülést a jövő héten épen a kvóta miatt, az okokból kéri a hétfői tárgyalást. (Élénk helyeslés jobbról.) Hentaller Lajos : Mivel nem vagyunk százan jelen, a Ház nem határozatképes. Kéri a jelen­levők megolvasását. Elnök az összeolvasást elrendeli s mivel ki­tűnik, hogy csak 86 képviselő van jelen, az ülést fél órára felfüggeszti. Szünet után. Elnök konstatálja, hogy a Ház határozat­képes. A Ház ezután nagy többséggel elhatározza, hogy a kvótát hétfőn tárgyalja. A napirend. Most harmadszori olvasásban is elfogadták a hazai iparnak adandó kedvezményről és a szatmár-erdődi h. é. vasútról szóló törvényjavas­latokat. Két h. é. vasútról szóló jelentést tudomásul vettek. Mentelmi ügyek. Kabós Ferencz előadó javaslatára a rágal­mazással és becsületsértéssel vádolt Lepsé­nyi Miklósnak, párbaj miatt Rohonczy Gedeonnak, csalás- és magánokirathamisitással vádolt Sima Ferencznek, párbaj miatt B­ó­n­i­s Istvánnak, a háromszoros sikkasztással, izgatás­sal és becsületsértéssel vádolt Sima Ferencz­nek, párbaj miatt gróf Károlyi Sándornak és G­a­j­á­r­i Ödönnek s ugyancsak párbaj miatt Vészi Józsefnek a mentelmi jogát felfüg­gesztette. Az elnök javaslatára a Ház elhatározta, hogy hétfőig ülést nem tart, hétfőn a kvóta­javaslatot tárgyalják. Barabás Bála : Hát az interpellácziók ? Elnök . — — És délutáni fél kettőkor Széll Kálmán miniszterelnök válaszol három interpelláczióra Barabásnak a Hier-, Majornak a Veröskereszt-egylet és Buzáthnak a pestis tár­gyában. A mai ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, mire fél 12-kor véget ért. A városi­ bazár építése. (A szinházépitést ellenőrző bizottság ülése.) — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, nov. 39. A szinház épitésére felügyelő bizottság teg­nap tartott ülésén főleg az épitendő Bazár ügyé­vel foglalkozott Dr. Bulyovszky József polgármester elnökölt az ülésen, melyen jelen voltak: dr. Hoványi Géza, dr. Déri Ferencz, Mezey Mihály, Huzella Gyula, dr. Baróthy Ákos, Busch Dávid, Hlatky Endre, Hegedűs Géza, id. Rimanóczy Kálmán, ifj. Rimanóczy Kálmán, Pekanovits Imre, Komlóssy József, Dús László, Sztarill Ferencz, dr. Radó Ignácz, Rendes Vilmos, Guttmann József, Csordacsics Ferencz és Kra­­picza József. Busch Dávid főmérnök bemutatta az épí­tendő Bazár tervét. A helyiségek bérletére nézve nem helyesli, hogy azokat árverésen adják ki, mert az árverés a komoly bérlőt elriasztja. A lakások némelyikére már fix­ ajánlat van. Az a kérdés, hogy akar-e a város 20,000 forintnál évenként többet, vagy megelégszik ezzel a jó­urasági kocsit, amint a kocsis, utazó gazdáját várva, jártatja a lovait. Egyszer, egy őszi napon, egy ilyen kocsi­nak az ablaka mögött egy gyereket pillantott meg Sára és egy férfinak a fejét .. . Az a férfi Domokos Sándor volt ... A tekintetük találkozott . . . Sára elsápadt s hogy el ne si­­koltsa magát, zsebkendőjét betömte a szájába . . . — És azután másnap, harmadnap s végre mindennap ott jött ment a főhadnagy a Sára hivatalos szobájának ablaka alatt. Sára pedig irult-pirult ezalatt, hol reszke­tett, hol meg a forróság bántotta, s egyszer nem birva már tovább csordultig telt szivével, keserű fájdalommal fordult a három vén leány­hoz, kezével az ablak alatt sétáló délczeg főhad­nagyra mutatva : — Az az ember ott Domokos Sándor és egy hét óta mindennap itt jön-megy az ablak alatt. Mondják meg, hogy becsületes ember ez, vagy gazember ? Mind a három leány egyszerre felelte: — Gazember! Elseje előtt egy héttel s ilyenkor a négy nőnek, rendes szokás szerint — még tüzelőre valójuk sem volt már s titokban, a szolgával egyetértve, — fenn aludtak a hivatalban és sü­töttek a fuladásig az állam szenéből. Ebben a jóleső, tropikus melegben majd­nem meg is feledkeztek a test egyéb kívánal­mairól. Szűken vacsoráltak, — tiz krajczár áru liptói túrót négyen ettek meg — még az olasz nő kutyájának is juttattak belőle , és az író­asztalokon s padokon való kemény fekvés ná­luknál valamivel okosabb embereknek bizonyára elveszi a kedvét az álmodozástól. Szerencsére minden szegény ember egy kis adag fantáziával egy második Plátó, akivel Madách azt mondatja : a borsón is szépet álmodom! . . . Az „olasz név egy kis falusi birtokról ál­modozott, ahol nagy, bolthajtásos, hűvös szobá­ban aludná délutáni álmait és karácsonykor papirfüzéres, aranyos diótól csillogó karácsony­fát állítná a szegény gyerekek számára. — Aztán nyáron jégbehütött­ tej­színnel ká­véznám — sóhajtotta a kis sovány, vörösszemü leány, amint megfordult a keskeny padon — s Lenkét meghívnám egypár hétre a birtokomra, hogy künn a szabad ég alatt fesse az ő plein air képeit. A hosszú, sovány „festőnőn, aki két forint­jával sem képes túladni fakó, kopott szinü akva­­relljein, elutasitólag int erre a kezével. — Hol lennék én akkor! — mormogja hal­kan. — A Como partján, vagy Andalúziában és valamelyik amerikai vasutkirály megrendelé­sére dolgoznám. A „zongoraművésznő“, a három vén leány közül a legfiatalabb,­­arra az ötfelvonásos dal­műre gondol a kényelmetlen íróasztal tetején, amelynek a nyitányát tíz esztendő óta kompo­nálja, de sem megkezdeni, sem bevégezni nem tudja . . . Csak Sára nem álmodozott, csak neki nem volt semmi ambicziója. Ott feküdt most is az ablak előtt a pokróczokon és mozdulatlan pil­lantással meredt az égre. Egy idő múlva, amint valamelyik pápista templom tornyában kongatni kezdték a hét órát, a nők egyszerre elhallgattak. Sára önkéntelenül megfordult a hirtelen támadt csöndre, s pillan­tása a három összekulcsolt kezű lányra tévedt, aki csöndesen mormolta az esti imádságot. „Add meg a mi mindennapi kenyerünket“ — hallat­szott a nagy csöndben . .. Sára reszketve várta az imádság folytatását: „és bocsásd meg a mi vétkeinket . . .“ nem hallotta. Csak kenyeret kért a három vén leány ... A hold tiszta, hi­deg sugarai ezüstösen csillogtak a leányok őszülő fején s komoly homlokuk barázdásan húzódott össze,a létnek nagy gondjától. És e perczben úgy tetszett Sárának, hogy olvasni tud a három leány gondolatában. Hogy : az „olasz nő“ arra a tartozásra gondol, amelyet öngyilkossá lett, sikkasztó öcscséért vállalt ma­gára, s hogy a zongoratanítónő vidéken nyo­morgó szüleinek házbólhátralékán töri ujjfejét, s a festőnő azon tűnődik, hogy az özvegy nővére gyermekeinek miként vegyen télirevaló czi­­pőket? . . . ... És ő, ő arra a gazemberre gondol e perczben is, akinek a sarkantyupengése időnkint meg-megüti a fülét, amint lenn sétál az ablak alatt, mig odahaza vár reá a hitves a vacsorá­val s a gyermek a maga tiszta csókjával . . . És ő,azt az embert mégis . . . mégis szereti . . . És Sára ekkor küzködött, vívódott magá­ba .. . Kimenjen, — ne menjen? . . . Nem? Inkább meghal ... . Azután egy forró vérhullám futott a fejére. És Sára halkan mint az árnyék, kiossant a szobából. Senki sem vette észre. Künn pedig elnyelte az éjszaka. . .

Next