Szabadság, 1900. október (27. évfolyam, 225-250. szám)

1900-10-02 / 225. szám

1900 október 2. =_ ==_ Szűcs Péter, valamint Szucsu Vazul mező­­rendőri kihágási ügyében hozott alsóbb fokú ítélete — megváltoztattatott. Lehó Demeterné és Papa Tódor mezőrend­őri kihágási ügyében kelt ítéletek, helyben ha­gyattak. A csatári birtokosságnak legelő ügyben ho­zott határozata, hatályon kivül helyeztetett. Geszt köz­ség tervéről 2 korona ebadó le­íratott. Több gyógydij tartozásnak az állam terhére való átvétele iránt, a belügyminiszterhez felter­jesztés intéztetett. Tanügyek: Klein Emil nagybajomi izr. tanító, ezen állásában véglegesittetett. Saáp község óvodájának állami segélyben részesítését kérő folyamodvány a vall. miniszter­hez felterj­esztté tett. A pestesi gör kef. iskolának államosítása ügyében, a­­ nagyváradi gör. kel. szentszéknek a kért felvilágositás megadatott. Az érsemjéni ev. ref. és a széplaki izr. ta­nítók részére államsegélyt kérő folyamodványok a miniszterhez felterjesztettek. Okány község a gazdasági ismétlő iskola felállítására utasittatott. A szakáli ev. ref. iskolaszéknek államse­gély iránti kérelme, a miniszterhez felterjesz­tő tett. Cséffa községnek, állandó menedékház fel­állítására 2 évi haladék adatott. A rákóhodosi községi tanitó választás ve­zetésére : Weitersütz János, — a nagyszalontai­ Sternthal-féle óvodához óvónő választás vezeté­sére : Nagy Márton főszolgabirók küldettek ki. Postaügyek. A köztartozásokra vonatkozólag a felelős­ség kimondatott: az orszádi, pecze-szent-mártoni, oláh apáti-i, bályoki, kekesdi körjegyzőségekhez tartozó összes községek, valamint Margitta, Oláh-Szent-Miklós, Pecze Szőllös, Tóti, Hájó, Betfia, Rontó, Csehi, Remete, Solymos-Petrász, Belényes Szt-Márton, Gyalány, Feneres, Dragottyán, Szakadát, Sza­­ránd, Kigyik, Telkesd, Borostelek, Papfalva, Bodonos, Almaszeg, Pocsa, Less, Nyárszeg, Vizes-Gyán, Vámos-Láz, Királyi, Kécz, Genyete és Monos-Petri községek elöljárói ellen Az útadó behajtására vonatkozólag pedig a felelősség kimondatott: Robogány, Kis-Laka, Krajova, Bélfenyér, Fekete-Bátor, Fekete-Tót, Gyanta, Karaszó, Ká­polna, Kisháza, Mocsár, Bél-Örvényes, Belényes, Szent-Miklós, Hollód, Belényes-Ujlak, Szalacs, Gálos-Petri, Havas-Domboricza, Belényes-Szent- Márton, Szarkó, Belényes, Belényes-Sonkolyos, Magyar-Cseke, Szelistye Száldobágy, Csontaháza, Feneres, Petrány, Rossi­a, Sólyom, Almaszeghuta, Sznt-Dobb, Ér-Adony, Er-Mihályfalva, Er-Keserü, Vaskóh, Szohodol, Bályok, Almaszeg, Bodonos, Baromiak, Papfalva, Sárszeg, Várviz, Verzár, Csanálos, Vajda, Báránd, Szerep, Dancsháza, Nagy-Léta, Pocsaj, B.-Udvari, H.*K.-Szt.-Imre, Siter, Cs. Gurbesd, Cs. Forró, Dragottyán, Borz, Sitervölgy Vizes-Gyán, Aut. Vaskoh, Sarkad-Keresztur, Körösszeg, Oláh-Szt-Miklós, Tenke, Tenke, Széplak, Rippa-Peregd, Oláh- Gyepes és Sólymos-Petrán községek elöljárói ellen. A debresti postahivatal áthelyezését tudató értesítés tudomásul vétetett A csillag-tanyai­­ posta­hivatal felállítása kérdésében kért vélemény, az állomáshoz vezető út kérdésének eldöktén függőben hagyatott. Adóügyek. Lupó Szandre kekesdi lakosra kiszabott jö­vedéki kihágási pénzbüntetés 4 napi elzárásra változtattatott át. Magyar Vaszali és Ungár Tegyer őrök, nagypataki lakosokat terhelő s bevehetetlen adó­hátralékok leírása iránt a pénzügyminiszterhez felterjesztés tétetett. Hosszú-Aszó, Vasand, Rózsafalva, Oláh-Gye­pes, Kávásd, Görbéd, Fekete-Bátor Fekete-Tót, Székely­telek, Sályi, Bisztra-Újfalu, Rozsaly, Cséhtelek, Széplak és Tulka községekben beve­hetetlennek bizonyult kincstári követelések le­írattak. — Hát üldözött valaki ? — Fájdalom senki ... A városban várt a tanukkal az anyakönyvvezető, meg a pap, a­kikkel már tegnapelőtt minden kihirdetési s egyéb százféle okiratot közöltem. Csak Elza himlőoltási bizonyítványa hiányzott, de ez nem semmiségi ok. — Valóban, szörnyű regényes fiú vagy te, Pali! — Ugy­e ? S ti ezt nem akartátok hinni. Aztán szépen megesküdtünk aztán nászútra in­dultunk. Az öreg Wintermayeréknak pedig a legutóbbi állomásról sürgönyöztünk bocsánatért. — Igen ám, de hátha Wintermayer papa, a­ki most dühös, hogy hiába ölette le a lako­­dalmi kappanokat, nem adja ki az ötvenezer forintot ? — De ’iszen akkor bepörlöm ! Mert volt ám eszem, hogy a házassági szerződést már előre letéteményeztettem a közjegyzőnél. — Igazán regényes! Nagyon regényes! Palikám, büszke vagyok rá, hogy ilyen regényes barátom is van, mint a minő te vagy. — S hidd el, hogy Elza is olyan regényes. Nagyon ülünk egymáshoz. No, gyere hát, be­mutatlak neki. És bemutatott a falfülkében a regényes Elzának. Csupa boszuból Budapestig ott ültem a nyakukon, bár éreztem, hogy a pokolba kíván­nak. Két álló óra hosszat néztem a regényes Elzát s untattam őt a legérdektelenebb régi almanach anekdotákkal. De azért soha többé nem ismerném meg, a regényes hölgynek való­sággal semmi egyéb sajátsága vagy tulajdonsága nincsen, csak az az egy, hogy szőke. = »SZABADSÁG* 3 Akinek a sah nem nyújtott kezet. — ?aját tudósítónktól. — Budapest, október 1. Főúri körökben, de általában mindenütt a társa­ságban a perzsa sah budapesti időzésének egyik pi­káns epizódjáról beszélnek, a­melyben a főszerepet egy szürke felöltő játszotta. Hogy a történet megérthető legyen emlékeztetnünk kell a szives olvasót ama két szürke ruhás perzsára, a­kikről múltkori perzsa czikkünkben megemlékeztünk s a­kikről a magyar urak úgy vélekedtek, hogy Te­heránban valószínűleg czipőtisztogatók . . . Nos, a sah, a­ki különösen az első napon sze­­szélyeskedett és egyre változtatta programmját, délután váratlanul megjelent a lóversenyen, a mint ez bősé­gesen meg volt írva az összes lapokban. A fejedelmek fejedelmét Andrássy Aladár gróf főkamarásmester fogadta s a sahnak be akarta mutatni a lovaregylet egyik legelőkelőbb tagját, nagy­nevű mágnást, a­ki a lóversenyeken nevezetes szere­pet játszik. Az illető előkelő úr nem lévén előkészülve a sah látogatására, rendes szokása szerint hosszú szürke kabátban volt és természetesen ilyen mezben került a császár elé is. A főkamarásmester bemutatta . . . A sah felemeli tekintetét, szokása szerint nem szól semmit és szokása ellenére esze ágában sincs, hogy kezét nyújtsa a bemutatott grófnak. Általános kínos zavar. — Felséges Ur! A bemutatott ép oly előkelő, és nagy rangú, — mint bárki itt közülünk . . . Újabb csend és még kínosabb zavar . . . Végre a sah környezete megérteti perzsa nyelven a nagy úrral, hogy kezet kell nyújtania. Erre a sah némi csodálkozással tekint a bemu­tatott grófra és végre kezét nyutja. Általános megkönnyebbülés. Csak azt szerette volna tudni mindenki, hogy minő gondolatok kavarogtak a sah agyában. Vájjon nem azt gondolta-e: — Nini, hát itt nem a ruha teszi az embert ? Nagyvárad, okt. 2. A válasz. A pesti néppárti egyetemi ifjaknak megadta a válását a debreczeni akadémiák ifjúsága. A válasz olyan, a­minőt megér­demeltek ; kérlelhetlen és kemény. Toporzékol dühében persze az „Alkot­mány“ s magában dühöng a többi többé­ke­vésbé néppárti lap. De ez mutatja iga­zán a debreczeni állásfoglalás nagy jelen­tőségét. Debreczen if usága méltó maradt a dicsőséges elődökhöz. Kinyilatkoztatta, hogy a magyar ifjúság nagyobb serege érett és hivatott a jövőre. Nem tévesztet­ték meg tetszetős és üres jelszavak. Nem ült fel a gyűlölködő, önző butaság agitá­torainak. Maradt az, a­mi a márcziusi ifjú­ság volt: magyar és szabadelvű, lelkes és erős. E válaszra, a debreczeni impozáns til­takozásra szükség volt. Nem lehet közö­nyös senki előtt milyen, mit cselekszik és mit akar a magyarság ifjúsága, ők a nem­zet jövője, ők a magyar társadalom leendő vezetői. Szép és dicséretes volt a debreczeni válasz. Klerikális gáncsok csak szebbé és dicséretesebbé teszik. Gúnyolódjanak csak, hogy Debreczen a Lipótvárossal ölelkezett össze. Hallgassák el, hogy a nagy­gyűlésen felekezeti külömbség nélkül vett részt az ifjúság. Ne vegyék tudomásul, hogy a gyűlés szónokai közül kettő jó katholikus ifjú volt. Az eféle mesterkedések nem ár­tanak. Az igazság az, hogy a debreczeniek megmentették a magyar ifjúság becsületét s megmutatták, hogy a magyar ifjúság nem szegődhetik fekete zászló alá. Nagy eredmény ez. Dicséret adódjék érte! . . . H­ÍREK. Napirend. Kedd, október 2. R.-kat.: Leodegar. — Prot. Honotius. — Gör.: szeptember 19. Konstant — Izr.: Tiari 9. Kapunk-e üzletvezetőséget ? Egyik szegedi lap biztos forrásból ér­tesül, hogy már legközelebb ij öt ü­zletve­­zetőséget állítanak föl az országban. Ezek közül Szegedet legjobban a temesvári és a pécsi érdekli, mert azok között oszlik majd meg ügykörének egy tetemes része. A szegedi üzletvezetőség hatásköre úgyis óriási máris, sőt csak legújabban gyarapo­dott a torontáli helyi érdekű vasutak be­olvasztásával, így aztán ez a vasút sem marad meg kezelése alatt, hanem valószí­­nüleg a temesvári üzletvezetőséghez kerül. A tervezetet a Máv­ igazgatósága már be­terjesztette a kereskedelemügyi miniszter­hez, aki most bírálja azt felül. Az üzletve­zetőségek közül kap a felvidék és Erdély is. Kap tehát Pécs, Temesvár, a felvidék, és Erdély is. Összesen négy üzletvezetőség, melyeknek — állítólag — a helyük is mind meg van állapítva. Arról azonban senki sem tud, hogy végre fogják e teljesíteni Nagyvárad régi óhajtását is. Egyebet nem tehetünk, mint várunk. Néppárti ifjúság. Amit megírtak a lapok, s amit az egye­temi ifjúság klerikális része tagadott — az ime most mint határozott é­s befejezet tény áll előttünk. Megírták a lapok, hogy a botrányos egyetemi választás után, a tüntető kleriká­lisok „Abzug Kossuth ! Éljen Zimándy !“ felkiáltásokkal fogadták a kissebbségben maradt liberális ifjúságot. Akkor tagadták, de egyik hivatalos

Next