Szabadság, 1901. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1901-03-01 / 51. szám
XX FIII. évfolyam,Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben : Korona Negyedévre 6.— Félévre 12.— Bgenc évre 24.— Vidékre postával : Kői OH» Neyedávre 7.*— Fényre 14 — Egész Évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Biharmegyei takarék pénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám ára X0 fillér. Nagyvárad, péntek, 1901. március 1. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 51-ik szám. Hirdetések dija : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillh Nyilfiér 3 hasábos peltisorért 4#«Hér. Apró hirdetésben minden szófűbér vastag bőrükke] — — — 8fil4r Reclam soronként — — —2 kar. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza ne küldetnek. Főszerkesztő : SZUNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN Az összeférhetetlenség. Budapest, febr. 28. A parlament függetlensége oly nemzeti kincs, melyet nem lehet elég aggódva őrizni ; akinek hatalmi körébe esik a parlament, annak önkényébe esik a nemzet. Ez a kincs minden egyes képviselő függetlenségének drágaköveiből van összeállítva. Ezt nagyon hamar megértette minden ország közvéleménye, melyekben a parlamentarizmust behoznák, mert mindenütt siettek az úgynevezett >cahiers«-ket megszüntetni, ama politikai programmjait egyes választókerületeknek, melyek megvalósítására a képviselőjelöltnek valósággal meg kellett esküdnie, ha el akarta nyerni a mandátumot. Az egész világgal nem volt szabad törődnie, a valóban legitim érdek reá nézve csak a cahiers-javak tartalma volt, mely a mandátumhoz való jogának megerősítő okmányaképpen szolgált neki. De a képviselő megkötöttségét nem volt szabad tűrni, még ezt a megkötöttséget sem, mert különben a közérdek szenved alatta: az állami, a nemzeti gondolat okvetlen megkövetelte, hogy minden képviselő, bármely kerületből jött, az összesség érdekeinek, az egész nemzetnek képviselője legyen. Ez az egyedüli helyes tartalma az ilyen politikai mandátumnak. De ezzel a tartalommal semmiképpen sem lehet összeegyeztetni, hogy a képviselő parlamenti állását, politikai befolyását arra használja, hogy személyes érdekeit kielégítse, ami csak úgy lehetséges, hogy mind képtelenebb lesz az ellenállásra, függetlenségét korlátozza s feladja azokkal szemben, kiknek hatalmassága van az ő érdekét bőven előmozdítani. És ez legtöbbször a kormány. A képviselőt pedig nem azért választották, hogy a kormány eszköze hanem hogy tanácsadója és ellenőrzője legyen. Hozzáfogtak tehát, hogy még a kísértéseknek is elejét vegyék: megállapították azokat az áfásokat, melyek a képviselői mandátummal össze nem férnek, melyek [ inkompatibilis«-ek, így keletkezett évtizedek előtt az összeférhetlenségi törvény. A politikai tisztesség fogalma azonban, vagy talán inkább a politikailag még mindig kilátástalan ellenzék érzékenysége kiélesedett és szünet nélkül sürgették, ennek a profilaktikus, parlamenti rendőri szabályzatnak a revízióját. Széll Kálmán kormánya e törekvésekkel szemben rögtön a legkorrektebb álláspontot foglalta el: a revízió csak a képviselőház kezdéséből eredhet, de jeligéje, a jog, törvény és igazság szelleméhez híven megígérte, hogy a képviselőháznak még feloszlatása előtt elég alkalma lesz a vonatkozó javaslatot tárgyalni. Ezt a javaslatot az imént terjesztették a Ház elé. Elmondhatjuk,hogy benne a politika tisztaság elve a legpompásabb diadalokat ünnepli. Valóban fényes a verslapja ez eme törekvéseknek. Aki azt az elvet vallja, hogy »fiat justitia, et pereas mundusU az itt, egy igazi remekműben gyönyörködhetik, de aki azt tartja, hogy »fiat justitia, et ne pereas mundusU az nem lesz képes bizonyos aggálytól szabadulni. Mert ezeknek a törekvéseknek, ha azokat a sutra^ce keresztülviszik, van egy nem éppen nem fényes reverslapjuk is. Nem akarjuk hangoztatni, mint fogják fel más, parlamentileg kifogástalanul kormányzott államokban — és Anglia bizonnyal ilyen — az összeférhetetlenséget, mert: »eines Schicht sich nicht für Alle«. De érdemes egy kissé meggondolni, minő elemekből fog állani az a parlament, melynek mandátumait vagy olyanok keresnék, kik eddigelé kevesebb évi jövedelmet tudtak szerezni tevékenységükkel, mint a képviselői tiszteletdíj; vagy olyanok, kiknél vagyonosságuk folytán a díjazásnak nincs jelentősége. Váljon az ilyen összeállítás nyújtja-e azt a biztosságot, hogy a parlamentben a szükséges önzetlenség, a szükséges idealizmus fog uralkodni — nem merjük eldönteni; annál inkább megvan azonban az a szomorú kilátás, hogy a parlament szellemi színvonala inkább is sülyedni fog, mint emelkedni. Hogy reakcionárius és radikális klikkek alakulnának, melyek a szabadelvűség és a nemzeti fejlődés kárára lennének, ezt az optimisták a nemzet erejében való tántoríthatatlan bizalmukban talán kevésbé imminens bajnak tartják. De minden optimizmus csütörtököt mond, ha az összeférhetetlenségi szabályok túl szigorú túlhajtása által, ami tulajdonképpen csak a választási törvénynek nem őszinte korrektúrája a választók körének megszorítása által, a jövő parlament számára szellemi depressziót határoznak el. Az ilyen parlament szívesen látott tombolótér minden szellemi értéktelenség számára, mely, mert tárgyilag képtelen beválni, excessziv fellépésével iparkodik érvényre jutni. Szükségtelen külön rámutatnunk egy ilyen parlamentre, mely főleg a szellemi szegénység betege. A következmények pedig nálunk TARCZÁ. A Tabódyak. Irta: báró Horváth Emil. Akkor még a magyar parancsolt Erdélyországban. Nem sokáig, igaz, de mégis parancsolt. Épen a század közepén szakadt a nagy szabadság a nyakunkra. Kevés alkalmatosság szolgálta még a nyilvánosságot akkoriban. írott levél, jaj de nehezen jutott el faluból faluba. Bátorságos időben is bajosan mozdultak ki az emberek, már pedig rossz szelek fújtak mindenfelől. Szász diákok jöttek haza Gottingából, Jenából, s csodálatos históriákat beszéltek apáinknak a jól táplált pocakos szappangyártó, gyertyátöntő, mézeskalácsos mestereknek. Hogy azok lelkendezve csapták össze húsos, szeplős kezeiket. Küküllőváron még egészen jó barátságban éltek a dragonyos tisztek a megyei urakkal. Hol a főispánnál, hol a nyugalmazott konziliárusoknál gyűltek össze esténként. S a nagy szálában kigyultak a viasztyertyák s kétszer is ki kellett cserélni, amignem haza készülődött a társaság. Valami vajszínű német báró, hadnagy Mignonból szavalt a konziliárus csillogó szemű leányának és a jókedvű, széles vállu dragonyos tisztek vigan járták a francia tipegőt. A mellékszobákban több csoportba összeverődött társaság trécselt. Az urak pipaszó mellett sokat hányták vetették a világ sorát. — Csak az az egy bizonyos, kedves István bátyám, — vélte Tabódy Farkas az öreg, — hogy a buzi nem fizet, sok az eső s kevés a pénz. Nekem valahogy úgy jön, hogy nem mi aratjuk le ezt a vetést. — Talán bizony más ? — kötekedett Szentkatolnay Ábris, akinek már régóta nem volt mit aratnia. — Más ! Igen más. Nem jó idők járnak, Gyere, Gábor! Gábor, a fia, szakasztott olyan Tabódy volt, mint az apja. Közepes termetű, de izmos, hogy mikor felállt s kinyujtozódott, csaknem remegett a teste. Jóképű gyerek volt, de valami erős makacs vonás nyújtotta meg az arczát kétfelől. Úgy is nézhette volna, aki nem ismerte, hogy valami nagy bánatja van. Készülődtek. A táncból elvitték a leányt is. Nyúlánk, s finom szőke leány, kifejező mólabus szemekkel. A megtestesült érzés, ahogy a gáláns tisztek nevezték. Pihegett a tánczos izgalomtól a hogy bepólyálta a bátyja a meleg rókaprémes bundába. Sokan kísérték le. Csinos főhadnagy segítette fel a kocsiba. Északnémetországi fia, amolyan harmadik fia, kire csak a nagy név marad, mert a vagyont elossza a másik kettő. Beadják katonának, hadd éljen meg. S a tavasszal elvetették ide az Isten háta mellé, ahol alig tudott megszokni a civilizált nagy városok gyermeke : Forstensteini Forster Rudolf gróf Lassanként aztán megszokott minálunk. El-eljárt a tisztekkel mindenüvé s csakhamar öt is lekötötte az a vékony rózsaláncz, a mi sokszor eltéphetetlenné erősbül. Tabódy Ila is szerette a daliás, kedves fiút. És bár soha se vallották meg egymásnak, mégis mélységes igaz vonzalom keletkezett kettőjük között. Az öreg Tabódy nem valami jó szemmel nézte a német tiszt udvarlását. Gábor becsülni tanulta a komoly férfit Forsterben s néha el-el tervezgetett a közeli jövendőről s e tervekben Rudolfnak is kijutott a maga szerepe. Csúnya esős idők állottak be. Aggasztó hírek érkeztek naponta s a pirosló égalja mesélt valami szomorú históriát, melynek hangulata mindenkit megkapott, bár voltaképen azt sem tudták kiről, miről ? Rudolf naponta kilovagolt Tabódra. Egyszer aztán beszélt az öreggel. Egyenes, nyilt férfiszóval. 8 Tabódy Farkas szintúgy. — Németnek, katonának nem adok Tabódy leányt. Úgy helybeli, valamint vidéki nagyobb megrendeléseknél külön engedmény. Van szerencsém mély tisztelettel tudatni, hogy Olaszi, Fö wtcza (Orsolya-szüzek zárdával szemben) 331 l—3 fűszer- és csemege-üzletet nyitottam, melyben rendkívüli olcsó árak mellett pontos kiszolgálást ajánlva egy próba bevásárlást kér Gzillér Vincze,ÁfA