Szabadság, 1901. május (28. évfolyam, 102-124. szám)
1901-05-10 / 108. szám
az az óramű, mely percszebben működnék, mint a Barnum Ó3 Bailey alkalmazottjai. Nem kellett azoknak kommandó, nem kellett utasítás, 1 hang alig hallatszott. Mindenki tudta a kötelességét, a feladdatát és elvégezte a legexaktabb módon. Még a lovaknak se kellett biztató szó, mikor a hatalmas kocsikba befogták őket. Megindultak a kellő pillanatban. Hosszú sorokban állott ott a pályadudvar előtt néhány száz ló, mely a második vonattal érkezett, várva, míg a sor az indulásra rájuk kerül. A harmadik vonattal jött az állatsereglet, melyből azonban nem volt sok látható, mert a ketreces kocsik vízmentes ponyvákkal voltak leborítva. Csak a dromedárok kelthettek tehát nagyobb érdeklődést. Mert vagy húsz darab érkezett. A negyedik vonaton érkeztek az elefántok, tizennyolc hatalmas állat, melyek maguk léptek ki a kocsikból, mikor azoknak az ajtóit kinyitották és azután fegyelmezetten szép sorsba álltak, mígnem a vezetők megadták a jelt az induásra. Hat órára megtörténik az egész kipakolás. A magyar államvasut tisztviselői elámulva nézték a pompás munkát, melyet tisztára és egyedül a vállalat emberei végeztek a nélkül, hogy a magyar állam vasúti munkások segítségét igénybe vették volna. Mert hiszen minden szekérnek meg voltak a maga emberei. A mint egy ilyen szekér a vásártérre megérkezett hátul csak egy csavart fordítottak meg és a következő pillanatban a szekér oldalai szétnyíltak és a kocsi egész tartalma lecsúszott a földre. A legnagyobb részében az óriási sátrakhoz való anyag volt: óriási nyalábokban vízmentes ponyvák, kékre festett gerendák, láncok, kötelek. Ezeket a holmikat szó nélkül ragadták meg a munkások, leverték a földbe a cölöpöket és ott az ember szemláttára csodálatosan rövid idő alatt fölállították a nagy sátrakat, melyeknek mindegyike több ezer ember befogadására alkalmas. Nyolc órára a derék yankeek már egy egész kis várost építenek föl ott a vásártéren. Elkészülnek a hatalmas istállók is. A vízmentes ponyvákhoz, melyekből az istállókat emelték, zseniális módon vannak hozzákonstruálva a jászlak. Külön sátrakban helyezik el az igás állatokat, külön a nemesvérű paripákat, külön az elefántokat, dromedárokat, zebrákat, lámákat, ponnykat, melyek közt van olyan is, amelyik nem nagyobb egy doggnál. Délelőtt a rendőrség megtartja a türrendőri szemlét és d. n. fél 1 órakor már megnyitják a sátrakat a közönség számára. „SZABADSAG“ ezredes, aki idegen zellereiben nevelkedett, magyarabbul éreznek és magyarabbul szólnak, mint báró Hornig Károly püspök, aki magyarnak született és magyar katholikus egyházfejedelem. Állásánál fogva nemcsak egyházi, hanem magyar állami méltóságot is visel. Javadalmát a magyar királytól kapta. Mit hálálkodik hát az osztrák császárnak? Mint a magyar királyné kancellárja, fontos szerepre van hivatva a koronázásnál. Ha másért nem, ezért is kellene tudni a magyar közjogot. Tudnia kellene tehát, hogy a magyar honvéd nem a császár katonája, hanem csak a magyar királyé, egyesegyedül a magyar királyé. Szerencse, hogy azt a szép ünnepet nem a ronthatta el még ez az osztrák magyar beszéd sem. Kellemetlen epizód volt csupán, amely elenyészett a fenséges magyar ünnep ragyog pompázatában. Hanem azért máskor mégis jó lesz ügyelni arra, hogy ne Hornig Károly úr képviselje a magyar katholikus egyházat egy magyar nemzeti ünnepen. Hála Istennek, akad elég magyar püspök is a magyar püspöki karban. 1901 május 10. EISE Nagyvárad, május 10. Hornig püspök a császárról. A Ludovika Akadémia ünnepéről írja a „Budapesti Napló“ Volt azonban még egy ünnepi beszéd a zászlószentelés szertartásánál Egy magyar főpap beszélt, aki ezenkívül a magyar királyné kancellárja. És a sok közül épen ő, báró Hornig Károly veszprémi püspök úr feledkezett meg nemcsak a maga mivoltáról, hanem az ünnep jellegéről is. Mély sajnálattal jegyezzük fel báró Hornig Károly püspök úrnak ezt a furcsa megtévelyedését, amely kellemetlen disszonanciát vegyített a magyar katonai ünnepnek erősen nemzeti hangulatába. — Legyenek Ő felsége a Császár, az apostoli királynak magyar katonái . . . így szólt a veszprémi püspök a Ludovika Akadémi növendékeihez. Amit az osztrák főherceg és főhercegnő, a közös hadseregbeli katonatiszt nem tévesztettek szem elől, elfelejtette azt a magyar egyházfejedelem. Különös dolog ez. Auguszta Mária főhercegnő, aki idegenben született és Nyiry Sándor Egy cipőgyár csalása. BOZ8Ó János, a szegedi ipartestület jegyzője nagyon érdekes és az egész ország figyelmére méltó üzleti manipulációról rántotta le a leplet mint nekünk Szegedről írják : A máv egyik alkalmazottja tegnap délelőtt megjelent az ipartestület jegyzői hivatalában, hogy felvilágosítást kérjen bizonyos „Julius Cövekről, Verkaufstalle der Turul Schuhfabriks-Achei Gesällschaft—Szegedin“ és annak hollétéről, mivel előtte ezen cég még ismeretlen. Bózsó a vasúti szállítólevelet áttekintvén, azt látta, hogy hét láda, 1887 kilogramm súlyú, mintegy negyvenezer korona értékű anyag érkezett Fraenkl Alfréd mödlingi cipőgyárostól a temesvári Turul cipőgyár Szegeden fölállítandó fiók-üzlete részére. Vagyis annak a gyárnak a számlájára, amely gyár az államtól hatvanezer forint évi segélyt és adómentességet élvez s amely gyárnak hiteles szerződése szerint csakis magyar nyersanyagból hazai munkásokkal szabad portékát gyártani. Ez a kis bocskor-szenzáció annál érdekesebb, mert a „Turul“ részvénytársaság elnöke azonos a temesvári kereskedelmi és iparkamara elnökével. A hét nagy láda árut további intézkedésig zár alá helyezte a hatóság. A fuvarlevélen a címzett német szövegű cége bélyegzővel van feltüntetve és csak a város nevének van a bélyegzőben egy vonalnyi hely kihagyva. Az látszik ebből, hogy a mödlingi cipőgyár nagyon nekikészült ahoz, hogy több magyar nagyvárosban létesít a Turul részére raktárakat és ezen raktárakba a mödlingi gyárból szállítja majd az árukat. Megdöbbentő és az egész esetre rendkívül súlyos árnyékot vet az a körülmény, mely jegyzőkönyvileg van konstatálva, hogy a mödlingi cipők talpán a temesvári Tannl-gyár védjegye látható. Az iparosok, különösen a cipészek, nagy felháborodással beszélnek a dologról. * Személyi kir. Nátafalusy Kornél kir. tanácsos, tankerületéhez tartozó délvidéki középiskolák meglátogatása után hazaérkezett. * A király Budapesten. Budapesti tudósítónk táviratozza : A király az éjszakát Budapesten töltötte. Ma délelőtt 10 órakor általános kihallgatást tartott, amely után államügyeket intézett el. Délután fél négy órakor Gödöllőre utazott. A király csak hétfőn reggel jön vissza a fővárosba. * Debreceni diákok a budapestiek ellen. A debreceni Akadémia polgársága v án, s mint tudósítónk jelenti, délután gyűlést tartott, melyen a Selmecbányai országos diákkongresszuson való képviseltetést és az ezzel összefüggő ügyeket vették tárgyalás alá A budapesti Egyetemi körtől ugyanis a napokban lenn járt Köpesdy Dezső azzal a megbízással, hogy kapacitása a debreceni akadémiai polgárságot, hogy a kongresszuson és ezt megelőzőleg a védnököket, többek között Széll Kálmán miniszterelnököt felkérő deputációban képviseltesse magát. Az e kérdésben összehívott ifjúsági gyűlés a következő határozatot hozta : Mivel a budapesti mozgalmakban minden ellenkező nyilatkozatok dacára nem találhatunk elegendő és elfogadható biztosítékot arra nézve, hogy egyedül csak a tiszta önzetlen faji érdekért, a magyarságért küzdődének — bármennyire szívünkön viseljük is a magyar diákság békéjét és bármenyire égő vágyunk, hogy a magyar ifjúság, mint egységes, erős, egész küzdjön az annyira veszélyeztettett magyar fajért, ezen mozgalomnak határozottan szembeötlő, veszedelmes felekezeti színezete és mellékcéljai oly akadályokként merednek elénk, amelyeken elvhűségünk megszegése és saját magunk elleni merénylet elkövetése nélkül túl nem tehetjük magunkat. És az előjelekből ítélve nem lehet bizalmunk ez irányban a diákkongresszus befolyáso latlanságában és a mozgalmakat intéző párttól függetlenségében sem. Azért, hogy megelőzzük a semmi jó eredményt, de tömérdek veszedelmet hozó, másként el nem kerülhető összeütközést, határozatilag kimondjuk, hogy a debreceni Akadémia polgársága az idei diákkogresszuson nem képviselteti magát és így a védnököket felkérő küldöttségbe sem küld képviselőket. * Színészek vándorlása. Úgy látszik Somogyinak van a vidéki direktorok közül legtöbb oka a megelégedésre, mert azokat a városokat kivéve, ahol a színészetet állandósították, már mindenütt nyári állomásokra indulnak Thália papjai. Debrecentől most búcsúzik Komjáthy, Szegedről már el is ment Krecsányi a Fiumébe, ahol még alig volt számonvehető magyar társulat. Krecsányiék szerdán este kezdték meg az előadásokat a „Görög rabszolga“ operettel. Mint úttörő, Krecsányi színtársulata Fiuméban valóságos missiót teljesit. A Fenice-színkör, melyben a színtársulat játszani fog, lényeges átalakításon ment keresztül. Az áldozatkész Krecsányi Ignác saját költségén befedette az eddig nyitott színkört és bevezettette a villamvilágítást is. A belügyminisztérium anyagi támogatásban részesíti Krecsányit fiumei vendégszereplése alkalmából, de ennek dacára is megeshetik, hogy tetemes összeget fog ráfizetni hazafias vállalkozására. * Csokaly veszedelme. Ez alatt a cím alatt megírtuk, hogy a napokban veszedelmes tűz pusztított Csokalyon. Mint most írják nekünk a hír hihetőleg gyermekek játéka következtében keletkezett. Leégett 3 ház 3 melléképülettel. A kár a hivatalos becslés szerint 1064 korona. Emberélet áldozatul nem esett. Székelyhídi önk. tűzoltó egylet tagjai az oltás és mentésnél közreműködtek. * A Püspökfürdői posta megnyitása. A tavasz, amely megélénkíti a közeli fürdőket, szükségessé tette már a püspökfürdői postahivatal megnyitását is. A posta megnyitásáról a következő jelentést kaptuk : A nagyvárad-püspökfürdői postahivatalt a fürdő évad tartamára folyó évi május hó 16-án ismét életbe léptetem. Nagyváradon, 1901. május 5-én. Rutter Emil, posta táv. tanácsos. * A bárándi matrikáns. Az „Alkotmány“ a következőket írja Futó József állami anyakönyvvezetőről: „Ez az ur rettentő sokat tart magáról, nem tudván, hogy mindennapi pecsenyéhez a nép keserves adójából kapja fizetését. Az a felfogása, hogy nem ő van a népért, hanem a nép ő érte, immár tűrhetetlen helyzetet teremtett Bárándon, miért is illetékes helyen följelentették, honnan mindenesetre roncsba fogják szedni túlkapásaiért. Legutóbbi mat-