Szabadság, 1901. július (28. évfolyam, 149-174. szám)

1901-07-02 / 149. szám

1901. július 2. »S­Z­A­B­A­D­S­Á­G« 3 összes viszonyok és helyzet beható ismertetésé­vel, nem mellőzve az illető iparágak bajait és versenyviszonyait sem, de gondosan kerülve ter­mészetesen egyéni adatok közlését. E munka meglepő adatokat tár elő. A fel­vett 2364 ipartelepen 3433 gőzkazán van, 280,777 ma tűzfelülettel, ugyanezen gyárak mo­torikus ereje 262.070 lóerőt képvisel. Felette érdekesek a munkának a termelésre vonatkozó adatai, melyekből megtudjuk, hogy Magyarország 1898. évi gyári termelése ipar­cikkekben 1,366,917.031 korona volt, ha nem is oly tekintélyes, m­int az osztrák és német ipar, mégis túl vagyunk már a kezdeten. Ma­gyarország ipara számottevő tényező, egy mil­­liárdháromszázhatvanhatmilliókilenczszáztizenhét ezer korona. Összehasonlítva a német iparral, bizony igen szerény, mert egyedül a német textil­ipar termelése két akkora értéket képvisel, mint a mi egész iparunk, de éppen azért fejlesztenünk kell azt. Különösen akkor áll elő ennek égető szüksége, ha termelésünket a fogyasztással ha­sonlítjuk össze, a­melyből például olyanok tűnnek ki, — csak néhány példát említünk — hogy textiliparunk csak 14­4 százalékát fedezi a hazai szükségletnek és ebben is a selyemszö­vés csak 1,17 százalékát, a lenvászon-gyártás csak 6’63 százalékát, a pamutszövés 3 56 száza­lékát, a kötszövés 6­56 százalékát, a gyapjúszö­vés pedig 9­ 59 százalékát. Megtudjuk ebből, hogy például gépiparunk az ország szükségletének csak 47,74 százalékát, papíriparunk 43,98 százalékát fedezte és így megtudjuk minden egyes iparágnál, hogy hazai iparunk átlag nem fedezi az ország szükségle­teinek még csak 25 százalékát sem, vagyis leg­főbb ideje annak, hogy erőteljesebben fogjon hozzá az állam és társadalom a magyar ipar nagyobb arányú és rendszeres fejlesztéséhez. Hogy ez mennyire szükséges és mily sze­rények azok az eszközök, melyeket az állam az iparpolitika rendelkezésére bocsát, arra nézve ez a munka szintén igen jellemző és becses adatokkal szolgál. Iparfejlesztési politikánknak egy új kor­szakát nyitotta meg Hegedűs Sándor. Ez a mű van hivatva arra, hogy abba rendszer vitessék bele. Ez a 20 kötet nem holt betű és adathal­maz, sőt ellenkezőleg, nagyon is beszédes és hangos szózat, a­mely tettre és kitartásra buz­dít bennünket a nagy cél felé: a magyar ipart újjá-, illetve megteremteni, hanem őket okkal-móddal kényszeríteni is a legelemibb fokára : a tisztaságra. Itten nem lehet felemlítés nélkül hagyni amaz egyesületek áldásos működését (például a „Charitas“ Budapesten), melyekben csekély évi díj lefizetésének ellenében a cseléd szükség ese­tén a specialista orvos kezelését élvezheti, pél­dául szem-, fül-, fogorvosét, amit a család nem nyújthatna különben neki, csak nagy ál­dozat árán. Bár nem elsősorban említem, de elsőrendű tényező kötelessége a gazdának a cselédek val­lásos érzését ébren tartani és fejleszteni. Ezért, ha már nálunk nem is szokás, mint Angliában, vagy mint Vilmos német császár teszi yachtjá­nak fedélzetén és amint régente a protestáns udvarházakban tették a nemzetes és nemes aas­­szonyságok, hogy maguk olvassák fel a bibliát a háznépnek, arra mégis tekintettel kell lenni, hogy a cseléd szigorúan megtartsa a vallás ál­tal előírt szabályokat és hogy templomba menjen. A tisztességes szórakozás módját, alkalmát megadni, szintén a munkaadó kötelessége, vala­mint annak ellenőrzése, hogy a mulatság a morál és etikának megfelelő legyen. A kellemes percek reménye és emléke annyira sarkalja a tevékenységet, hogy félannyi idő alatt kétszer annyit tud dolgozni az illető. A szomorúság, lehangoltság akadályozza a jó munkát. — Kiküldött tudósitónktól. — - jel. 1-A törökfogó Kölesér mentén, Biharország hires hajduvárosában N­agy-Szalontán tegnap leplezték le K­ossuth Lajos szobrát, a­mely most már a tizenkettedik az országban. A függetlenségi pártnak az a törekvése hogy Kossuth születésének századik évforduló­jára az országban száz szobor hirdesse Kossuth dicsőségét és a nép iránta való szeretét. A nép vándorlása Szalontára már szombaton megkezdődött. Vasárnap reggel Nagyváradról különvonat vitte a vendégeket. Voltak Aradról, Debrecenből. A földiszitetfe vasúti állomáson nagy közönség várta reggel Kossuth Fe­rencet, a­ki Barabás Béla, L­e­s­z­k­a­y Gyula, Rigó Ferenc, Lukács Gyula, Mar­­j­a­y Péter, Illyés Bálint és Hentaller Lajos orsz képviselők társaságában érkezett meg. Kossuthot Erdélyi Gyula főjegyző üdvözölte. A bevonulás nagyszerű volt. Elül a nyalka, ifjú, barnaarcú hajduivadékok vágtat­tak, utánuk hosszú kocsisor. A sokaság Kossuthot virággal hintette tele. A vendégeket Balogh László képviselő és Csorvássy István, a szoborbizottság elnöke látta szívesen. Az ünnep fél 11 kor kezdődött a nagypia­con. A vendégek s a hivatalos körök sátor alatt álltak, köröskörül 15.000 főnyi nép szorongott, köztük igen sok román. Három ágyúszóra lehullt a lepel a szoborról éljenzés s a Szózat hangjai közt. Beszédet mondottak Kossuth Ferenc, a­kit áhitatos csöndben, nagy figyelemmel és ki-kitörő lelkesedéssel hallgattak, azután Balogh László szalontai képviselő és Csorvássy István. Nagy hatást tett Illyés Bálint és Szabolcska Mihály költeménye. Tetszett Illyés Bálint köl­teményének következő strófája: Nem ércszobor, egy eszme áll itt, Szilárd alakban tömörülve! . . . Nem látjátok fenkölt sugárit, Dicsőült homlokán kiülve ? . . . . . . Egy eszme, mit szivében horda Mint hozzáforrt szent ideált . . . S nem este soha földi porba, S vele — legyőzte a halált! . . . Mert eszmehősnek nincs halála! . . . Köd az, mely elsuhan felette . . . A zsarnok hiába zárja Sziklák alá, hogy eltemesse! . . . Hamvából is felkél az útra, Mint tűzből a főnix madár! . . . S magasan szárnyal megújulva A nap­fénylő sugárnál! . . A munkára serkentés : rövid idő alatt több munkát elvégezni, rendkívüli hasznos tényezője a háztartásnak, éppen mint a nemzetgazdaságtan is mutatja. Ezért a kiszabott heti, vagy napi munka után meg kell engedni, hogy a cseléd a maga számára is dolgozzék. Nagyanyám minden szombaton délután a „belső szás“, a szakácsnő, a szolgálók seregét egybegyújtva útmutatást adott ki, ki miképpen szabjon, varrjon, kössön. W. bárónő komornáit, nevelőnőit maga ta­nítja művésziesen szabni, hímezni. Ha alkalom adatik a cselédnek olcsón és csinosan ruházkodni, az az egész családnak jól eső látvány. Ismertem egy urasági legényt, aki a vacsora előtti szabadóráját arra használta fel, hogy németül tanult írni és olvasni és egy másikat, aki az egész ház gyönyörűségére ilyenkor cim­­balmozott. Nagyjában íme tehát azon irány, melyet követnünk kell, melyet az élet és a tudomány kijelöl. A felsoroltakon pedig elmerengve azt állí­tom, hogy Magyarországon nincs cselédmizéria. Lehet, hogy ilyesmi mutatkozik némelyik háznál, de csak a munkaadóktól függ a meg­szüntetése. A korral haladva a cselédviszonyok is vál­toztak, de nem lettek rosszabbak, csak más­­formájúak. Az ünnep lefolyása után a küldöttségek koszorút helyeztek a szobor talapzatára. Gyö­nyörű volt az aradiak babérkoszorúja, 13 fehér rózsával a vértanuk földjéről. Ezt Barabás Béla tette le, lelkes beszéd kíséretében. A belé­nyesi függetlenségi párt koszorúját Sipos Imre ref. lelkész helyezte el. — A debreceni Kossuth-szoborbizottság koszorúját Komlóssy Ar­tur főjegyző vitte, az ugrai kerületét Lóránt Dezső. Ezenkívül tömérdek koszorú volt még. A szobor Tóth András debreceni szobrász műve. Kossuthot magasra emelt jobb kézzel, lelkesítve ábrázolja. A szobormozgalmat Csor­vássy István ügyvéd indította, legnagyobb részt a nép filléreiből készült. Számos iparos ingyen munkával járult hozzá Az ünnep után Kossuth Ferenc a kül­döttségeket fogadta, köztük a belényesieket, a­kik függetlenségi jelöltet kértek. Ki is kiáltot­ták rögtön Kovács Lajost, a gyulai függet­lenségi párt elnökét. Két órakor a vasúti vendéglőben 600 terí­tékű banker volt, melyen Kos­s­u­t­h Ferenc, Barabás Béla, Illyés, Bálint, Csor­vássy István, Balogh László M­e­s­k­ó László és többen mondtak fel köszöntőt. Az ünnep alkalmából gazdag tartalmú album jelent meg, közleményekkel Rátkay Lászlótól, Hental­ler Lajostól, Illyés Bá­linttól, Rákosi Viktortól. Este táncmulat­ság volt. Nagyszalonta szobra. A vármegye a mult hóban. A közigazgatási bizottság ülése. — Saját tudósitónktí'. — A vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta rendes havi ülését. Az ülésen jelen voltak Beöthy László dr. főis­pán elnöklete alatt: Szunyogh Péter alispán, Papp János főjegyző, Wallner Ödön dr. tiszti főügyész, Hraniczky Károly árvaszéki elnök, Popovits György dr. t. főorvos, Sipos Orbán tanfelügyelő, Pfuhl Ágos­ton p. ü. ig. helyettes, Nagy Géza dr. kir. ügyész, Varró Domokos kir. főmérnök, id. Gálbory Sámuel, Hegyesi Márton, Király Viktor, id Markovits Károly, Örley Kálmán, Radnai Farkas, Szabó József, Szunyogh Szabolcs, Tisza Kálmán gróf, Zigre Miklós, valamint alispáni előadókként: Baranyi András és Keszthelyi Zoltán tb. főjegyzők, Csiffra Kálmán dr., Balogh Elemér és Balásházi Iván aljegyzők. Az alispán havi jelentése: A lefolyt junius hónapban volt 14 tiszta 5 esős és 11 felleges nap. Az egészségügyi állapot kedvezőtlenebb volt, mint az előző hónapban. Az elmúlt hónap­ban 3707 beteget és így 34 el többet gyógyke­zeltek mint május hóban. Uralkodó kórokként valamennyi járásban az emésztő és légzőszervek bántalmai fordultak elő könnyű befolyással. A heveny fertőző kórok közül előfordult: roncsoló toroklob 30 esetben 5 halálozással, kanyaró 240 esetben 10 halálozással, vörheny 79 esetben 4 halálozással, hasi hagymáz 14 esetben 1 halálozással, fültő mirigylob 71 eset­ben, gyermekágyi láz 1 esetben 1 halálozással, hökhurut 3 esetben. Rendőri boncolás történt : 3 öngyilkos és 6 egyéb okból elhalt egyén hulláján. Törvényszéki boncolást 2 esetben végeztek. A törvényhatósági állatorvos előterjesztése alapján, a mindinkább ismétlődő veszettségi esetek szaporodásának megakadályozása céljá­ból, az érvényben álló hatósági intézkedések szigorú végrehajtását rendelték el. A tanfelügyelő jelentése. Junius hónapban a tanfelügyelőség kikül­döttei 44 községben látogatták meg az elemi iskolákat és óvodákat. Kiválóbb előmenetelt mutatott fel a sonkolyosi, remetei és jánosfalvai állami, a fartai és b -püspök a róm. kath., a be­lényesi gör. kath polgári le­ány és elemi fi, a belényesi és fenesi ev. ref. fi, a remeci és brát­­kai gör. kel., a csökmői okányi, komádii és nagykerekii ev. ref. iskolák.

Next