Szabadság, 1901. augusztus (28. évfolyam, 175-199. szám)

1901-08-01 / 175. szám

1901. augusztus 1. SZABADSÁG Mielőtt lakását lezárták, a szolga lepellel borí­totta be a holtestet. A­mint­a külső körülményekből következ­tetni lehet. Szilágyit mosdás közben esti 7 óra között érhette a halált. Úgy látszik, az amúgy is lélegzési nehézségekben szenvedő és szívba­jos államférfiut szélhűdés érte. A hálószobában az ágy nincs megvetve, ez is arra vall, hogy Szilágyi lefekvés előtt halt meg. Mindenesetre furcsa — és erre vonatkozólag a szolga is csak zavaros, kitérő választ tudott adni — hogy a szolgának nem tűnt fel az, hogy gazdája nem hívta őt be az ágyat megvetni. A szolga, kinek neve Darvassy Sándor, 14 hónapja áll Szilágyi szolgálatában. A hivatalos szemle. Féltizenegy órakor megjelent az V-ik ke­rületi elöljáró, az elöljáróság jegyzője és dr Ladányi Mátyás tisztiorvos, hogy a halálesetet hivatalosan is­­ konstatálják. Ugyanekkor meg­jelent Zsilinszky államtitkár, Gromon Dezső, Blaskovich és Pichler Győző képviselők, Farkas László egyetemi tanár, Farkas János terembiz­tos és Lévay rendőrfogalmazó. A bizottság Szilágyi Dezső dolgozó­szobá­jában gyűlt össze. Mindenekelőtt kihallgatták Darvassy Sándort, a szolgát, a­ki elmondta a tegnap délután történteket, úgy a mint azt fent már közöltük. A szolga kihallgatása után beléptek a háló­szobába. Az Erzsébet­ térre néző két ablakos szobában a földön fekszik Szilágyi Dezső holt­teste. A tiszti orvos megvizsgálta a halottat és konstatálta, hogy a halált agyguta okozta. Megállapították egyúttal a halál körülményeit is. A hivatalos vélemény szerint Szilágyi Dezső a két ablak között álló márvány mosdóasztalhoz ment, hogy megmosakodj­.­ De hirtelen rosszul lett és vissza akart menni az ágy felé. Közben érte az agyguta és Szilágyi Dezső a földre ro­gyott. A homlokát megütötte esés közben, 4 centiméter hosszú karcolás mutatja az ütést. A bizottság erre elhajított az kerületi elöljáróságra, hogy a hivatalos szemléről jegy­zőkönyvet vegyen fel. A halottas szobát elzár­ták, de előzőleg a mentőktől jeget hozattak és ezzel borogatták a tetemet. A halál híre Nagyváradon. lyeken izgatott csoportok tárgyalták a megdöb­bentő eseményt, rögtön különféle verziók is keltek szárnyra a haláleset körülményeiről, akadtak olyanok is, akik épenséggel kételked­tek a futó­tűzként elterjedt hit valódiságában. A vármegyénél csak holnap döntenek a haláleset alkalmából l­fejezendő részvét módo­zata fölött, holnap érkezik ugyanis haza Beöthy László dr.­főispán. A városházán, a délutáni tanácsülésen már kifejezésre jutott a város nagy szülöttének el­hunyta felett érzett részvét. Az ülés megnyitása előtt Gerő Ármin szólalt fel. A megdöbbentő esemény fölött érzett osztatlan fájdalomról és részvétről szólott és a csapásról, a­mely a Szi­lágyi Dezső elhunytéval az egész országot, de különösen Nagyváradot érte, amelynek az el­hunyt nagy ember szülötte volt. Indítványozza, hogy a város a tovább teendő intézkedésektől függetlenül, jegyzőkönyvileg már most adjon kifejezést részvétének, amelyet nagy szülöttének elhunyta fölött érez. Egyúttal arról az intézke­désről is szólott, amely akkor válna szükségessé, ha az elhunytat hazaszállítanák Nagyváradra. A tanács elfogadta az indítványt, azonkívül megbízta Binder Károly főjegyzőt, hogy a szük­séghez képest rendkívüli tanácsülést hívjon össze. 3 A halál híre, amelyet a Szabadság legelő­ször adott hírül külön kiadásában, nagy meg­döbbenést keltett Nagyváradon. A megyeházára­ a városház, tábla, törvényszék, rendőrség épü­letére, valamint a többi középületekre is kitűz­ték a gyászlobogót. Az utcán és nyilvános he­ Miniszterségének elején történt, hogy egy akkor nagyváradi bíró, a­kit Szilágyi családjához nagyon távoli atyafiság is fűz, felkereste a hivatalában. Szi­lágyi, a­ki nagyváradi létére azt szerette, ha a földi­­ség vagy atyafiság révén háborgatta valaki, idegesen rászólt az illetőre: — Mit akar kérem ? — Kérem én, nagyváradi . . . — Jó, jó. Hát még mit akar ? — Kegyelmes uram, mikor a szemem . . . — Mikor a szeme fájt Szilágyi dr gyógyította Kolozsvárott. És mi közöm nekem ahhoz. — Hogy akkor mint atyafiak találkoztunk már! — Vagy úgy. És? — És most, kérném kegyelmes uram, vagyis mint rokon . . . — Barátom én nem vagyok, szemorvos vágott a ké­résbe Szilágyi s ott hagyta a rokont, a ki egy kis protekcióban járt Szilágyinál. Hanem azért a látogatás még sem maradt ha­tás nélkül, két hét múlva elhelyezték a biró urat egy kis tót járásbírósághoz s azóta is ott van. * A mi lélektani szempontból érdekes és iz­gató : az asszony nem játszott szerepet a nagy politikusnak életében. Ibsennek elvét vallotta a házaséletet illető­leg. A nővel való együttélés — ezt tartotta Szilágyi — megakasztja a férfinak munkáját. A halál híre a fővárosban. — Távirati jelentés. — Budapest, július 3­. (Saját tudósitónktól) Szilágyi Dezső halálá­nak hire a fővárosban nagy részvétet és meg­döbbenést keltett. Kilenc óra után mindenütt nagy csoportok képződtek, amelyek a lapok külön kiadásait olvasták s megilletődéssel tár­gyalták a veszteséget. Szilágyi lakása előtt óriási néptömeg gyűlt össze, hogy a kaput rend­őröknek kellett megszállani, akik csak a ház lakóit eresztették be. A szomorú esetről rögtön értesítették telefonon Széll Kálmán miniszter­­elnököt, aki azt válaszolta, hogy azonnal Bu­dapestre utazik. A Nemzeti Kaszinóra, a kép­viselőházra, az igazságügyminisztérium épü­letére és a Kúria épületére kitűzték a gyász­lobogót. Nemsokára megjelent a halottas házban a főkapitányság kiküldötte, a­hol megjelent Raisz Rezső V. ker. helyettes elöljáró több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a ház­beliek kihallgatását. Közben megjelent a lakás­ban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya s a miniszter azonnal intézkedett a lakás­zár alá megakadályozza abban, hogy nagyot, hatalma­sat, örökéletet alkosson politikában, irodalom­ban, művészetben, mindenütt, ahol az elme mun­kálkodik s ahol az ész szokott diadalt aratni. Az elmének élét eltompitja az asszon­nyal való együttélés. Néha életszükségletnek, néha szóra­kozásnak kétségkivül szüksége van a férfinak a nőre, de életét összekötni vele nem ajánlatos. Ez volt Szilágyi Dezsőnek meggyőződése az asszonyról, a misztériumok misztériumáról. Egy régi barátja, gyerekkori jó pajtása meséli, hogy egyszer gyűlt lángra Szilágyinak a szive nő iránt. — Fiatal ember volt még — beszéli ba­rátja — Erősek,­­­férfiasak a vonásai, arany a szive, a lelke, kedves a beszéde. Szerelmes volt egy szöszkefürtü kicsi leányba, a kit feleségül vett egy nagy ur. Hogy ki volt, az végre is mellékes. De hogy nagy szerepet játszott életé­ben, sőt ennek irányításában is, az bizonyos. S az is, hogy Szilágyi régi szerelmének tárgya több mint két évtizeddel ezelőtt meghalt Vig baráti körben, poharazás közben ezzel a sokat mondó szentenciával nevettette meg barátait: — A házasság olyan fontos dolog, hogy az embernek egész életén keresztül mindig azon kell gondolkoznia, hogy házasodjék-e vagy sem­ vétele iránt. A szobák ajtait lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. Kilenc óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szilágyi­nak két Budapesten lakó rokona: Csathó Fe­renc, a budapesti királyi kúria tanácselnöke és Lukács Sándor mint tanácsos. De a halotthoz sen­kit sem bocsátottak be. Dr Neuhoffer táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyvára­don lakó nővérét. Ezenkívül értesítette a kormányt, képvi­selőházat és a különféle intézeteket, a­melyek­nek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képviselőházra, az igazságügyi palotára, a sza­­badelvű­ kör helyiségére, a városházára, a Nem­zeti és Országos kaszin­ra, a Kálvin téri refor­mátus templomra, a központi egyetemre, az akadémiára és sok más középületre kitűzték a gyászlobogót. A gyászháznál tíz órakor meg­jelent Plósz Sándor igazságügyminiszter és számos képviselő. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter táviratilag tett jelentést a Rátóton időző Széll Kálmán miniszterelnöknek, egyben felhatalmazást kérve, hogy ország halottjának államköltségen való eltakaríttatásáról a kép­­viselőház elnöklésével egyetértőleg gondoskod­­hassék. Az országos temetést az Entreprise in­tézet rendezi, melynek emberei minden előké­születet megtettek a végtisztesség méltó meg­adására. Wekerle a halottas háznál. Kilenc óra felé ért a halottas házhoz We­kerle Sándor. Lihegve rohant fel a lépcsőkön a második emeletre, de már nem láthatta meg egykori barátjának holttestét, mert Hegedűs miniszter akkor már lepecsételtette a szobába vezető ajtót. Wekerle kezet szorított Hegedűs Sándorral, majd pedig Csávossy Bélának ezt mondta : — Mélyen le fogja sújtani a magyar poli­tikai világot Szilágyi Dezső halála, különösen most, mikor ismét válságos idő előtt állunk. Féltizenegy óra volt, mikor Plósz miniszter eljött, de őt sem bocsátották be. A temetés. Mikor elhunyt öc­csét Kolozsvárott temették Szilágyi Dezső annak az óhajtásának adott ki­fejezését, hogy ha meghal, Nagyváradon temessék el, ahol szülei nyugszanak Mikor legutóbb édes­anyja temetésekor, négy évvel ezelőtt Nagyváradon volt, akkor olyan sírt ásatott szüleinek, a­kik egymás mellett nyugoäznak, hogy az ő számára is legyen még egy hely . Ezt a kívánságát azonban többször nem nyil­vánította és nem foglalta írásba sem, úgy hogy Nagyvárad elhunyt nagy fiát Budapesten he­lyezik örök nyugalomra. A főváros tanácsa — mint távirataink je­lentik — ma délelőtt rendkívüli ülést tartott, melyen el­határozta, hogy a főváros díszsírhelyet jelöl ki Szilágyi Dezső számára. A temetés ideje iránt még nem történt végleges intézkedés. A ravatalratétel és a temetés iránt Csávossy Béla háznagy és Barkassy Géza mint tanácsos együt­tesen intézkednek. Az elhunytnak közelebbi rokonai közül senki sincs életben. A temetés csak pénteken vagy szombaton lesz, még­pedig államköltségen. Előzőleg a kép­­viselőházat egy ülésre össze fogják hívni. Széll Kálmán miniszterelnök déli egy órakor Rátótról különvonaton a fővárosba érkezett, hogy szemé­lyesen intézkedjék a temetés körül. A kabinetirodát a halálesetről Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter értesítette. A temetés dolgában, mint este érkezett távirataink jelentik, a ma délután két órakor tartott miniszteri értekezlet döntött végle­gesen. Az értekezletet Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszternél tartották meg. Részt vettek benne Hegedűs miniszteren kívül

Next