Szabadság, 1902. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1902-02-01 / 27. szám
XXIX évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel MírtW* : SLoxom &*Woén* 6* — ftkiw lat.— **<•« at.— Vidékre postával : Korosa Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 2$. — Kiadóhivatal: SUMsa&fe Jusjos-atc/ja, (Bihamegyei Lak«<rékpéfis(áki épület), hova a hirdetések és az elSíftetés-díjak küldendők. Egyes mz&mara 10 filler Nagyvárad, szombat, 1962. február I. POLITIKAI NAPILAP. A BUHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 27-ifo szám. Hirdetések dija: 6 hasábos penzsorért egyszer 32 fillér . Aroma sor eB többször — — 8 fillér; Nyilttér 3 hasábos pontsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — — 8 fillér. Bt oMM son ni ét«t — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : KEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Klerikális ifjúság. — január 31. Megdöbbenéssel vesszük kezünkbe a tollat, hogy már ilyenről is kötelességünk írni. Hogyan a magyar nemzet színe, himpora és virága, melyet költők, írók a jövendő letéteményeseiként nevezték meg, — a melyet féltve őriz a nemzet géniusa soha ki nem alvó fáklyával s a kire egy egész jövő aggódó s reménykedő figyelése tekint, botorul a maga ifjonti gondolkozásával s még botorabbul fölhasználva lelketlen izgatok által, pusztán ideig óráig divatos áramlatoknak hódol s tetszeleg magának a klerikalizmusban ? Régebben másként volt! Az ifjúság nem volt megmételyezve az u. n. korszellem kóros behatásai által, főfeladatának tartotta tanulni s hazafiaskodását is csupán azon viszonylatokban érvényesítette, ahol az igazi hazafiasság önfeláldozásnak bizonyult. Nem az éretlen tüntetések, hanem a vérbeli és véres tettek mezején, — nem a kávéházak ablakait, verte be, hanem hazánk ellenségeinek koponyáit. Tanult és vérzett a hazáért, mint azt a szabadságharc dicső emlékű ifjainak példája mutatja, eldobta könyveit, hogy fegyvert vegyen lelkes kezeibe s mikor a fegyvert kiütötték azokból, akkor a honfi bánat által megedzett kitartás ismét a könyvet adta kezébe, hogy az abból merített tudással győzze le a haza ellenségeit . . . Ma, pillanatnyi felbuzdulásból s talán inkább éretlen szereplési viszketegb él heccmájszterek kezében fintorgó báb az ifjúság könnyen lobbanó heve. Azzal akarja megmenteni a hazát,, hogy henceg s azzal veszti el önmagát, hogy nem tanul. Nem tanul tudományokban s nem érzelmekben, a dicső mu t példáin. Hi Ma van az ország szivében egy heccelődésre mindig hajlandó ifjú tömeg, mit a kevésbbé is divatos jelszavak s a mindig divatos ellenzékieskedés a végletekbe csapongtat Politikai szereplésre teljességgel nem hivatott, mert arra még nem képes ifjonci gondolkozás, ide-oda csapongva, természetesen minden józan megfontolás, kitartás és elvszilárdság nélkül, egyre-másra provokálja a botrány krónikát s ha valamelyik heves vérü ifjonc kevéssé higgadt agyvelejének burkolata megsérül, kész a rendőri brutalitásról a hasábos tudósítás, így neveli bele a szenzáció éhes sajtó az éretlen ifjúságot a tüntetésekbe s igy szolgál az éretlen ifjúság — a nemzeti géniusz pirulásai közepette — a józan közvélemény elszomoritására. A sajtónak is van némi része ebben az elfajulásban, mert martyrokat csinál egy pár hencegő tacskóból, — a Helyett, hogy illő hallgatással mellőzné éretlenkedésüket, de legnagyobb bűne ez az ellenzéki pártoknak, melyek nagyon is látszólagos s nagyon is pillanatnyi sikerekért nem átallják a mételyt azokba a fogékony szivekbe beültetni, amelyek később elhanyagolván »politikai« bezderkedés miatt tudásukat, tanulmányaikat, proletárokként tengődve fogják átkozni megrontóikat. De hát mi ez, — Hekuba — — gróf Zichy Nándornak, meg Ugron Gábornak és Bartha Miklósnak!? Lapjaikban üvöltve hirdetik, hogy a nemzet reménysége, jövője mellettünk áll, mert egy pár abszenciás diák éljeneket bőg feléjük. Elfelejtik, hogy ennek az ifjúságnak is talán megjön majd az esze, a mikor gondoskodni tud s hogy épen nem mindenben fogja azokat az »elveket« követni, amik a liberalizmussal, a hithűség dacára élő szabadelvűséggel, — a csőd ellenében hatékony tiszta kézzel és a megfizetettség dacára tiszta tollal műfélnek a közéleben. Elfelejtik, — a pillanatnyi ünnepeltetés mámorában odadörögni a tudatlan, éretlen, sőt sok esetben lelkileg megvesztegethető ifjonc seregnek, hogy: — — Eredjetek tanulni, vizsgázni, hogy derekabb emberek legyetek, mint mi! Politikai hírek. Érdekes politikai tanulmány. Füstbe ment terv. M . . . egy perc! Íme megérkezek ama helyre, ahol feltaláltam azon angyalt, akit eddig sok időn át hiába kerestem. Nem akarom önöket soká bizonytalanságban hagyni, tehát elárulom, hogy leánynézőről van szó , igenis nősülni akarok, de sajnos még eddig mindig csak az akaratnál mradt, mert vagy én nem tudtam választani, vagy pedig engem nem akartak választani. Hiúságom tiltja ugyan, hogy már az agglegények közzé Boroztassam magam, bár a javabeli évek meglehetősen a hátam mögött vannak , de hiszen méltóztatnak ismerni kollegámnak ama mondását, hogy „öreg ember nem vén ember“ — ezer bocsánat !. olvasóim, már bizony hiába mosolyognak, mert kollegám nekem Móricz bácsi, amennyiben ő is ír, meg én is írok, azon körülmény pedig, hogy én még az árnyékát sem tudom gondolataimnak papírra vetni, nagy hátrány ugyan reám nézve, de írói minősítésemen csorbát nem ejthet — tehát nősülési szándékomat nem tekinthettem a jó ízlés elleni merényletnek. Igenis hódítani jöttem ide, még pedig egy lényt, akinek arcképébe már Budapest fő- és székvárosában fülig szerelmes lettem. Oly tökéletes szépséget mint akinek meghódítása most életem főcélja, még talán önök sem láttak. Útközben vagy tízszer is elolvastam azon kézikönyvet, amely utasításokat ad, miként lehet a női szívek közelébe férkőzhetni, — igenis már ily könyvek is láttak napvilágot és a midőn rendeltetési helyemre érkezek,az összes 200 és nem tudom hány paragrafust szó szerint bevágtam. Azon tudat, hogy legalább már theoretics hatalmamban van a nők meghódításának titka, nagyfokú biztonságot kölcsönözött nekem és alig, hogy tollettemmel az etiquette előírása szerint elkészültem, ajánló levelemmel zsebemben neki indultam ez idő szerinti ideálomat felkeresni. Jóakaróm, egy elsőrangú házasságközvetítő, aki előleg címén már nagyobb összeget csikart ki tőlem, mint egy egész család több évi fentartására szükségeltetik, többek között azon tanácsot adta útravalóul, hogy rögtön a formális bemutatkozások után hozakodjam elő szándékommal, mert ha időt engedek nekik a meggondolásra, úgy elhatározásuk bajosan fogja tervem megvalósítását elősegíteni és én megint csak jóakaróm szíves s jól javadalmazott pártfogására lennék utalva, ha végre mégis csak papucs alá akarnék kerülni. Ideálom családja elég tekintélyes lévén, nem kellett sokat kérdezősködnöm, hogy lakásukat megtaláljam. Alig hogy szállásomat elhagytam, máris a kapuja előtt álltam azon házacskának, a melynek falain belül most sorsomnak kell eldőlnie. Szégyenlős ember soha sem voltam és eme jó tulajdonságnak köszönhetem, hogy elég merész léptekkel tértem be a házba, ahol szerencsémre mindjárt egy szolgát pillantok meg. Rögtön átadtam neki névjegyemet, hogy látó* Budapestről Írja tudósítónk : Gyulay Pál szerkesztésében megjelenő előkelő folyóiratunk, a Budapesti Szeme egy szép és politikailag becses tanulmány első részét közli. Címe a Husz év Horvátország történetéből és szerzője Horváth Ödön dr miniszteri fogalmazó a fiumei kir. kormányzóságnál. A szerző, kinek számos cikke látott már napvilágot a napi sajtóban, és ki nemcsak a horvát, hanem a balkáni viszonyokat is alaposan ismeri, sz első nagyobb kísérlettel szerencsésen próbálkozott meg. Ha Khaen-Héderváry gróf politikájának voltak eddigekellenesei, ezeknek a horvát bán hazafias, reális és önzetlen politikája előtt meg kell hajolniok. A tanulmány első része, gátasomat jelentse be, és ime már rövid idő múlva meghozta az engedélyt a beléptetésre. Már sokféle érzés vett rajtam erőt, de amilyent abban a percben éreztem, amidőn a lakosztály küszöbét átléptem, hosszú praxisomig még magamon nem tapasztaltam; hirtelen beleéltem magam abba az édes mámorba, hogy ime megszűnök bolygó hollandi lenni, alapítok majd magamnak édes kis otthont, nem kell ezentúl zsúrról-zsúrra járnom és ott évente két smokingot meg vagy egy fél tucat lakcipőt tönkre tennem, hanem a szórakozást családi körömben fogom ezentúl feltalálni, mégpedig hatványozott mértékben. Ilyen és hasonló gondolatok cikáztak át agyamon ama rövid idő alatt, míg az előszobában letettem felsőkabátomat és egy tükör segítségével az utolsó előkészületekkel elkészültem a most bekövetkezendő támadásra. Az előszobából az ajtó közvetlen a fogadószobába nyílt, kopogtatásomra egy női hang biztat a belépésre. Kinyitom az ajtót és íme szemtől szemben állok az általam már jól emlékezetembe vésett arckép elő másával. Ő nagysága mindjárt ama kijelentésével fogadott, hogy kedves papája most nincs itthon, megkínált egy székkel, velem szemben helyet foglalt és anélkül, hogy szóhoz engedett volna jutni, egy hévvel kezdte meg a társalgást, hogy alig tudtam őt figyelemmel kisérni. Végre a midőn már megtudtam, hogy a ház ura ez idő szerint a Balaton hullámaira bízza megrongált egészségének helyreállítását, hogy a kedves papa mennyire fogja sajnálni