Szabadság, 1904. május (31. évfolyam, 105-128. szám)
1904-05-08 / 111. szám
6 SZABADSÁG 190*». május 8. Ez a végrendelet lepecsételve Ganzner közjegyzőnél maradt. - Öreg ember vagyok, Isten kezébe van letéve életem. Ki tudja, mikor szólít magához ? ! Körülbelül egy évig marad érintetlenül a végrendelet, amelyben azonfelül apróbb ereklye tárgyakról rendelkezik barátai és tisztelői részére. Egy évvel később Jókai arról értesítette a közjegyzőt, hogy a megírt végrendeleten változtatni akar. A rákövetkező évben még két ízben csináltatott kodiczillust, úgy, hogy az eredeti végrendeletnek összesen három kodicillusa van Hogy mi van a kodicikusokban, azt egyelőre a közjegyzői titoktartás leple fedi. Jókai temetése után való legközelebbi napok egyikén, a jövő héten a VII. kerületi járásbíróságnál okvetlenül ki fogják hirdetni az egész végrendeletet. A temetés. A délután folyamán, mint tudósítónk táviratozza, megállapították a temetési szertartás és a menet teljes rendjét, amely a következő : 1. Gyászhangok Erkel Ferenctől, előadja az operaház énekkara 2. Baksay püspök gyászbeszéde. 3. Egyházi ének, előadja az operaház énekkara. 4 Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter a kormány nevében gyászbeszédet mond. 5. Beöthy Zsolt, az összes irodalmi és művészeti testületek nevében gyászbeszédet mond. 6. Gyászinduló, előadja a m. kir. operaház énekkara A szertartás után megindul a menet, amelyet lovasrendőrök nyitnak meg, azután következnek a résztvevők a következő sorrend szerint : katonai zenekar, küldöttségek, egyletek, testületek ifjúság ; a koszorúkat vivő kocsik; a lelkészi kar ; jelvények, rendjelek és kitüntetések ; a halottas kocsi, amely körül oldalt a Petőfi társaság tagjai fáklyával belső, az Adria hajóstársaság lisztjei pedig külső sorfalat formálnak ; a családtagok , a kormány, képviselők és főrendek, tábornokok és a tisztikar ; közönség, lovasrendőrök, kocsik. A nemzeti színház előtt megáll a menet. Somló Sándor búcsúztatót mond, a Ganzgyári dalkör gyászdalt énekel. A sirnál a theológusok énekelnek, majd Papp Károly ev. ref. lelkész imát mond. Herczeg Ferenc a Petőfi-társaság, Tuba János Komárom városa nevében búcsúztatják a halottat. Papp Károly lelkész utolsó áldást mond és egy gyászdallal bevégződik a szertartás. HÍREK, Naptár. — 1904. május 8. Vasárnap. — Róm. kath.: B 5. Rogate. — Ref. : B. 5. Arzén. —■ Görög-orosz : Április 25. C. Márk ev. — Izr.: II. 23. Nap kél 4 ó. 18 pkor, nyugszik 7 ó. 3 pkor. — Hold kél 1 ó. 10 pkor, nyugszik 11 ó. 51 pkor. Titkos szenzációk II. A becsületes megtaláló. Éjjel történik, a Szent László téren. Csak minden második lámpa ég és a városháza előtt a két pirosfényű ívlámpa is lehunyta a szemét. Ez azt jelenti, hogy jöhetnek a szellemek, itt az ő órájuk. A szellemvilág azonban az utóbbi időkben visszavonult életet él Nincs benne hát semmi csoda, hogy a László-tér alkalomszerző félhomályát sem sietnek kihasználni Sokáig nem jön senki. A kövezeten pedig Kristoforos-féle hegedű hever. Vékony tokjában, amely felpattant esés közben, didereg. A húrjai megereszkednek. A vonójának sörénye fázósan berzeng. Biztosan valami költözködő bútoros szekérről zökkent le s az álmos kocsis nem vette észre. Sokáig hever ott és bosszankodik, hogy senki sem akad rá. A szenvedéseit tetézi, hogy a közeli éjjeli kávéházakban egy cigaretta füsttől ködös női hang átkozott rosszul kornyikál valami stájer dalt, ami limonádé módon szentimentális. — Oh élj soká, oh élj soká ! Ez a refrainje s a mint az éneklő eémber ideér, az asztmatikusan ziháló zongora nyekeregve fuldokol. Nyilván szélütött néhány billentyűje. — Oh élj soká, oh élj soká : A mesterhegedű megrecseg eresztékeiben a dühtől s gyötrődve nyögi : — Ha olyan hamisan fog élni, a mint azt ön kívánja neki, Illaván fogja befejezni életét. Nagysokára azután ennek is vége szakad és a mesterhegedű szörnyen unatkozik újra. Patkányok jönnek elő a csatornából. Körülszaglásszák — Csak fa! — cincogja az egyik nagy bajuszú és megvetéssel hagyják ott, mohón rohanva meg a járó szélén összeseprett zöldséghulladékot A házak mentén futó aszfaltjáróról viháncolás, beszélgetés, egy-egy kurjantás csap hozzá, de ide a gömbölyűre nyírott fejű fasorhoz nem téved egyetlen ember sem. Elkocog ugyan félig szundítva az úttest közepén két fáradt rendőr, de azok sem veszik észre és a közeli kávéházban az a szörnyű hangú kisasszony újra kezdi a dolgát. . . A mesterhegedű nyújtózik és felemeli faragásokkal ékes fejét. És ekkor a szomszédos gömb ákác tövében egy kicsi fehér batyu sírni kezd. A mesterhegedű füle. — Ez gyermeksírás — mondja. — Emlékszem rá. A mesteremnél hét ilyen apróság volt. Hogy sivalkodtak. Egész zenekar volt az. És a mester jobban szerette azt a hét rikoltó porontyot, mint minket. Az emberek furcsa lények. Vannak ilyen bogaraik. Ez is elveszett bizonnyal és keresni fogják. Ha pedig keresik, akkor engem is megtalálnak. Sírj kis öcsém, bőgj, ügy, szépen, hangosan. A kis fehér batyu csak azért is elhallgat. A sötétségben csak a szája pampogása hallatszik, amint a kezét szopja. A hegedű bosszankodik: — Tessék, most elhallgatott. Mind ilyen fantaszta az ember, a kis mancsát rágja s azt hiszi, hogy az édesanyja emlőjén csügg. Képes elaludni. A mesterhegedű halk monológja megakad. Visszafojtja a lélegzetét is reménykedő várakozásában. A kövezeten tétova lépések kocognak feléje. A lépések gazdája olykor megáll és ilyenkor hallatszik a beszéde: — Szépen vagyunk. Beittam a hegedűmet. Se love, se hedegü. Szép bál lesz ebből. Újra megindul és támolyogva baktat közelebb. — Szép kilátások — gondolja a mesterhegedű — egy részeg cigány. Rám fog lépni. Ha pedig nem lép rám, zálogba fog csapni.. Prakszisom van ebben. Kétszáz esztendőm alatt háromszor vesztettek el és a becsületes megtaláló mindig a zálogos zsidóknál helyezett el- Úgy látszik a zálogházak sikátorának útja egyenesebb, mint amelyik a rendőrséghez vezet. De már ezt sem bánnám. A zálogházbanis jobb, mint itt. A tötyögő ember közelebb ér és a lehetetlent kívánás hangján sóhajtozza: — Csak az isten ledobna a markomba egy hegedűt! Csak ledobna ! A hegedűn az izgatottságtól megfeszülnek a húrok, úgy figyel: — Lám, lám — gondolja érdeklődéssel — meglátom végre, amit kétszáz esztendős pályámon hiába kerestem, — az első szerencsés embert. Csak ki kellett mondania, mit akar és le is hajolhat hamar értem. Itt várok rá. Feszült várakozásban telt el a következőperc s akkor a szerencsés ember csetlő-botlójába beleakadt a hegedűtokba — és amilyen hosszú volt, elnyúlt a kövesen hasmánt előre szánkózva az akácfa tövéig. A szerencsés ember, a várva várt becsületes megtaláló káromkodott, a mesterhegedű pedig kirepülve tokjából karcsú ívben szállott az útszéli villamos lámpás tövéhez a fénykarika kellős közepébe. A szerencsés ember káromkodására felriadt a fa tövében a kitett, elveszésnek szánt kis ember és torkaszakadtából sivalkodni kezdett. A szerencsés ember félig kábán az eséstől» bambán dörmögte : — Ne neked hibás. Itt a hegedű. És hozzá magától szól. Feltápászkodott fölemelte a gyermeket és rengetni kezdte : — Csicsijja, babája. — Közbe pedig egyetegyet kurjantott — Rendőr úr! Tekintetes rendőr úr ! A sikoltozástól még jobban megriadt a csöppség és cérnaszál hangja betöltötte éles zengésével a László-teret. Emberek verődtek össze. Éjszakai alakok, festett arcú lányok.. Körülvették a becsületes megtalálót és tanácsokat adtak neki, mit csináljon, hogy csináljon a gyerekkel. Végre előkerült a rendőr is. Előhúzta a jegyzőkönyvét, megnedvezte a ceruzája végét és kérdezni kezdte hivatalos tekintéllyel a becsületes megtalálót: — Mi a neve? . . . Az mondta sorra, ahogy következett és ég felé állt a haja, elgondolván, hányszor kell majd törvény elé mennie a senki gyermeke miatt, aki íme a rendőri tekintélyt nem respektálva, torkaszakadtából sikoltoz mindaddig, míg egy fonnyadt lány karjára nem veszi. Akkor odasimul a meddő emlőkhöz és megbékül. Eközben odatart a csoporthoz egy züllött alak, de amint meglátja, hogy rendőr is van köztük, visszasompolyog. A villanyos lámpa felé tart és a mesterhegedű a következő percben eltűnik elnyűtt kabátjának pálinka meg dohányszagu szárnya alatt. p . Nadányi Miklós meghalt. Bihar vármegyének közszeretetben és köztiszteletben álló alakja költözött el váratlanul rövid betegeskedés után az élők sorából. Emlékezetét családján és kiterjedt rokonságán kivül barátainak és tisztelőinek nagy serege sokáig fogja őrizni szivében. Id Nadányi Miklós volt orsz. képviselő*