Szabadság, 1904. június (31. évfolyam, 129-153. szám)
1904-06-18 / 143. szám
.%.XIK 2. évfolyam.. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel: Helyben: Korona Negyed évre 6.— Fél évre 12.— Egész évre 24.— Vidékre postával: Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos utca, (Bihar megyei takarékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetési dijak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, szombat 1904. június 18. POUT9R10 H A P 11, A Pd A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 1413-ik szám hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer Háromszor és többször — Nyilttér 3 hasábos petitsorért Apró hirdetésben minden szó Vastag betűkkel — Reklám soronként — — Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. 12 fillér. — 8 fillér. 40 fillér. 4 fillér. — 8 fillér. — 2 kor. Szerkesztőség: Kossuth Lajos utcza (Bihar megyei takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetnek. Hol az ellenzék ? Nagyvárad, június 17. (ds) Tömören, egységesen áll Tisza István személye körül a szabadelvű párt. A pártegységnek öntudata sohasem volt még ilyen eleven, ilyen agilis. Ellentétek vannak talán még , de ezek nem lappanganak többé, az erélyes férfi politika már megérlelte legnagyobb erkölcsi eredményét: a hazugság, az önámítás ki van füstölve a klubból. Sorakozik az ellenzék. Rosszul vezényelt, zűrzavaros harcok megbontották rendjét. Hadakoztak ők előre, hátra, gyáván, vakmerően, de legtöbbször egymás ellen. Most, a harc után nem ösmernek többé egymásra. Némelyeket összehoz a közös vereség tudata, mások, akik felismerték az indulatok hevében egymást és magukat, idegenkedve húzódnak külön padsorokba. A vert sereg úgy gyülekezik ismét rohamra, hogy kitűzik a lobogót valamelyik védett helyen, ahol sorba állhatnak megint a tettre készek. De az ellenzéki pártok hiába néznek most ilyen lobogó után. Olyan elv és olyan jelvény, ami az oppositió töretlen erejét, reményét és egységét hirdetné nem leng semerre. De kibontakoznak a kortes zászlók. Készülnek a saját külön ellenzéki programmok. Itt vidám, friss, harsogó színek. Ott a megkopott, fakó, cafatos rongyok. Itt új elvek a régi, megtagadott meggyőződések a politikailag újjászületőn. Apponyi még nem mondotta el programját a Házban. Amit Jászberényben hallott az ország, azok szép és érdekes szavak voltak. De a régi nemzeti párt vezére, amikor a nyugalomra intő híresztelések cáfolatául kiegyenesedik és zászlót bont, amikor visszatér első szerelmének szóvirágaihoz és követi őt is a megtépett, megcsúfolt csapat, huszonkét ember, sem több, sem kevesebb, külön egyéni értékek és meggyőződések nélkül, — akkor fájdalommal gondol végig az ember a hosszú bujdokláson, amelyik elvezetett végre oda, ahonnan kiindult. Az Eötvös Károly százhetvenöt gácsországi huszárja jut az eszünkbe, akik nekiindulnak uttalan veszedelmeknek, sötét megpróbáltatásoknak, mert otthon szükség van reájuk. A nemzeti töredék is így indult útnak és végigbujdokolt minden útvesztőt: hol kellenek is ők ? Tizedelte őket a kétség, marta a hazátlanság, de rokkant erővel, megfogyva elértek a végére a körfutásnak. Apponyi ma ott van , ahol volt tíz éve, de mire hazaért, a régi tűzhelynél idegen embereket talált. Bánffy Dezső költözködött be az uratlan gazdaságba. A két vezér egyelőre egymással lesz elfoglalva. Először azt a kérdést kell tisztázzok, hogy micsoda viszonyban állanak ők voltaképen. Addig nincs a soraikból aktív ellenzék, amíg vagy össze nem paroláznak, vagy össze nem verekednek. Addig nincs harc a fórumon, amíg otthoni csetepatékat kell elintézni. Számolni csak ezután lehet velük. Polónyi már kibontakozott: kerestük az ellenzéket és ő feláll egymaga, hogy véget vessen a kétségeknek. Én vagyok az ellenzék, ez dörgött ki minden szavából és ha elveszett a sereg, sebaj, nekem, a vezérnek kutyabajom. Két része volt a beszédjének, ami figyelmet keltett. Az egyik a trónörököshöz intézendő szerencsekivánatokról szóló javaslat. Ez Polónyi volt, az ügyvéd. Ö a reklámbölény nem tagadhatja meg magát. Az ilyesmi feltűnést kelt és előnyösen hirdeti országgá, hogy itt híres, a nagy fiskális, ha nyakát kell tekerni valahol az igazságnak, csak őt tessék felkeresni. Az ügyvédi kamara dicséretesen cselekednék, ha ráírná az efajta, a kari tekintélyt sértő viselkedés miatt. A második aláhúzott része a beszédnek: az obstrukció dicsérete Itt összetalálkozott Polónyi Lengyel Zoltánnal. Frivol beszéd volt a dicsekvésük. Az esztendős országrontás után úgy dicsőíteni az obstrukciót, mint az egyetlen, az igazi ellenzéki fegyvert, olyasmi, mintha a gyógyszerek sorában az egyébként enyhe oldatokban hasznos arzén elzengené az önmaga dicshimnuszát. Eötvös Károlyt is hallottuk már A vajda Veszprémbe tévedt vissza és kedves elmésségeit azzal vezette bele, hogy soha még olyan sötétnek nem látta a jövendőt, mint most. Mi pedig, szerető sora hallgatóinak, soha ilyen vénnek nem láttuk a vajdát. Ellenzék pedig nincs. A szabadelvüpárt guerilla harchoz fegyverkezzék. Amnesztia a vasutasoknak. Hogy elsimultak a vasutas sztrájk izgalmai, s akik mi kárt szenvedtek, azt elfeledték, megbocsátották, vagy a megmásíthatatlanság számlájára írták; most már előtérbe nyomult az emberi együttérzés és sokakat töltött el aggodalom, részvét: mi lesz sorsuk az elbocsátott vasutasoknak. Megszólalt sokakban a vágy, vajha a sztrájk összes sebei gyógyíthatók volnának. Igaz ugyan, hogy a hadviselő félnek el kell készülnie arra, hogy veszthet is. Szives köszönetét nyilvánítja a közgyűlés azon 120 főből ásott lovas Bandériumot alkotott Városi Polgároknak, kik önköltségükön az ünnepélyt nagyobbá, fényesebbé tenni igyekvőnek.“ Íme igy emlékezik meg jegyzőkönyvünk ő Felségének legelső, vagy ép ma 52 éves itteni látogatásáról. Ezen jegyzőkönyvet kiegészíthetjük még végül a rendező bizottság névsorával, melyben az alább nevezetteket találjuk : u. m. Pognár János (hasonnevű dohánybeváltó hivatalfőnök atyja), Tar Sámuel, Farkas, Korda Andor, dr Grósz Fridrik, Nyári László, Zsiga, Miklós, Bujdosó Mihály, Stein Antal, Marmorstein József és Kraus Antal. A király Nagyváradon. — 1852. junius 18. — — A „Szabadság“ eredeti tárcája. — I. Nagy ünnepe és örömnapja volt ma 52 évvel ezelőtt városunknak. Királyunk ő Felsége ugyanis hazánkat beutazva, 1852. év június 18 án városunkat is szerencséltette látogatásával. Minthogy ez időbeli cs. és kir. magistratusunk az uralkodó eme látogatását a késő kor számára is feljegyezni szoros kötelességének ismerte: tegyünk tehát eleget az utókorra is figyelmesen gondoló magistratusunk intencióinak és iktassuk ide kivonatosan e látogatás jegyzőkönyvi megörökítését az alábbiakban: „Mindenek előtt köszönetet szavaz e közgyűlés Elnök Polgármester urnak azon fáradhatlan munkásságért, mellyel ő cs. k. Apostoli Felsége ünnepélyesen lett fogadásához megkivántatott sokszerű munkálatokat, melyekhez hasonlókra ember Nagyváradon nem emlékszik, feltűnő csínnal elrendezni szíveskedett, de egyszersmind szoros kötelességének ismeri ő cs. k. Felségének e városban lett megjelenését a késő kor számára is feljegyezni s valóban felejthetlen lesz f. év junius hó 18- a közgyűlés tagjai, de e városi nép szivében is, melyen magas jelenlétével bennünket megörvendeztetni méltóztatott, alattvalói jobbágyi hódolatát, hű ragaszkodását fejezi ki Fejedelmünk iránt e kegyességért, mely nap annyival kedvesebben hat e Testületre, mert ember emlékezete óta most lehetett Nagyvárad városa oly szerencsés, hogy mint önálló hatóság Fejedelmét, a város határán polgármesterünk személyében üdvözölhette, jobbágyi hódolatát bemutathatta, a városba vezethette s mint egy igen kedves eseményt Fejedelmünk iránti hódolat jeléül bejegyzi, nem mellőzheti el, egyszersmind szivbeli tiszta érzelmét s alázatos hódolatát kifejezni Ö cs. kir. apostoli Felségének azon drága kegyelméért, a mely szerint e Testület Elnökét Polgármester Csorba János urat, Ferencz József érdemrenddel felékesiteni kegyelmes volt, jól tudja e testület, hogy Polgármesterünk e kitüntetést nem egyedül ez ünnepély körüli erélyes fáradozásért, de már régebb idő ólta tanusitott polgári sokoldalú érdemei és ezeknek ő Felsége által legnagyobb kegyelemmel történt elismerésekép s jutalmaképpen nyerte, mindamellett üdvözli a napot mélyen történt, az alkalmat mi szerint e nagy kegyelem éppen e város kebelében adatott Ö cs. és kir. Apostoli Felsége által; örvend azért, mert úgy tekinti ezt, mint e város iránt tanusitott királyi kegyelemnek jelét: de azért is, mert szerencsések lévén e kitüntetésben részesült Polgármesterünk Elnöklete alatt Testületben lehetni s igy lévén díszítve a fő, ezen füzérnek tagjai is azon kegyelem fénysugárai által díszítve vannak, hálás köszönet, hódolat s jobbágyi engedelmesség e magas királyi kegyelemért dobog szivünkben. II. Majd öt évvel későbben ismét szerencsélteti a felséges uralkodó városunkat. De már akkor, mivel időközileg megnősült, felséges neje, Magyarország boldog emlékezetü nagyasszonyával, Erzsébettel egyetemben. Ezen második látogatást az alábbiakban találjuk megörökítve: „1857. május 15. 14 sz. jk. Ő Felségeiket a határszélnél, hol egy diadalív fog felállitatni, polgármester ur az összes polgársággal s diszkisérettel fogadandja. Ezen diadalíven kivül még három diadalív fog felállittatni, a m. a kishid közelében, a Püspökibe vezető országúton levő kőhidnál s a lazaretumi kőhidnál, ez utóbbi az izraeliták költségén ; a kivilágítás május 15-én leend, ami-