Szabadság, 1948. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1948-01-01 / 1. szám
^ ''"'-•^1 ■'T* Éljen a román népi köztársasági Székelyudvarhely, V évfolyam 1. sz. 3 I61 Csütörtök, 1948 január 1. A Magyar Népi Szövetség Megjelenik minden kedden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal: udvarhelyi megyei hetilapja Felelős szerkesztő: Imets János Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18 szám. ^ MMMMHWMMIIII|i»llll|IMM«MiraiWWIBMMMMMMMMBMMMWMMMiMMMMMM^MMMMMMM BÉKE, MUNKA, HALADÁS 1948-BAN Az 1948 esztendővel beléptünk a magyar szabadságharc századik esztendejébe. Már-már ragyogni hitték a felszabadulni vágyó tömegek a szabadság csillagát, amikor az elnyomók hatalma kemény csapásokkal durva üldözéssel egy évszázadra fojtotta vérbe a népek lelkében élő szabadság gondolatát. Mit tanultunk a sok keserű csalódással eltelt évszázad alatt? Azt, hogy a teljes nemzeti felszabadulási harchoz a szociális tartalmat a munkásság, parasztság és a haladó értelmiség csatlakozása, a biztos sikert pedig ezek szervezettsége hozhatja meg. Azt, hogy a magyarság a zsarnokság erejét, mely a haladás ellen irányul, csak egyedül, elszigetelten nem képes legyőzni. Ha akkor hiányzott a munkásság és a parasztság egysége és szervezettsége, vlamint osztályöntudatos jelenléte, ma ott áll az egyik, mint tudományos tanítással rendelkező, gazdag tapasztalattal bíró élharcos csapat. Edzetten a múlt küzdelmeitől, munkától kérges tenyerével, legyőzhetetlen akaratával, vállalja a békevédelem nemes, de kemény feladatát a földművesség nagy tábora is. Nem szakad el többé a teljes felszabadulás felé haladó úttörő csapattól, hanem mint ha szövetségessel együtt halad, ma még az újjáépítésben, holnap, ha kell, a békéért vívandó harc mezején is? A gazdatársadalom tudja, mit hoz a háború és kell, hogy értékelje a békét. A háború terheit görnyedve viselte és a megmaradt erejéből együtt a munkássággal járult hozzá az újjáépítés eddigi sikeréhez. A munkásság és a parasztság mellett mindenkinek meg kell találnia helyét, aki békét, szabadságot és jobb életet akar. Ha nem akarja újból feldúlva látni gazdaságunkat, otthonainkat Ha nem akar a bizonytalanságban tengődni, részt kell vennie becsülettel az újjáépítésben, a béke védelmezésében. Az eltelt száz esztendő megtanított még arra is, hogy a velünk együtt és körülöttünk élő népek segítsége nélkül céltalan a harcunk. Tehát a negyvennyolcban élharcosként küzdő magyarságnak szabadságharcát ma ki kell szélesítenie, hogy a többi szabadságszerető népekkel együtt vívhassa ki a végső győzelmet. Száz évnek kellett eltelnie, hogy a cári Oroszországból jövő reakciós erőt, a Szovjetköztársaság felszabadító harca váltsa fel. Ma a béke és boldogság nem ünnepi érzelmekből fakadó szólam, hanem a Szovjetunió által megszervezett és Európa békeszerető népei által támogatott gyakorlati megvalósítás. Ma az elnyomó szerepét az amerikai imperializmus tölti be, Angliának és Franciaországnak a gyarmati népek kihasználásából meggazdagodott lökései támogatják. Ha a kiépült békefront kemény és határozott támogatói vagyunk, nem leszünk magunkra szabadságunk megőrzésében. A közös erővel biztosított béke pedig a magyarságnak is új lehetőséget biztosít. Teljes egyenlőséget, szabadságot, eddig nem tapasztalt fejlődési lehetőséget, az ország közéletébe való teljes bekapcsolódást. Az újtípusú népi demokráciák kezükbe ragadják azt a zászlót, melyet 1849-ben a zsarnokság ütött ki Petőfi kezéből a segesvári csatatéren s magasan lobogtatva diadalra viszik. Legyen 1948 a béke megszilárdításának éve ! Vezessen Petőfi szelleme a kitartó harc mezején át a testvériség jegyében, mindnyájunk szabadságához! Imets János A MNSz országos elnökének nyilatkozata Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szövetség új elnöke, Udvarhely vármegye képviselője, az alábbiakban körvonalazta a MNSz vidéki szervezeteinek feladatait. Szervezeteinknek mindenütt meg kell újulniok, politikailag képzett, higgadt, tágabb látókörű, mindenekelőtt a demokráciákhoz valóban hűséges vezetőkre van szükség. — Magyar népünk művelődési, nevelési igényeinek kielégítését elsősorban aMagyar Népi Szövetség szervezetein keresztül várja. Annyi és olyan iskolánknak kell lennie, amennyire és amilyenre dolgozó népünknek szüksége van. Olyan irodalomra és művészetre van szükségünk, amely tartalomban és formában új, egészségesebb népi életet teremt. Vidéki szervezeteinknek egyrészt látniok kell a szükségleteket, másrészt gondosabban kiválasztanak a szükségletek kielégítésére szánt anyagot. (Dilosversenyek, színművek, műsoros és más előadások). — Gazdasági vonatkozásban vidéki szervezeteink ne országos vonatkozású elméletekkel foglalkozzanak. Városon és falun egyaránt meg lehet találni azokat a közel eső konkrét feladatokat, amelyek elvégzése szélesebb néprétegek javát és gazdasági emelkedését szolgálja. — A MNS- ben tömörült magyarság több, mint 70 százaléka földműves. Ez azt jelenti, hogy szilárd alapunk, a legnagyobb erőforrásunk a földművességben van. S a földművesség keretén belül a széles dolgozó rétegekben , a kis- és középgazdákban s bizony a még mindig elég sok földtelen mezőgazdasági munkásban. A dolgozó földművesség emelkedésének biztosítéka nem az elzárkózásban van, hanem a városi dolgozókkal való szoros együttműködésben. Ha ilyen öntudatos falusi szervezeteink lesznek, bizonyos, hogy földművességünk kérdései és nehézségei is építő erővel tudnak majd rajtunk keresztül jelentkezni a MNSz és az ország politikájában egyaránt. A villanyvilágítás gyengeségének oka a villanykörte hiánya. Ez a helyzet is javulni fog most, mert a szövetkezetek megyei központjához 1000 drb. villanykörte érkezett eladás végett. Felhívás Erdélynek területben és magyarajkú népességben egyik legnagyobb vármegyéje vagyunk. Ez a tény sokszorozott felelősséggel kötelez jobb jövőnk letéteményese, a romániai magyar ifjúság iránt. Legyen erről szó most, komolyan és mély nemzetiségi sorstudattal. Ennek az ifjúságnak megvan már legmagasabb kulturfóruma, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, az egyetlen Középeurópában, melyen az előadás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik. Működését az állam biztosítja. De ezen túl, a romániai magyar társadalomnak sajátos feladatai vannak ! Meg kell teremtenie a lehetőségét annak, hogy minden tanulni vágyó, tehetséges magyar ifjú megkapja a megfelelő képesítést főiskolánkon. Nem szabad megengednünk, hogy anyagi tehetetlenség miatt elvesszenek fiatal értékeink, akikre a romániai magyarság életében sorsot alakító kiválás vár. Tudósaink, kiváló orvosaink, műveit tanáraink, képzett jogászaink és közgazdászaink élnek, nőnek ki ebből s a következő generációkból, ha együttes erővel biztosítjuk ifjaink taníttatását a magyar egyetem izzó »szellemi üzemében«. Kiki a maga erejéhez mérten vállaljon némi anyagi áldozatot ebből a célból: népünk szent jövője érdekében Udvarhely megyének — melynek ezidőszerint is nagyszámú hallgatója van a Bolyai Egyetemen — ki kell vennie méltó részét a magyar tehetségmentő, nevelő nemes munkából és támogatásból, mely az egész romániai magyarság összefogását kívánja meg. Szántjuk megyénk minden értelmiségi, munkás és földmives magyarját / Legyetek ifjúságotok mellett szilárd támaszként, hogy az is szellemi fegyvereivel a ti segítségetekre lehessen majd mindenütt, ahol dolgozni és vezetni fog. Udvarhely megye egyetemi hallgatói szerte mindenhol a megyében, lakhelyük szerint a karácsonyi szünidőben kulturesteket és egyéb összejöveteleket rendeznek. Jöjjetek el rendezvényeinkre, hallgassatok meg bennünket s lássátok meg a Bolyai Egyetem jelentőségét, magyar ifjúságunk távlatait, s támogatásának szükségességét! Mindenki biztos lehet abban, hogy a kifejtett célra szánt ideje, erkölcsi bizalma, anyagi támogatása becsületes emberi tett és örök közvagyont gyümölcsözik. A Romániai Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége Kolozsvári Központ »Bolyai* Udvarhelyi tagozat: Lőrincz Ernő, egy. hallgató elnök. Balázs Rózsa, egy. hallgató-titkár.