Szabadság, 1948. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)

1948-01-01 / 1. szám

^ ''"'-•^1 ■'T* Éljen a román népi köztársasági Székelyudvarhely, V évfolyam 1. sz. 3 I61 Csütörtök, 1948 január 1. A Magyar Népi Szövetség Megjelenik minden kedden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal: udvarhelyi megyei hetilapja Felelős szerkesztő: Imets János Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18 szám. ^ MMMMHW­MMIIII|i»llll|IMM«MiraiWWIBMMMMMMMMBMMMWMMMiMMMMMM^MMMMMMM BÉKE, MUNKA, HALADÁS 1948-BAN Az 1948 esztendővel beléptünk a magyar szabadságharc száza­dik esztendejébe. Már-már ra­gyogni hitték a felszabadulni vágyó tömegek a szabadság csillagát, amikor az elnyomók hatalma ke­mény csapásokkal durva üldö­zéssel egy évszázadra fojtotta vérbe a népek lelkében élő szabad­ság gondolatát. Mit tanultunk a sok keserű csa­lódással eltelt évszázad alatt? Azt, hogy a teljes nemzeti felszabadu­lási harchoz a szociális tartalmat a munkásság, parasztság és a haladó értelmiség csatlakozása, a biztos sikert pedig ezek szerve­zettsége hozhatja meg. Azt, hogy a magyarság a zsarnokság erejét, mely a haladás ellen irányul, csak egyedül, elszigetelten nem ké­pes legyőzni. Ha akkor hiányzott a munkásság és a parasztság egysége és szervezettsége, vlamint osztályöntudatos jelenléte, ma ott áll az egyik, mint tudományos tanítással rendelkező, gazdag ta­pasztalattal bíró élharcos csapat. Edzetten a múlt küzdelmeitől, munkától kérges tenyerével, legyőz­hetetlen akaratával, vállalja a békevédelem nemes, de kemény feladatát a földművesség nagy tábora is. Nem szakad el többé a teljes felszabadulás felé haladó úttörő csapattól, hanem mint ha szövetségessel együtt halad, ma még az újjáépítésben, holnap, ha kell, a békéért vívandó harc me­zején is? A gazdatársadalom tudja, mit hoz a háború és kell, hogy érté­kelje a békét. A háború terheit görnyedve viselte és a megmaradt erejéből együtt a munkássággal járult hozzá az újjáépítés eddigi sikeréhez. A munkásság és a parasztság mellett mindenkinek meg kell ta­lálnia helyét, aki békét, szaba­d­­ságot és jobb életet akar. Ha nem akarja újból feldúlva látni gaz­daságunkat, otthonainkat Ha nem akar a bizonytalanságban ten­gődni, részt kell vennie becsület­tel az újjáépítésben, a béke védel­­mezésében. Az eltelt száz esztendő megta­nított még arra is, hogy a velünk együtt és körülöttünk élő népek segítsége nélkül céltalan a harcunk. Tehát a negyvennyolcban élhar­cosként küzdő magyarságnak sza­badságharcát ma ki kell széle­sítenie, hogy a többi szabadság­­szerető népekkel együtt vívhassa ki a végső győzelmet. Száz évnek kellett eltelnie, hogy a cári Oroszországból jövő reakciós erőt, a Szovjetköztársaság felsza­badító harca váltsa fel. Ma a béke és boldogság nem ünnepi érzelmekből fakadó szólam, hanem a Szovjetunió által megszervezett és Európa békeszerető népei által támogatott gyakorlati megvalósí­tás. Ma az elnyomó szerepét az amerikai imperializmus tölti be, Angliának és Franciaországnak a gyarmati népek kihasználásából meggazdagodott lökései támogat­ják. Ha a kiépült békefront ke­mény és határozott támogatói va­gyunk, nem leszünk magunkra szabadságunk megőrzésében. A közös erővel biztosított béke pedig a magyarságnak is új lehetőséget biztosít. Teljes egyenlőséget, sza­badságot, eddig nem tapasztalt fejlődési lehetőséget, az ország közéletébe való teljes bekapcsoló­dást. Az újtípusú népi demokráciák kezükbe ragadják azt a zászlót, melyet 1849-ben a zsarnokság ütött ki Petőfi kezéből a segesvári csatatéren s magasan lobogtatva diadalra viszik. Legyen 1948 a béke megszilár­dításának éve ! Vezessen Petőfi szelleme a ki­tartó harc mezején át a testvéri­ség jegyében, mindnyájunk sza­badságához! Imets János A MNSz országos elnökének nyilatkozata Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szö­vetség új elnöke, Udvarhely vármegye képviselője, az alábbiakban körvona­lazta a MNSz vidéki szervezeteinek feladatait. Szervezeteinknek mindenütt meg kell újulniok, politikailag képzett, higgadt, tágabb látókörű, mindenekelőtt a de­mokráciákhoz valóban hűséges veze­tőkre van szükség. — Magyar népünk művelődési, ne­velési igényeinek kielégítését elsősorban a­­Magyar Népi Szövetség szervezetein keresztül várja. Annyi és olyan iskolánknak kell len­nie, amennyire és amilyenre dolgozó népünknek szüksége van. Olyan iro­dalomra és művészetre van szükségünk, amely tartalomban és formában új, egészségesebb népi életet teremt. Vi­déki szervezeteinknek egyrészt látniok kell a szükségleteket, másrészt gon­dosabban kiválasztanak a szükségletek kielégítésére szánt anyagot. (Dilosver­senyek, színművek, műsoros és más előadások). — Gazdasági vonatkozásban vidéki szervezeteink ne országos vonatkozású elméletekkel foglalkozzanak. Városon és falun egyaránt meg lehet találni azokat a közel eső konkrét feladatokat, amelyek elvégzése szélesebb népréte­gek javát és gazdasági emelkedését szolgálja. — A MNS- ben tömörült magyarság több, mint 70 százaléka földműves. Ez azt jelenti, hogy szilárd alapunk, a legnagyobb erőforrásunk a földműves­ségben van. S a földművesség keretén belül a széles dolgozó rétegekben , a kis- és középgazdákban s bizony a még mindig elég sok földtelen mező­gazdasági munkásban. A dolgozó földművesség emelkedésének biztosítéka nem az elzárkózásban van, hanem a városi dolgozókkal való szoros együtt­működésben. Ha ilyen öntudatos falusi szervezeteink lesznek, bizonyos, hogy földművességünk kérdései és nehézsé­gei is építő erővel tudnak majd rajtunk keresztül jelentkezni a MNSz és az ország politikájában egyaránt. ­ A villanyvilágítás gyengeségének oka a villanykörte hiánya. Ez a hely­zet is javulni fog most, mert a szö­vetkezetek megyei központjához 1000 drb. villanykörte érkezett eladás végett. Felhívás Erdélynek területben és magyarajkú népességben egyik legnagyobb vár­megyéje vagyunk. Ez a tény sokszo­rozott felelősséggel kötelez jobb jövőnk letéteményese, a romániai magyar ifjú­ság iránt. Legyen erről szó most, komo­lyan és mély nemzetiségi sorstudattal.­ Ennek az ifjúságnak megvan már legmagasabb kulturfóruma, a kolozs­vári Bolyai Tudomány­egyetem, az egyetlen Középeurópában, melyen az előadás a nemzeti kisebbség nyelvén folyik. Működését az állam biztosítja. De ezen túl, a romániai magyar társadalomnak sajátos feladatai vannak ! Meg kell teremtenie a lehetőségét an­nak, hogy minden tanulni vágyó, tehet­séges magyar ifjú megkapja a meg­felelő képesítést főiskolánkon. Nem szabad megengednünk, hogy anyagi tehetetlenség miatt elvesszenek fiatal értékeink, akikre a romániai magyarság életében sorsot alakító kiválás vár. Tudósaink, kiváló orvosaink, műveit tanáraink, képzett jogászaink és köz­gazdászaink élnek, nőnek ki ebből s a következő generációkból, ha együttes erővel biztosítjuk ifjaink taníttatását a magyar egyetem izzó »szellemi üze­mében«. Kiki a maga erejéhez mérten vállaljon némi anyagi áldozatot ebből a célból: népünk szent jövője érde­kében­­ Udvarhely megyének — melynek ez­­időszerint is nagyszámú hallgatója van a Bolyai Egyetemen — ki kell vennie méltó részét a magyar tehetségmentő, nevelő nemes munkából és támogatás­ból, mely az egész romániai magyar­ság összefogását kívánja meg. Szántjuk megyénk minden értelmi­ségi, munkás és földmives magyarját / Legyetek ifjúságotok mellett szilárd támaszként, hogy az is szellemi fegy­vereivel a ti segítségetekre lehessen majd mindenütt, ahol dolgozni és ve­zetni fog. Udvarhely megye egyetemi hallgatói szerte mindenhol a megyében, lakhe­lyük szerint a karácsonyi szünidőben kulturesteket és egyéb összejöveteleket rendeznek. Jöjjetek el rendezvényeinkre, hall­gassatok meg bennünket s lássátok meg a Bolyai Egyetem jelentőségét, magyar ifjúságunk távlatait, s támo­gatásának szükségességét! Mindenki biztos lehet abban, hogy a kifejtett célra szánt ideje, erkölcsi bizalma, anyagi támogatása becsületes emberi tett és örök közvagyont gyü­mölcsözik. A Romániai Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége Kolozsvári Központ »Bolyai* Udvarhelyi tagozat: Lőrincz Ernő, egy. hallgató elnök. Balázs Rózsa, egy. hallgató-titkár.

Next