Szabadság, 1948. július-december (5. évfolyam, 28-53. szám)

1948-07-06 / 28. szám

Székelyudvarhely, V. évfolyam 28. sz.___________5 lej Kedd, 1948 julius 6. A Magyar Népi Szövetség udvarhelymegyei hetilapba Megjelenik minden kedden reggel Felelős szerkesztő: Imets János Szerkesztőség és kiadóhivatal: Székelyudvarhely, Kossuth­ utca 17 Taxa postal* platite in numerar conform aprobarii Din Gm­ P-T-T. Nr. 47 550-1948 A Szocialista Egységfront és Jugoszlávia A Kommunista és Munkáspártok tájékoztató irodájának határozata a Jugoszláv Kommunista Párt helyze­téről az egész világ figyelmét fel­keltette, úgy a barátokét, mint a re­akcióét Ami a reakciót illeti, tud­juk előre, jó alkalom lesz számára a Szovjetellenes és a kommunista­ellenes rágalmak újult erővel való terjesztésére. Ami a barátokat illeti, azok megszokták, hogy Jugoszlávi­ára úgy tekintsenek, mint a legfej­lettebb népi demokráciára és a ju­goszláv vezetőkre, mint a nemzet­közi demokratikus és a szocialista mozgalom kimagasló alakjaira Ezek a tömegek azt kérdik, várjon a tá­jékoztató iroda határozatának nyil­vánosságra hozatala előtt megtör­tént-e minden a tájékoztató irodá­ban egyesült pártok és a Jugoszláv Kommunista Párt között felmerült ellentétek tisztázására a normális párton belüli elvtársi módszerekkel? A Tájékoztató Iroda maga adja meg a választ erre a kérdésre . Igen, a határozat nyilvánosságra hozatala előtt minden megtörtént, hogy a ju­goszláv, vezetőket jobb belátásra bírjuk önkritikára, hibáik kijavítá­sára késztessük, hogy meggyőzzük őket, a végzetes útról vissza kell fordulniok. Mindhiába. Nemcsak ma­kacsul kitartottak helytelen politi­kájuk mellett, nemcsak védték és eltagadták pártjuk és népük előtt elkövetett hibáikat, hanem a munkás nemzetköziség nagy elvét is meg­tagadták, a Szocialista Egységfront­ból is kiszakadtak, vonakodtak meg­jelenni a Tájékoztató I­roda ülésén, a vitás elvi kérdések közös meg­tárgyalására. Ilyen körülmények kö­zött a szó szoros értelmében nem maradt más hátra, mint a nyilvá­nossághoz fordulni. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége az utóbbi időben a kül- és belpolitika kérdésében helytelen utakon jár. Barátságtalan politikát folytat a Szovjetunióval szemben. A Jugoszláviában levő szovjet pol­gári szakembereket különleges rend­szabályoknak vetették alá és az ál­lamvédelmi szervek megfigyelése alá helyezték. Ezek és ehhez ha­sonló egyéb tények azt bizonyítják, hogy a Jugoszláviai Kommunista Pártnak vezetői kommunistához nem méltó állást foglaltak el. Azonosítani kezdték a Szovjetunió külpolitikáját az imperialista hatalmak külpoliti­kájával és a Szovjetunióval szem­ben ugyanolyan magatartást tanú­sítottak, mint a polgári államokkal szemben. Az ország belpolitikájában letértek a munkásosztály álláspont­járól és szakítanak az osztályharc elméletével. Tagadják, hogy az or­szágban nőnek a tőkés elemek és, hogy ezzel kapcsolatban kiélesedik az osztályharc a jugoszláv­ faluban. Ez a tagadás abból az opportunista nézetből fakad, amely szerint a ka­­pitalizmusból a szocializmusba ve­zető átmeneti korszakban nem éle­sedik az osztályharc, mint ahogy azt Marx tanítja, hanem ellanyhul, ahogy az opportunisták állítják, akik azt az elméletet hirdetik, hogy a kapitalizmus békésen belenő a szo­cializmusba. A jugoszláv vezetők helytelen politikát folytatnak a falu­ban. Szemet hunynak a falun végbe­menő osztálytagozódás előtt és úgy tekintik az egyéni gazdálkodást foly­tató parasztságot, mint egységes egészet, ellentétben az osztályokról és az osztályharcról szóló marxi-le­nini tanítással. Pedig a politikai helyzet a jugo­szláv faluban nem nyújt semmiféle alapot megnyugvásra és gondtalan­­ságra. Amikor Jugoszláviában túl­súlyban az egyéni parasztgazdaság, a föld nincs nacionalizálva, a föl­det adják, veszik, a gazdag parasz­tok kezén jelentékeny földterületek vannak, van bérmunka, akkor nem szabad a pártot az osztályellentétek összebékítésének szellemében ne­velni. A jugoszláv vezetőknek az említett nézetei megsértik a marxiz­mus- leninizmus tételeit. A marxiz­mus-leninizmus elmélete szerint a párt a döntő vezető és irányító erő az országban, amelynek külön prog­­rammja van és amely nem oldódik fel a pártonkívüli tömegben. A párt a munkásosztály legfelsőbb szerve­zeti formája és legfontosabb fegy­vere. Ezzel szemben Jugoszláviában nem a Kommunista Pártot tekintik az ország döntő, vezető erejének, hanem a Népfrontot. A jugoszláv vezetők lecsökkentik a Kommunista Párt szerepét, valójában feloldják a pártot a párton kívüli népfrontban, amely osztályszempontból különböző elemeket foglal magában (munkás­ságot, egyéni gazdaságot folytató, dolgozó parasztságot, kulákokat, ke­reskedőket, kisebb gyárosokat, pol­gári értelmiséget, stb.), valamint sokféle politikai csoportot, még bi­zonyos polgári (burzsoá) pártokat is. A jugoszláv vezetők csökönyösen ki­tartanak amellett a hibás nézetük mellett, hogy Jugoszlávia Kommu­nista Pártjának nem lehet és nem is kell, hogy legyen külön prog­­rammja, hanem be kell érnie a Nép­front programmjával. Az a tény, hogy Jugoszláviában a politikai színpa­don csak a Népfront szerepel és szervezetei pedig nem lépnek fel nyíltan saját nevükben a nép előtt, nemcsak lecsökkenti a párt szerepét az ország politikai életében, hanem aláássa a pártot, mint önálló poli­tikai erőt, amely arra hivatott, hogy nyílt politikai tevékenységével, né­zeteinek és programmjának nyílt hir­detésével mindinkább megnyerje a a nép bizalmát és a dolgozók mi­nél szélesebb tömegeire terjessze ki befolyását. A párton belül megvalósított bü­rokratikus rendszer végzetes a Ju­goszláv Kommunista Párt életére és fejlődésére. A pártban nincs belső demokrácia, nincs választás, nincs bírálat és önbírálat. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizott­sága, Tito és Káldelj elvtársak üres bizonykodása ellenére, többségében nem választott, hanem behívott ta­gokból áll. A Kommunista Párt va­lójában fél­legális helyzetben van. Nem tartanak pártgyűléseket, vagy, ha tartanak, akkor titkosan, aminek alá kell ásnia a párt befolyását a tömegekre. Tűrhetetlen, hogy a Ju­goszláv Kommunista Pártban a párt­tagok legelemibb jogait lábbal ti­porják, hogy a párton belül ural­kodó helytelen viszonyok legcseké­lyebb bírálata megtorlást von maga után. Zsurovics és Hebbrang elvtár­sakat, a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjait ki­zárták a pártból és letartóztatták azért, mert bírálni merészelték a Jugoszláv Kommunista Párt veze­tőinek szovjet-ellenes magatartását és Jugoszláviának a Szovjetunióval való barátsága mellett arkraszálltak. A tájékoztató iroda bírálata a Ju­goszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának hibái felett, megte­remti az összes feltételeket az elkö­vetett hibák kijavítására. Ahelyett azonban, hogy becsületesen elfogad­ták volna ezt a bírálatot és bolse­vikok módjára az elkövetett hibák ki­javításának útjára tértek volna, el­telve mérhetetlen becsvággyal, fenn­­héjázással és gőggel, szuronyt sze­geztek a bírálók felé, ellenségesen fogadták a bírálatot, saját hibájuk kerek letagadásának pártellenes út­jára léptek, megszegték a marxizmus­­leninizmus tanítását a politikai pár­tok viszonyáról s ezzel méginkább elmélyítették pártellenes hibájukat. A jugoszláv vezetők, elsietve, új ren­deleteket hoztak a kisipar és kiske­reskedelem nacionalitásáról, mely­nek megvalósítása egyáltalán nincs előkészítve s amely a kapkodás ré­vén megnehezíti a jugoszláv lakos­ság élelmezését. Ugyanilyen elsietve adtak új törvényt a gabona adójáról, mely szintén nincs előkészítve, a­­melynek következménye megnehezíti a városi lakosság kenyérellátását A jugoszláv vezetők minden kísérlete, hogy ezt a feladatot sebtében az íróasztal mellől elintézzék, kétes és üres demagógia. A tájékoztató iroda úgy véli, hogy mivel a jugoszláv vezetőségnek e túl­zó baloldali rendeletei és nyilatkozatai a jelen pillanatban megvalósíthatat­lanok, ezért csak kompromittálhatják a szocializmus lobogóját Jugoszlá­viában. A jugoszláv vezetők erősen túlbecsülve Jugoszlávia belső nem­zeti erőit és lehetőségeit, azt hiszik, hogy felépíthetik a szocializmust más országok Kommunista Pártjainak támogatása nélkül és a Szovjetunió támogatása nélkül. És azt hiszik, hogy az új Jugoszlávia megállhat a forradalmi erők segítsége nélkül. A tájékoztató iroda nem kételkedik ab­ban, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt soraiban van elég egészséges elem, olyanok, akik hivek a marxiz­mushoz, leninizmushoz, hivek a Ju­goszláv Kommunista Párt interna­cionalista hagyományaihoz és hivek a Szocialista Egységfronthoz. És hogy a Jugoszláv Kommunista Párt keresztül fogja tudni vinni a hibák kijavítását s vissza fognak térni a nemzetköziségre s minden eszközzel meg fogják erősíteni az egységes imperialistaellenes szocialista frontot, amely harcol a népek felszabadulá­sáért és a tartós békéért. — 1848-as ünnepély Székely­­kereszturon. A Magyar Népi Szö­vetség székelykereszturi szervezeté­nek rendezésében június 26 án na­gyobb szabású műsoros estély ke­retében ünnepelt Székelykeresztur város lakossága és emlékezett meg az 1848-as szabadságharcról. Az estélyt gazdag és változatos műsor tette kellemessé s a román– magyar barátság jegyében rendezték meg. A változatos műsorban több román­­nyelvű ének- és vers­szám is sze­repelt Az estély megszervezésében dolgozott Ambrus Erzsébet MNSz kulturfelelős és Ambrus D. titkár. — Munkában a felsőboldog­­falvi MNSz ifjúság. Junius hó 25 és 26 án 12 lelkes ifjú a víztől el­vitt »kenderes réti“­hidat 18 órai szorgalmas munkával felépítette. 27-én­ pedig 20 ifjú 9 órai munká­val a vízmosástól megrongált, kul­­turház előtti utat javította meg. Ké­sőbb 15 lány és 15 ifjú 8 órai mun­kával a legelőt takarította meg a tövisektől. Ugyanaz az ifjúsági cso­port 9 órai munkával téglát hordott a MNSz székház felépítéséhez.

Next