Szabadság, 1948. július-december (5. évfolyam, 28-53. szám)
1948-07-06 / 28. szám
Székelyudvarhely, V. évfolyam 28. sz.___________5 lej Kedd, 1948 julius 6. A Magyar Népi Szövetség udvarhelymegyei hetilapba Megjelenik minden kedden reggel Felelős szerkesztő: Imets János Szerkesztőség és kiadóhivatal: Székelyudvarhely, Kossuth utca 17 Taxa postal* platite in numerar conform aprobarii Din Gm P-T-T. Nr. 47 550-1948 A Szocialista Egységfront és Jugoszlávia A Kommunista és Munkáspártok tájékoztató irodájának határozata a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről az egész világ figyelmét felkeltette, úgy a barátokét, mint a reakcióét Ami a reakciót illeti, tudjuk előre, jó alkalom lesz számára a Szovjetellenes és a kommunistaellenes rágalmak újult erővel való terjesztésére. Ami a barátokat illeti, azok megszokták, hogy Jugoszláviára úgy tekintsenek, mint a legfejlettebb népi demokráciára és a jugoszláv vezetőkre, mint a nemzetközi demokratikus és a szocialista mozgalom kimagasló alakjaira Ezek a tömegek azt kérdik, várjon a tájékoztató iroda határozatának nyilvánosságra hozatala előtt megtörtént-e minden a tájékoztató irodában egyesült pártok és a Jugoszláv Kommunista Párt között felmerült ellentétek tisztázására a normális párton belüli elvtársi módszerekkel? A Tájékoztató Iroda maga adja meg a választ erre a kérdésre . Igen, a határozat nyilvánosságra hozatala előtt minden megtörtént, hogy a jugoszláv, vezetőket jobb belátásra bírjuk önkritikára, hibáik kijavítására késztessük, hogy meggyőzzük őket, a végzetes útról vissza kell fordulniok. Mindhiába. Nemcsak makacsul kitartottak helytelen politikájuk mellett, nemcsak védték és eltagadták pártjuk és népük előtt elkövetett hibáikat, hanem a munkás nemzetköziség nagy elvét is megtagadták, a Szocialista Egységfrontból is kiszakadtak, vonakodtak megjelenni a Tájékoztató Iroda ülésén, a vitás elvi kérdések közös megtárgyalására. Ilyen körülmények között a szó szoros értelmében nem maradt más hátra, mint a nyilvánossághoz fordulni. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége az utóbbi időben a kül- és belpolitika kérdésében helytelen utakon jár. Barátságtalan politikát folytat a Szovjetunióval szemben. A Jugoszláviában levő szovjet polgári szakembereket különleges rendszabályoknak vetették alá és az államvédelmi szervek megfigyelése alá helyezték. Ezek és ehhez hasonló egyéb tények azt bizonyítják, hogy a Jugoszláviai Kommunista Pártnak vezetői kommunistához nem méltó állást foglaltak el. Azonosítani kezdték a Szovjetunió külpolitikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával és a Szovjetunióval szemben ugyanolyan magatartást tanúsítottak, mint a polgári államokkal szemben. Az ország belpolitikájában letértek a munkásosztály álláspontjáról és szakítanak az osztályharc elméletével. Tagadják, hogy az országban nőnek a tőkés elemek és, hogy ezzel kapcsolatban kiélesedik az osztályharc a jugoszláv faluban. Ez a tagadás abból az opportunista nézetből fakad, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszakban nem élesedik az osztályharc, mint ahogy azt Marx tanítja, hanem ellanyhul, ahogy az opportunisták állítják, akik azt az elméletet hirdetik, hogy a kapitalizmus békésen belenő a szocializmusba. A jugoszláv vezetők helytelen politikát folytatnak a faluban. Szemet hunynak a falun végbemenő osztálytagozódás előtt és úgy tekintik az egyéni gazdálkodást folytató parasztságot, mint egységes egészet, ellentétben az osztályokról és az osztályharcról szóló marxi-lenini tanítással. Pedig a politikai helyzet a jugoszláv faluban nem nyújt semmiféle alapot megnyugvásra és gondtalanságra. Amikor Jugoszláviában túlsúlyban az egyéni parasztgazdaság, a föld nincs nacionalizálva, a földet adják, veszik, a gazdag parasztok kezén jelentékeny földterületek vannak, van bérmunka, akkor nem szabad a pártot az osztályellentétek összebékítésének szellemében nevelni. A jugoszláv vezetőknek az említett nézetei megsértik a marxizmus- leninizmus tételeit. A marxizmus-leninizmus elmélete szerint a párt a döntő vezető és irányító erő az országban, amelynek külön programmja van és amely nem oldódik fel a pártonkívüli tömegben. A párt a munkásosztály legfelsőbb szervezeti formája és legfontosabb fegyvere. Ezzel szemben Jugoszláviában nem a Kommunista Pártot tekintik az ország döntő, vezető erejének, hanem a Népfrontot. A jugoszláv vezetők lecsökkentik a Kommunista Párt szerepét, valójában feloldják a pártot a párton kívüli népfrontban, amely osztályszempontból különböző elemeket foglal magában (munkásságot, egyéni gazdaságot folytató, dolgozó parasztságot, kulákokat, kereskedőket, kisebb gyárosokat, polgári értelmiséget, stb.), valamint sokféle politikai csoportot, még bizonyos polgári (burzsoá) pártokat is. A jugoszláv vezetők csökönyösen kitartanak amellett a hibás nézetük mellett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának nem lehet és nem is kell, hogy legyen külön programmja, hanem be kell érnie a Népfront programmjával. Az a tény, hogy Jugoszláviában a politikai színpadon csak a Népfront szerepel és szervezetei pedig nem lépnek fel nyíltan saját nevükben a nép előtt, nemcsak lecsökkenti a párt szerepét az ország politikai életében, hanem aláássa a pártot, mint önálló politikai erőt, amely arra hivatott, hogy nyílt politikai tevékenységével, nézeteinek és programmjának nyílt hirdetésével mindinkább megnyerje a a nép bizalmát és a dolgozók minél szélesebb tömegeire terjessze ki befolyását. A párton belül megvalósított bürokratikus rendszer végzetes a Jugoszláv Kommunista Párt életére és fejlődésére. A pártban nincs belső demokrácia, nincs választás, nincs bírálat és önbírálat. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága, Tito és Káldelj elvtársak üres bizonykodása ellenére, többségében nem választott, hanem behívott tagokból áll. A Kommunista Párt valójában féllegális helyzetben van. Nem tartanak pártgyűléseket, vagy, ha tartanak, akkor titkosan, aminek alá kell ásnia a párt befolyását a tömegekre. Tűrhetetlen, hogy a Jugoszláv Kommunista Pártban a párttagok legelemibb jogait lábbal tiporják, hogy a párton belül uralkodó helytelen viszonyok legcsekélyebb bírálata megtorlást von maga után. Zsurovics és Hebbrang elvtársakat, a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjait kizárták a pártból és letartóztatták azért, mert bírálni merészelték a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek szovjet-ellenes magatartását és Jugoszláviának a Szovjetunióval való barátsága mellett arkraszálltak. A tájékoztató iroda bírálata a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának hibái felett, megteremti az összes feltételeket az elkövetett hibák kijavítására. Ahelyett azonban, hogy becsületesen elfogadták volna ezt a bírálatot és bolsevikok módjára az elkövetett hibák kijavításának útjára tértek volna, eltelve mérhetetlen becsvággyal, fennhéjázással és gőggel, szuronyt szegeztek a bírálók felé, ellenségesen fogadták a bírálatot, saját hibájuk kerek letagadásának pártellenes útjára léptek, megszegték a marxizmusleninizmus tanítását a politikai pártok viszonyáról s ezzel méginkább elmélyítették pártellenes hibájukat. A jugoszláv vezetők, elsietve, új rendeleteket hoztak a kisipar és kiskereskedelem nacionalitásáról, melynek megvalósítása egyáltalán nincs előkészítve s amely a kapkodás révén megnehezíti a jugoszláv lakosság élelmezését. Ugyanilyen elsietve adtak új törvényt a gabona adójáról, mely szintén nincs előkészítve, amelynek következménye megnehezíti a városi lakosság kenyérellátását A jugoszláv vezetők minden kísérlete, hogy ezt a feladatot sebtében az íróasztal mellől elintézzék, kétes és üres demagógia. A tájékoztató iroda úgy véli, hogy mivel a jugoszláv vezetőségnek e túlzó baloldali rendeletei és nyilatkozatai a jelen pillanatban megvalósíthatatlanok, ezért csak kompromittálhatják a szocializmus lobogóját Jugoszláviában. A jugoszláv vezetők erősen túlbecsülve Jugoszlávia belső nemzeti erőit és lehetőségeit, azt hiszik, hogy felépíthetik a szocializmust más országok Kommunista Pártjainak támogatása nélkül és a Szovjetunió támogatása nélkül. És azt hiszik, hogy az új Jugoszlávia megállhat a forradalmi erők segítsége nélkül. A tájékoztató iroda nem kételkedik abban, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt soraiban van elég egészséges elem, olyanok, akik hivek a marxizmushoz, leninizmushoz, hivek a Jugoszláv Kommunista Párt internacionalista hagyományaihoz és hivek a Szocialista Egységfronthoz. És hogy a Jugoszláv Kommunista Párt keresztül fogja tudni vinni a hibák kijavítását s vissza fognak térni a nemzetköziségre s minden eszközzel meg fogják erősíteni az egységes imperialistaellenes szocialista frontot, amely harcol a népek felszabadulásáért és a tartós békéért. — 1848-as ünnepély Székelykereszturon. A Magyar Népi Szövetség székelykereszturi szervezetének rendezésében június 26 án nagyobb szabású műsoros estély keretében ünnepelt Székelykeresztur város lakossága és emlékezett meg az 1848-as szabadságharcról. Az estélyt gazdag és változatos műsor tette kellemessé s a román– magyar barátság jegyében rendezték meg. A változatos műsorban több románnyelvű ének- és versszám is szerepelt Az estély megszervezésében dolgozott Ambrus Erzsébet MNSz kulturfelelős és Ambrus D. titkár. — Munkában a felsőboldogfalvi MNSz ifjúság. Junius hó 25 és 26 án 12 lelkes ifjú a víztől elvitt »kenderes réti“hidat 18 órai szorgalmas munkával felépítette. 27-én pedig 20 ifjú 9 órai munkával a vízmosástól megrongált, kulturház előtti utat javította meg. Később 15 lány és 15 ifjú 8 órai munkával a legelőt takarította meg a tövisektől. Ugyanaz az ifjúsági csoport 9 órai munkával téglát hordott a MNSz székház felépítéséhez.